Szabolcsi Húsipar, 1985 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Gyorsmérleg — a mérlegkészítésről Reális kép — új célok A pártélet kiemelkedő eseményére került sor vállalatunknál is az elmúlt hetekben: lezajlottak a pártalapszervezetek beszámoló taggyűlései. Hegedűs Béla, a pártvezetőség titkára szívesen vállalkozott egy gyors mérlegkészítésre. — Milyen volt e taggyűlések hangulata? — Az alapos előkészítő munka érződött a beszámoló taggyűléseken. Minden kommunistával beszélgettünk, kértük a véleményét, a javaslatát a vállalat egészét érintő fontos kérdésekben, a kisebb csoportok ügyesbajos dolgaiban, de a személyes jellegű fölvetések mellett sem mentünk el. Így sikerült hű képet alkotni a meglevő helyzetről, s ennek alapján tudott minden pártalapszervezeti vezetőség kellő beszámolót készíteni. Valamennyi beszámoló taggyűlésen részt vettem, örömmel tapasztaltam, hogy mennyire örültek a párttagok, amikor a „számadás”ban felfedezték a saját véleményüket, javaslatukat. — Hallhatnánk példát is erre? — A 2-es pártalapszervezetnél például 12 értékes hozzászólás hangzott el, s szinte valamennyit megemlíthetném most itt, hiszen mindegyik lényegi kérdést feszegetett. Talán elég ha csupán Füleki László szavait idézem, aki szenvedélyesen vetette fel, hogy milyen új feladatokat kell elvégezniük a felvásárlóknak, hogy a jövőben még eredményesebb legyen az egész vállalat exporttevékenysége. Köztudott, hogy jelenleg is szépen alakul ez a munka, ám önhittség volna azt állítani, hogy nincsenek még tartalékaink. Az ilyen tartalékok gyorsabb, praktikusabb feltárását célozták azok a felszólalások is, amelyek a vállalati gmk létrehozását, a felállások utáni új helyzetet feszegették. — Gondolom, szóba kerültek a pártélet időszerű kérdései is? — Természetesen. Ha a fő hangsúly ezúttal a gazdálkodásra, a termelési fegyelemre, a jobb szervezettségre, a minőség javítására is irányult, az alapszervezetek egysége, szervezettsége is jelentős helyet kapott. Ezt főként a 3-as alapszervezetnél tapasztalhattuk, ahol zömében irodai dolgozók vannak. Ők nagy felelősséggel szóltak arról, miként lehet megerősíteni az alapszervezetet, s hogy a vállalaton belüli áthelyezések milyen tennivalókat adnak az alapszervezeti tagság körében. Tudniillik ez a belső „fluktuáció” elkerülhetetlen, mert a termelési érdek gyakorta elszólít párttagokat is új munkaterületre. Nagy baj volna, ha ők a pártélet számára akár egy napig is perifériára kerülnének. Sajátos helyzetben üléseztek, készítettek mérleget Csengerben, az úgynevezett „koordinációs” alapszervezet tagjai. Az itteni hizlaldában nagyon derék párttagok dolgoznak, s nekünk a távolság ellenében is figyelnünk kell rájuk, segíteni gondjaikon. Ez nem is marad el, hiszen már megtörtént, hogy az egész vállalati pártvezetőség kihelyezett ülésen tárgyalta az ott dolgozó kommunisták, pártonkívüliek mindennapi munkáját, problémáját. — Mi a további „menetrend"? — Időközben az 1-es alapszervezetnél is megvolt a beszámoló taggyűlés, s most az a dolgunk, hogy a vállalati pártvezetőség hasznosítsa a beszámolók, a felvetések lényegét. Pártvezetőségünk január 20-án ad számot majd több éves munkájáról, s az addig lezajló alapszervi választások után kerül sor a pártvezetőség megválasztására. Ez sem csupán egy hagyományos esemény lesz, hiszen megjelentek pártunk XIII. kongresszusának irányelvei, ezt minden alapszervezetnél alaposan megtárgyaljuk, az irányelvek szellemében kidolgozzuk a pártvezetőség programját is. A. S. NÉVNAP Váciék ünnepelnek. Most reggel a Máriákat köszöntik. Ülünk a gondosan megterített, s minden finomsággal, pogácsával, sajtos kalocsai ropogóssal, mézes tortával, „Mónikával”, babapiskótával, mandulás-meggyes tortával megrakott asztal mellett. Hozzák a gőzölgő feketét, ki Colát iszik, ki Márkát, s hallgatjuk kedves köszöntő szavait Tiszai Lászlónénak. Az ő tiszte a brigádban, hogy mondjon néhány kedves szót az ünnepeltekről, az ünneplőknek. Nézem a kérdőívet, amelyen egyetlen mondat áll: „Sok boldog névnapot kívánok!” — s utána a nevek, s ki mennyit ad figyelmességből ajándékba. Szép szokás, kedves hagyomány. Köszöntötték már tavaly a Piroskákat, Júliákat, Tiborokat, üdvözölték a Margitokat, Iréneket és megölelték az Ilonákat, Annákat, majd a Máriákat halmozták el puszikkal, kedvességükkel. Hutkai Mihálynét és Schpitzmüller Jánosnét. Sorolják, hogy a Máriákat követték a Mihályok, Erzsébetek, Katalinok, a két ünnep között Jánossal zárták a sort. Valamennyiüknek boldog születésnapot kívánunk. (f) ---------------------------------------- KÜLDÖTTSÉGÜNK RZESZOWBAN Vállalatunk gazdasági és társadalmi vezetése baráti látogatáson vett részt a rzeszówi területi húsipari vállalatnál. Nyíregyháza testvérvárosában a két társvállalat a kölcsönös kapcsolatfelvételt és a tapasztalatcsere lehetőségét beszélték meg. A gazdasági vezetés, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet, a középvezetők és a munkáskollektívák közötti kapcsolatot 1985-ben kiszélesítik — ebben állapodtak meg a közelmúltban Lengyelországban megtartott találkozó alkalmával. Állják a terhelést 1984 ELSŐ NEGYEDÉV túlfeszített vágási üteme közepette kellett felkészíteni az április 1-én beindult két műszakos vágást, bélfeldolgozást. A fiatal művezetők lelkesedését, akarását bizonyítja, hogy ha zökkenőkkel is, de ezt a feladatot megoldották. Mindezek mellett mintegy 50 fő új belépő beilleszkedéséről is kellett gondoskodni. Új dolgozóink, és beállt ifjú szakmunkásaink egy része megtalálta helyét. Főként ifjú szakmunkásaink megtartásában volt jelentős szerepe a biztosított kedvezményes szállásnak. Vágási feladataink nagyságát bizonyítja, hogy 1984 év első kilenc hónapjában a saját vágóhídon közel 170 ezer sertést vágunk le. Ez mintegy 10-12 ezer darabbal több, mint az 1983 egész évben levágott mennyiség. Szeptember hónapra lélegzethez jutott a vágás, a bélfeldolgozás, a zsírolvasztás, mert a vágásra kerülő állatok száma már arányban van a létszámmal. A fokozott terhelést most az előkészítő üzem és húsüzem dolgozói, vezetői viselik. Eddig még soha nem volt fogyasztói igényeket kellett ezekben az őszi hónapokban kielégíteni. Naponta 20-23 tonna húst, fehérárut kell előkészíteni és késztermékké feldolgozni. A termelés dolgozói évek hosszú sora óta tudják, hogy üzemünk vizsgaidőszaka az őszi betakarítás hónapjaira esik. Azzal is tisztában vannak, hogy ahol gyorsabb a tempó, könnyebben előfordul a hiba is. Az élelmiszeriparban pedig a hiba azt jelenti, hogy a fogyasztó — óvodás, iskolás, dolgozó, beteg — nem kap, vagy nem megfelelő árut kap. A termelés vezetésének és dolgozóinak a kulcsproblémájához jutottunk el. Az iparban, így vállalatunknál is a lelkiismeretes szakember legfőbb gondja ez. Az éves tervek elkészítésénél gondosan mérlegelünk. Adott, nem éppen korszerű berendezéseinkkel helyiségeinkben mennyit és mit lehet biztonsággal megtermelni. A tervezéskor a szükséges létszámot is kiszámítjuk. Azután következik az élet, a megvalósítás feladataival. A kegyetlen realitás az, hogy a dolgozó mindig kevesebb, a feladat meg nagyobb, mint a tervezett. MEDDIG MEHET EL a termelés közvetlen irányítója a napi feladat teljesítésében? Hol a határ, ami még elfogadható? És mi az, ami már nem? Az élet más területein — elektronika, gépipar — ilyenkor előkerül a szabvány. Paraméterei egyértelműek, tized mm-ben, Ohm-ban, stb . .. beszélnek. A bolthálózatba kikerülő sertéshús, stb ... is szabványosított. Csak a meghatározások szubjektívek. Pl. „a szalonna nélküli félsertés húsfelületét egy viszonylag összefüggő, áttetsző, vékony zsiradékréteg takarja ...” stb .. . Meddig viszonylag összefüggő, meddig vékony? Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. AZT A SERTÉST a vonalban 30—40 mp alatt kell így letisztítani. Ha a művezetőnek van annyi embere, hogy minden technológiai művelethez begyakorlott szakembert tud állítani. Az olvasó most gondolatban megáll egy pillanatra és magában kérdezi: a cikk írója rendkívüli teljesítésekkel dicsekedik, de fennakad a minőségi követelmények értelmezésén, esetleg szigorán, a túlfeszített feladatokon. Igaz mindegyik állítása? Igaz, de ezek azok a gondok, problémák, melyek a „zökkenőkkel” jelzett kifejezés mögött meghúzódtak. De a problémákat nem csak ezek jelentik a termelésben. Tanulmányt lehetne írni a termelőüzemek gépparkjának elavultságáról, az ebből adódó állásidőkről, a munkahelyi fegyelemről, a gépek, berendezések kíméletes kezeléséről, de még a termelésvezetés hibáiról is. PAÁL ISTVÁN termelési főosztályvezető T Véleményét kérjük közös érdekünk szülte, a gazdasági szükségszerűség követeli, hogy állandóan javítsuk és korszerűsítsük part- JLV_ netkapcsolatainkat. Ez igénye s érdeke az egyénnek, a vállalatnak és a népgazdaságnak is. Közös erőforrásainkat az együttműködés különböző formái útján hatékonyabban lehet ésszerűen úgy kihasználni hogy azokból exportárualapok képződjenek, több legyen a nyereség, javuljon a gazdálkodás hatékonysága. Ezzel a szándékkal indítjuk útjára e rovatunkat, amelyben lehetőséget kívánunk biztosítani vállalatunk partnereinek. Fejtsék ki véleményüket az együttműködés különböző témáiról, területeiről, kérdéseiről, eredményekről és gondokról, a fellelhető szellemi és más erőforrások felhasználásáról és közös kamatoztatásáról. Ez úton is kérjük a termelőszövetkezetek elnökeit, vezetőit, az állami gazdaságok igazgatóit, az ötvenezer háztáji termelőt, partnereinket fogjanak tollat, s mondjanak véleményt az együttműködés további lehetőségeiről is. Van kiknek e rovatban álláspontjukat elmondani. Partnereink fóruma címet viseli e rovat. Éppen a demokratizmus elvének gyakorlati érvényesítése a nyitottság a szándékunk. Szabolcs-Szatmárban 108 termelőszövetkezettel, 50 közülettel, számos állami gazdasággal vagyunk kapcsolatban. Partnereink az Áfész-ek, az ÉKV, a vendéglátóipari vállalatok, a borsodi, a békési, a csongrádi, a gyöngyösi, a hevesi testvérvállalatok a Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalat, a konzervipar, a hűtőipar, s nem utolsósorban a TERIMPEX. A jó partneri viszony további javítása és a gyümölcsöző együttműködés jegyében kérjük támogatásukat. Ezúttal a tiszadobi Táncsics Tsz elnöke mondja el véleményét. Együttműködés exportnövelésre Termelőszövetkezetünk területi, természeti adottságai (ark. 14,86) nem teszik lehetővé magas szintű ipari növények termesztését. Az elmúlt tíz évben fokozatosan szarvasmarha-ágazatra alapozott termelési szerkezet kialakítását végezzük, ugyanis az olykor jelentkező belvizesedés ellenére tömegtakarmányokat elfogadható szinten tudunk termelni. Az ágazat fejlesztésében főleg hústermelésben vannak üzemi tartalékaink, de ezt az üzem alacsony nyereségtermelő képessége, a központi szabályozások szigorodása miatt eszközölni nem tudtuk. Adott volt termelőszövetkezetünkben egy termelési lehetőség, de hiányoztak a fejlesztési pénzforrások, melyek hiányában nem tudunk létrehozni, illetve bővíteni egy olyan ágazatot, amely adottságainknak megfelelne, s a jelenlegi alacsony termelési szintet produkáló területeinket intenzívvé tenné. Szövetkezetünk vezetősége kereste a lehetőségeket elképzeléseink megvalósításához, s hosszú évek után a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatban partnert talált. A vállalat vezetése „kilépett” a hagyományos felvásárlói szemléletéből és úgy vélem helyesen, termeltetői feladatokat is célul tűzött, hogy ezzel növekedjék a termelői kedv, bővüljön az árualap, s főleg az exportképes árualap. Szövetkezetünk a vállalattal 1983. évben gazdasági társulást hozott létre húsmarhatartásra, így 300 db hústehén került szövetkezetünkbe vállalati finanszírozással. Szövetkezetünk a tartásfeltételeket biztosítja, fedezi, a képződött eredményen egyenlő arányban osztozunk. A kezdeti lépések után a már meglevő kapcsolatunkat tovább bővítettük. 1984. évben 450 db vállalati tulajdonban levő lengyel importbika bérhizlalását végeztük. A közös útkeresés kapcsán felvetődött az a gondolat, hogy Szabolcs-Szatmárból más megyékbe mintegy 6000 db hízómarha-alapanyag kerül ki évente. Ez más megyében termel nyereséget, bővíti az exporttermelést. Jó lenne, ha mindez itt képződne. Újabb együttműködési megállapodást kötöttünk marhahizlalásra. Szövetkezetünk már ez évben megépít egy 1000 fh-es hízómarhatelepet, s ezt a pénzügyi lehetőségek függvényében 3000 ft-re növeli. A szövetkezet a beruházást finanszírozza, a vállalat 1000 férőhelyenként 10 000 m/Ft forgóeszköz-támogatást biztosít. A termelődő nyereséget vagyonrészarányban megosztjuk. Az együttműködésben mindenki jól jár. A szövetkezet exporttermelésre alkalmatlan területein exportárut állít elő. A vállalat nagyobb árualaphoz, s főleg exportképes árualaphoz jut úgy, hogy egyidejűleg megmarad a termelői kedv. Ugyanis legtöbb esetben a kistermelő kedve akkor illan el, ha az alapanyag nem kerül felvásárlásra. Jól jár népgazdaságunk is, mert több jobb minőségű exportáru kerülhet külpiacra. Összességében a vállalati szövetkezeti kooperációban minden területen igen nagy tartalékok vannak. Külön-külön meglevő szűkös fejlesztési lehetőségek a tartalékok feltárására csak lassan, vagy egyáltalán nincs lehetőség, összefogva viszont igen. Szövetkezetünk vezetése, tagsága úgy ítéli meg, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal hosszú távra kötött együttműködés igen megalapozott, s mindkét fél számára gyümölcsöző lesz. Együttműködésünk az újat, a többet, s a jobbat akarás példája lehet másoknak is.