Szabolcsi Építők, 1992 (27. évfolyam, 1-3. szám)

1992-01-01 / 1. szám

Csak a szépre emlékezünk... Válogatás régi cikkekből Valaha szebb napokat látott a magyar építőipar. Vállalatunk is. Nosztalgiával emlékezhetünk a régi szép időkre. Amikor még válogathattunk a mukában. Nem is vállaltunk el minden Március 11-én tartotta a vál­lalat az év első összvállalati ter­melési tanácskozását és a mér­legbeszámoló értekezletét. A tanácskozáson részt vett Simor János miniszterhelyettes, Dajka Sándor, a megyei pártbi­zottság munkatársa, Szabó Gyu­la, a­ párbizottság titkára, Kan­dó Pál igazgató, Kocsis József, az szb titkára és Márki János. A napirenden olyan fontos kérdések szerepeltek, mint a negyedik ötéves terv és az 1975- ös gazdasági esztendő célkitű­zéseinek értékelése, valamint az ötödik ötéves terv és az 1970- es év műszaki-gazdasági elő­irányzatainak, feladatainak is­mertetése. A beszámoló elő­adó, Béres Géza és Somorjai Béla igazgatóhelyettesek voltak. Beszámolóikban örömmel ál­lapíthatták meg, hogy az 1975 évi célkitűzések sikeres túltel­jesítésével a vállalat legeredmé­nyesebb ötéves terv időszakát fejezte be. Ezekről az eredmé­nyekről lapunk hasábjain már többször hírt adtunk, ezért csak néhány fontosabb adatot ismer­tetünk. Nyolc egyedi nagyberu­házást valósítottunk meg, 5071 lakást építettünk fel öt év alatt. A vállalati termelékenység mintegy 44 százalékkal, dolgo­zóink bérszínvonala pedig mintegy 39 százalékkal emelke­dett. Alapvető részesei voltunk tevékenységi területünk hatal­mas fejlesztésének,­­alig van olyan település, ahová dolgozó­ink néhány épülettel ne rakták volna le névjegyüket. Az 1974. évi, szinte kiugróan sikeres tevékenység után töret­len lendülettel dolgoztunk 1975-ben is. Tovább növekedett a termelési volumen, javult a termelékenység színvonala, de a gazdálkodási folyamatokat érzé­keltető tény­számok is kedvező­en alakultak. Az anyag- és energiatakarékosság érdekében hozott intézkedéseink rendre megvalósultak, forgóeszközeink átlagos állománya — a külön­böző árkérdések ellenére — jó­val alacsonyabb az 1971. évi­nél is, és végső soron 7­­,8 millió forintos nyereséget mutathat­tunk ki az 1975. évi gazdasági mérlegben. Mindezekért valóban köszö­net és elismerés illeti vállala­tunk dolgozóit, a munkahelyi és központi vezetőket egyaránt. Éppen ezek a sikerek jogosítják fel a vállalat vezetését arra a bizakodásra, hogy a soron kö­vetkező időszakban megválto­zott körülmények között a ma­gasabb szintű követelmények­nek is eleget fogunk tenni. Bizonyos azonban az, hogy a beruházási igények területi és technológiai összetételének mó­dosulása, a közgazdasági szabá­lyozók újonnan megismert több előírása csak olyan terv kiala­kítását teszi lehetővé, melynek legfontosabb mutatói — terme­lés, termelékenység, árbevétel — az 1975. évi tényszámokhoz kö­zel esőek. A vállalati nyereség a központilag szabályozott okok­ból számottevően mérséklődik, és részben ezzel is összefüggés­ben csak szerényebb ütemű bér­­fejlesztésre kerülhet sor. Nehézségeinket fokozza az a körülmény, hogy a központi párthatározatoknak megfelelő­en vállalatunknak Budapesten is kell kivitelezési tevékenysé­gunkát. Amikor még csordo­gált a nyereség, és ünnepségek­re, kitüntetések átadására is sor került, üzemi újságunk archívumában régi cikkek közt tallóztunk. get végezni. Felügyeleti szer­vünk állásfoglalását fegyelme­zetten és megértéssel vesszük tudomásul, bár ezek az építési feladatok dolgozóinktól és veze­tőinktől a megszokottnál tuda­tosabb és áldozatosabb irányí­tást, szervezést, végrehajtást igényelnek. Az igazságos és a szocialista elvekhez igazodó bérgazdálko­dást a korszerű, összevont mun­kanormák fokozatos bevezetésé­vel kell kialakítani, de 1976-ban feltétlenül elérendő cél az egy­összegű utalványozás mértéké­nek növelése és az időbéres órák arányának csökkentése is. Érthetetlennek tartjuk azt, hogy mérsékelt ütemben terjedt el, hacsak nem az a magyarázat er­re, hogy az egyedi teljesítmény-elszámolás gyakorlata ad lehe­tőséget a szervezési hibák elken­dőzésére, vagy az indokolatlan bérbesegítés alkalmazására. A bérfejlesztésre jelentős ha­tást gyakorol a technológiai fe­gyelem betartása, ezért minden eszközzel meg kell szigorítani az elvégzett munka minőségi átvé­telét. Tudatosítani kell a válla­lat egész területén azt, hogy a bérszínvonal emelése csak az élőmunka hatékonyságának fo­kozása és a minőségi követel­mények érvényesítése útján kö­vetkezhet be. Ennek érdekében kell felhasználnunk az anyagi és erkölcsi ösztönzők lehetőségeit. Az értekezleten felszólalt Sza­bó Gyula, a pártbizottság titká­ra és Kanda Pál igazgató. Ebből közlünk néhány fontos és ta­nulságos megállapítást. A pártbizottság titkára többek között a következőket mondta: “ A vállalat sikeresen birkózott meg a IV. ötéves tervvel, az előirányzottakat teljesítette. A jó munka tiszteletet és elisme­rést váltott ki a megyében és a minisztériumban egyaránt. Ezért köszönet illeti a vállalat kollektíváját. Az V. ötéves terv teljesítésében is ilyen elismerést kell kivívnunk. Ezt csak jobb munkával, a termelékenység növelésével, a munka haté­konyságával tudjuk elérni. Eh­hez most az szükséges, hogy mindenkinek a saját területén el kell végeznie a kritikai elem­zést, és a tapasztalatokból kiin­dulva meghatározni a felada­tokat. 1981 Megkülönböztetett figyelem az építőknek A hagyományos építők napi ünnepséget vállalatunk köz­pontjában június 12-én tartot­ták meg. Az elnökségben helyet foglalt Pétervári József, az SZMT titkára, Szabó Gyula vállalatunk pb-titkára. Márkus Gyula KISZ-titkár, Seres Antal műszaki igazgatóhelyettes, dr. Béres Géza gazdasági igazgató­­helyettes és Kövesligeti Ferenc brigádvezető. A vendégeket, az ünnnepség résztvevőit Karóczi Gábor személyzeti osztályvezető köszöntötte. Ünnepi beszédet Kocsis József szb-titkár tartott Június elején ebben az or­szágban sokan megkülönbözte­tett figyelemmel fordulnak az építők felé, hogy kifejezésr­e juttassák elismerésüket a lelki­ismeretesen végzett munkáért. — kezdte beszédét Kocsis Jó­zsef. A nagyobb figyelem a párt, a szakszervezeti, állami, országos és megyei vezetés r­é­­széről éppúgy kifejezésre jut, mint ahogy ezt a helyi vezetés teszi. Ez a nap a visszatekintés napja, a vidámság, az öröm ünnepe, annak a kellemes ér­zésnek a tudatában, hogy ismét magunk mögött hagytunk egy küzdelmes, élményekben gazdag esztendőt. Az építőmunkások ugyancsak kivették részüket ab­ból a nagy társadalmi, gazdasá­gi munkából, amely jellemzi hazánk, megyénk arculatának csodálatos átalakulását, szoci­alista jellegű formálódását. Az építőmunkások évszázad­ra visszanyúló áldozatos mun­kájukkal örökre beírták nevü­ket a munkásmozgalom történe­tébe, a szocalizmus eszméit kö­vetve, részesei lettek a magyar munkásság osztállyá szervezé­sének. Soraikban mindig mélyen gyökerezett a marxi-lenini ide­ológia, mindig az elsők között küzdöttek a szocialista és for­radalmi eszmék terjesztői kö­zött. Az építőipari dolgozók nem­csak építettek, de agitáltak, szerveztek és harcoltak ott és akkor, ahol és amikor arra szükség volt. Ott voltunk az ipar megteremtésénél, a szoci­alista termelési viszonyok kia­lakításánál, de ott voltunk ak­kor is, amikor a munkásosztály érdeke mást követelt tőlünk, mint a szűken értelmezett épí­tőipari tevékenység. Érveltünk a szocialista mező­­gazdaság szükségessége és pers­pektívája mellett, ugyanakkor részt vettünk a nagyüzemi gaz­dálkodás objektív és szubjektív feltételeinek biztosításában, a kezdeti nehézségek leküzdésé­ben. Építettünk szerfás átmeneti jellegű épületeket, mert akkor ez felelt meg a társadalom igé­nyeinek és lehetőségeinek. A megyei pártbizottság is ér­tékelte a megyei építőipar helyzetét, elismeréssel szólt az eddig végzett tevékenységünk­ről. Büszkék vagyunk és lehe­tünk városainkra, különösen megyei székhelyünkre, Nyíregy­házára. Büszkék arra, hogy a megyei székhelyünk „HILD”-dí­­jat kapott, ez az alkotó tevé­kenység, amelyből vállalatunk kollektívája döntően kivette ré­szét. Büszkék vagyunk arra, hogy városunk 100 ezer lakosa, megyénk lakossága büszke ránk, építőmunkásokra. Vállalatunk dolgozó kollektí­vája a megye legnagyobb építő­ipari vállalata, eredményesen teljesítette az­­ ötéves tervi feladatokat. A tervezett 5000 la­kás helyett 5220-at, 240 bölcső­dei férőhely helyett 620-at, 750 óvodai férőhely helyett 1430-et, 56 iskolai tanterem helyett 188- at építettünk e tervidőszakban. Az ünnepi köszöntő kerete Amikor az elmúlt év vége fe­lé köztudott lett, hogy a válla­lat gazdasági vezetése leányvál­lalatot akar létrehozni, egyesek felkapták a fejüket, és latolgat­va mondták: vajon mi lesz eb­ből? Van-e rá egyáltalán lehe­tőség? Nem fog-e torz szemlé­letet kiváltani az emberekből? Mások viszont a vállalat jól fel­fogott érdekének vélték felfe­dezni, mondván, a mai gazdasá­gi helyzetünket tekintve a meg­újulás, a piaci viszonyokhoz va­ló alkalmazkodás az az út, amely biztonságosabbá teheti a vállalat létét, fejlődését. . . A leányvállalat közel féléves tevékenysége valamit már sej­­et következtetni... Röviden: a leányvállalat 1984. január 1-jétől kezdte meg működését a Tünde utcai tele­pen, a volt 1-es főép területén. Éves termelési tervét 100 milli­óban, a nyereséget 8 millió fo­rintban határozták meg. Az összes létszám 100 fő. Igazgató­nak Igaz Dezsőt nevezték ki. Aki korábban járt ezen a te­rületen, és most újból megláto­gatja, máris szembetűnő válto­zást tapasztal. Tisztább, rende­zettebb a munkaterület, na­gyobb figyelem fordul a dolgo­zók szociális ellátására, a mun­kavédelemre, meg néhány új­donságot is felfedez a látogató, de erről majd később .­­ Igaz Dezső igazgatóval beszél­getünk. Csak a szigorú tények­re, a reálisan megalapozott jö­vőre szorítkozik. — Milyen céllal és feladattal bízták meg a lány vállalatot? nem alkalmas arra, hogy a vál­lalat tevékenységének 32 évét, de még az elmúlt tervidőszakot is elemezze, de mindenképpen meg kell állapítani, hogy a vál­lalat munkásai, műszaki és ad­minisztratív dolgozói nagy aka­rattal és becsülettel teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Dolgozóink a párt hívő szavára mindig csatasorba álltak és zászlótartói voltak a munkaver­­seny-mozgalmaknak. A szocialista brigádmozga­­lom ismételten bizonyította az építőipari munkások hovatar­tozását és tettrekészségét. Hogy csak a jelentősebbet említsem: a XII. pártkongresszus és ha­zánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére indított versenymozgalomban. A vállalat fejlődése, anyagi bázisának növekedése lehetővé teszi dolgozóink élet- és munka­­körülményeinek javítását. Mun­kásszállóinkon kulturáltabb kö­rülmények között pihenhetnek dolgozóink, évről évre javul a bejáró dolgozók szállításának színvonala, az elmúlt évben megszűnt a bódés személyszál­lítás.­­ Elsősorban azzal, hogy az anyavállalat igényeit kielégítsük — válaszolja határozottan. — Hogy mit jelent ez? Először a szükséges betonmennyiség biz­tosítása, a különböző vasbeton- és térelemek gyártása — egye­dileg is —. műkő és más termé­kek igény szerinti kielégítése Másodszor a külső, pontosabban fogalmazva a lakossági igények­nek megfelelően és elfogadható áron beton, mész, vasbeton­­elem, sírkő és IVS-födémpanel a kislakásépítők számára. Ha a vásárlók kérik, ki is szállítjuk az építkezés helyszínére, és fel is rakjuk. — Milyen az érdeklődés és az igény? — Az eddig eltelt több mint öt hónap alatt a SZÁÉV-nek minden igényét kielégítettük. Hasonlóan a lakossági igénye­ket is. Csak egy példa: május hónapban több betont, panelt és meszet adtunk el a lakos­ságnak, mint az anyavállalat­nak. Persze ebben közrejátszik, hogy olcsóbban adjuk mint a környező vállalatok, de még így is megéri... — Tehát érzik a nagyobb megbecsülést. — Igen, így nemcsak a mát, hanem a jövőt is látjuk, ezért érdemes hajtani. A munka mind több, de nem vagyunk megijedve. Ismer bennünket, nálunk a határ csak a csillagos ég lehet... Ha megfizetik . . Eddig így történt. Az „idős rebellisnek” és a brigádnak nincs különösebb pa­nasza, még a szabad szombati munkát is szívesen vállalják. Ez pedig náluk nagy szó! Krusovszki János 8 tagú bri­gádja a legnagyobb gyártósoron dolgozik. — Milyen a közérzetük? — érdeklődünk. — A lehető legjobb — vála­szolja a brigádvezető. — Folya­matosan tudunk dolgozni. Az acélsablon nemcsak megkönnyí­ti, hanem gyorsabbá, egyenlete­sebbé teszi a panelek gyártását. — Megtalálják számításaikat? — Eddig még igen. Most szin­te naponta tudjuk, mit teljesí­tettünk, és ezért mit fogunk kapni a borítékban. Olyan ver­senyszellem alakult ki a brigá­dok között, amelynek kézzel fogható eredményei vannak. Az értékelés minden hónapban megtörténik Az 1. helyezett bri­gád fejenként 200, a 2.150, a har­madik 100 forintot kap. Mi már voltunk elsők és másodikok is ... Lám, hogyan lehet formálni az embereket, ha emberileg és el­ismerőleg közeledünk hozzájuk. 1976 Minden szinten hatékonyabban 1984 Portré a leányvállalat életéről Egy régi május 1-i felvonulás...

Next