Szabolcs-Szatmári Szövetkezetek, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Közös erővel céljaink megvalósításáért Havasi Ferenc felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) A kongresszusi­ szavai és az elért köszöntő eredmé­nyek méltatása után így folytatta felszólalását Havasi Ferenc: Tanácskozásunknak fontos szerepe van annak el­fogadtatására, hogy a mező­­gazdaság is új kihívásokkal néz szembe, s tegnapi ered­ményei nem elégségesek a holnapi talpon maradáshoz. A világ élenjáró országainak mezőgazdasága kivétel nélkül nagy harcot folytat létéért, a piacon maradásért és az új piacok meghódításáért. A továbbiakban részletesen szólt Havasi Ferenc a ma­gyar szövetkezeti mozgalom tanulságairól. Ennek a folya­matnak a továbbvitelére van most szükség nemcsak a köz­vetlen termelésszervezésben, hanem a szövetkezeti belső szervezet, az érdekeltségi rendszer korszerűsítésében is. Havasi Ferenc ezután Központi Bizottság november­­ 20-i határozatából adódó fel­adatokkal foglalkozott. El­mondta, hogy párt- és társa­dalmi fórumokon üdvözölték és cselekvően támogatják dokumentumot, amely átfogó a módon közelített gazdasági gondjainkhoz. Ám más vélemények hangot kaptak, ezekre­­ szin­t­­tén oda kell figyelni, mert ezek is jó szándékú észrevé­telek, olyanok, amelyek szin­tén tükrözik az előrelépés igényét. Vannak, akik szerint a ha­tározatokban nem kevés a visszaköszönő gondolat, már ismert megfogalmazás, s a abban nem eléggé erőteljesen körvonalazódnak — úgy­mond újszerű feladataink. Nem­ az a gond azonban — hangsúlyozta —, hogy ismét­lődnek a korábbi követelmé­nyek, hanem az, hogy azok­nak eddig csak­ kevésbé tud­tunk megfelelni. Innen „is­merős” a kongresszusi hatá­rozat egy-egy fejezete, ezért kellett újfent, immár nagy — öt évvel ezelőtt kön­­­nyebb helyzetben voltunk — mondta többek között a mi­niszter. Akkor mindenből többet termelhettünk, az ex­port is fokozható volt, s jó pénzt kaptunk termékein­kért. Ez már a múlté, azóta megváltozott körülöttünk a világ, és ehhez kell igazod­nunk. A mezőgazdaság ös­­­szes termelésének 30 száza­léka külpiacra kerül, nagyobb gondot okoz, mind hogy ott manapság a szubvenciók versenyeznek egymással, ezért nem könnyű piacon maradni. Az idén — 1978 óta elő­ször — javítottuk az agrár­­termelés javára a költségve­tési egyenleget. A támogatás harmada az állattenyésztés fejlesztését szolgálja. Ha ezt nem tettük volna meg, ak­kor az idei aszályos eszten­dőben a termelőszövetkeze­tek lényegesen nehezebb helyzetben lennének. A jövő évre meghirdettük a termelés irányelveit és a közgazdasági szert. A 4,5—5,5 feltételrend­százalékos termelési előirányzat azt je­lenti, hogy 1987-ben a mező­­gazdasági termelésben erő­teljes fejlődés szükséges. Ám ezt új alapon kell megvalósí­tani, a kormányzati, a mi­nisztériumi munka és a gaz­daságok fokozott együttmű­ködésével. A mi munkánkban is van legalább annyi selejt, mint a termelőszövetkezetekében — utalt a miniszter az irányí­tást ért bírálatokra. A jogos kritikai észrevételeket el­fogadjuk. A közgazdasági fel­tételeket az jellemzi, hogy közepes időjárást alapul véve javulhatnak a mezőgazda­nyomatékkal meghatározni a követendő pálya főbb voná­sait. Igaz, az olyan programo­kat, mint a szelektív élén­kítés, a csökkentése, veszteségforrások a gazdasági szerkezet korszerűsítése, a jövedelemtermelő-képesség fokozása stb. már régebben megfogalmazták, viszont végrehajtásnál gyakran kése­­­­delmeskedtünk, amit mai helyzetünkben végképp nem engedhetünk meg. A határo­zatok végrehajtásának el­odázása ugyanis további sú­lyos helyzetbe hozná gazda­ságunkat. Az elosztásban következe­tesen érvényesíteni kell a teljesítményekkel arányos jövedelem elvét. Ki kell mozdulni az egyenlősdi álló­vizéből, ami olykor népsze­rűtlen feladat lesz, ám enél­­kül nem remélhetjük gazda­ságunk élénkítését, gondja­ink enyhülését. A dokumen­tum szellemében önkritiku­san és kritikusan értékeljék és határozzák meg saját ten­nivalójukat a megyékben, a városokban, az üzemekben és a tsz-ekben. Gazdasági bajaink orvoslá­sa nem képzelhető el a tár­sadalom megértő támogatása nélkül. Erre a megújulási fo­lyamatra sehonnan sem szabad külső szemlélőként te­kinteni. Cselekvéseinket hosszabb távon három ténye­ző korlátozza: a gazdasági szerkezet korszerűtlensége és az átalakítás időigényessége, adósságaink visszafizetésé­nek terhei és a külpiaci érté­kesítés nehézségei. Ezek összetettek és olyan természetűek, hogy megoldá­suk csak következetes és át­gondolt komplex tevékeny­ségtől remélhető, és nem rövid távon. Ezt a kibonta­k­­kozást jól segítheti a szövet­kezeti mozgalom, amely meg­újulási képességéről nem is kevésszer tett már eddig is tanúbizonyságot — de felszólalását Havasi fejezte Fe­ság eredményei. Az aszály­kár enyhítésére az utóbbi he­tekben hoztunk intézkedése­ket. Megállapodtunk az ille­tékes központi szervekkel súlyosan eladósodott terme­­­lőszövetkezetek helyzetének rendezésében is. A kormányzat feladata túlszabályozottság enyhítése.­­ Ebbe közösen sodródtunk be­le, túlságosan figyelembe vettük az eltérő körülménye­ket, s ezért sok kivételt tet­tünk. A szabályozás keretjel­legét és az árak szerepét kell erősíteni. A jövő évi feladatokat részletezve a miniszter egye­bek között a következőket mondta: terveink megalapo­zottak, a teljesítésükhöz szükséges feltételek megvan­nak. Több anyagi juttatásra egyelőre nincs lehetőség. A gabonatermelés változatlanul az első helyen áll. Az őszi vetések állapota alapján arrra kell készülni, hogy tavasszal a kalászosok­ban várható kieséseket gazdaságok más gabonajele­n­ségekkel pótolják. Az állat­­tenyésztésben határozott elő­rehaladást kell elérni, a sza­bályozást úgy tartjuk kar­ban, hogy segítse az ágazat céljai elérését. A továbbiakban a lerom­lott géppark helyzetével, gépek fokozott karbantartá­­­sával foglalkozott. Majd így fejezte be mondandóját: Gyakran megkérdezik tő­lem, főként külföldiek, hogy mi a titka a magyar mező­­gazdaság sikerének. Erre válasz az lehet, hogy eredmé­n­­yesen hajtjuk végre agrár­­politikánkat, valósítjuk meg az érdekeltséget. A termelőszövetkezetekben dolgozó emberek nem álltak meg a szántásnál és a vetés­nél. Széles körű együttmű­ködést alakítottak ki, egybe­kapcsolták a termelés, fel­dolgozás és az értékesítés fo­lyamatait. Úgy gondolom, hogy ezeken az alapokon si­­­­kerül teljesíteni tovább ter­veinket is. Felszólalt a kongresszuson Kapolyi László ipari minisz­ter is. Megállapította, hogy a gépipar és a vegyipar szá­mára a mezőgazdaság nagy és biztonságos belső piac. Ma még mindig sok olyan gépet, eszközt, növényvédő szert kell külföldről behozni, me­lyek gyártásában a magyar ipar nagyobb részt vállalhat­na. Sok még a teend­­e az élel­miszeripari csomagolóanya­gok gyártásának fejlesztésé­ben is. Hangsúlyozta a mi­niszter a további szoros együttműködés fontosságát a mezőgazdaság és az ipar kö­zött. Megyénkből többen jelent­keztek felszólalásra, de idő hiányában csak Mezei Lász­lóné csengeri nyugdíjas ka­pott szót. (Felszólalásának lé­nyegét decemberi lapszá­munkban ismertettük.) A vi­tát Szabó István foglalta össze, majd a kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumokat. Az új tisztségvise­lők­ A vita lezárása után az or­szágos tanács megtartotta alakuló ülését, melyen meg­választották a 21 tagú elnök­séget és a bizottságokat, va­lamint a tisztségviselőket. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke is­mét Szabó István lett, alel­nöki Fülöp László, a bátai November 7. Tsz elnöke Kéri Lehelné, a rajkai Egyet­és­értés Tsz elnöke. A TOT fő­titkárává Eleki Jánost, főtit­kárhelyettesévé Lehoczki Mi­hályt és Poden Gyulát vá­lasztották. A szabolcsi küldöttek kö­zül a következőket választot­ták a TOT elnökségébe és bizottságaiba: a TOT elnök­ségének tagja lett László, a vajai Rákóczi Iklódi elnöke, a TOT Ifjúsági Tsz és Sportbizottsága elnöke Ko­vács Géza, a szabolcsbákai Búzakalász Tsz elnöke, e bi­zottság tagja lett Bán György, a tiszadobi Táncsics Tsz el­nöke. Az ellenőrző bizottság­ba választották Erdei Bélát, a nyírcsaholyi Vörös Csillag Tsz elnökét, a nőbizottság tagja lett Görög Istvánné, a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz párttitkára, a társada­lompolitikai bizottság tagja­­ Gere Lászlóné, a pátrohai Zöld Mező Tsz növényter­mesztője és a gazdaságpoli­tikai bizottság tagja lett Ab­­rók Imre, a beregdaróci Ba­rátság Tsz elnöke. Kitüntetések A mezőgazdasági szövet­kezetek V. kongresszusa al­kalmából Erdei Bélát, a nyír­csaholyi Vörös Csillag Tsz elnökét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Kiváló Termelőszövetke­zeti Munkáért TOT-kitünte­­tésben részesültek: Gellér Vincéné, a mátészalkai Kraszna menti Tsz nyugdí­jasa, Gelsi László, a bökönyi Kossuth Tsz elnöke, Bánfalvi András, az újfehértói Lenin Tsz elnöke, Schäffer László, a sényői Zöld Mező Tsz . el­nöke, Gere Lászlóné, a pát­rohai Zöld Mező Tsz növény­­­termesztője és Grúz Sándor­­né, a tiszalöki Szabadság Tsz könyvelési csoportvezetője. Csikós Balázs Váncsa Jenő felszólalása 1987. január 15. KORSZERŰ ABC-ÁRUHÁZ biztosítja az ellátást Nyírbogdányban. A létesítményt egy éve adta át rendeltetésének a Demecseri Áfész. A 320 négyzetméter alapterületű ABC- ben az ellátás jó, a havi forgalom megközelíti a kétmillió forintot. (Jávor László felv.) Országos diákszövetkezeti találkozó December 12. és 14. között Nyíregyháza adott otthont az országos középiskolai diák­szövetkezeti találkozónak. A KISZ Közpon­ti Bizottsága és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa által — a megyei KISZ- bizottság, valamint a MÉSZÖV közreműkö­désével — rendezett találkozón hazánk is­kolaszövetkezeteinek felnőtt és diákvezetői adtak randevút egymásnak, s vitatták meg a diákszövetkezeti mozgalom helyzetét, szere­pét, feladatait. A találkozó ünnepélyes megnyitóján — melyet a nyíregyházi 110-es számú szak­munkásképző intézetben tartottak . Kerek­réti Mihály, a KISZ Szabolcs- Szatmár me­gyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára tartott tájékoztatót a nyírségi iskolaszövet­kezeti mozgalomról. Szabolcs-Szatmárban 1975-ben alakult meg az első iskolaszövetkezet, a nagyecsedi gimnáziumban. Ma már 60 általános és kö­zépiskolának van diákszövetkezete, több mint ötezres taglétszámmal. Valamennyi is­kolaszövetkezet működtet saját üzletet, me­lyek a tanulóifjúság kereskedelmi ellátását dicséretes színvonalon végzik. Emellett nö­vénytermesztéssel és kisállattenyésztéssel, gyógynövény- és hulladékgyűjtéssel, vala­mint könyvértékesítéssel is foglalkoznak a diákok. Az elért nyereséget kulturális és sportcélokra használják fel. Az országos találkozó második napján há­rom előadást hallgatott meg a több mint száz iskolaszövetkezeti­ felnőtt és diákvezető. El­sőként dr. Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ fő­titkárhelyettese a­ diákszövetkezetek helyé­ről, szerepéről beszélt. Dr. Petrikás Árpád, a Kossuth Lajos Tudományegyetem nevelési tanszékének vezetője a szövetkezetek kö­zösségformáló és nevelési módszereiről szólt. Pergel Zsuzsa, a KISZ Központi Bizott­sága középiskolai és szakmunkástanuló ta­nácsának titkárságvezető-helyettese a KISZ megújulási törekvéseiről, valamint a szövet­ség és a diákszövetkezetek kapcsolatáról tar­tott előadást. Az elhangzottakat külön beszélgetéseken vitatták meg a résztvevők. A felnőtt diák­szövetkezeti vezetők az új jogszabályok he­lyes értelmezését, a piaci termelést, a gaz­dálkodási lehetőségeket, valamint a tevé­kenységi területek szélesítésének lehetőségeit beszélték meg. A diákvezetők szekcióülésén mindemellett téma volt a szövetkezeti ön­­kormányzat működése és továbbfejlesztésé­nek tennivalója is. A harmadik, befejező napon a résztvevők fórumon vehettek részt, ahol a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, va­lamint a Pénzügyminisztérium képviselői válaszoltak kérdéseikre. A résztvevők egyébként városnézésen megismerkedhettek a rendező Nyíregyházá­n­ val, amely jó házigazdának bizonyult. Esti szabadidejükben pedig kulturális programok között választhattak, a Móricz Zsigmond Színházban megtekinthették az Atyai ház című darabot, ott lehettek a színház művé­szeinek pódiumműsorán is. Táncház, videó­­diszkó, videofilm-vetítés, divatbemutató — vásárlással egybekötve —, valamint fakulta­tív sport- és uszodaprogram szintén lehető­séget adott a hasznos kikapcsolódásra. Harsány­ Béla Munkásőrök A­z érdeklődés közép­pontjába mostanában kerülnek a mun­kásőrök. Megalakulásának harmincadik évfordulóját ün­nepli az önkéntes testület. Olvasóink közül is bizonyá­ra sokan ünnepelnek, vagy éppen ünnepeltek, hiszen több áfész, ipari szövetkezet és tsz bázisa valamelyik sza­­bolcs-szatmári munkásőregy­­ségnek. Büszkén mondhatjuk, hogy a szabolcs-szatmári munkás­őrök az elmúlt években, év­tizedekben több országra szóló sikert értek el. A tes­tület tagjai élenjárnak a ter­melésben, a közéleti munká­ban, a szövetkezeti mozga­lomnak is előbbrevivői. Három évtizeddel ezelőtt, az újra­éledő, újat akaró or­szág — és megye — polgárai közül sokan bizonytalankod­tak, az alakuló munkásőrség tagjai azonban biztos kézzel fogtak fegyvert vívmánya­ink megőrzése és továbbfej­lesztése érdekében. Roppant nehéz feladat volt ez akkor. E nehéz feladat teljesítői kö­zött sok-sok szövetkezeti dol­gozó is volt. Többek közt a nagykállói Baloghy­ András, aki ebben az időben a tiszavasvári tsz el­nöke volt. Elsők között lépett be a testületbe a fehérgyar­mati fogyasztási szövetkezet egykori dolgozója, Veres Já­nos, a nagykállói áfész nyug­díjas elnöke, Széplaki Ferenc, fiatal volt még a testület, amikor vállalta a fegyveres szolgálatot Bojtos István, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának vezetője, mun­­kásőrnek jelentkezett 1957 elején Lapos László is, a ti­­szaszalkai Búzakalász Tsz műszerésze. A felsorolás teljes. Tisztelettel korántsem emléke­zünk azokra is, akik koruk, vagy betegségük miatt már leszereltek, vagy tartalékál­lományba vonultak. Közéjük tartozik a nyíregyházi Mren­­kó János is, aki 1957 elején fizikai dolgozó volt a Ságvári Tsz-ben, azóta leszerelt, de mind a négy fiát beszervez­te az önkéntes testületbe! Az ötvenes évek végén különö­sen nagy igénybevétellel járt a munkásőri szolgálat, az alapítók különösen megér­demlik a tiszteletet, a társa­dalom figyelmét. Az utánuk jövők, a mosta­ni munkásőrök is fontos pártmegbízatást teljesítenek. Sokan közülük több megbí­zatást is vállalta­k magukra. Megyénk szövetkezeteiben csaknem ötven munkásőr párttitkár, vagy az alapszer­­vezetében szervező titkár. A nagyecsedi tsz egyik munkás­­őre például tanácstag. A porcsalmai tsz munkásőrei is alaposan kiveszik részüket a helyi politika alakításában. Sok munkásőrt középvezetői posztra állítottak, például Raska Bélát a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben. A januári egységgyűlé­sen különösen a nyír­egyházi és a nyírbá­tori munkásőrök kerülnek az érdeklődés középpontjába. A nyíregyházi egység munkás­őrei magas kollektív kitün­tetést vehettek át, s e kitün­tetés elnyeréséhez nagyban hozzájárultak a Nyíregyhá­zi Vas- és Fémipari Szövet­kezet munkásőrei is. A nyír­bátoriak januárban megkap­ták az Élenjáró Egység címet a velejáró serleggel. A nyír­bátoriak sikeréhez egyebek közt hozzájárult Veress Ber­talan, a Nyírbátori Építőipa­ri Szövetkezet fizikai dolgo­zója is, aki szintén munkás­őr. Az önkéntes fegyveres tes­tület tagjai a januári egység­gyűléseken nemcsak ünne­pelnek, felidézik a történel­mi időket, a feladatokról is szólnak majd. A jövőben még inkább feladatuk lesz a ter­melőmunka segítése, a sze­mélyes példamutatás. Mind­két fontos feladat teljesítésé­ben számíthatunk rájuk. Nábrádi Lajos Veres József, a fehérgyarmati Zalka Máté Tsz dolgozója átveszi a kitüntetést Varga Lászlótól, az egység parancs­nokától.

Next