Szabadság, 1991. január-június (101. évfolyam, 2-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

1991. január 11., péntek SZABADSÁG / AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA ! DEZSŐVEL BESZÉLGETVE Írta: HARL EMMY Időnként nagyon irigylem Dezsőt a cicámat. Pél­dául ma is. Vasárnap reggel van és én morózusan to­pogok a nappaliban. Pedig az ég olyan kék, mintha nyár közepe lenne, s a nap részeg, bőkezű milliomosként szórja suga­rait. Dezső beburkolódzik egy fény­nyalábba. A hátán fekszik. Fehér hasát bizalommal tárja fel a számá­ra szobányira szűkített világnak. Rózsaszínű talpacskái az égnek merednek, s körmei lustán húzód­nak meg fészkükben. A fekete és fehér szőrszálak szinte szívják ma­gukba a meleget, a fényt. Cicáin a megelégedés töké­letes szimbóluma. Odaadóan tudja élvezni az élet szá­mára tartogatott örömeit. Nincsenek fenntartásai. Nem akar sem többet, sem kevesebbet, mint azt aminek éppen örül. Ezért is irigylem, s szeretnék időnként macska lenni. Hiszen én is látom, hogy aján­dékot ígér ez a vasárnap számomra is, de nekem annyi mindent „muszáj” tennem ma még! Tudod Dezső, — fordulok hozzá — azt hiszem az a baj, hogy én túl­ságosan is behódoltam „muszáj uraságnak”. Dezső a hasára fekszik, rámnéz és megbillenti a farkát. Egyet ért velem, Dezső, neked majdnem annyi eszed van mint nekem — mondom neki —. Nyíltan az arcomba ásít, majd bajuszával foglalatoskodik. Dezső, hozzád beszélek — szólok rá — tanulj meg viselkedni! Nem tűri ezt a hangot. Felugrik a számára tilos antik karosszékre, s máris reszelni kezdi körmeit a kelmén. Az első sicc-re abbahagyja persze, mert ő csak azt akarta demonstrálni, hogy... Ezt is irigylem tőle. Nem nyel le semmit. Még a kétlábú férfi­ istenre is hatalma­sat fúj, égnekálló bajusszal, dühös vadmacskaként, ha az felbosszantja. Mert Dezsőben van tartás. Tudja a helyét, tudja a jogait az életben. Nem fél élni ve­lük. Pedig Dezső egyébként nagyon gyáva cica. Ami megint azt bizonyítja, hogy okos. Ugyanis valahol azt olvastam: mennél okosabb valaki, annál jobban fél. Lehet persze, hogy Dezső is olvasta és ennek megfe­lelően viselkedik. Letelepszem mellé a puha sző­nyegre és óvatosan megsimogatom a buksiját. Hagy­ja. Sőt. Még azt is megengedi, hogy az állat vakar­­gassam. Zseniális. Nem én teszek, ő tesz szívességet nekem azzal, hogy kedveskedhetek neki. Még egyszer kellene születnem, hogy elsajátítsam ezt a művészetet. Ezeket a gondolatokat fennhangon közöltem De­zsővel is. Eleinte türelemmel hallgatott. Mintha még helyeselt is volna, de a vége felé valahogy lankadni kezdett a figyelme. Mi több. Elszundított. Dezső! Hozzád beszélek! Kiöntöm neked a telkemet és te alszol, amikor emberszámba veszlek. Ez volt a kegye­lemdöfés. Az ember szónál felugrott és kirobogott a szobából. Kikérte magának, ő macska. Mégpedig büszke macska. S én? Igen, én ember vagyok, de valahogy egyre ritkábban lehetek igazán büszke erre. De majd csak kimagyarázkodom valahogy Dezsőnél máskor. Hárs Emm. EZ IS BUDAPEST VOLT Ferenc József-híd írta: BARTHA KÁROLY A századforduló után a Vámház­ körúton, a Duna-parthoz közel, megépítették a régóta tervbe­vett Központi Vásárcsarnokot, ahol egy helyben lehe­tett vásárolni minden élelmiszert. A vásárcsarnok nagy forgalmat bonyolított le így a városházán elha­tároztak, hogy a Vámház-körutat összekötik Budával egy új híddal, hogy a termelők és az árusok akadálytalanul lássák el áruval a közönséget. A város­házán nagy vita folyt, hogy mi legyen a híd neve. Végül úgy döntöttek, hogy engedélyt kérnek I. Ferenc Józseftől, hogy a hidat őfelsége nevéről nevezhessék el. Őfelsége a király örömmel egyezett bele és személye­sen avatta fel a hidat. Megemlékezésül Őfelsége a király egy nehéz ezüst szeget illesztett bele a vasszerkezet első nittjébe. A szeg formája egyezett a vasszerkezeten található sok ezer nittel, az ezüst-szeg vastag kristályprizmával lett befedve és így látható volt a király neve és a híd felavatásának dátuma. Ferenc József ajándéka békésen pihent a helyén egészen a második világháború végéig, amikor is a hidat az orosz csapatok érkezése előtt felrobbantot­ták. Szerencsére a híd pillérjei és a láncszerkezet épségben maradt, csak a híd közepén szakadt be a Dunába egy húszméteres távon az úttest. A prizmát darabokra törve találtak az ezüst-szeget valószínűleg csupán apró színfoltocska a történelem hatalmas pa­norámájában. Mégis — legfőképpen a Nagy Francia Forradalom 200 éves évfordulója idején — érdemes emlékezni rá. Jelkép volt a frígiai sapka, mely elvá­­laszthatatlanná vált a szabadságvágytól, vagy a már kivívott szabadság büszke érzetétől, a német katonák emlékül megtartották. A hidat nevek alatt megnyitották gyalogosok részére. Persze a kommunisták nem tűrhették, hogy a híd tovább viselje a király nevét és sürgősen Szabadság­­hidra változtatták. Ezzel kezdődött a szabadság és a szabad szó nyakló nélküli használata. Napokon belül megalakult a Szabad Szó, a Szabad Nép, a szabad szakszervezetek. Szabad írók és Művészek Szervezete. A házfelügyelők szabad szervezete. A se­gédházfelügyelők szabad szervezete. Szabad lett a szerelem és szabad lett a lopás, persze csak az arra jogosultaknak. Ezután természetesen sorra kerültek Budapest legszebb tere a körutak a fontosabb utcák átkeresztelése Lenin, Marx, Sztálin, Engels, valamint a magyarországi hadjáratot vezető szovjet tábornokok neveire, ami simán és gyorsan történt, amikor a budapesti Szabadság-térnek a neve került sorra, merült fel egy kis probléma. Nagyon furcsa dolog lett volna eltörölni a tér nevét, pontosan akkor, amikor a Kommunista Párt meghozta hazánk részére a szabad­ságot. A probléma az volt, hogy ez a tér több évtizede viseli a nevét, igen ám, de ez a régi átkos rezsim sza­badságát jelenti. Az öreg kommunisták akik még az 1919-es proletárdiktatúrában jeleskedtek, hangosan követelték, hogy a teret a Lenin-fiúk terére kell elnevezni, hiszen ezek a hős fiúk már akkor szabadon gyilkolták a védtelen népet. Az ifjabb kommunisták viszont szerették volna, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, azt javasolták, hogy meghagyják a tér nevét, de legyen kihangsúlyozva, hogy ez a népi demokrácia Szabadság-tere. Szerencsé­re végül is meghagyták a tér régi nevét. Mint minden, ez is a múlté, és a Szabadság-híd megint Ferenc József királyunk nevét viseli... Emlékezés a régi időkre ÁRPÁD LÁSZLÓ KIRÁLY — Olyan gyógyvizet fakasztott az öreg, hogy egyszer még az ellenségeink is ide járnak majd fürödni! — Muszáj jól körülnéznem, nehogy a hadak útján teleped­jünk le! 15. OLDAL BÁNK BÁN

Next