Szabolcsi Húsipar, 1992 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1991: karcsúsodtunk, 1992: jobban keresünk? S________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ ANTAL FERENCNÉ BETANÍTOTT MUNKÁS, BÉLÜZEM: — Számunkra nagyon szomorúan alakult az esztendő, hiszen a férjem elvesztette az állását. Napkoron lakunk, és a család jövedelmét dohány- és gyümölcstermesztéssel egészítjük ki, így most a férjem szinte minden munkát elvégez napközben, nekem kevesebb marad, Kocsmáros András mire hazamegyek. Volt viszont örömünk is, hiszen a 21 éves lányunk férjhez ment. Falun természetes a házépítés, így ők is mielőbb önálló otthonra vágynak. Nem messze tőlünk építkeznek, így a férjem naponta jócskán segít nekik. Legalább ennyi hasznunk van abból, ha már a munkahelyét elveszítette. Jövőre nagymama leszek, márciusra várja a lányom az unokámat, így biztosan lesz elfoglaltságom még nyáron is. GARAI RÓBERT KLÍMAGÉPKEZELŐ: — Nemrég szereltem le a katonaságtól, lényegében néhány hónapja dolgozom újból. Sajnos, a bajból nekünk is kijutott, mivel édesapám rokkantsági nyugdíjas lett. A bátyám az idén nősült, így a családi kassza kimerült. Jövőre anyagilag rendbe szednénk magunkat, viszont ki tudja, szükség lesz-e a munkánkra? Édesanyám dajka egy óvodában, sok éves munkaviszony után is alig keres, így természetes, hogy én támogatom a szüleimet. De vajon kell-e klímagépkezelőből öt a cégnél’’ Ugyanis annyian vagyunk. Szóval, engem ugyanúgy érint a bizonytalanság, mint sok más dolgozót a vállalatnál. SINKU SÁNDOR CSONTOZÓ SZAKMUNKÁS: — Több mint másfél évtizede dolgozom itt, bár tudom, ezt ma nem írják a jó pontok közé. Mégis, el sem tudnám képzelni másutt az életem. Inkább ingázok a 30 kilométerre levő Ibrányból két műszakba, mintsem közelebb keressek valamilyen állást. Az sem könnyű, ezt látom a feleségem helyzetén, ő ugyanis kötő-hurkolónak tanult, és a RACITA ibrányi üzemében dolgozott. Most gyesként többet kap, mint amikor műszakba járt Szóval, nekem egyetlen vágyam van a jövő esztendőre: megtartani az állásomat, hiszen én valószínűleg belebetegednék, ha elküldenének. SZOMBATHY TIBOR MŰVEZETŐ, VÁGÓCSARNOK: — A kamatadó elkerülése miatt mi is összeszedtünk minden létező és nem létező pénzt, hogy a lakást kifizessük. Kértünk ismerőstől, baráttól és az idén azért dolgoztunk, hogy ezeket a szívességi kölcsönöket törlesszük. Ha nem kapott volna a feleségem egy vállalati üdülőjegyet a Balatonra, biztosan nem tudtunk volna a családdal két hetet nyaralni. Én ugyanis 1980 ban jutottam egy vállalati üdüőjegyhez. Itt sem tudunk gondolni, hogy a tízéves kis Polskit lecseréljük, csak azon imádkozunk, hogy nagyobb baja ne legyen. Engem az bosszant meg, hogy perspektíva nélkül kell élnünk. Jó, hogy végre demokrácia van, de a megélhetés buktatói rosszkedvűvé teszik az embert. Mi is annyit hallunk arról, hogy karcsúsodni kell a cégnek, hogy hatékonyabban dolgozzunk és akkor a megmaradó dolgozók jobban keresnek. Eddig csak a karcsúsodásnak látjuk a jeleit, a megmaradókat elbizonytalanítja a jövőkép hiánya. Hiába keresünk papíron jobban, mégis rosszabbul élünk. És ami a fő, hogy bizonytalanabbul is. KOCSMÁROS ANDRÁS LABORÁNS: — Sajnos, sokat betegeskedtem az idén. Az év egy hónapját kórházban töltöttem, így anyagilag megsínylette a család a kiesett időt. Fájlalom, hogy a tisztességes munkának nincs becsülete, így fogalmam sincs, mire neveljük a 8.-os és a 3.-os fiainkat. Az nem tetszik, hogy a parlamentben, a kormányban a mi pénzünkön, a mi nevünkben hoznak mindenféle döntést, de a mi életünk alig mozdul előbbre a holtpontról. Lelkileg is, anyagilag is a padlóra kerültünk. Bár elhúzták előttünk a mézesmadzagot, most mégsem olyan ,jó a demokráciában a hétköznapokat megélni. Hisz tudnának nálunk is sokan nyugati színvonalon dolgozni, most már a gépek is megvannak hozzá, ha a fizetéseink siralmasan balkániak. MANKÓ JÁNOS SZAKMUNKÁS,VÁGÓCSAINOK: — Egyik napról a másikra élünk. Most például azt hallottuk, másnap nem lesz sertésvágás. Azt sem tudjuk, bejövünk-e másnap, vagy kényszerszabdaságra küldenek. Nekem is három gyermekem van. 7, 4 és 3 éves kislányok, s az idén a nagyobbik beiskolázása adta a legtöbb kiadást Most, hogy a fűtési szezonban vagyunk. 15 ezer forintot kell átutalnunk havonta az OTP-nek. Rá sem mertünk gondolni, hogy kifizessük a lakást, hisz két éve vettük az Örökösföldön 1,2 millió forintért a 80 négyzetméteres otthont Bár 50 százalékos térítésidíj-kedvezményt kapunk a gyerekek iskolai ellátására, azért az ötfős család megélhetése igen sokba kerül. A jövő egyelőre ködös és bizonytalan, mondom ezt annak ellenére, hogy mindössze 27 éves vagyok. Mégis, szinte valami csodának kellene történnie, hogy jó irányban változzon az életünk KONDOROSI ISTVÁNNÉ MŰVEZETŐ, N T BÉLÜZEM: — Kifizettük a lakást a gyerekek ifjúsági betétjéből, ez volt a tavalyi év legnagyobb érvágása. Még a 21 éves tanítónő lányom is igen keveset keres, ezért a háztartásra nálunk sok pénz megy el. A 19 éves fiam munkanélküli, most készül a főiskolai felvételire, hátha felveszik a tavalyi sikertelenség után. Jövőre örülnénk, ha a 7 éves gyerekkel legalább egy pár napos nyaralásra eljutnánk. T. K. Ne minket küldjenek el Férjem elvesztette az állását Egyetlen vágyam: megtartani állásomat Padlóra kerültünk Fiam munkanélküli Orosz Ferencné Szombathy Tibor (Folytatás az 1. oldalról) Mankó Janiik Kondorosi Istvánná Antal Ferencné Sinku Sándor Garai Róbert mm Figyelmeztető sztrájk 1991. december 17-én vállalatunk dolgozói csatlakoztak az ÉDOSZ és a Húsipari Dolgozók Szakszervezete által meghirdetett országos kétórás figyelmeztető sztrájkhoz. Tíz órától mintegy 250 fő szüntette be a munkát, majd ezt követően 11 órától egyórás nagygyűlésen vettek részt a vállalati ebédlőben. A nagygyűlésen kifejezték egyetértésüket a felhívásban szereplő követelésekkel. Banga Ferenc szb-titkár