Szabadság, 1904. június (31. évfolyam, 129-153. szám)

1904-06-01 / 129. szám

1904. június 1. _____ _________ SZABADSÁG harminc évet meghaladó főpásztorkodása alatt tanúsított politikai magatartását, nyilvánvaló, hogy az előterjesztés nem a Metianu érsek egyéni meg­nyilatkozása, hanem a püspöki konferencia állásfog­lalása, melyre elhatározásánál a mit eléggé sajnálni nem lehet, éppen az aradi egyházat jelenleg domi­náló Mangra-párti túlzók gyakoroltak döntő be­folyást. Metianu érsek, ki különben is lépten nyomon találkozik a túlzók ellenséges indulatú támadásaival, ezúttal kénytelen volt meghajolni a püspöki konferencia határozata előtt nehogy épp az aradiak ebből is tőkét kovácsoljanak ellene. A cikkben az a furcsán hangzó vallomás fog­laltatik, hogy a metropolita nyilatkozata­­ nem az ő nyilatkozata, hanem Mangráéktól ered köz­vetve. Az tehát a konklúziója, hogy Mangráék adtak hazafatlan nyilatkozatot az érsek szájába és ebben a dologban mintegy részesnek tünteti fel Z­i­g­r­e Miklóst is, a­ki tudvalevőleg Bihar vármegye köz­életében, a­hol előkelő szerepe van, épen nem ismeretes erről az oldaláról. A Szabadság tudósí­tója előtt erre vonatkozólag érdekes nyilatkozatot tett Mangra Vazul, az aradi gör. kel. püspök nagyváradi helynöke. Képtelennek és nevetségesnek tartja Mangra az egész dolgot. — Képtelenség, hogy a metropolitát mások befolyásolok, ö vezet vasakarattal az egyházban, olyan autokrata módra, hogy például meg sem erősítette meg az én szentszéki ülnökké való régi megválasztásomat. Egyébiránt semmi szükség nem volt rá, hogy Metianu határozattal köttesse meg a szabad egyéni vélemény nyilvánítását. Az úgynevezett „Mangra párt“ embereivel a népokta­tási törvényről soha nem beszéltem, nem is volt rá alkalmam. De nincs is ilyen párt azon a „püs­pöki konferencián.” Erre vonatkozólag különben ki kell jelen­tenem, hogy semmi szükség nem volt ilyen konferenciára. Maga a közlemény is elis­meri, hogy Metianu utazását megelőzőleg szentszéki ülés volt. Erről én is tudok. Nem tudok azonban semmi konferenciáról, a­mi nem is vál­toztathat a dolgokon. A metropolitai szentszéki ülésen ugyanis az érsek elnöklete mellett a két püspök, a soaránsebesi és az aradi vett részt. Ugyanezek a püspöki konferencia tagjai, a­mire tehát ilyen körülmények között semmi szükség. — A szentszéki ülésen, hogy mit határoztak, azt nem tudom. Csak az bizonyos, hogy teljes mértékben érvényesült az érsek akarata. Holmi „Mangra párti“ érvényesülésről szó sem­ lehet. Energikus ember a m­tropolita. A karánsebesi öreg püspök régi hive és bár az aradi püspök, P­a­p­p János velem is jó viszonyban van, bizony csak nem fogja magát exponálni az egyházfő ellen. Én ismétlem : a metropolita vezet, nem őt vezetik. — Említi a cikk Z­i­g­r­e Miklós nevét is. Hát erre csak egyet mond : Z­i­g­r­e Miklós tagja Bihar vármegye közigazgatási bizottságának és a megye szabadelvű pártjának . . . Ismétli, hogy semmiféle összefüggés közte és Metianu nyilatkozata között nincs, nem ismeri, sohasem hallott róla, előzetesen és a közleményt, a­mely a hazafiatlanság ódiumát reá akarja tolni, tendenciózus forrásból eredőnek tartja. Talán va­lami rosszakarója — meg is nevezte — Metia­­nunak akart szolgálatokat tenni. A védekezés azonban nagyon rosszul sikerült. Tudósítónk ezután magáról a népoktatási tör­vényről kérdezősködött. A vikárius kitérőleg ezt válaszolta: — Ha törvény lesz a tervezet én végrehaj­tom lelkiismeretesen a törvény betűje és szelleme szerint. Kijelentette később, hogy véleménye szerint a tervezetet tisztán pedagógiai szempontból kel­lene megítélni. Ő maga nem foglalkozott még vele, de azt hiszi, ekkor minden túlzástól mentek volnának a nemzetiségi nyilatkozatok is. Egyéb­ként nagyon figyelemreméltónak tartja és nagy­ban a maga nézetével megegyezőnek a Magyar Szó mai cikkét. Ez a cikk — a­mint konstatál­tuk — magyarellenesnek sehogysem mondható és teljes elismeréssel adózik B­e­rjz­e­v­i­c­z­y kul­tuszminiszter munkájának. A szegedi választás. — Távirati jelentések. — Szeged, május 31. Lázár György választási elnök reggel 8 órakor nyitotta meg a választást s a városháza ablakából hirdette ki a három jelöl­tet: Rónay Jenő szabadelvűpártit, B­á­n­f­f­y Dezső báró újpártit és B­e­c­s­e­y függetlenpártit. Sorshúzással döntötték el, hogy a szavazást a Bánffy pártiak kezdik, majd pedig a Becsey Károly és Rónay-pártiak következnek. 10 óráig le­szavaztak Lázár elnök előtt Bánffyra 60-an, Ró­­nayra 60-an, Becseyre 7-en. Ivankovics szavazat­szedő bizottsági elnök előtt Rónayra 60, Bánffyra 40 és és Becseyre 7 szavazatot adtak le. A ren­det a városi rendőrség tartja fenn. Eddig csend­­háboritás nem történt. Háromnegyed 11 órakor : Az első szavazatszedő-bizottság előtt volt Rónay­­nak 100, Bánffynak 120 és Becseynek 11. A má­­második szavazatszedő-bizottságnál Rónayra 110, Bánffyra 120 és Becseyre 20-an szavaztak. Szeged, május 31. A szavazás nyugodtan folyik. Délután az új párt szavazói szapo­rodnak és a Bánffy szavazatai nőnek külö­nös azután, hogy Becsey öt órakor bejelen­tette visszalépését. Fél hat órakor a szavazá­sok aránya ez volt : Bánffy 819 Rónay 696 Becsey 47 Szeged, május 31. Hét óráig még egyre jelentkeztek szavazók. Ekkor a jelentkezés megritkult és az elnök fél nyolc órakor ki­tűzte a zárórát. A záróra alatt szavazók már nem jelent­keztek. Az elnök fél kilenckor berekesztette a választást és kezdetét vette a szavazatok összeszámlálása. Az eredmény szerint beadtak összesen 1751 szavazatot Ebből kapott Bánffy 933 Rónay 768 Becsey 50 szavazatot. Az eredmény szerint tehát báró Bán­fy Dezsőt száztizenöt szó abszo­lut többség­g­e­l a szegedi első kerület képviselőjévé vá­lasztották. Az eredményt dr Lázár polgármester egy negyed tízkor kihirdette az épület erkélyéről. Az eredményt Bánffy hívei lelkes éljenzéssel fogadták. Szeged, május 31. Bánffy Dezső báró éjjel 12 órakor érkezett Szegedre, a­hol hívei nagy lelkesedéssel fogadták. Nagy tö­meg várta az állomáson és lelkes ovációk­­ban részesítették. A mandátumot holnap veszi át Bánffy, a­ki a képviselőház legközelebbi ülésén részt vesz már. Szeged, május 31. A választás eredmé­nyét Bánffy javára főképen az a körülmény döntötte el, hogy Becsey függetlenségi jelölt visszalépett avval a megokolással, hogy amúgy is bizonyos, hogy nagy kisebbségben marad. Híveinek szabad kezet engedett arra nézve, hogy hová szavazzanak. A független­ségi választók jó része ezután Bánffyra adta le szavazatát. Ez a fordulat különösen Hock János és Lengyel Zoltán agitációjának tulaj­donítható. Ez a véletlen körülmény döntötte el a választást Bánffy javára. 3 HÍREK. Naptár. — 1904. junius 1. Szerda. — Róla. kath : Pamphil vt. — Ref. : Jusztin. — öäjrög­­orosz : május 19. Patrik és t. —Szr.: Szivan 18. Nap kél 3 ó. 52 pkor, nyugszik 7 ó. 32 pkor. — Hold kél 10 ó. 0 pkor, nyugszik 6 ó. 44 pkor. Harc az elítéltekkel. — Merénylet egy főtárgyalási elnök ellen. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntető­bíróságnál úgy látszik napirenden van mostaná­ban, hogy a pörösködő felek vagy a vádlottak az igazságszolgáltatás keretén kívül önmaguk vegye­nek elégtétel maguknak. A minap revolveres merényletet követett el egy vádlott, most pedig mint budapesti tudósítónk táviratozza, két rovott múltú, közveszélyes kitiltott betörő tolvaj a táblai ítélet kihirdetése közben székkel támadt rá az elnökre. Érdekes momentuma az óriási feltűnést keltő esetnek, hogy a bíróság a dühöngő elítéltek meg­fékezése után tettükért azonnal elítélte őket, még­pedig meglehetős súlyosan. A magyar büntető praxisban alig volt még eset hasonló gyors igaz­ságszolgáltatásra. A történtekről a következőket táviratozza bu­dapesti tudósítónk : A büntetőtörvényszék I. számú főtárgyaló ter­mében délelőtt hirdette ki Cseke Kálmán főtár­­gyalási elnök vezetése alatt álló tanács a kir. Íté­lőtáblának ítéletét Jarazsán György rovott múltú vásári alkusz és Kranduch István ugyancsak ro­vott múltú kovácssegéd előtt. A büntetőtörvényszék mindkét vádlottat három hónappal ezelőtt betöréses lopásért ítélte el és pedig Jarazsánt 2 évi fegy­házra, Kranduchot pedig 1 évi börtönre. Ezt az ítéletet indokainál fogva helybenhagyta a kir. Ítélőtábla. Cseke Kálmán elnök a tábla ítéletét kihirdette, azután megkérdezte a vádlottakat, megnyugsza­­nak-e vagy felebbeznek. Erre Kranduch szó­lalt meg: — Én nem nyugszom meg ebben az igaz­ságtalan ítéletben s kérem azt kikézbesíteni ne­kem, mert a tanuk mást vallanak, mint ami a jegyzőkönyvbe felvétetett. E­l­n­ö­k : Hogy mernek maguk igazságtalan ítéletről beszélni, hiszen mindketten rovott múltú emberek. Maguk miatt ma holnap már tisztessé­ges ember az utcára sem mer kimenni, annyira veszélyeztetik a közbiztonsági állapotokat. Kranduch erre éktelen káromkodásban tört ki s mielőtt a kisérő börtönőr meggátolhatta volna, felkapott egy széket s azt teljes erővel az elnöki emelvény felé hajította. A nehéz széket azonban a korlát felfogta. A nagy erővel dobott szék Brand Arnold dr jegyzőt a karján meg­sértette. Branduch példáján felbuzdult az amúgy is hírhedt verekedő természetű Jarazsán György is, s ő is egy felkapott széket dobott, amelyet előbb feje fölött a levegőben erősen megcsóvált. Eközben mind a két vádlott valósággal dühöngött s éktelen káromkodással szidta Cseke elnököt s az ítélőtanács tagjait, Csekabusz Marcellt és dr Ádám Árpád bírákat. Hiába parancsolta Cseke elnök és dr Mol­nár ügyész a börtönőröknek, fogják meg a két dühöngő embert, ezek pehelyként lökték el ma­guktól az őröket. Ekkor az újságírók padsorában ülő dr Róth Sándor ügyvéd átugorva a korláton a bírói tanácskozó termen keresztül a folyosóra rohant s segélyért kiáltott. A tágas folyosókra nyomban összeverődött mintegy 100 főnyi tömeg. Ezek között volt 8 honvédzenész is, akik a II. emeleti folyosóról rohantak le. Mikor leértek, látva a veszedelmet, a szorongatott helyzetben levő 3 börtönőr segélyére siettek. Vad dulakodás támadt erre a katonák, börtönőrök és a két dü-

Next