Szabolcsi Húsipar, 1984 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1984-07-01 / 1. szám

iCsökkenteni a veszteséget V­állalatunknak az 1984. évi gazdálkodási feladatokra, kedvezőtlenebb feltételek mellett kellett felkészülnie, mint az iparág átlagában jellemző volt. A technikai színvonalunk, az egyre növekvő minőségi kö­vetelményekkel szemben, kor­szerűtlen technológiai feltétele­ket biztosított számunkra. Az iparág fejlesztési forrásai­nak leterhelése miatt, már több éve sikertelen maradt kezde­ményezésünk, ami a gyártás és gyártmányfejlesztés megvalósí­tására irányult, jóllehet az elmúlt három év átlagában is közel 10 százalékos hatékonyságnöveke­dés jellemezte a rendelkezésünk­re álló erőforrásokkal való gaz­dálkodásunkat. A termelés fel­tételeit­­ jelentősen hátráltatta még a bel- és külpiaci feltételek, valamint a közgazdasági kör­nyezet további szigorodása. Bel­földön továbbra is feladatunk maradt a megye, — sőt Budapest lakosságának is folyamatos el­látása — azzal kiegészítve, hogy a húskészítményeken belül az olcsó 76 Ft/kg termékek 60 szá­zalékos részarányát is biztosíta­ni kell. A­z exportnál, különösen a reláció­váltás miatt szá­molni kellett a termelési szerkezet átalakításával, mert az új külföldi piacok a már kiala­kult struktúrával szemben előny­ben részesítették a jobb minősé­gű alapanyagból készült magas feldolgozottságú, munkaigénye­sebb termékeket. Számolnunk kellett azonban azzal is, hogy a külpiaci árvesz­teségek egyrészt tovább fogják csökkenteni a vállalati hatékony­ságot, másrészt az előírt közel 23 millió dollár árbevétel telje­sítéséhez jelentős árualaptöbb­letről is gondoskodnunk kell. Gondjainkat nehezítették to­vábbá még azok az új szabály­zó rendelkezések, amelyek a költségek érvényesítését, sem az új termelői, sem az új fogyasz­tói árakban nem tették lehető­vé. Mindezen gazdálkodási fel­tételeket meghatározó körülmé­nyek ismeretében a vállalat ve­zetése — a párt­, a társadalmi szervek és a dolgozók bevonásá­val — úgy döntött, hogy a jö­vőben a társvállalati átadások helyett fokozni fogja a megyében megtermeltetett és rendelkezés­re álló húsipari alapanyag saját vágóhídon történő feldolgozását, hasznosítását. Bővítette ezért a sertésvágási tevékenységet a II. műszak bevezetésével, és a ter­melési szerkezetét az új feltéte­lekhez alkalmazkodva átalakítot­ta. A 70 ezer darabbal több ser­tés vágása és feldolgozása már jobb lehetőséget biztosított a tröszt által, vállalatunkra lebon­tott feladatok — különösen a nem rubelelszámolású export — teljesítésére. A felvásárlási tevékenysé­günket 108 százalékra, a vágási feladatunkat 106 százalékra teljesítettük, amely­nek következtében az élőexpor­tot 13 százalékkal, a húsexportot 27 százalékkal, a deviza árbevé­telt pedig 3 százalékkal túl tud­tuk teljesíteni. Ezzel egyidejűleg közel tervszinten valósítottuk meg a belföldi készítményeink gyártási programját, a kereten kívüli termékek kivételével, ahol is az előirányzatunktól 10 száza­lékkal lemaradtunk. Sikeres volt azonban olyan termékszerkezetet biztosítani, amelyen belül a ke­reten kívüli és olcsó termékek együttes részaránya meghaladta a 60 százalékot. A feladataink teljesítése, illet­ve túlteljesítése ellenére siker­telenek maradtak a hatékonysági célkitűzéseink, mert az első félév időszakára tervezett 1 millió fo­rintos veszteséggel szemben át­menetileg további eredmény­­romlást kell tudomásul vennünk. Az eredménykiesés döntően a termeltetési célú többletköltsé­gek (6 millió forint) sertéstöbb­let miatt kifizetett prémiumok (6 millió forint) és az export ár­veszteségek (5 millió forint), va­lamint az exportszerkezet válto­zásai (3 millió forint) keletkez­tették. B­ár a vállalatunk rendelke­zik hatékonyságot növelő intézkedési tervvel, — és ezek időarányos teljesítése meg­történt — hatásuk a hivatkozott veszteségforrásokkal szemben még nem érvényesült. Értékelve eddigi tevékenysé­günk eredményeit és feltételez­ve, hogy a vállalatunk jövedelem­termelő képessége a külpiaci fel­tételek romlása miatt tovább nem csökken, számítva a terme­lésben résztvevő dolgozók akti­vitására és a szocialista brigádok vállalásainak teljesítésére meg­állapítható, hogy az éves szinten tervezett nyereség elérésére, sőt túlteljesítésére reális alapokkal rendelkezünk. SZILÁGYI LÁSZLÓ gazdasági igazgatóhelyettes készül a virsli. Tisza Lászlóné és Gara János gép segítségé­vel tölti a virslit. Húsfeldolgozó épül Nyíregyházán Tamás Imre igazgató nyilatkozata Nem panaszkodhatunk az utóbbi időben Nyíregyházán a húsellátásra. A Szabolcs-Szat­­már megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szaküzleteiben, a húsáruházban, vagy például az ABC-k pultjain szemet, szájat ingerlő választékban sorakoznak szinte nap mint nap a friss tő­kehúsok, húskészítmények. Nem kis teljesítmény ez, főleg ha szá­mításba vesszük, hogy ma már nem tartozik a korszerűek közé a nyíregyházi üzem. Hogy mi­lyen gazdálkodással, üzletpoli­tikával valósítják meg, hogy jó legyen az ellátás — ne csak a megyeszékhelyen, de a vállalat teljes ellátási körzetében — ar­ról Tamás Imre igazgatóval be­szélgettünk. Sertésvágás két műszakban — Talán azzal kezdeném, hogy megyénkben több a vágóállat, mint amennyit a feldolgozó ka­pacitásunk igényel — hallottuk az igazgatótól. — A felvásárolt állatok egy részét így aztán más húsipari vállalatokhoz szállítjuk. Ez évtől az egyik legfontosabb célunk, hogy minél feldolgozot­­tabban értékesítsük az állatokat — vagyis vágóállat helyett in­kább húst adjunk el. Ezért be­vezettük a két műszakos sertés­vágást, így a korábbi 150—160 ezer helyett 230 ezer sertést és évi 10—12 ezer marhát vágunk — ez utóbbit gazdasági munka­­közösségben oldják meg dolgo­zóink. Ezáltal több sertéshús ke­rül exportra, mintegy 2 ezer ton­na többlet tőkehúst pedig a fő­városban értékesítünk. Újabban foglalkozunk birkavágással is, export megrendelésre. — Napjainkban nem mindegy, hogy elegendő olcsó árú húskészítmény kapható-e a boltokban. Mit tesz a vállalat azért, hogy a kiskeresetűek se panaszkodjanak a vá­lasztékra? Budapesten siker, itthon „ismeretlen" — A lakosság igényeihez iga­zodva növeltük az olcsóbb hú­sokból készülő húskészítmények mennyiségét, s ezt azzal igyek­szünk ellensúlyozni, hogy a drá­gább húsokból növeltük az ex­portot. Készítményeink 62—63 százaléka olcsóbb árfekvésű. A hagyományos áruk mellett rész­ben új termékeket vezettünk be. Ilyen a Nyírségi felvágott, amely a kedvelt fokhagymás sze­let továbbfejlesztett változata. Egyszerűbb gyártási folyamattal készül, gép segítségével, módo­sult az öszetétele is, így olcsóbb lett, s nagy mennyiséget gyár­tunk belőle. Említhetem egy má­sik újdonságunkat: a húspásté­tomot is. Kilója 56 forint. Kel­lemes fűszerezésű, — kenhető — máj, sertésfej és ipari szalonna hozzáadásával készül. Budapes­ten már sikert aratott, érthetet­len, hogy Szabolcsban hiába kí­náljuk a kereskedelemnek, nem rendelnek belőle.­ De honnan tud­ják, hogy nem kell a vásárlók­nak, ha lehetőséget sem adnak rá, hogy megkóstolják az embe­rek? — Évente átlagosan 60—70 fé­le készítményt gyártunk. Ezek közt sok a szezonális áru, de át­lagosan mintegy 35 féle készít­mény mindig kapható: a legdrá­gább sonkafelvágottól (kilója 140 forint) a legolcsóbb hurkafélé­kig (kilója 26—30 forint). — A húsfélék — köz­tudomású, hogy — kön­­­nyen romló termékek. Hogyan óvják a minősé­get? M­ásoknak bélyegző — Nagyon vigyázunk a minő­ségre. Az egyik legfontosabb szempont, hogy minden készít­ményünk megfeleljen a szab­ványnak, s ugyanakkor ízben, színben is kifogástalan legyen. Nagyon szigorú belső minőség­­ellenőrzési szabályokat léptet­tünk életbe. A meósok fele­lősségét azzal is növeltük, hogy valamennyien külön bélyegzőt kaptak, így személy szerint tud­juk, hogy ki adta ki az árukat. — Kevesen tudják, hogy a vállalat nemcsak hazai piacra, de külföld­re is szállít. Mely orszá­gokkal állnak kereske­delmi kapcsolatban? — A vágás növelésével bőví­tettük az exportot is. Exportunk jellemzője, hogy minden külföl­di partnerünk — beleértve a Szovjetuniót, vagy Lengyelorszá­got is — dollárral fizet a termé­keinkért. E két szocialista ország számára sertéshúst küldünk, de a Szovjetunióba marhahúst is szállítunk. Több éves kapcsolat­ban állunk Libanonnal, ahová szintén marhahúst küldünk: úgy­nevezett pisztolycombot, vagyis az állatok hátulsó negyedét vá­sárolják gerinccel együtt. A juh arab piacra kerül. Itt annyi az érdekesség, hogy vevőink csak rituális vágással fogadják el a húst. Vagyis minden alkalom­mal egy arab szakember vágja le az állatokat: átlagosan heten­te ezer birkát. Birka vászonban A nyers húst vászonba cso­magolva szállítjuk ki például Algériába, s Libanonba. Libanon közvetítésével pedig más orszá­gokba is jut a termékből. Nagy mennyiségben értékesítünk ser­tészsírt Nyugat-Európában, il­letve Kubában. Más húsipari vállalatokkal együttműködve pedig darabolt húsokat küldünk a Közös Piac országaiba. — Már a beszélgetés elején szóba került, hogy nem tartozik a legkor­szerűbb üzemek közé a nyíregyházi. Terveznek-e valamilyen fejlesztést a közeljövőben? — A tervek szerint még az idén megkezdjük — mintegy 320 mil­lió forintos költséggel — egy új húsfeldolgozó üzem építését. Nem lesz könnyű dolga a SZÁ­­ÉV-nek, mivel az Ér-patak kö­zelsége miatt speciális alapozás­ra van szükség. Magát az épüle­tet előregyártott elemekből sze­relik össze. 1986 végén, de legké­sőbb a következő év elején ké­szül el az új üzem, melyben egy tőkés importból származó, spe­ciális gépsor dolgozik majd.­­ Az átadás jelentős változá­sokat ígér. A jelenlegi húsüzem például raktárrá alakul, mivel a húsfeldolgozás az új szárnyba költözik. A vágócsarnokban csak a vágás történik ezentúl, a je­lenleginél korszerűbb, automati­zált gépekkel. Megváltozik a termékösszetétel is, mivel ol­csóbb szárazáru jellegű illetve hosszabb szavatossági idejű ter­mékekkel szeretnénk jelentkezni a piacon. Ezzel egyrészt javíta­ni akarjuk a kistelepülések el­látását, de egyúttal készülünk az export — főleg a tőkés orszá­gokba irányuló kivitel — növe­lésére — fejezte be nyilatkoza­tát az igazgató. HÁZI ZSUZSA A múlt év nyarán nyitották meg Nyíregyházán a „dombház” alsó szintjén az élelmiszer kiskeres­kedelmi vállalat és a húsipari vállalat közös üzemeltetésű boltját. A húsáruház az ÁHV-tól rendszeresen, szerdánként kapja a sertés-, malac,­ a marha-, a borjú és a juhhúst. Ezen kívül negyven féle töltelékárut és belsőséget kínál a vásárlóknak. Az eltelt egy év tapasztalata sze­rint havonta átlagosan több mint egymillió forint értékben forgalmaz húsárut. Bőséges a vá­laszték. (Fotó: Gaál Béla)

Next