Szabolcsi Húsipar, 1990 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Vigyázzunk egymásra! ÍRTA: TAMÁS IMRE IGAZGATÓ Milveszterkor, amikor az éjfélt kongatta a TV Órája, fennhangon „Volt szerencsém”-et köszöntem, majd a Himnusz első akkord­jainál „Adjon Isten"-t mond­tam magam elé. A család azon nyomban megkérdezte: Te ki­nek köszöngetsz? A szokásos torokszorongató meghatottságtól, és a lerohanó gondolatoktól nem tudtam megszólalni, — csak a cigány­zene hangjainál: — Egy kel­lemetlen „ismerőstől" 1989-től köszöntem el, és egy kellemet­len ismeretlent, az új évet üd­vözöltem. Ezen aztán vita tá­madt. Mi bajod van? Eszünk, iszunk, ruhánk van, a lakás­­ túl is ütött, egészségesek va­gyunk ... És az elmaradhatat­lan. Bezzeg a szegény erdélyi­ek ... Mikor e sorokat rovom, már belátom, nem volt igazam. Éveink nem ismerősök, nem barátok, de testvérek. Tudjuk ez mit jelent: akarva akarat­lanul együtt kell élnünk. Azt ajánlom, fogjunk össze, min­denkinek nyújtsunk baráti jobbot, hátha együtt jobb be­látásra, elviselhetőbb „együtt­élésre” bírjuk a rohanó időt. Hány sarka t van a világnak, ahol az emberek értelmes munkára, elfogadható megél­hetésre, emberségre várnak, és küzdenek a terror, a halál, a megaláztatás ellen!? Vigyázzunk egymásra, tart­suk szem előtt, hogy a legna­gyobb diktatúra, nyomor ott van, ahol az Embert gyalázzák meg. Istenhívők mondása: Ahol nagy nagy az ínség, kö­zel a segítség! Hát az ínség az igen csak nő, növekedik — ki tudja meddig — de: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Én úgy gondolom, nem a kincstári optimizmus beszél belőlem, mikor azon bizodal­mamnak adok hangot, hogy a vállalati közösségnek megvan a lehetősége: a mostoha kö­rülmények mellett is tudunk hatni helyzetünk jobbítására. Aki nálunk akarja­ megte­remteni családja megélhetési feltételeit, becsületes munká­val egy jó kollektívába illesz­kedhet be. Aki meg akarja becsülni munkahelyi környezetét, a gé­peket, berendezéseket, szerszá­mokat, annak a kulturált (és egyre kulturáltabb) körülmé­nyek biztosítva vannak. Aki munkájával saját részé­re, vállalata javára, de az or­szág hasznára is újat, értéke­sen szükségest és nélkülözhe­tetlent akar teremteni, annak sikerélményei lehetnek. Aki mindennek az ellenke­zőjét szeretné produkálni, an­nak kívül tágasabb! Lesz elég gondunk azzal, hogy a szegénységtől, infláci­ótól meggyötört néprétegek­nek, elfogadható áron, tisztes­séges minőséggel biztosítsuk az életéhez nélkülözhetetlen élelmiszereket. Gondoskodnunk kell arról, hogy az anyagiakban differen­ciálódó lakosság tehetősebb rétegeit kiszolgáljuk, és aki meg tudja fizetni a luxusmi­­nőségű cikkeket, az kapja meg, ami jár érte. De az öregek, a sokgyermeke­sek, az elesettek legalább olyan kedves „ügyfeleink”, mint a kövérebb pénztárcájú­ak ... Nem igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. Legalábbis a hús­iparban nem szabad, hogy így legyen! Nagyon nehéz lesz az elkö­vetkezőkben helytállni azon a nagy piacon, ahol ingerült, munkában megfáradt, család­jáért aggódó emberek lesznek nap, mint nap kritikusaink . .. Annyiszor bizonyítottuk, hogy a legtehetetlenebb hely­zetben is helyt tudunk állni, végezzük kötelességünket hajt­­hatatlanul ezután is! boldog új esztendő re­ményében köszöntöm minden olvasónkat. S Á VII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM ÁRA: 2,50 FORINT 1990. JANUÁR Sátor a Kossuth téren 7­8 it Saslik fóliában Kocsonyahús csomagban Emlékeimben gyakran felidé­ződnek a régmúlt vásárok. A forgatag, a pecsenyék illata, ember-ember hátán, hangzavar, mind-mind gyermekkorom leg­szebb pillanatai. Mintha csak ezt idézte volna az a kavalkád, amely az ünnepek előtt a nyír­egyházi Kossuth téren fogadott. A december 2-án kezdődött kirakodóvásáron az idén először jelent meg a Szabolcs Húsipari Vállalat önálló standdal. Szo­­boszlai Ferenc és Beregi László kínálták a finomabbnál fino­mabb csemegét.­­A legkelendőbbnek az előre elkészített kocsonyahús csoma­gok bizonyultak (melyben volt sertésfej, köröm és farok). A szárazáruk mellett különlegessé­get jelentett az itt sütött saslik és rablóhús. Ajánlatunkban sze­retteit még grillvirsli és forralt bor is. Különösen az első két hétben keresték fel sokan a pa­vilonunkat — mondja Szobosz­­lai Ferenc. A karácsony előtti nagy be­vásárláskor sok embert oda­csalogatott a frissen sült húsok illata. Az izzó faszén táplálta hő kiolvasztotta a zsírt a fóli­ába csomagolt ételből. Szakértő kezek vigyázták, hogy puhára sülve oltsa a vevők étvágyát. — S hogy is készülnek ezek a finomságok? — avatnak be az eladók. Az apróra vágott húsda­rabokat pácolják, majd felfűzik, közéjük hagymát tesznek — ez a saslik! A rablóhúshoz szalon­na és kolbász is kerül még. Beszélgetésünk alatt is folyik a kiszolgálás. (Talán egy étke­zőpult jó szolgálatot tett vol­­volna.) Szoboszlai Ferenc isme­rősei csodálkoznak, hogy — hentes létére — itt látják a nyírbogdányi fiatalembert. Mo­solyogva nyuktázza, jól érzi itt magát, s mint profi kereske­dő teszi már mérlegre az árut. Egy idős házaspárral beszél­getünk. Az asszony válogat a csomagok között. Dicséri a jó ötletet, már harmadszor vásárol itt. Köszöni a gondoskodást , különösen a nyugdíjasoknak kedvező, hogy nem kell sorban állnia a hentesboltban a szil­veszteri kocsonyába valóért. S hogy a vidámság se maradjon el, jót mulatunk, amikor az egyik vevő arról érdeklődik , nem pattogatott kukorica van-e a fó­liába csomagolva! Délután többen vannak, sor­baná­lláskor sem türelmetlen­kedik senki. Tóth Józsefné 5 adag kocsonyának valót visz haza. Természtesen, tőle érdeklődöm, hogy is készül ez a finom étel. — A sertés köröm, láb, farok mellett kerül bele, még ha (si­kerül szerezni) orr, fül, bőrke és egy kevés füstölt hús is. Egy kilogramm kocsonyának való ízesítéséhez egy kisebb fej vö­röshagymát, két gerezd fok­hagymát, egy kávéskanál sót, néhány szem borsot, egy fél cseresznyepaprikát és ízlés sze­rint 10—15 dkg vegyes zöldsé­get teszek. A kocsonyahúst jól megtisztí­tom, kefével megsúrodom, lobog­va fővő vízzel leforrázom. Né­hány percnyi állás után ezt a leöntöm, és annyi hidegvízben, hogy ellepje, odateszem főni. Ha felforr leszedem a habját, és belerakom a hozzávalókat. S addig főzöm (kb. 3—1 óráig las­sú tűzön), amíg a hús olyan puha nem lesz ,hogy a csontról kön­­­nyedén leválik. Ekkor a húst ki­veszem és kicsontozom. A levé­­ről leszedem a zsírt, majd egy szitára helyezett szűrő ruhán át­szűröm. Tányérba,­­tálkákba egyenletesen elosztom a húst, és a langyos kocsonya levét ráön­töm. Hideg helyre téve néhány óra alatt megdermed, tálaláskor megszórom pirospaprikával. Ha a kocsonyahús füstölt vagy besózott, nagy gondot kell fordítani a tisztításra és az áz­­tatásra. Fogyasztáskor adhatunk hozzá borecetet, ecetes tormát, vagy savanyúságot. Kitűnő köret a hagymás krumplisaláta is. Emberek jönnek, nézelődnek, vásárolnak. Ünnepek előtti han­gulat. Találkozunk 1990 kará­csonya előtt. Addig is jó étvágyat! Dankó Mihály Sasliksütés lesen. Jó falatok forralt borral Katics Ferenc grafikája Tehetség és tudás Vállalatunk fiataljai már ré­gen szakítottak a korábbi KISZ mozgalmi munkával, s annak gyakorlatával. Ez év elejétől nagyon sokat tettünk, annak érdekében, hogy egy új jól működő társadalmi ifjúsági szervezet működjön Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. Kapcsolatot, partnert keres­tünk valamennyi község taná­csi, valamint tsz-vezetőivel, annak érdekében, hogy a fa­lusi ifjúság a lakóterületeken a mai gazdasági-társadalmi hely­zetben, érdekeit valósan meg­jeleníthesse. Gazdaságpolitikánkat és an­nak érvényesülését, az egyesü­letként működő agrárreform­­körök „gerincén” felépülve képzeljük el. Nem kívánunk egyetlen párt mellett sem el­kötelezni magunkat. Viszont kapcsolatot keresünk minden olyan szervezettel, amelyik az agrárifjúság érdekeinek érvé­nyesülését elősegíti. Támogatunk és aktívan részt veszünk a mai magyar de­mokratikus átalakulást segítő minden kezdeményezésben. A nemzeti agrárkerekasztal létre­jöttében kezdeményezői és le­bonyolítói feladatot vállaltunk együttműködve az agrárre­­formkörökkel. Az új párttörvény mint köz­tudott, nem engedélyezi a munkahelyen való aktív poli­tikai közreműködést. Így a vállalat fiataljait tömörítő ÉFISZ szervezet sem fejthet ki politikai tevékenységet. Vi­szont az ifjúság érdekeinek képviseletét továbbra is segí­teni kívánja. Ezért társadalmi szervezetként bejegyzését kér­te a cégbíróságtól, hogy jogi személyként működve képvi­selje a megyében a falun élő és az élelmiszergazdaságban dolgozó fiatal tagjait. Elsődleges célunknak tart­juk, hogy a társadalomban a tehetség és a tudás, nem pedig az életkor és a hangoztatott tapasztalat legyen szükséges ahhoz, hogy a felelősség el­nyerhető legyen. Reméljük és bízunk abban, hogy kitartó munkával elér­hetjük és programunk segítsé­gével, megvalósíthatjuk elkép­zeléseinket. Rézműves Miklós Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ÉFISZ közös képviselője

Next