Szabolcs-Szatmári Gépjavító, 1969 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1969-04-01 / 1. szám
Szántástól a gépgyártásig 20 éves a Fehérgyarmati Gépjavító Állomás Távol az ország középpontjától, távol Nyíregyházától, a Szamos keleti partján épült fel a Fehérgyarmati Gépállomás. Az elmúlt évek eseményeit, eredményeit, gondjait és a jelen terveit elevenítjük fel az állomás régi dolgozóival és vezetőivel. 1948 október 17-én a Mátészalka felől érkező vonat Budapestről 11 új traktort hozott Fehérgyarmatra. Nemsokára a fél falu ott tolongott az új erőgépek és a traktorgyári munkások körül. — Azonnal kedvet éreztem a traktoros élet iránt — emlékezik vissza a 20 év előtti eseményekre Molnár Zsigmond — Már kirakodás közben megállapodtam a pesti munkások vezetőjével, hogy a gépállomáson fogok dolgozni. Gumikerekes traktort kaptam, éjjel-nappal szerettem volna rajta ülni. Egy panyolai szállításnál a főgépész akart helyettem vezetni. Leparancsolt a gépről és ő ült kormányhoz. Hiába kiabált, hogy szálljak fel a pótkocsira, mérgesen gyalog jöttem haza. A kirándulás majdnem balesettel végződött. A traktorral Berti barátom a gépállomás kapujában megállt, s a lendkerék visszapörgött. Indulás előtt nem vette észre, előre kapcsolt, mégis hátrafelé ment. Majdnem elvitte a kapufélfát, kis híjával az igazgatót is elütötte. Másnap körmössel kellett gyalogolnia. A traktoros élet kezdeti időben különösen nehéz mesterség volt. A traktoros váltótársa segítségével maga kereste meg a munkáját. A munkakörülmények nehezek voltak. Esőben, sárban, ázva és fázva dolgoztak. — Először a fülesdi tsz földjén dolgoztam — emlékszik vissza 1959 őszére Tóth Endre. — Ez volt az első mélyszántás ezen a vidéken. Bizalmatlanul fogadták. Munkaruhát és védőruhát az első évben nem kaptunk, barázdában vagy csutkakúpban aludtunk. Gyalog jártunk haza 2—3 falun keresztül. Gépeink sem voltak modernek, mi sem ismertük eléggé. Egyik este Sturm Mihály traktora tengelyig ásta el magát a kömörői határban, reggelig tartott, amíg kiszedtük. Gondjainkat feledtette az 1950 május elsejei felvonulás, amelyen már egyforma traktoros overálban vettünk részt. A Petőfi brigádot vezettem. Minket ünnepelt az egész község. 1949 nyarán a volt Jékey kastély egyik kis istállójában kezdte meg működését a szerelő műhely. Virágh Andor és Tóth Endre alkotta a szerelő brigádot. Egy traktor és néhány kézi szerszám fért el összesen. A járás területén 1949-ben még három helyen alakult gépállomás: Jánkmajtisban, Kölesén és Csaholcon. Néhány év alatt megnőtt a szövetkezetek földterülete és fejlődött a gépállomás is. 1954-ben 3000 holdas szövetkezeti szántóterület volt már a gépállomás körzetében. Mindössze 17 izzófejes és 2 univerzális traktora volt az állomásnak. Meg kellett fogni a munka végét, ha az összes gépi munkát időben el akarták végezni. Az állomás új vezetősége példásan jó kapcsolatokat alakított ki a környező szövetkezetekkel. Egy állomásunk sem dicsekedhet rajtunk kívül azzal, hogy 20 év alatt peres ügyük még nem volt. Erejükből még arra is futotta, hogy a szántóterület növelése és a termésátlagok emelése érdekében új kultúra honosítását vállalták. Először Kérsemjénben 3 holdon telepítettek rizst. 1954-ben 124 holdon, 1955-ben 620 holdon, összesen több mint 2000 holdon készítettek rizsföldet főleg gyenge legelőkön. A rizstelepítés, öntözés és öntözőberendezések javítása jövedelmező profillá vált, a rizstermelés a szövetkezeteknek jelentett jelentős többletjövedelmet. Kezdeményezésüket a szakemberek országosan elismerték, nem volt ritka a 35q átlagtermés. A mezőgazdaság szocializálásában az állomás kollektívája a megye különböző helyein vett részt. Több mint tíz községben végeztek felvilágosító munkát. A jánkmajtisi gépállomás korábbi beolvadása révén megnövekedett fehérgyarmati állomás körzetének szántó területe 1960-ban már 52 000 kh volt és 110 erőgépes a géppark. Az 1957-ben végzett 30 000 normálholdas gépi munka majdnem ötszörösére növekedett. A mezőgazdasági gépi munkavégzés eljutott a csúcspontjához és feszegetni kezdte a régi kereteket. A szövetkezetek gépi igénye tovább növekedett, a növekedést csak a saját gépparkjuk kiépítésével lehetett gazdaságosan megoldani. A kormányzat helyesen a szövetkezetekbe helyezte át a gépesítés bázisát. A szövetkezetekkel kiépített hagyományos jó kapcsolataik még hosszú ideig a gépi munkák területén is megmaradt. A kétmenetes kombájnos gabonabetakarítás módszerét ebben az átmeneti időszakban honosította meg a gépállomás. A szövetkezetek nem az új módszerekben bíztak, hanem az állomás munkájában. A traktorok átadása a szövetkezeteknek 1964-ben 50 traktor eladásával kezdődött. A gépállomási normálholdas tevékenység egy év alatt felére esett vissza, a járás szövetkezeteinek gépparkja 288 traktorra emelkedett. Új profil született az állomáson, a mezőgazdasági gépek javítása. A hagyományos saját gép és az öntözőberendezések javítása területén szerzett tapasztalatokra építve 1966-ban a tipizált traktor javítás indult meg jól szervezett körülmények között. A fehérgyarmatiak az MTZ és UTOS traktorok tipizált javítását szervezték meg. Az új körülmény ismét átállást kívánt. Meg kellett szervezni a műszaki feltételeket. A dolgozókkal és a megrendelőkkel az új körülményeknek megfelelően kellett körültekintően és türelmesen foglalkozni Az átállás sikeres volt. 1966-ban már szalagszerűen folyt a gépjavítás. Ipari szervezési módszerek és ipari gyártási technológiák elemei honosodtak meg. Közben a szövetkezetek kiépítették saját szerviz és gépjavító bázisaikat, állomásainknak új profi után kellett nézni. Az 1967-es gazdasági év volt a legnehezebb Fehérgyarmat húszéves történetében. A föld már nem igényelte a traktorjuk alig volt, munkájukat, minimálisra csökkent a javítás. 200 embernek kellett munkát adni. Nagyon nehéz időszak volt. 1948-ban az ipartól érkezett traktorok indították el a fejlődés útján az állomást. 1967-ben az ipartól érkezett megrendelések segítették ki a nehéz helyzetből. Első megrendelőként a Csepeli Egyedi Gépgyár és a 22 sz. Építőipari Vállalat jelentkezett vasszerkezeti munkákkal. Az új profil ismét átállást kívánt embertől, műhelytől, állomástól. A kollektíva letargia nélkül, rugalmasan élni akarással teljesítette az újfajta feladatot. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy első megrendelőik visszatérnek és megnövekedett volumennel keresik jó munkájukat. A helyi téglagyár építkezéseinél vasszerkezeti munkák végzését bízták rájuk. A gépgyártás a múlt évben kezdődött a nagy vállalat kialakulása után. Az első kalapácsos daráló még úgy készült, mint a luca széke, de ez is sikerült. Megindult a sorozatgyártás, ez évben már 450 darabot gyártanak. A 100 db. gabonaszívó és az 50 db. zsákszállító gyártása már könnyebb volt. Aggod Mihály, a Fehérgyarmati Gépjavító Állomás igazgatója mutatja be a mai állomást. A tőle megszokott energikus mozdulatokkal és csendes, de határozott beszédmóddal ismertet meg a jelen problémáival. Rend, tisztaság, fegyelmezett munka mindenütt. Az udvar egyik végében, a röplabdapálya mellett, 2 kombájn, 5 lánctalpas traktor és néhány nehéz talajmunkagép áll. Néhány darabot már el is adtak belőle. Az utolsó darabok a gépállomás hőskorából. Fényképre illő téma: A gépállomás románca. — „I Javító műhely” — olvasom a felírást. Nem javító műhely már. Oldalhajójában szerviz működik, s összesen 3 traktort javítanak. A műhely nagyrészben a Székesfehérvári Könnyűfémmű kiemelt beruházás épületvasszerkezeti munkái készülnek. A motorfelújítót 3 osztály részére tanműhellyé alakítják át. Szükség van az új lakatosokra. Hegesztőkből külön osztályt indítanak. Számítani lehet az új generációra. Vizsgadarabjaik I. díjjal kitüntetettek. A vitrinben ott sorakoznak a szépen kidolgozott kalapácsok, talpas derékszögek, párhuzamszorítók, pillanatszorítók. Haszna van munkájukból a termelésnek is .Apróbb darabokat: lakatszemeket, sarokütközeteket és hasonlókat készítenek. A II. sz. műhelyt a régi kombájn színből alakították ki. A forgácsoló műhelyben 8 szerszámgép dolgozik. Tavaly óta Nyíregyházán javítanak hármat, csapágyhiány miatt nem tudták még befejezni. Ha ezek megjönnek, kicsi lesz a forgácsoló, a régi tanműhellyel fogják bővíteni. A műhely végében már a szerszámraktárakat kialakították Alig van már hely a kombájn színben a beinduló gabonaszívó és kalapácsos daráló szervezett gyártásához. A III. sz. műhelyben vasszerkezetek gyártása folyik. 400 db. öltözőszekrényt, a daráló alját és a Hajdúsági Iparműnek 100 db. festő kosarat készítenek. A műhely bejáratánál az ipari termeléshez nélkülözhetetlen saját készítésű idomvas daraboló, a műhely túlsó végében a mezőgazdasági gépjavítás utolsó darabjai, 1 kombájn és 1 cséplőgép áll. A kettő között Tóth Géza brigádja egy szállító berendezés mintadarabját készíti. Aggod elvtárs a raktárban megmutatja eredményes saját műszaki fejlesztésüket, az MTZ melső bakkot, melyet öntvény hiányában hegesztett kivitelben készítenek. Szükség van rá az ország termelőszövetkezeteinek, csak a járásban 8—10 traktor áll mellő öntvény-hiány miatt. — Az Óbudai Hajógyárral tárgyalásokat folytatunk portáldaruk gyártása, a Hajdúsági Iparművekkel különféle vasszerkezetek készítése területén — mondja az igazgató a műhelylátogatás után. — Ha egyszer eljön a munka, megfogjuk. Máshonnan elutasítottak is megkeresnek. Mi nem küldünk el senkit. A vállalt határidőket betartjuk, a munkások jó minőségű munkát végeznek. Megrendelőink mindég visszatérnek hozzánk. A központtól is kapunk munkákat, így több időnk marad a legfontosabb munkáinkra, a belső munkaszervezésre. Következetesnek lenni, szervezni, irányítani, egész év folyamán, ez a ma legfontosabb feladata. — Nem bántam meg, hogy 15 évet itt dolgoztam, ha előről kezdeném, akkor is ezt választanám. Horváth Gusztáv, a párttitkár beszél sikerük titkáról: — A pártvezetőség rendszeresen foglalkozik az állomás és az egyének problémáival, az igazgató ajtaja is mindég nyitva van a dolgozók előtt. Nincsenek kényes kérdések, nincs hajbókoló módszerünk a vezetőség és a dolgozók felé. A legnehezebb problémák megoldásán is átsegít a kollektíva ereje, a párttagok példamutatása húzóerő dolgozóink részére. Az állomás 20 év alatt közel 300 párttagot nevelt a szocialista mezőgazdaság részére. A járási, termelőszövetkezeti gépesítéssel kapcsolatos vezetőinek és szakembereinek nagy része tőlük került ki. Az iparosodó Fehérgyarmaton létesülő új üzemek sok új munkaalkalmat hoztak létre, az állomásról egy dolgozót sem tudtak elhódítani. szöveg: Kovácsvölgyi Zoltán fotó: Hammel József A gépállomás dolgozóinak egy csoportja, akik közül többen 20 éve dolgoznak itt. Ülő sor: Virág Andor, Fazekas Antal, Horváth Mihály, Tóth Endre. Alló sor: Nyúzó András, Balogh László, Ruszka Ferenc, Harsányi József. Az állomáson évente mintegy 450 darab kalapácsos daráló készül. Egy most készülő új darabon dolgoznak: Papp Simon István, Czuder István és Ruszka Ferenc. J május 1. A huszonötödik szabad május 1, a munka ünnepének méltó megünneplésére készülnek a nyíregyházai telephelyünk és a központi dolgozók. A színpompás felvonulásban a menet élén a vállalati emblémát viszik a fiatalok. Utánna a vállalat gazdasági, párt és tömegszervezeti vezetői haladnak. Őket kiváló dolgozóink csoportja követi. Ezután gyártmányaink közül egy esztergapadot és egy almaosztályozót viszünk tehergépkocsikon. Dolgozóink zászlóerdővel, táblákkal, jelmondatokkal vonulva zárják be a menetet. Délután a Sóstón a város többi dolgozóival szórakozva fejezzük be az ünnepségeket. Iván Ferenc SzB. titkár Kiváló mérnökök, technikusok 1968-ban beindítottuk vállalatunknál a „Kiváló Ifjú Mérnök” és „Kiváló Ifjú Technikus” mozgalmat. Különböző témakörökben 6 szakdolgozat érkezett be. Ebből két mérnök, négy technikus. Az értékelő bizottság javasolta őket a cím elnyerésére. A KISZ megyei bizottsága a dolgozatokat felülvizsgálta és „Kiváló Ifjú Mérnök” címet adományozott Róka Imrének és Kertész Andrásnak. Mindketten központunk dolgozói. „Kiváló Ifjú Technikus” címet Jónás József Tiszavasvári, Szekeres Tamás központi, Harsányi József fehérgyarmati, Tóth Attila nagykállói munkahelyen dolgozó technikusaink nyerték el. Felhívjuk KISZ-titkáraink figyelmét, hogy ez évben is beindítjuk a „KIM” és „KIT” mozgalmat, kérjük kezdjék meg a szervezést. Munkavédelem Az 1969 I. negyedévét figyelembe véve a munkavédelmi tevékenység jól alakult Nagykállóban. Az egészségre ártalmas munkahelyeken a dolgozók minden esetben megkapják a védőételeket és italokat. Ugyanúgy a dolgozók rendszeresen eljárnak az előírásnak megfelelően az előírt orvosi vizsgálatokra, munkahelyi megbetegedés miatt, munkakiesés nem történt. Az I. negyedéves kimutatások alapján összesen 4 baleset történt, 1 szerelés közben szakmai képzettség hiánya, 2 anyagmozgatás, a munkavédelmi előírás be nem tartása, s 1 pedig figyelmetlenség miatt adódott. A balesetek összesen 32 termelő munkanap kiesést jelentettek. A balesetek kivizsgálása a szabályoknak megfelelően történik, minden esetben jelen van az SzB. munkavédelmi megbízottja. Figyelemre méltó, hogy az egyéni védőeszközök, s védőfelszerelések használatának hiánya miatt baleset nem történt. A munkavédelem fokozására, valamint a balesetek csökkentésére tett intézkedések magasabb szinten valósulnak meg, mint a többi üzemegységünknél. Példával lehet megemlíteni a „Havi biztonsági szemléken” észlelt hiányosságok megszüntetésére megjelölt határidők pontos betartását, valamint a vállalat által ellenőrzött, s észlelt munkavédelmi intézkedések haladéktalanul való pótlását. Az üzemegység vezetője ezen túlmenően is írásban értesíti, illetve bejelenti a tett intézkedést a vállalat vezetőjének. A munkavédelmi és közrendészeti valamennyi ankétokon az egység dolgozója részt vett és az ott hallottakat és látottakat betartják és betartatják. Szűcs András