Szabolcs-Szatmári Szövetkezetek, 1982 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-10 / 1. szám

Váljon korszerűbbé, élőbbé az önkormányzati szervek munkája a Szamos mentiben (Folytatás az 1. oldalról) kötelezettségeiket Jellemző, hogy a döntőbizottságok az elmúlt évben 735 esetben üléseztek, 1171 ügyet tárgyal­tak, s a hozott határozatok ellen mindössze 197-en felleb­beztek. A beszámoló befejezéseként hangsúlyozta az előadó, az önkormányzati szervek jó, vagy rossz munkája kihat a munkahelyi közérzetre, téesz egész tevékenységére.­­ Ezért is szükséges az önkor­mányzati szervek munkájá­nak javítása, a tisztségvise­lők tevékenységének segítése. Első ízben került közgyű­lés elé a szövetkezeti tagok, vezetők és szakemberek er­kölcsi megbecsüléséről, elis­meréséről szóló előterjesz­tés. Makrai László a szövet­ség titkára hangsúlyozta: az erkölcsi elismerés legfonto­sabb intézményrendszerének a különböző szintű kitünteté­seket tartjuk, de mindezek mellett lényeges az egyéb el­ismerési formáknak alkalma­zása, amelyek a kiemelkedő munkát az átlagon felüli tel­jesítményt méltányolják. Er­kölcsi elismerés a különböző társadalmi és tömegszerve­zetek vezető testületeibe tör­ténő beválasztás, csakúgy, mint a jutalomüdülés, a kül­földi tapasztalatcsere és szá­mos munkabéren felüli jutta­tás. A kitüntetések adomá­nyozásának módját, formáját rendeletileg és irányelvekben szabályozzák. A továbbiakban Makrai László arról szólt, hogy fel­mérést készítettek, szövetke­zeti vezetők és szövetkezeti tagok mit tartanak a legfon­tosabbnak. Négy alapvető kérdéscsoporton belül, amely a munkaidőre, a fizetésre, a bizottsági munkára vonatko­zott, a legtöbben az erkölcsi elismerésnek tulajdoníthat­tak nagy jelentőséget. Hibaként említette az elő­adó, hogy nagyon sok terme­lőszövetkezet nem él azzal a lehetőséggel, hogy a jó mun­kát kiváló termelőszövetke­zeti tag kitüntetéssel ismer­je el. 1976-tól 1981-ig mind­össze 4625 kiváló termelő­szövetkezeti tag kitüntetést adtak. Van olyan termelőszö­vetkezet a megyében, ahol kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést még egyetlenegy alkalommal sem ítéltek oda senkinek! Megkülönböztetetten szólt az előterjesztés a szocialista brigádmozgalomról, a szoci­alista brigádok munkájának elismeréséről. brigádmozgalom A szocialista megyénk termelőszövetkezeteiben erő­teljesen fejlődött, s ma már 18 571 brigádtag munkáját értékelik rendszeresen. Ered­mény, hogy a megyében két kollektíva már elnyerte Magyar Népköztársaság Ki­­ váló Brigádja címet, öt kol­lektíva a Szakma Kiváló Bri­gádja címet. Ma még kevés azoknak a termelőszövetkezeteknek száma, ahol a több éves, vagy a évtizedes hűséget a munká­hoz, a mozgalomhoz törzsgár­­datagsággal járó anyagi, er­kölcsi elismeréssel illetik. A megyében mintegy 25 tsz-ben vezették be a törzsgárda-el­­ismerést, van olyan szövetke­zet, ahol a pénzjutalom mel­lett művészi plakettel is ju­talmazzák a törzsgárdatag tsz-tagokat. Hibaként emlí­tette az előterjesztés, hogy a megye termelőszövetkezete­iben még nem általános az üdültetés. A küldöttközgyűlésen a be­számoló feletti vitában szót kért Hosszú László, a megyei pártbizottság titkára is. Elöl­járóban hangsúlyozta: ahol nem veszik figyelembe az ön­­kormányzati szervek munká­ját, ott a gazdasági vezetés­sel is bajok vannak. Jogos követelmény a gazdasági ve­zetőkkel szemben, a magas­fokú politikai, gazdasági kép­zettség, de nem hiányozhat az erkölcsi morál, a példamu­tatás sem. Az erkölcsi megbecsülés része a jó gazdálkodásnak, és mert a közgyűlés vagy a kül­döttgyűlés hivatott arra, hogy e dolgokban határozzon, jó, ha a különböző erkölcsi el­ismeréseknek is fóruma lesz. A továbbiakban a pártbizott­ság titkára értékelte a ter­melőszövetkezetek 1981. évi gazdálkodását, szólt az 1982. évi feladatokról. Az 1981-es év gazdálkodási céljai telje­sültek. A megye mezőgazda­ságának termelési értéke 6 és fél százalékkal növekszik, ettől jóval nagyobb, mintegy 18—20 százalékos lesz a nagyüzemek teljesítése. Tisz­teletre méltó eredmény ez, tükrözi a termelőszövetkeze­ti tagok és vezetők áldozat­kész munkáját, a szövetkezeti mozgalom erejét. A feladatokról szólva Hos­­­szu László hangsúlyozta: pártbizottság határozata 1982 a termelés fejlesztését, a mező­­gazdaságban 2—3 százalék­ban irányozta elő. Azért csak ilyen mértékben, mert óriási báziseredménnyel indulunk, másrészt nehezebbek lesznek a gazdálkodás körülményei. Keményebben kell majd dol­gozni azért, hogy az 1981. évi­vel azonos termelésfejlesz­tést vagy attól nagyobb ered­ményt érjünk el. Legfőbb feladat, a termésszerkezet to­vábbi korszerűsítése, az anyag- és energiatakarékos­ság fokozása. A küldöttközgyűlés a­ be­számolókat és a vízagárat el­fogadta, jóváhagyja” 1982. január 10. Félezernyi leány és asszony nagy örömére elkészült Fe­hérgyarmaton a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet új ebédlője. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a reggelit, uzson­nát, vacsorát — amit otthonról hoznak — is korszerű körül­mények között fogyaszthassák el a dolgozók. Az Alföldi Vendéglátó Vállalat konyhájáról pedig ebédet is hordanak. A Szolgáltatóházban dolgozó Asztalos és Vasipari Szövetke­zet dolgozói ugyancsak igénybe veszik az ebédelési lehető­séget. (Molnár Károly) Melegkonyhás bisztró Milotán Az elképzeléstől a megva­lósulásig egy év sem telt el, s november 21-én megnyílha­tott Milotán a melegkonyhás bisztró. A 200 négyzetméter hasznos alapterületű, korsze­rű vendéglátóipari egység szép példája az összefogás erejének. A milotai Tsz saját alapjából adott 200 ezer fo­rintot, s biztosította építőbri­gádja aktív közreműködését. Ott volt a segítők között MEKOFÉM, melynek milotái a gyárában,­dolgoznak ■ a­ Tisza­iját „munkásai".­­—gyírovör. t. Konyha, húselőkészítő, zöldség-előkészítő, tálaló, szo­ciális helyiségek, külön te­rem teszi korszerűvé az új lé­tesítményt. Saját fúrott kút szolgáltatja a vizet, amit vil­lanymotor (hidrofor) el a kívánt helyre. Az juttat első ebéd elfogyasztóit Szegedi Zsigmond, a Fehérgyarmat és és Vidéke Áfész kereskedel­mi főosztálya vezetője és Ko­csis Bálint, a helyi tsz elnö­ke köszöntötte. Ugyanis az építők voltak az első vendé­gek. Molnár Károly Fehérgyarmat ­yerekkoromban sokat megfordultam a sza­lonban — emlékszik vissza Som Tünde. — Édes­anyám ugyanis fodrász és gyakran bementem hozzá. Nagyon megtetszett a csillo­gás-ragyogás az üzletben. Már gyerekként észrevettem, milyen szép „fejet” varázsol­nak a fodrászok, a kozmeti­kusok egy nőnek. Talán túl­zás, hogy akkor határoztam el, mindenesetre megfordult a fejemben, hogy én is ezt a szakmát válasszam. Som Tündének később az okozott gondot, hogy a gye­rekekkel is szívesen foglal­kozna. Elhelyezkedett egy bölcsődében az érettségi után, egy évig gyermekgondozó volt. A szépség varázsa azon­ban hatalmába kerítette, nem szabadult a gondolattól, neki kozmetikusnak kell ta­nulnia. Jelentkezett, felvet­ték. — Hetente eleinte két­szer, majd a második évtől már csak egyszer jártunk is­kolába, át Debrecenbe. Hihe­tetlen szerencsém volt az is­kolával, mert dr. Tóth Irén, aki az új tankönyvünket ír­ta, minket is beavatott a koz­metikus szakma rejtelmeibe. Gyakran kerestük közösen a leghasznosabb megoldásokat, szinte kollektív alkotásnak éreztük, ha elsajátítottunk egy új eljárást. Örömmel ta­nultam ki ezt a mesterséget, alig vártam, hogy végleges helyre kerüljek. Már tanuló­koromban részt vettem a ter­melőmunkában, s örömmel próbáltam ki az iskolában tanultakat a gyakorlatban. A Vécsey úti szalonban kezdte, majd körülbelül egy éve, hogy a nyíregyházi Fel­­szabadulás úti szalonban szé­píti a lányokat, asszonyokat. Fél éve tagja a fodrász­­szövetkezetnek és nemrégi­ben a fodrász-kozmetikus kongresszus gáláján is részt vett. A Béke szocialista bri­gádba szeretne kerülni — ve­lük dolgozik egy műszakban — ennek azonban még sok feltétele van. — Az természetes, hogy ha társadalmi munkát vagy kommunista műszakot szer­veznek, velük tartok. Tavaly például az állami gondozott gyerekek haját vágták le, tel­jesen ingyen. Mindezt a gyer­mekév tiszteletére vállalták. Aztán elmegyek azokra programokra is, amelyeket a a szocialista brigád szervez, munkaidő után. Nemrégiben például Tiszalökön jártunk, az egyik kolléganőnknek van ott hétvégi háza, lapcsánkát sütöttünk, eltelt kellemesen a szombat—vasárnap. A legkö­zelebbi brigádgyűlésen bizo­nyára szóba kerül a tagfelvé­tel, szeretnék én is a Béke szocialista brigád tagja lenni. Som Tünde az eltelt egy­két év alatt lassan alakítja a vendégkörét is. Visszatérnek hozzá a törzsvendégek, örül, ha egy arcon észreveszi a jó­tékony változást. Hiába, a a szépséget nem adják könnyen, rendszeresen kar­ban kell tartani az arcot, hogy mutasson. Mert nem elég a legjobban felrakott smink, ha alatta ápolatlan az arcbőr. Az ilyen kezelést leg­alább havonta egyszer koz­metikussal kell elvégeztetni, a masszírozást pedig hetenként alkalmazza a vendég — leg­alábbis ezt vallja a fiatal kozmetikus. Ő személy szerint soha nem sminkeli magát napközben, úgy gondolja, akkor mutat jobban az arcfestés, a kihú­zott szempilla, ha nem min­dennap így szokják meg az ismerősei. Enyhe alapozást használ. Éjszakára azt ajánl­ja a nőknek, hogy ne mindig kenjék be az arcukat zsíros krémmel, mert így nem lé­legzik a bőr. Még télen is a leghatásosabb szépítőszerek közé tartozik a hideg nagyszerűen regenerálja víz, az arcbőrt. — Szeretném, ha a mun­kánkat mi is azokkal a kor­szerű gépekkel végezhetnénk, mint a budapesti kozmetiku­sok. Kvarclámpánk van, de viz és fontoforézis nincs. Márpedig a modern eljárások alkalmazása legalább annyi­ra kötelező a mi szakmánk­ban, mint a gyógyászatban az új orvosság adagolása. Sze­retnék szakmai tanfolyamo­kon részt venni, mert a munka, a magasabb követel­­e­mény nagyobb tudást igé­nyel. Én nemcsak szeretem a szépséget, hanem igyekszem a vendégeket megfiatalítani, újjá varázsolni. Tóth Kornélia Tünde, a kizmerikus Elkötelezettség, ügyszeretet, tenniakarás Belső ellenőrzés a Tiszavasvári JÁFÉSZ-nél A szövetkezeti demokrácia egyik fontos, nélkülözhetetlen része az ellenőrzés. A szövet­kezeti belső ellenőrzés rend­szerének kialakulásában és működésében az utóbbi évek­ben jelentős előrehaladás tör­tént. Ennek jogi feltételeit a Minisztertanács 1977-ben ho­zott rendelete teremtette meg, amely meghatározta a belső ellenőrzés rendszerét, felada­tait és szakmai irányítási rendjét. Hálózat-ellenőrzés, leltárfelvétel A Tiszavasvári ÁFÉSZ-nél arra kerestünk választ, hogy a szövetkezet hogyan hajtotta végre az ellenőrzés tovább­fejlesztésére, színvonalának emelésére hozott miniszterta­nácsi intézkedéseket, milyen változás történt az ellenőrzés rendszerében, tervszerűségé­ben, hatékonyságában. 1967- ben az ellenőrzési osztály öt fővel alakult. Tevékenységük döntően az áruk, anyagok, készletek ellenőrzésére, azok­kal való elszámoltatásra, köz­érthetőbben a hálózatellenőr­zésre és leltárfelvételekre ter­jedt ki. Az osztály létszáma jelenleg 14 fő, ami a szövet­kezet adottságaival, a felada­tokkal arányban álló ellenőr­zési szervezetnek tekinthető. A Tiszavasvári ÁFÉSZ közelmúltban egyesült a Ti­­­­szalök és Vidéke ÁFÉSZ-szel, fokozott igény tehát, hogy a két szövetkezet integrálása feltárja azokat a rejtett tar­talékokat is a gazdálkodás­ban, amelyeket külön-külön nem tudtak kihasználni. Ez a körülmény az ellenőrzési osztály munkaterve összeállí­tásánál meghatározó tényező volt. Újszerű és az Országos Tanács ellenőrzési irányelvei­nek megfelel az a gyakorlat a szövetkezetnél, hogy a bel­ső ellenőrzési munkaterv komplex módon egyesíti, ko­ordinálja a szövetkezetnél funkcionáló valamennyi el­lenőrzési formát. Döntések előkészítése Ellenőrzési munkájuk egyik lényeges ismérve, hogy a ko­rábban jellemző passzív hiba­­feltárási munka mellett nö­vekszik az aktív tevékenysé­gük, amelyben a folyamatok­hoz való hozzájárulás igénye dominál. A vezetőket ma a hatékonyság, a jövedelmező­ség, a munkatermelékenység foglalkoztatja, elsősorban is ezek megoldásához, a dönté­sek előkészítéséhez keresik az ellenőrzési háttért. Az ellenőrzés vezetője ál­landó résztvevője az igazga­tósági üléseknek, a megfelelő információ részére adott, tervezett vizsgálatokon kívül­ — sokszor még a tartalék­időt meghaladó mértékben is — számos, beavatkozást igénylő kérdésben folytattak le célvizsgálatot, amikor szövetkezet gazdálkodásában a felszínre került jelenségek azt indokolták, illetve a meg­felelő döntés kialakításához arra szükség volt. (Pl. kész­letgazdálkodási célvizsgála­tok, vendéglátóipari forga­lom összetételváltozás elem­zése, árréscsökkenés okainak feltárása, stb.) Nemegyszer „megkeresték a napszámu­kat” is, amikor önrevíziós be­vallással jelentős adóbírságtól mentették meg a szövetkeze­tet. Az ellenőrzéssel szemben támasztott igény, hogy a meg­állapítások dokumentáltak, alátámaszthatók és megvéd­hetők legyenek, a szövetke­zetnél érvényesül. Ez meg­könnyíti a realizálás munká­ját is. A szövetkezet vezetése a vizsgálatok tapasztalatait jól hasznosítja, s a legkényel­metlenebb feladat: a szemé­lyi felelősség megállapítása és a felelősségrevonásban is van előrelépés. Ez növeli az ellenőrzés hatékonyságát, elő­segíti a munka- és gazdálko­dási fegyelmet. E téren jelen­tős segítséget adott a szövet­kezetnek az OT ellenőrzéssel kapcsolatos irányelve, amely a realizálás folyamatát kény­szerpályára tereli, s megva­lósítása gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy ellenőr­zési anyag intézkedés nélkül irattárba kerüljön. Tulajdonosi szemlélet A szövetkezeti ellenőrzési rendszeren belül jelentős szerep hárul a tulajdonosi ellenőrzést megtestesítő fel­ügyelő bizottságokra, intéző­ellenőrző bizottságokra is. Segítenek a programok kidol­gozásában, egyes ellenőrzési módszerek gyakorlati bemu­tatásában, de közös vizsgála­tokat is végeznek. Az ellenőr­zési osztály vezetője a fel­ügyelő bizottság ülésein rend­szeresen részt vesz és saját munkájához is igen sok hasznos javaslatot kap. Az ÁFÉSZ ellenőrzési osztályvezetője Oláh László­­né 21 éve a szövetkezet dol­gozója. Munkába lépésétől 1967-ig — amikor ellenőrzési osztáyvezetőnek kievezték — alkalma volt számos munka­­terület megismerésére. Szak­mai ismeretei mellett ez plusz sokat segít abban, hogy a a dolgokat belső összefüggé­seiben lássa, kezdeményező­je, szervezője, tevékeny részt­vevője legyen az ellenőrzés­nek és realizálásnak. Ahogy munkájáról beszél, érzem, hogy számára ez a kenyérke­resettől jóval többet jelent, sok munkaidőn túli töpren­gést, önvizsgálatot, de a fej­lődéssel együtt járó állandó továbbképzést is. De beszél­jen erről inkább ő maga. — Az ellenőrzési munká­ban az a vonzó, hogy nagyon sokoldalú. Úgy érzem, nem tudnék megmaradni egy egy­síkú munkánál, s a változta­tás igénye sarkallt, hogy továbblépés elméleti alapjait a megteremtsem. Anyagi, erkölcsi elismerés — A legnehezebb talán a munkában az emberekkel bánni. Sok emberismeretet, tapintatot, de határozottságot is igényel, hogy a hibát is közöljem, de úgy, hogy ezzel az illetőt a jobb munkához is hozzásegítsem. Úgy érzem sikerült ezt a hangot megta­lálni. Nem kevesebb energiát igényel a munkatársakkal való foglalkozás sem. Sok el­lenőr úgy került ide, hogy teljesen járatlan volt, s nem­egyszer mire hasznosítható lett volna, más munkaterület­re került. — Persze sok tényező van, ami segíti is munkámat. A legjelentősebb, hogy szere­tem ezt a munkakört, érzem a vezetés részéről a munkánk iránti igényt. Emellett a társ­osztályoktól is megkapom azt a segítséget, ami nélkül egy-egy vizsgálat sokkal több időt igényelne, vagy felszíne­sebb lenne. Anyagi, erkölcsi elismerésünk a szövetkezet lehetőségeihez képest meg­van, jó munkatársaim van­nak, s igen gyakran együtt érezzük a munka örömét, hát kell ennél több ? ... Valóban, mi kell még a jó munkához? „Csak” az az el­kötelezettség, ügyszeretet, tenniakarás és munkabírás a szövetkezetért, ami Oláh Lászlónét az elmúlt 21 évben jellemezte. Tóth Károlyné MÉSZÖV OLÁH LÁSZLÓNÉ

Next