Szabolcsi Húsipar, 1990 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Vigyázzunk egymásra! ÍRTA: TAMÁS IMRE IGAZGATÓ Milveszterkor, amikor az éjfélt kongatta a TV Órája, fennhangon „Volt szerencsém”-et köszöntem, majd a Himnusz első akkordjainál „Adjon Isten"-t mondtam magam elé. A család azon nyomban megkérdezte: Te kinek köszöngetsz? A szokásos torokszorongató meghatottságtól, és a lerohanó gondolatoktól nem tudtam megszólalni, — csak a cigányzene hangjainál: — Egy kellemetlen „ismerőstől" 1989-től köszöntem el, és egy kellemetlen ismeretlent, az új évet üdvözöltem. Ezen aztán vita támadt. Mi bajod van? Eszünk, iszunk, ruhánk van, a lakás túl is ütött, egészségesek vagyunk ... És az elmaradhatatlan. Bezzeg a szegény erdélyiek ... Mikor e sorokat rovom, már belátom, nem volt igazam. Éveink nem ismerősök, nem barátok, de testvérek. Tudjuk ez mit jelent: akarva akaratlanul együtt kell élnünk. Azt ajánlom, fogjunk össze, mindenkinek nyújtsunk baráti jobbot, hátha együtt jobb belátásra, elviselhetőbb „együttélésre” bírjuk a rohanó időt. Hány sarka t van a világnak, ahol az emberek értelmes munkára, elfogadható megélhetésre, emberségre várnak, és küzdenek a terror, a halál, a megaláztatás ellen!? Vigyázzunk egymásra, tartsuk szem előtt, hogy a legnagyobb diktatúra, nyomor ott van, ahol az Embert gyalázzák meg. Istenhívők mondása: Ahol nagy nagy az ínség, közel a segítség! Hát az ínség az igen csak nő, növekedik — ki tudja meddig — de: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Én úgy gondolom, nem a kincstári optimizmus beszél belőlem, mikor azon bizodalmamnak adok hangot, hogy a vállalati közösségnek megvan a lehetősége: a mostoha körülmények mellett is tudunk hatni helyzetünk jobbítására. Aki nálunk akarja megteremteni családja megélhetési feltételeit, becsületes munkával egy jó kollektívába illeszkedhet be. Aki meg akarja becsülni munkahelyi környezetét, a gépeket, berendezéseket, szerszámokat, annak a kulturált (és egyre kulturáltabb) körülmények biztosítva vannak. Aki munkájával saját részére, vállalata javára, de az ország hasznára is újat, értékesen szükségest és nélkülözhetetlent akar teremteni, annak sikerélményei lehetnek. Aki mindennek az ellenkezőjét szeretné produkálni, annak kívül tágasabb! Lesz elég gondunk azzal, hogy a szegénységtől, inflációtól meggyötört néprétegeknek, elfogadható áron, tisztességes minőséggel biztosítsuk az életéhez nélkülözhetetlen élelmiszereket. Gondoskodnunk kell arról, hogy az anyagiakban differenciálódó lakosság tehetősebb rétegeit kiszolgáljuk, és aki meg tudja fizetni a luxusminőségű cikkeket, az kapja meg, ami jár érte. De az öregek, a sokgyermekesek, az elesettek legalább olyan kedves „ügyfeleink”, mint a kövérebb pénztárcájúak ... Nem igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. Legalábbis a húsiparban nem szabad, hogy így legyen! Nagyon nehéz lesz az elkövetkezőkben helytállni azon a nagy piacon, ahol ingerült, munkában megfáradt, családjáért aggódó emberek lesznek nap, mint nap kritikusaink . .. Annyiszor bizonyítottuk, hogy a legtehetetlenebb helyzetben is helyt tudunk állni, végezzük kötelességünket hajthatatlanul ezután is! boldog új esztendő reményében köszöntöm minden olvasónkat. S Á VII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM ÁRA: 2,50 FORINT 1990. JANUÁR Sátor a Kossuth téren 78 it Saslik fóliában Kocsonyahús csomagban Emlékeimben gyakran felidéződnek a régmúlt vásárok. A forgatag, a pecsenyék illata, ember-ember hátán, hangzavar, mind-mind gyermekkorom legszebb pillanatai. Mintha csak ezt idézte volna az a kavalkád, amely az ünnepek előtt a nyíregyházi Kossuth téren fogadott. A december 2-án kezdődött kirakodóvásáron az idén először jelent meg a Szabolcs Húsipari Vállalat önálló standdal. Szoboszlai Ferenc és Beregi László kínálták a finomabbnál finomabb csemegét.A legkelendőbbnek az előre elkészített kocsonyahús csomagok bizonyultak (melyben volt sertésfej, köröm és farok). A szárazáruk mellett különlegességet jelentett az itt sütött saslik és rablóhús. Ajánlatunkban szeretteit még grillvirsli és forralt bor is. Különösen az első két hétben keresték fel sokan a pavilonunkat — mondja Szoboszlai Ferenc. A karácsony előtti nagy bevásárláskor sok embert odacsalogatott a frissen sült húsok illata. Az izzó faszén táplálta hő kiolvasztotta a zsírt a fóliába csomagolt ételből. Szakértő kezek vigyázták, hogy puhára sülve oltsa a vevők étvágyát. — S hogy is készülnek ezek a finomságok? — avatnak be az eladók. Az apróra vágott húsdarabokat pácolják, majd felfűzik, közéjük hagymát tesznek — ez a saslik! A rablóhúshoz szalonna és kolbász is kerül még. Beszélgetésünk alatt is folyik a kiszolgálás. (Talán egy étkezőpult jó szolgálatot tett volvolna.) Szoboszlai Ferenc ismerősei csodálkoznak, hogy — hentes létére — itt látják a nyírbogdányi fiatalembert. Mosolyogva nyuktázza, jól érzi itt magát, s mint profi kereskedő teszi már mérlegre az árut. Egy idős házaspárral beszélgetünk. Az asszony válogat a csomagok között. Dicséri a jó ötletet, már harmadszor vásárol itt. Köszöni a gondoskodást , különösen a nyugdíjasoknak kedvező, hogy nem kell sorban állnia a hentesboltban a szilveszteri kocsonyába valóért. S hogy a vidámság se maradjon el, jót mulatunk, amikor az egyik vevő arról érdeklődik , nem pattogatott kukorica van-e a fóliába csomagolva! Délután többen vannak, sorbanálláskor sem türelmetlenkedik senki. Tóth Józsefné 5 adag kocsonyának valót visz haza. Természtesen, tőle érdeklődöm, hogy is készül ez a finom étel. — A sertés köröm, láb, farok mellett kerül bele, még ha (sikerül szerezni) orr, fül, bőrke és egy kevés füstölt hús is. Egy kilogramm kocsonyának való ízesítéséhez egy kisebb fej vöröshagymát, két gerezd fokhagymát, egy kávéskanál sót, néhány szem borsot, egy fél cseresznyepaprikát és ízlés szerint 10—15 dkg vegyes zöldséget teszek. A kocsonyahúst jól megtisztítom, kefével megsúrodom, lobogva fővő vízzel leforrázom. Néhány percnyi állás után ezt a leöntöm, és annyi hidegvízben, hogy ellepje, odateszem főni. Ha felforr leszedem a habját, és belerakom a hozzávalókat. S addig főzöm (kb. 3—1 óráig lassú tűzön), amíg a hús olyan puha nem lesz ,hogy a csontról könnyedén leválik. Ekkor a húst kiveszem és kicsontozom. A levéről leszedem a zsírt, majd egy szitára helyezett szűrő ruhán átszűröm. Tányérba,tálkákba egyenletesen elosztom a húst, és a langyos kocsonya levét ráöntöm. Hideg helyre téve néhány óra alatt megdermed, tálaláskor megszórom pirospaprikával. Ha a kocsonyahús füstölt vagy besózott, nagy gondot kell fordítani a tisztításra és az áztatásra. Fogyasztáskor adhatunk hozzá borecetet, ecetes tormát, vagy savanyúságot. Kitűnő köret a hagymás krumplisaláta is. Emberek jönnek, nézelődnek, vásárolnak. Ünnepek előtti hangulat. Találkozunk 1990 karácsonya előtt. Addig is jó étvágyat! Dankó Mihály Sasliksütés lesen. Jó falatok forralt borral Katics Ferenc grafikája Tehetség és tudás Vállalatunk fiataljai már régen szakítottak a korábbi KISZ mozgalmi munkával, s annak gyakorlatával. Ez év elejétől nagyon sokat tettünk, annak érdekében, hogy egy új jól működő társadalmi ifjúsági szervezet működjön Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. Kapcsolatot, partnert kerestünk valamennyi község tanácsi, valamint tsz-vezetőivel, annak érdekében, hogy a falusi ifjúság a lakóterületeken a mai gazdasági-társadalmi helyzetben, érdekeit valósan megjeleníthesse. Gazdaságpolitikánkat és annak érvényesülését, az egyesületként működő agrárreformkörök „gerincén” felépülve képzeljük el. Nem kívánunk egyetlen párt mellett sem elkötelezni magunkat. Viszont kapcsolatot keresünk minden olyan szervezettel, amelyik az agrárifjúság érdekeinek érvényesülését elősegíti. Támogatunk és aktívan részt veszünk a mai magyar demokratikus átalakulást segítő minden kezdeményezésben. A nemzeti agrárkerekasztal létrejöttében kezdeményezői és lebonyolítói feladatot vállaltunk együttműködve az agrárreformkörökkel. Az új párttörvény mint köztudott, nem engedélyezi a munkahelyen való aktív politikai közreműködést. Így a vállalat fiataljait tömörítő ÉFISZ szervezet sem fejthet ki politikai tevékenységet. Viszont az ifjúság érdekeinek képviseletét továbbra is segíteni kívánja. Ezért társadalmi szervezetként bejegyzését kérte a cégbíróságtól, hogy jogi személyként működve képviselje a megyében a falun élő és az élelmiszergazdaságban dolgozó fiatal tagjait. Elsődleges célunknak tartjuk, hogy a társadalomban a tehetség és a tudás, nem pedig az életkor és a hangoztatott tapasztalat legyen szükséges ahhoz, hogy a felelősség elnyerhető legyen. Reméljük és bízunk abban, hogy kitartó munkával elérhetjük és programunk segítségével, megvalósíthatjuk elképzeléseinket. Rézműves Miklós Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ÉFISZ közös képviselője