Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám
A Horthy-rendszernek a területen megjelenő szócsövei és propaganda szervei meghamisították Petőfi forradalmi örökségét. Azonban a népellenes háború népszerűtlensége és sikertelensége, az ország dolgozó tömegeinek a harca a rendszer ellen kijózanítólag hatott az uralkodó körök egyes képviselőire is. A Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942-es megalakulása, amelyben ott voltak a rendszer ellen fellépő különböző csoportok képviselői, a Bizottság szervezésében lefolyt 1942 március 15-i tüntetés Petőfi és Kossuth szobránál — ezek az események nem maradtak észrevétlenül Kárpátalján sem. Ennek a hatása mutatkozott az 1943 február 22-én Munkácson Petőfi születésének 120. éves évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen. A magyar uralkodó körök árulási politikája következtében 1944 októberében az ország német megszállás alá került és a fasiszta erők véres terrorjának a színhelyévé vált. A területen élő költő, Győry Dezső „Munkácsi március” c. szép versében érezteti megrázkódtatását: Megöltétek vágyunk : Petőfit, S apánk, Kossuth Lajost! Zászlózva vár német hadat Rákóczi vára most Nyilas söpredék lakja várod Haj, Zrínyi Ilona, Nem volt e népnek csillaga, S most nem lesz hona ... Munkács terén, halál szélén, már német tank ragyog. ... S másnap az első hullafolt : a sárga csillagok. **# Még mielőtt szólnánk Petőfi örökségének a mai kárpátaljai utóéletéről, fel akarjuk hívni a figyelmet a nagy költőforradalmár itteni kultuszának egy igen figyelemreméltó jelenségére. A terület ukrán lakossága mindig nagy szeretetet és tiszteletet tanúsított Petőfi iránt, és ennek maradandó értékei azok az ukrán és orosz Petőfi-fordítások, amelyek Kárpátalja ukrán irodalmárai, műfordítói tollát dicsérik. Az első orosz átültetések még a századforduló idején keletkeztek a „Meszjacseszlov” c. évkönyvben és más kiadványokban láttak napvilágot. Az első tolmácsosok között megtaláljuk az ismert kárpát—ukrán költőt és írót Ivan Szilvajt (1838—1904), a költő és műfordító Vaszilij Matyackót (1861—1918) és Kelij költőt (1864—1929). Említést érdemel, hogy a nagy икгад forradalmi demokrata íróhoz, Ivan Frankóhoz közelálló Jurij (Kálmán) Zsatkovics (1855—1920) „A kis-orosz (ukrán) irodalom történetének rövid vázlata” c. 1900-ban előbb a „Keletben”, majd a „Magyar Szemlében” megjelent tanulmánya először vonja meg a párhuzamot Petőfi és Sevcsenko között, amikor az utóbbit „ukrán Petőfinek” nevezi. A húszas évek egyik eredeti költője, a kommunista párthoz ekkor közelálló és ennek a kiadványaiban szereplő Vaszilij Grendzsa-Donszkij (született 1897-ben) buda-