Szabadságharcos, 1953 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

Nagyon szerette munkáját — mert szép szakma is az esztergályosság, — ma mégis izgatottan várta Major­­ Imre a műszak vé­gét. Napok óta hallja már, hogy valami ifjú­sági lövészversenyről beszélnek a fiúk és dél­ben az ebédlőben is talált egy felhívást a lö­vészversenyre. Elhatározta, hogy munka után ő is kimegy a lőtérre. Érdekli őt ez a lövé­szet. Alig hogy jelezte a Gamma Finommecha­nikai gyár a munka befejezőét, Major Imre gyorsan, de azért gondosan megtisztította gépét, pár perc alatt magát is rendbeszedte a mosdóban és már szaladt is a lőtér felé. Bárhogy is sietett, barátai mégis megelőzték. Ott voltak már egy csoportban a fiúk, figyel­mesen hallgatva Petek József oktató magya­rázatát. — Az a fontos elvtársak, hogy biztos, nyu­godt kézzel fogják a fegyvert. Különös gon­dot fordítsanak a célzásra, az irányzók pon­tos beállítására. Nem sokat beszélt Petek elvttárs, mert látta, hogy a fiatalok már a verseny kezdetét vár­ják. Amíg az egyik csoport lőtt, a következő a célratartást gyakorolta. Voltak ugyan, akik csak legyintettek erre és feleslegesnek tartot­ták, de Major elvtárs szorgalmasan emel­gette vállához fegyverét. Tudta, fáradozásá­nak meg lesz az eredménye. Egymás mellett feküdtek a főpadokon Szász Antal, Bor Lajos, Varga Józsefné, Kiss Gá­bor és Major Imre. A műhelyben is együtt dolgoznak s most mindannyian figyelemmel kisérik egymás főeredményét. Major elvtárs mellé Bor Lajos került, aki a puska töltése közben odaszólt barátjának: — Versenyre hívtak. — Azt lehet, én is jól felkészültem, — mondta nevetve Major elvtárs, azután vi­gyázva vállához emelte puskáját és figyel­mesen célba vette a lőlap fekete körének alsó széles közepét. Bor elvtárs is ugyanilyen óvatosan célzott és a »rajt« elhangzása után csaknem egyszerre dördült el mindkettőjük puskája. A három próbalövés után öt értékelt következett, ahol még nagyobb gonddal küz­döttek a jö lőeredményért. A verseny értékelésekor Petek elvtárs a legjobb eredményt elértek között Major Imrét és Bor Lajost említette elsőnek. — Csak egy köregységgel maradtál mögöt­tem, tehát majdnem döntetlen a mérkőzé­sünk. — mondja Major Imre Bor elvt­árs felé nyújtva kezét. Most én hívlak, hogy gyere te is a lövészkörbe és ott majd folytatjuk a ver­senyt. Bor Lajos kemény kézfogása volt a felelet a versenykihívásra A XIII. kerület munkamódszereiről *A tények beszélnek, szavakra nincs sok szükség« — így szokták mondani és mi ta­gadás, sok igazság rejlik e mondatban. És nézzünk csak körül sorainkban, azonnal m­eg tudjuk mondani, hol ,milyen munkát végez­nek a szabadságharcos bizottságok. A té­nyek, a számok világos képet mutatnak. Nézzünk szét például a XIII. kerületben. A Váci­ úton és a Váci­ út környékén sok üze­met találunk, ahol jól, mi több, szinte kifo­gástalanul dolgoznak a szabadságharcosok. Csak néhányat a sok jó közül: MAVAUT, Darugyár, Gheorghiu-Dej Hajógyár, Magyar Acél, Elektromos Művek, Láng Gépgyár és még írhatnánk sorjába a többieket. De ha már megemlékeztünk a jókról, hadd szóljunk arról is, hogy akadnak még rosszul dolgozó szervezetek is, ahol sok, nagyon sok a javí­tani való, mint az Acélöntő és Csőgyárban, vagy akár a Csavarámgyárban­ A nézelődés, a tájékozódás után, minden­esetre megállapíthatjuk, hogy a mérleg a jók oldalára billen, méghozzá nem is kis mérték­ben, amit a számok bizonyítanak. A XIII. kerületi SZHSZ bizottság az első negyedév­ben magasan túlteljesítette tervét. És a jelek szerint a második negyedben sem maradnak szégyenben. Ennyit már tudunk, azonban ez édeskevés. Eljutottunk arra a pontra, amikor a tények mellett a szavak is szükségesek, mégpedig azért, hogy mindenki előtt feltá­ruljon a bizottság munkamódszere. Mivel is kezdjük. Talán azzal, hogy a bi­zottság tagjai idejében elkészítik a munka­tervet és azt mindenkor igyekeznek is betar­tani. Nem érdektelen megemlékezni arról sem, hogy rendszeresen tartanak bizottsági- és munkaértekezleteket, meg hogy a munka­társak nemcsak egymás reszortját, feladatát, problémáját ismerik, hanem ismerik vala­mennyi kerület helyzetét is. Eddig tehát eljutottunk, s mindez kétség­telen, hogy lehet a jó munka alapja. De még mindig hiányzik valami, hiányzik a bizottság tagjainak módszere, az, hogy miképpen kö­zelednek a dolgozókhoz, hogyan teremtik meg velük a kapcsolatot. A bizottság munkáját sok aktíva segíti. Bi­zonyításképpen csak annyit, hogy az év első három hónapjában kilencven helyen ellenőriz­tek az aktívák. Azt már mindannyian megtanultuk, és tud­juk, hogy ahol törődnek a dolgozóknak prob­lémáival, ott szeretik a vezetőket, bíznak ben­nük. Ezt az igazságot­ megtanulta és ma­gáévá tette a XIII. kerületi bizottság minden munkatársa is. Íme néhány példa: Medveczky elvtárs kiképzési felelős, a jómúltkorában kint járt a Dej hajógyárban. Amint az építőmun­­kások mellett ment el, néhányan a fiatalok közül megszólították. Kérésük az volt, hogy — mivel ők vidékiek, s ezideig nem nagyon ismerték a szövetség munkáját, — járuljon hozzá, hogy az üzem SZHSZ bizottságának titkárától, Pieckó elvtárstól kapjanak néhány szobalőszert gyakorlatozás céljára. Medveczky elvtárs azonnal intézkedett. Még azon a hé­ten az üzemben két lövészkor alakult. Még az ősszel történt, hogy Pintér elvtárs­nő kintjárt a Magyar AH­ócsőgyárban. A szer­vezet titkára minden szépet és jót mondott az ottani munkáról. A dolgozók azonban más­képpen vélekedtek, s amint a vizsgálat ki is derítette, nekik volt igazuk. A munkások bí­rálata alapján a titkárt leváltották, aminek eredménye a kiképzési munka megjavulása volt. A fiatalok nemcsak az üzemekben, ellenőr­zések alkalmával mondják el véleményüket a bizottság tagjainak, hanem felkeresik őket a bizottság helyiségében is. A múlt év decem­berében volt, hogy a Magyar Acél néhány dolgozója, Fradek János, Jánóka István, Du­dás és Szabó elvtársiak felkeresték a bizott­ság titkárát. Elmondották, hogy nagyon sze­retnének dolgozni a szabadságharcos szerve­zetben és már sok új tagot is szerveztek, de a vezetőség nem törődik a munkával. A lélektelen bürokratikus munka miatt, amelyre a dolgozók világítottak rá, Rappi Lászlót leváltották titkári beosztásából s a taggyűlésen új titkárt választottak. Az első negyedévben már egy rádió- és egy lövész­kar vizsgázott az üzemben. A Fémmunkás Vállalattól is három fiatal DISZ-tag kereste fel a bizottságot azzal a kéréssel, hogy üzemükben szeretnék megin­dítani a motoroskört. A bizottság segítségé­vel a kör megkezdte munkáját, de egyben az alapszervezet vezetősége is elismerte, hogy eddig nem dolgozott jól. Azóta a motoroskor mellett egy alapfokú és egy haladó lövészkor is működik. Sokat fejlődött­ a szabadságharcos munka a XIII. kerületben. E nagyarányú javulásnak az összetevői a szervezési, kiképzési módsze­rek megjavulása, aminek alapja az, hogy nagymértékben megerősödött a bizottság és a kerület dolgozóinak kapcsolata. ÍGY ÉRTÜNK EL JÓ EREDMÉNYT Néhány sorban szeretnék beszámolni bizottságunk munkájáról és eredményéről. Üzemünkben, a Darugyáriban ez év első negyedében ter­vünket 230 százalékra telje­sítettük. A második negyed­évben a bevonást a körökbe 200 százalékra hajtottuk végre. Az­ üzemben dolgozó 20 éves fiatalok mindannyian részt vesznek a szabadság­­harcos kiképzésben. Ezeket az eredményeket úgy értük el, hogy megjavítottuk mun­kamódszerünket. Rendszere­sen kéthetenként tartunk bi­zottsági értekezleteket. Ott mindig a legfontosabb kérdé­seket beszéljük meg. A leg­utóbbi értekezleten megálla­pítottuk, hogy a tisztviselők alapszervezete gyengén mű­ködik. Az első negyedévben nem vették ki részüket a ki­képzés munkáiból. A vezető­ség elhatározta, hogy a párt­bizottság segítségét kéri és a legrövidebb időn belül meg­javítjuk az alapszervezet munkáját. Azokra a dolgo­zókra tám­aszkodunk, akiknek van kedvük a szabadsághar­cos munkához. Ilyen módon javítottuk meg a többi szervezet mun­káját is. S hogy szép ered­ményeket értünk el, ahhoz hozzájárult a körvezetők fá­radságot nem ismerő mun­kája. Répánszki József, Lacz Csaba, Bártfai Ottó, Székely Tibor, Klug József, Horvát László és Dékmár Lajos vizsgázott körvezetők mun­kakezdet előtt, ebédidőben és munka után agitálnak, szer­veznek az üzemrészekben. A kiképzési felelős rend­szeresen feladatokkal látja el a körvezetőket és megbeszé­lik a legfontosabb kérdése­ket. Kéthetenként a bizottság és a körvezetők összevont értekezletet tartanak. Az el­lenőrzést úgy oldottuk meg, hogy a bizottságnak egy-egy tagja patronálja valamelyik műhelyt és felelős az ottani munkáért. Ilyen munkával harcolunk tervünk megvaló­sításáért és a választás sike­réért. Lakatos Sándor, a Darugyár szabadság­­harcos bizottságának titkára. 7

Next