Szabadságharcos, 1953 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
Nagyon szerette munkáját — mert szép szakma is az esztergályosság, — ma mégis izgatottan várta Major Imre a műszak végét. Napok óta hallja már, hogy valami ifjúsági lövészversenyről beszélnek a fiúk és délben az ebédlőben is talált egy felhívást a lövészversenyre. Elhatározta, hogy munka után ő is kimegy a lőtérre. Érdekli őt ez a lövészet. Alig hogy jelezte a Gamma Finommechanikai gyár a munka befejezőét, Major Imre gyorsan, de azért gondosan megtisztította gépét, pár perc alatt magát is rendbeszedte a mosdóban és már szaladt is a lőtér felé. Bárhogy is sietett, barátai mégis megelőzték. Ott voltak már egy csoportban a fiúk, figyelmesen hallgatva Petek József oktató magyarázatát. — Az a fontos elvtársak, hogy biztos, nyugodt kézzel fogják a fegyvert. Különös gondot fordítsanak a célzásra, az irányzók pontos beállítására. Nem sokat beszélt Petek elvttárs, mert látta, hogy a fiatalok már a verseny kezdetét várják. Amíg az egyik csoport lőtt, a következő a célratartást gyakorolta. Voltak ugyan, akik csak legyintettek erre és feleslegesnek tartották, de Major elvtárs szorgalmasan emelgette vállához fegyverét. Tudta, fáradozásának meg lesz az eredménye. Egymás mellett feküdtek a főpadokon Szász Antal, Bor Lajos, Varga Józsefné, Kiss Gábor és Major Imre. A műhelyben is együtt dolgoznak s most mindannyian figyelemmel kisérik egymás főeredményét. Major elvtárs mellé Bor Lajos került, aki a puska töltése közben odaszólt barátjának: — Versenyre hívtak. — Azt lehet, én is jól felkészültem, — mondta nevetve Major elvtárs, azután vigyázva vállához emelte puskáját és figyelmesen célba vette a lőlap fekete körének alsó széles közepét. Bor elvtárs is ugyanilyen óvatosan célzott és a »rajt« elhangzása után csaknem egyszerre dördült el mindkettőjük puskája. A három próbalövés után öt értékelt következett, ahol még nagyobb gonddal küzdöttek a jö lőeredményért. A verseny értékelésekor Petek elvtárs a legjobb eredményt elértek között Major Imrét és Bor Lajost említette elsőnek. — Csak egy köregységgel maradtál mögöttem, tehát majdnem döntetlen a mérkőzésünk. — mondja Major Imre Bor elvtárs felé nyújtva kezét. Most én hívlak, hogy gyere te is a lövészkörbe és ott majd folytatjuk a versenyt. Bor Lajos kemény kézfogása volt a felelet a versenykihívásra A XIII. kerület munkamódszereiről *A tények beszélnek, szavakra nincs sok szükség« — így szokták mondani és mi tagadás, sok igazság rejlik e mondatban. És nézzünk csak körül sorainkban, azonnal meg tudjuk mondani, hol ,milyen munkát végeznek a szabadságharcos bizottságok. A tények, a számok világos képet mutatnak. Nézzünk szét például a XIII. kerületben. A Váci úton és a Váci út környékén sok üzemet találunk, ahol jól, mi több, szinte kifogástalanul dolgoznak a szabadságharcosok. Csak néhányat a sok jó közül: MAVAUT, Darugyár, Gheorghiu-Dej Hajógyár, Magyar Acél, Elektromos Művek, Láng Gépgyár és még írhatnánk sorjába a többieket. De ha már megemlékeztünk a jókról, hadd szóljunk arról is, hogy akadnak még rosszul dolgozó szervezetek is, ahol sok, nagyon sok a javítani való, mint az Acélöntő és Csőgyárban, vagy akár a Csavarámgyárban A nézelődés, a tájékozódás után, mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a mérleg a jók oldalára billen, méghozzá nem is kis mértékben, amit a számok bizonyítanak. A XIII. kerületi SZHSZ bizottság az első negyedévben magasan túlteljesítette tervét. És a jelek szerint a második negyedben sem maradnak szégyenben. Ennyit már tudunk, azonban ez édeskevés. Eljutottunk arra a pontra, amikor a tények mellett a szavak is szükségesek, mégpedig azért, hogy mindenki előtt feltáruljon a bizottság munkamódszere. Mivel is kezdjük. Talán azzal, hogy a bizottság tagjai idejében elkészítik a munkatervet és azt mindenkor igyekeznek is betartani. Nem érdektelen megemlékezni arról sem, hogy rendszeresen tartanak bizottsági- és munkaértekezleteket, meg hogy a munkatársak nemcsak egymás reszortját, feladatát, problémáját ismerik, hanem ismerik valamennyi kerület helyzetét is. Eddig tehát eljutottunk, s mindez kétségtelen, hogy lehet a jó munka alapja. De még mindig hiányzik valami, hiányzik a bizottság tagjainak módszere, az, hogy miképpen közelednek a dolgozókhoz, hogyan teremtik meg velük a kapcsolatot. A bizottság munkáját sok aktíva segíti. Bizonyításképpen csak annyit, hogy az év első három hónapjában kilencven helyen ellenőriztek az aktívák. Azt már mindannyian megtanultuk, és tudjuk, hogy ahol törődnek a dolgozóknak problémáival, ott szeretik a vezetőket, bíznak bennük. Ezt az igazságot megtanulta és magáévá tette a XIII. kerületi bizottság minden munkatársa is. Íme néhány példa: Medveczky elvtárs kiképzési felelős, a jómúltkorában kint járt a Dej hajógyárban. Amint az építőmunkások mellett ment el, néhányan a fiatalok közül megszólították. Kérésük az volt, hogy — mivel ők vidékiek, s ezideig nem nagyon ismerték a szövetség munkáját, — járuljon hozzá, hogy az üzem SZHSZ bizottságának titkárától, Pieckó elvtárstól kapjanak néhány szobalőszert gyakorlatozás céljára. Medveczky elvtárs azonnal intézkedett. Még azon a héten az üzemben két lövészkor alakult. Még az ősszel történt, hogy Pintér elvtársnő kintjárt a Magyar AHócsőgyárban. A szervezet titkára minden szépet és jót mondott az ottani munkáról. A dolgozók azonban másképpen vélekedtek, s amint a vizsgálat ki is derítette, nekik volt igazuk. A munkások bírálata alapján a titkárt leváltották, aminek eredménye a kiképzési munka megjavulása volt. A fiatalok nemcsak az üzemekben, ellenőrzések alkalmával mondják el véleményüket a bizottság tagjainak, hanem felkeresik őket a bizottság helyiségében is. A múlt év decemberében volt, hogy a Magyar Acél néhány dolgozója, Fradek János, Jánóka István, Dudás és Szabó elvtársiak felkeresték a bizottság titkárát. Elmondották, hogy nagyon szeretnének dolgozni a szabadságharcos szervezetben és már sok új tagot is szerveztek, de a vezetőség nem törődik a munkával. A lélektelen bürokratikus munka miatt, amelyre a dolgozók világítottak rá, Rappi Lászlót leváltották titkári beosztásából s a taggyűlésen új titkárt választottak. Az első negyedévben már egy rádió- és egy lövészkar vizsgázott az üzemben. A Fémmunkás Vállalattól is három fiatal DISZ-tag kereste fel a bizottságot azzal a kéréssel, hogy üzemükben szeretnék megindítani a motoroskört. A bizottság segítségével a kör megkezdte munkáját, de egyben az alapszervezet vezetősége is elismerte, hogy eddig nem dolgozott jól. Azóta a motoroskor mellett egy alapfokú és egy haladó lövészkor is működik. Sokat fejlődött a szabadságharcos munka a XIII. kerületben. E nagyarányú javulásnak az összetevői a szervezési, kiképzési módszerek megjavulása, aminek alapja az, hogy nagymértékben megerősödött a bizottság és a kerület dolgozóinak kapcsolata. ÍGY ÉRTÜNK EL JÓ EREDMÉNYT Néhány sorban szeretnék beszámolni bizottságunk munkájáról és eredményéről. Üzemünkben, a Darugyáriban ez év első negyedében tervünket 230 százalékra teljesítettük. A második negyedévben a bevonást a körökbe 200 százalékra hajtottuk végre. Az üzemben dolgozó 20 éves fiatalok mindannyian részt vesznek a szabadságharcos kiképzésben. Ezeket az eredményeket úgy értük el, hogy megjavítottuk munkamódszerünket. Rendszeresen kéthetenként tartunk bizottsági értekezleteket. Ott mindig a legfontosabb kérdéseket beszéljük meg. A legutóbbi értekezleten megállapítottuk, hogy a tisztviselők alapszervezete gyengén működik. Az első negyedévben nem vették ki részüket a kiképzés munkáiból. A vezetőség elhatározta, hogy a pártbizottság segítségét kéri és a legrövidebb időn belül megjavítjuk az alapszervezet munkáját. Azokra a dolgozókra támaszkodunk, akiknek van kedvük a szabadságharcos munkához. Ilyen módon javítottuk meg a többi szervezet munkáját is. S hogy szép eredményeket értünk el, ahhoz hozzájárult a körvezetők fáradságot nem ismerő munkája. Répánszki József, Lacz Csaba, Bártfai Ottó, Székely Tibor, Klug József, Horvát László és Dékmár Lajos vizsgázott körvezetők munkakezdet előtt, ebédidőben és munka után agitálnak, szerveznek az üzemrészekben. A kiképzési felelős rendszeresen feladatokkal látja el a körvezetőket és megbeszélik a legfontosabb kérdéseket. Kéthetenként a bizottság és a körvezetők összevont értekezletet tartanak. Az ellenőrzést úgy oldottuk meg, hogy a bizottságnak egy-egy tagja patronálja valamelyik műhelyt és felelős az ottani munkáért. Ilyen munkával harcolunk tervünk megvalósításáért és a választás sikeréért. Lakatos Sándor, a Darugyár szabadságharcos bizottságának titkára. 7