Mezőgép, 1971 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
/**■Uj bérszabályozási rendszer A gazdasági mechanizmus elmúlt három évében már többször került sor a bérszabályozás rendszerének továbbfejlesztésére. Most január elsejével a bér és jövedelemszabályozás rendszere ismét módosul. A változás legfőbb indoka: a negyedik ötéves terv igen komoly követelményeket támaszt a hatékonyság növelésével kapcsolatban. (Az ipari termelés növekedés 75—80 százalékát a munkatermelékenység emelésével kell biztosítani.) Olyan bér és személyi jövedelemszabályozási rendszer kialakítása vált tehát szükségessé, amely a jövőben jobban ösztönöz a feladatok végrehajtására. Az új bérszabályozási rendszer növeli a vállalatok érdekeltségét, az élő munka hatékonyabb felhasználásában, elősegíti a tervszerűbb és racionálisabb munkaerőgazdálkodást. Továbbá ösztönöz az intenzív beruházásokra, módot ad arra, hogy a hatékonyság bérszükségletére a gazdasági eredmények javulása fedezetet nyújtson. A nyereség alakulásában jobban érdekelté válik a vállalat teljes kollektívája. Szükséges még hangsúlyozni, hogy a gazdasági bizottság vonatkozó határozata előírja, hogy az alapbér és besorolási rendszert úgy kell tovább fejleszteni, hogy az eddigieknél jobban biztosítsák a helyes kereseti arányok kialakítását és tegyék lehetővé az alapbéreknek a teljesítmények, egyéni munkaeredmények, a szakiképzettség, a gyakorlati tapasztalatok és a munkával együtt járó felelősség szerinti erőteljesebb differenciálódását. Vállalati érdek és a vállalat valamennyi dolgozójának személyes érdeke, hogy az új bérszabályozási rendszer megfelelően érvényesüljön. Vállalati érdek, mert bizonyos határig a bérszínvonal emelés befizetési kötelezettségek csökkentésével történnek. A túlzott minden alapot nélkülöző bérszínvonalemelést visalnt az állami progresszív módon megadóztatja. A magas adó olyan biztonsági szelep, amely megakadályozhatja az irreális bérszínvonal gazdálkodást. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy bizonyos százalékon túl már nem lehet a bérszínvonalat tovább emelni. Lehet, de itt kell utalni arra, hogy a vállalat valamennyi dolgozója érdekelt abban, hogy az új bérszabályozási rendszer megfelelően érvényesüljön. Tudott, hogy a bérfejlesztés alapja a nyereség. Ha a r nyereség megfelelően alakul, úgy nincs akadálya a bérfejlesztésnek. Ahhoz azonban, hogy a nyereség nagymértékben növekedjék az egy főre eső termelési eredménynek kell nagyobb mértékben növekedni. Más szóval ha el akarjuk érni, hogy bérfizetéskor a borítékokba több pénz kerüljön, akkor az eddigieknél sokkal jobban kell gazdálkodni .Jobban kell gazdálkodni a munkaerővel, az eszközökkel és jobban ki kell használni a rendelkezésünkre álló munkaidőt. Kötbéres ügyek, tapasztalatok Vállalatunk jogi ügyintézését az elmúlt évben a nagymérvű állandó jellegű kintlévőség, illetve ennek felszámolása jelentette. A jogügyi csoport által iktatott 950 ügydarab 90 százalékát a behajtásos ügyek képezték. (Jártunk a pénzünk után.) A fennmaradó 10 százalék munkajogi, illetve kártérítés és kötbérmegfizetési ügyek voltak. Vállalatunk ellen aránylag kevés, négy esetben született kötbérfizetésre kötelező határozat. Egy esetben a Kisvárdai Gépjavító Állomást marasztalták el jogerősen, 3800 forint erejéig, aztán a központi telepet két esetben 27 200 forint erejéig, s a legnagyobb kötbérügy a Nyírteleki Gépjavító Állomást terhelte 76 ezer forintig. A ténylegesen kifizetett és tovább nem hárítható kötbér az elmúlt évben 80 ezer forintot tett ki. Azon túl, hogy vállalatunk kénytelen volt fizetni,, néhány hasznos tapasztalat is leszűrhető. Vállalatunknak érdeke, hiszen felesleges kiadásoktól mentesül, hogy kötbért ne fizessen. Hogyan lehet ezt elérni? Elsősorban ha a szerződésben vállalt , kötelezettségeket időben, jó minőségben és a kívánt mennyiségben teljesítjük. Ebből fakadóan messzemenőkig ismerni kell,hogy a megkötött szerződések " milyen műszaki kötelezettségeket rónak a vállalatra. Az sem mellékes, hogy ha a felek eltérnek , valamilyen oknál fogva a szerződésben írtaktól, azokat maradéktalanul írásban rögzítsék a szefiződő partner tudomásulvételével. Ha a vállalatunk más szervek részére munkát végez, a szakembereknek különös gonddal kell az együttműködési kötelezettségekre ügyelni. Minden olyan körülményről, amely a szerződésszerű teljesítést valamilyen módon befolyásolja, a másik felet írásban figyelmeztetni kell, ismertebben akadályközléssel kell élni. Ez az együttműködési kötelezettség olyan általános érvényű szabály, még akkor is, ha ezt egyes konkrét szerződések külön pontban nem rögzítik, amelynek megsértése, ha késedelmes szállításban, minőségromlásban jelentkezik, kötbérfizetési kötelezettséget von maga után. A kötbér elkerülése végett igen lényeges követelmény, hogy a munkavégzés során eljáró műszaki ügyintézők is ismerjék a konkrét munkára vonatkozó jogszabályi előírásokét.* Sajnos a vezető műszaki dolgozók nem mindegyike ismeri ezeket a rendeleteket, jogszabályokat. Hogy ez mennyire így van, arra példa, hogy az elmúlt évben előfordult négy kötbéres ügyre vonatkozóan a műszaki dolgozók nem ismerték a jogszabályokat. Kötbéres ügyekben a résnél — amennyiben mi védekevagyunk az alperesek, — rendkívüli jelentőségű a szerződések teljesítése során főleg a műszaki átadásokról, vagy azok megkísérléséről felvett jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatok tartalma. Általában magának a jegyzőkönyvnek a tartalma. Sajnos gyakran előfordul, hogy a jegyzőkönyvekben csak az ellenérdekű fél műszaki kifogásai szerepelnek, míg vállalatunk műszaki ügyintézője egyetlen szóval sem cáfolja meg a kifogásokat, holott annak helye lenne. A mi képviselőnk csupán aláírja a jegyzőkönyvet, s ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy egyetért a jegyzőkönyvben foglaltakkal, így bármilyen megállapodást, megegyezést a későbbiekben cáfolni vagy bizonyítani nehéz, lehetetlen. A jegyzőkönyvek nem felesleges formaságok, hanem szükséges bizonylatolások, főleg azért, mert így senki sem hivatkozhat arra, hogy nem gondolhatta, peres eljárás lesz a kérdéses munka miatt. Természetesen a kötbéres ügyek tapasztalatai alapján még számos olyan dologra fel lehet hívni a figyelmet, amely a vállalatot mentesíti felesleges kifizetésektől. Ilyen lényeges szempont az alvállalkozókért való felelősség is, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy az mindennemű vétkes alvállalkozó eljárásáért vállalatunk viseli az anyagi terheket. A kötbérekkel kapcsolatos tapasztalatok hasznosítása azért szükséges, mert minden egyes ilyen kifizetés a dolgozók nyereségét csökkentő teherként jelentkezik. Ha 1970-ben el tudtuk volna kerülni a kötbérfizetést, akkor mintegy 80 ezer forinttal több jutott volna a nyereségre. dr. Papp Lászlóné jogtanácsos HÚSZ ÉV AZ ÜZEMBEN Most munkásellátó vagyok... Most munkásellátó vagyok — kezdte a vallomását Tóth Antalné, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat adminisztrátora. A munkám abból áll, hogy kiírom a munkásoknak a munkaruhát, védőöltözetet, a rezsianyagot a raktárból. Kartonra vezetem, osztályozom, ellenőrzöm, és vigyázok, hogy mindig pontosan adminisztráljak. Legtöbb munkánk akkor van, ha leltározunk. Visszakeresni minden tételt, összegezni, újra ellenőrizni, felülvizsgálni a készletet a raktárban... Különösen az év végi leltárok alkalmával van sok dolgunk. Ilyenkor túlórázni is kellene, vagy pedig hazaviszi az ember a könyvelni valót és otthon csinálja meg. Bizony nem könnyű, de panaszkodni sincs okunk. Dolgozunk... én már húsz éve ennél a vállalatnál. Nyírteleken kezdtem, a 1950. május 21-én, gépállomáson Nyíregyházi születésű vagyok, itt érettségiztem, aztán írnokképző tanfolyamod könyvelői, képesített könyvelői szaktanfolyamokat tem, és most itt vagyok. 11 végezévig voltam könyvelő Nyírteleken, 1961. április elsejéig. Akkor kértem magam haza Nyíregyházára. Nem volt könnyű az a 11 év. Bejártam, illetve kijártam Nyírtelekre minden nap. Busszal, vonattal, mikor hogy. Könnyű nem volt, mégis szép évek voltak. Akkor kezdtük ott szervezni gépállomást, amikor odakerültem. Alig volt kezdetben néhány traktorunk. 8—10, vagy még annyi sem. Beszél Tóth Antalné, mondja a sorsát, az életét, örömeit, bánatát, hétköznapjait Nézem, ahogy ül a és ünnepeit, széken, megtört mosolya fáradtságát lev és lezi. 1961. április elsején került Nyíregyházára. Néhány nagyon nehéz éve következett ezután életének. Három-négy év leforgása alatt eltemette édesanyját, édesapját, férjhez ment, szült egy gyereket és elvált a férjétől, pontosabban, ahogy ő fogalmazott, egy másik nő elvette tőle a férjét. 13 hónapos volt akkor a kisfia, Attila, Tóth Attila, és azóta egyedül neveli. Egy este azt mondta... 13 hónapos volt akkor a fiam... azt mondta: — Nekem most kijött a lépés, elmegyek. Kijött neki a lépés. Elment. Akkor nagyon fájt, most már múlt ez is. Elmúlt a fájdalom is. Mindent pótol már az én életemben a fiam. Akkor egyedül maradtam. Az anyám, az apám már nem élt. Egyetlen öcsém Pesten. Egy szoba-konyhás lakásban, kis fizetéssel, egy gyerekkel... higgye el, nagyon nehéz volt. Most is az. 1550 forintot keresek a múlt év novembere óta. Addig 1500-at. Nagyon be kellett osztani minden fillért, hogy jusson, amire kell. És közben takarékoskodni is. Bútort vettem, televíziót, rádiót, hűtőgépet, tataroztattam a lakást, mert elég régi már. Százéves is van talán, gyakran kell rá költeni, így élünk a fiammal. Ha valami nagyobb dolgot kell venni, csak részletre tudom. Havi 150—200 forint, ennyi jut ilyesmire. Most szeretném lebetonoztatni a szoba földjét. Ez még nagyon fontos. Arra gyűjtök most. De lassan szaporodik. Szabad szombat volt a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavítóban, helyesebben 1971 január elsejétől Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat egyházi gyárában, amikor nyírkézi Zoltánt a kereskedelmi és értékesítési osztály vezetőjét kerestem. Üres volt az irodaépület, mindössze néhányan tanácskoztak a szakszervezeti titkár irodájában, és Kézi Zoltán dolgozott, ígértem, hogy nem zavarom sokáig, aztán mégis órák hosszáig beszélgettünk. Sok mondanivalója volt Kézi Zoltánnak, illetve sok mindenről kicseréltük a gondolatainkat. Ideális riportalany, volt az első benyomásom. Őszintén beszél, nem takargatja a gondolatait, nem szépíti a múltat, nem hősiesíti a jelent, mer a gondokról is nyilatkozni, önmagáról és a vállalatáról, munkaköréről és az emberekről is beszélni. Meg úgy általában az életről, a hétköznapokról, a munkáról, ami leginkább elárulja az embert a szavak mögött. Egyszer sem mondta, hogy „ezt ne írja meg”, „ezt nem azért mondtam, hogy a nyilvánosságot is érdekelné”. Olyan volt ez az ember, mint a szavai. Nem jobb, nem rosszabb, mint a dolgozók, az emberek nagy többsége. Előnye mindenképpen az őszinteség és nyíltság, amely életszeretettel és munkakedvvel, munkaszeretettel párosul. Olyan ember Zoltán, akinek a szavaiból, Kézi bármiről beszéljen is, sokat megtud a partnere 1950 júniusában végzett Nyíregyházán, a közgazdasági technikumban. Érettségi után a balkányi gépállomás üzemi könyvelője lett. 1951-ben már Nyírtéten dolgozik, ugyancsak a gépállomáson. Aztán 51 őszén bevonul katonának. 1954-ben szerelt le. Egyenesen Nyírmadára ment. Ott éltek a szülei. Munkát is ott kapott. Vezető könyvelő lett a nyírmadai gépállomáson. Itt egy kicsit megnyugodott, ha 3—4 éves helybentartózkodást nevezhetünk nyugalomnak. Tanult és dolgozott. 1958-ban már a Gépállomások Megyei Igazgatóságán revizor. Mint ilyen beosztású dolgozó, mindenütt megfordult a megyében, ahol gépállomás volt. Ellenőrzött, vizsgált, ismerkedett a munkával, az emberekkel, a nehézségekkel. Nagyon sokat utazott. Vonaton, kocsival, busszal, mikor hogy volt lehetősége, és a szükség hogy kívánta. 1961. október 10-ig dolgozott revizorként, ekkor már az érettségi bizonyítforintonként a pénz. Szegényen, de tisztességesen. Ez az elvem. Lassan növekszik a gyermek is. Most már első osztályos. Ő az egyetlen vigaszom. Együtt tervezgetünk. Úgy szeretném, ha kedve lesz hozzá, valami jó szakmát tanuljon. Szerelő, vagy valami hasonló legyen belőle. Persze ezt úgyis ő dönti majd el, de tervezget az ember. Mást úgyse igen tehet, azon kívül, hogy dolgozik. Dolgozni meg kell, és tervezgetni is muszály, hogy könnyebb legyen az élet. Persze csak addig, amíg a takaró ér. Annyit, amennyit az ember meg is tud valósítani, hogy hiába ne csalatkozzék. Egy televízió, hűtőgép, egy rádió részletre és a szoba betonozására, kövezésére gyűjtögetett fillérek szaporítása, és mindezek előtt a gyermek nevelése. Ő nekem a mindenem. Érte vállaltam és vállalok mindent. Ha úgy gondolja, hogy erről lehet, vagy érdemes írni...?! Tudja, én úgy vagyok vele, hogy nem érzem nagy hősiességnek, hogy 20 éve dolgozom. Ez természetes dolog. És ha már dolgozik az ember, minek vándoroljon. Az embernek mindenütt dolgozni kell, és ha már ezt teszi, mégis csak jobb ott, ahol már megszokta, ahol már őt is megszokták. vány mellé megszerezte a képesített könyvelői oklevelet, majd a mérlegképes könyvelői minősítést. 1961 októberétől aztán kinevezték a nyírbátori gépállomás igazgatójává. Ezek voltak a legnehezebb évek. Az újonnan szervezett termelőszövetkezetekben a mezőgazdasági munkát végezni. Idejében szántani, több műszakot szervezni, éjszakai műszakra felügyelni, a gépeket időben javíttatni, menni, mindig menni, szerződéseket kötni, tsz-tagokkal, elnökökkel beszélgetni, tárgyalni, alkatrészeket biztosítani a gépekhez. Aztán néhány év múlva, amikor a termelőszövetkezetek saját gépparkot szereztek, azoknak a javításáról gondoskodni. Időben és jó minőségben meglegyen minden. Ez sem volt könnyű. Utána átállni az alkatrész- és a gépgyártásra. Mindezt, mint igazgató csinálta végig Nyírbátorban. Időt rabló dolgok voltak ezek. Sok estéje, éjszakája ráment Kézi Zoltánnak. A munkaidőt sose számolta ki magának. Nem is volt rá módja, ha azt akarta, hogy minden rendjén legyen. Erről ugyan nem beszélt, de valószínű ez lehetett az oka, hogy megnősülni sem volt ideje. Közel járt már a negyvenhez, most, néhány éve családot amikor alapított. Miután megnősült, családosodot, még egy ideig Nyírbátorban maradt, de a gyerek, meg a feleség miatt vágyott a városra, így került Nyíregyházára 1970 nyarán. Osztályvezető lett a nyíregyházi gépjavító legújabb osztályán, a Kereskedelmi és Értékesítő Osztályon. Még alig negyvenéves. Nyugodt, mert tudja, hogy sok munka vár még rá nyugdíjig. Szeretne végleg Nyíregyházán maradni, de mindenképpen a Mezőgazdasági Gépjavítóban, vagy új nevén: a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. Hűségben, munkában újabb húsz év. Mikor ezt mondtam, tiltakozott, ne írjak róla nagy szavakat. Egyszerű élet az övé. Csak azt teszi, amit a munkája megkövetel tőle. Hogy azt igyekszik a legjobban elvégezni, az nem lehető érdem, kötelesség. Azt mondta: kötelesség, nem érdem. Igaza van Kézi Zoltánnak, de én leginkább az ilyen őszintén vállalt, bevallott kötelességteljesítésről szeretnék írni, nagyon-nagyon sok emberrel kapcsolatban, és nagyon-nagyon sok vállalattal, gyárral kapcsolatban. Takács Péter Nagy dolgokat nemigen tudok mondani,