Szabadság, 1987. január (97. évfolyam, 1-5. szám)
1987-01-02 / 1. szám
16. OLDAL rjÁt VÁi féLGSZABADSÁG PLETYKAKORTAN Írta: VAJDA ALBERT „Hallottad már, hogy mi történt az X-ekkel?... Ne mondd, meséld gyorsan!” Ismerős mondatok ezek, kedves olvasóm? Így kezdődik, ezekkel a sablonos szavakkal aztán jöhet a lényeg: a pletyka! Félreértés ne essék, tudom jól, ön, kedves olvasóm, éppen úgy megveti a pletykát, mint én...de azért sohasem lehet tudni, ott bujkál-e az emberben a pletyka vírusa, amely csak alkalmas pillanatra vár, hogy birtokba vegyen bennünket és kitörjön rajtunk is a „pletykitisz” nevű roppant elterjedt népbetegség. Az egyik nagy angol női magazin leközölte a pletykálkodás tízparancsolatát, amely tuljdonképpen tíz kérdésből áll. Vegyük sorba most ezeket, hogy ön is megtudja: pletykás-e vagy sem? 1. Ha meghallja a villamoson, vagy autóbuszon, hogy a háta mögött ülők egyik ismerőséről beszélnek, mit csinál? Ha nem pletykás hajlamú, oda se figyel. Ha kicsit pletykás, hátradől, hogy jobban hallja, miket mondanak. Ha igazi pletykás, akkor, amikor a két beszélgető leszáll, ön is leszáll és utánuk megy, hogy egyetlen szót se veszítsen el. 2. Ha meglátja egyik kollégájának feleségét egy idegen férfivel, mit csinál? A pletykamentes nő senkinek sem szól egy szót sem. A kicsit pletykás elmondja néhány megbízható kolléganőnek. Ha nagyon pletykás, csak egynek mondja el: annak, akiről biztosan tudja, hogy visszamondja a férjnek. 3. Használja-e ezt a kifejezést: ,,Ezt csak neked mondom...”? Aki nem pletykás, sohasem mondja ki. Az ingatag pletykás néha használja. A nagyon pletykás lépten-nyomon alkalmazza. 4. Szívesen hallgatja-e, ha az ön jelenlétében „kibeszélnek másokat?” Aki immunis a pletykával szemben, közbeszól, hogy más emberek magánügyei őt nem érdeklik. A pletykára hajlamos szívesen hallgat meg ilyesmit, de nem adja tovább, a nagyon pletykás maga veti fel a témát és nyomban továbbadja. 5. Ha meghall egy pletykát, hogyan meséli azt tovább? A pletykamentes magába zárja. A pletykavírussal kissé megfertőzött változtatás nélkül meséli baráti körben. A szenvedélyes pletykás hozzákölt, úgy, hogy csak a szereplők neve és pontos címe marad, a többi még csak nem is hasonlít az eredeti pletykához. 6. Ha legjobb barátnője új ruhában jelenik meg, mit mond neki? A pletykamentes nő őszintén megmondja: jól áll-e a ruha, vagy sem? A kissé pletykás a barátnőnek azt mondja: a ruha remek, másoknak azonban megjegyzi, hogy rémesen áll rajta. A nagyon pletykás elragadtatva borul a barátnő nyakába, és utána nyomban mindenkinek elmeséli, hogy a barátnő elvesztette józan ítélőképességét, klimaxban van és teenagernek maszkírozza magát. 7. Kibontja-e a férje nevére szóló leveleket? A pletykamentes feleség soha, a pletykás mindig. 8. Ha meghallja, hogy egy ismerőse névtelen levelet kapott, mit mond? Pletykamentes nő reakciója: névtelen levelet írni a legaljasabb dolog a világon! A kissé pletykásé: nem úri dolog a névtelen levél, de azt hiszem, van benne némi igazság. A nagyon pletykás így szól: Névtelen, vagy nem névtelen, a Guszti egy sötét alak és minden igaz, amit írtak róla. 9. Ha véletlenül belekapcsolódik egy telefonbeszélgetésbe, mit csinál? Aki utálja a pletykát, nyomban leteszi a kagylót. Akinek némi köze van a pletykához, végighallgatja a beszélgetést és csak azután teszi le a hallgatót. A nagyon pletykás végighallgatja a beszélgetést és utána nyomban felhívja valamennyi ismerősét és elmondja, mit hallott. 10. Saját titkaira jobban vigyáz-e, mint mások önre bízott titkaira? Aki nem pletykás, más titkát épp úgy őrzi, mint sajátját. Az ingatag pletykás mások titkait kibeszéli, sajátjait híven őrzi. Az ízig-vérig pletykás éppen úgy kibeszéli mások titkát, mint sajátját. De az, aki a pletykában valóban élvonalban halad, vagyis az igazi, hamisítatlan, mondhatni egyetemi végzettségű pletykás nemcsak mások titkait meséli tovább elferdítve, hanem saját titkaihoz is hozzákölt mindenfélét és így adja azokat tovább. Magyar lábnyomok (Folytatás a 10. oldalról) egy Szilárd, egy Wigner, egy Kármán, egy Gábor, egy kényszerből idegenben beérett és külföldön alkotó magyar világnagyság, akinek teljesítményei megbecsülést szereztek az egész magyarságnak, de akire a hálaérzet mögött ,,keserű szájízzel és önváddal” kell gondolnunk. SERÉNYEN MUNKÁLKODNAK azok a fürge manók, koboldok, láthatatlan kis lények, amelyek a nyomdákban szavakat torpedóznak meg és érzelmeket állítanak fejtetőre. ..Útvesztőben” c. cikkemben (dec. 12) az a megállapítás fordult elő — mármint a kéziratban, — hogy ,,bár ellenségeink még nem nagyon félnek a Fehér Háztól, szövetségeseink reszketnek”. A hozzám érkezett kiadásban ez pontosan ellenkező értelmet kapott: ,.mindig nagyon félnek” lett belőle. FÉNYMÁSOLATOT KAPTAM a Himnusz kéziratáról s benne többek közt, a rendszeresen énekelt legelső versszakban, két szó feltűnő. Az egyik: Kölcsey az első sor „Isten, áldd”-jában nem használt vesszőt, és csak 1 d-betűvel írta a második szót. A másik, amely köztudott: „hozz rá”-t, nem pedig „hozz reá”-t írt a költő, de azt a néptorok és közszáj az Erkel-melódiához úgy igazította át, hogy két hangra bővül egyetlen hosszú „a” helyett. A FÖNTEBB EMLÍTETT „Útvesztőben” c. cikkben kormányunk alapvetőleg alkalmatlan tagjait említettem, mint akik mellett, fájdalom, nem meglepő a jelenlegi „Contragate” és „Irangate” skandalum — de akaratlanul megtagadtam a két dicsőséget John Lehman haditengerészeti minisztertől. Ez a „Naturbursch”-külsejű úr a minap különön érdekes jelét adta annak, hogy mennyire a sorba tartozik. Előadást tartott a Yale-egyetemen s annak keretében hírt is közölt: „Összeütközés történt a Csendes-óceán nyugati részén egy amerikai és egy orosz hadihajó közt. Még nincsen információnk sebesültekről és az okozott kárról.” Az előadás után félórával „hírnök jött s pihegve szólt”, hogy ilyen összeütközés nem történt... A miniszter nem vette észre a jelentésen azt a döntő szót, hogy „EXERCISE”... Az „Operation: Tender Knuckle” elnevezésű tengeri hadgyakorlat tervezetében, kizárólag papíron, tört ki a veszedelmes szenzáció, mint Neuhart kapitány, a miniszter hadsegéde, kissé sápadtan közölte: Mr. Lehman is azok közé tartozik, akik kezükben tartják gyermekeink nukleáris jövőjét. Egyébként a tervezet „TITKOS” jelzésű volt. MÉGEGYSZER MÁRIA TERÉZIA, aki - mint már írtuk, ellentétben azzal, amit olvastunk — király volt („Rex Hungáriáé”, nem „Regina”) —, nem volt „császárnő”, hanem „császárné”. A német választófejedelmek a férjét, Lotharingiai Ferenc herceget, császárrá választották, öt évvel azután, hogy a zseniális asszony uralkodni kezdett. „EUREKA”! VÉGRE MEGVAN! Történelmi humorként szoktam idézni társaságban egy kissé (nem is kissé) valószínűtlen, de mulatságos adatot Gibbon „The History of the Decline and Fall of the Roman Empire”-jából, de már hosszú évek óta anélkül (kínos ellentétben elvemmel), hogy a pontos forrás helyét meg tudtam volna jelölni. A dolgot nem kisebb emberünk, mint a szaktudományától függetlenül is rendkívül nagy műveltségű matematikai zseni. Neumann János említette egy ízben baráti társaságban. Jancsi természetesen megjelölte a kötetszámot és lapszámot, amit föl is jegyeztem, de idők folyamán az a kis jegyzet elkallódott. Most azonban az történt, ami mindnyájunkkal gyakran esik meg: valami egyebet kerestem — és a 7-kötetes Gibbon II. kötetének 280- 281. lapján arra a bizonyos pontra esett a pillantásom ... (Ford.:).....A határvédő osztagok engedélyt kaptak arra, hogy átkeljenek a Dunán, oda, ahol a császár egy nagy tisztáson, a Buda nevű új város mellett, beszédet intézett a sokasághoz. A tömeg körülvette az emelvényt és úgy látszott, hogy tisztelettel hallgatják meg a jóindulatú és méltóságteljes szónoklatot, amikor a barbárok egyike a levegőbe dobta saruját és felordított: ,Marha! Marha!’ Ezt a kihívó indulatszót a tömeg jeladásként vette: megdühödten előre rohantak, hogy elragadják a császárt; a trónust és az arany kerevetet durva kezek megrongálták. A testőrség azonban, közülük többek élete árán, időt biztosított a császár számára ahhoz, hogy lóra pattanjon és a zűrzavarban elmeneküljön.” (Stb.) Edward Gibbon elragadó műve, amely stílusos időpontban — a jeffersoni Függetlenségi Nyilatkozat évében — született s amelyet Churchill a maga nyelv(Folytatás a 17. oldalon) rovatpótléka) wotnág .... bit... AhVi — 1989. január 2., péntek -