Szabolcsi Vízmű, 1979 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Sikeres részvétel Az együttműködési szerződés vállalatai között 1978. december 9-én megrendezésre került szakmai, politikai, kulturális vetélkedőn vállalatunk csapata III. helyezést ért el. Ugyancsak sikerrel képviselte „színeinket” az a három dolgozónk, aki a városi KISZ-bizottság által, a város vállalatainak KISZ szervezetei között rendezett sportvetélkedőn szintén harmadik lett. Képünkön: verseny közben ... Előzzük meg a baleseteket! Az már természetes dolog, hogy év végére érve, számot vetünk az eredményekről, mérlegeljük munkánkat és meghatározzuk a következő év célkitűzéseit. így van ez, bármennyire furcsának tűnik is, a munkavédelemmel foglalkozó dolgozó esetében is. Balesetek számát tekintve a bázishoz viszonyítva „túlteljesítés” történt. Ez magában véve egy statisztikai adat, ami egyes esetekben valamilyen módon befolyásolja a vállalat összeredményét. A számadatok mögött viszont nagyon érdekes — néha bizonyítható, néha nem — dolgok húzódnak meg, amiket emberi jellemek befolyásolnak. Az üzemi baleset megelőzhető, nem szükségszerű velejárója a munkának — vallja a szocialista munkavédelem. A bekövetkezett balesetek között kevés olyan eset akad, amire azt mondhatjuk, hogy elkerülhetetlen volt. Több esetben okoz fegyelmezetlenség balesetet, pl. engedély nélküli eltávozás, játék (birkózás). Közönséges figyelmetlen, szakszerűtlen munkavégzés, a „máskor is így csináltam miért pont most történne baleset” elv. A fegyelmezetlenséghez tartozik a munkaterület rendetlensége is. Az elkövetkező időben sokkal több gondot kell fordítani a balesetek bejelentésére. Több volt ugyanis a késői bejelentés, ami nem volt egyértelműen elismerhető üzemi baleset. Ezért a késői bejelentések miatt a jövőben szigorú felelősségrevonást fogunk alkalmazni! A munkavédelmi előírások megszegőivel szemben a jövőben teljes szigorral kell eljárni. Ne a munkavédelmi előadónak legyen lelkiismeretfurdalása, ha valakit a szabálytalanságokért felelősségre kell vonni. A szabálytalanságokat ki lehet és ki kell küszöbölni, ezt szigorú rendelkezések írják elő. Alapvető szemléletbeni változásra van tehát szükség ezen a téren. Az a dolgozó viszont, aki egy „akárhol” szerzett sérüléstől a táppénzkiegészítés reményében üzemi balesetet jelent, nem gondol arra, hogy ezzel esetleg egy egész kollektívát üthet el bizonyos előnyöktől. Az év elején kelt felhívás a „Balesetmentes munkahely” elnyeréséért igen szigorú elbírálás során lesz megítélve. A balesetek megelőzése érdekében tehát egy egész kollektívának kell együtt dolgoznia. Fokozni kell a balesetelhárítási oktatások színvonalát, szemléletesebbé kell tenni azokat. A védőfelszerelések beszerzésének anyagi oldala nem jelenthet problémát! Éppen elég, ha a kereskedelem okozta hiányosságokkal küzdünk. Természetesen megfelelő, tervszerű munkával ezt a hátrányt is csökkenteni tudjuk, mégpedig a régen tervezett raktár felállításával. A védőfelszereléseket ugyanis csak természetben lehet kiadni. Ezzel számtalan problémát küszöbölhetnénk ki, mint pl.: munkaidő-kiesés, nem megfelelő felszerelés kiadása, esetleges hiány stb. Mert megfelelő munkát csak úgy követelhetünk meg, ha biztosítjuk hozzá a feltételeket is. Az elkövetkező évben és években a népgazdaság egyre nagyobb feladatokat ró ránk, várható tehát az, hogy egyre többet kell termelni. Ehhez kívánok mindnyájunknak sok sikert! Kajor Menyhért Téli utakon jó tanácsok gépkocsivezetőknek Ha gondolatban összehasonlítjuk a nyári hónapokban történő autózás feltételeit — a könnyen induló motort, a jó utat, az ideális látási viszonyokat —, a téli időszakban adódó problémákat — erőtlen, kapacitásgyengült akkumulátor, dermedt olaj, befagyott ajtózár, jeges, párás ablakok, csúszós út, köd stb. —, egyértelmű a megállapítás: jóval nehezebb a gépjárművet télen üzemeltetni. A felsorolt és más problémák ellenére a mai korszerű gépjárművekkel megfelelő, a típushoz előírt hajtó- és kenőanyagok használatával, téli kiegészítő felszerelések, segédanyagok alkalmazásával, és — amely talán a legfontosabb — a megváltozott út-, időjárási és forgalmi viszonyokhoz alkalmazkodó vezetéstechnikával a kedvezőtlen körülmények között is lehet könnyebben, biztonságosan utazni. A gépkocsi akkumulátora állapotának ellenőrzésére fordítsunk nagyobb gondot, mint a nyári időszakban. A külső hőmérséklet csökkenésével együtt jár az akku kapacitásának gyengülése, mely — ha a nem megfelelő műszaki állapotú motor többszöri, hosszabb indítási kísérleteivel párosul — már az indulást is megnehezíti. A megfelelő sávszint, a kivezetések, saruk tisztántartása, a töltés biztosítása meghosszabbítja az akkumulátor élettartamát. A KRESZ előírja a gépjárművek éjszakai és korlátozott látási viszonyok közötti kivilágítását. Fontos, hogy a tompított fényszórót kapcsoljuk be, ha a látási viszonyok bármelyektől (sűrű felhőzet, esti szürkület kezdete, eső, köd, hóesés stb. miatt) nem kielégítőek. A „látni és látszani” elvből következik: borult időben nem azért kell használni a tompított fényszórót, hogy a vezető jobban lásson, hanem azért, hogy őt lássa jobban a többi közlekedő. Mivel az út és a jármű gumiköpenye közötti súrlódási együttható az útviszonyok függvénye, a fékút a száraz úton elérhetőhöz viszonyítva nedves úton kétszeres, havas útfelületen 3—4 szeres, jeges úton tízszeres is lehet. Ebből következik, hogy a gumiköpenyek állapota, mintázata az előírt profilmélység biztosítása, az előírt levegőnyomás betartása alapvető biztonsági követelmény, a gépjármű stabilitása, úttartása, valamint megfelelő fékhatás elérhetősége a szempontjából. A havas, jeges, csúszós utakon még a jó állapotú köpenyekkel felszerelt kerekeknél is fennáll — hirtelen, erős fékezés, nagy gázadás esetén — a megcsúszás veszélye. Ennek megelőzésére használjuk óvatosan a fék- és gázpedált. A mindenkori forgalmi helyzetet figyelve, a megnövekedett fékút miatt már korábban el kell mint száraz, kezdeni a fékezést, jó állapotú úton. Célszerű szakaszos, finom, kuplung kinyomása nélküli fékezési módot alkalmazni. Ismeretes, hogy a maximális fékhatás a kerekek megcsúszása előtti állapotban jelentkezik. Egyrészt ennek elérése, másrészt a biztonságos közlekedés érdekében kerüljük a kerekek megcsúszását. A fékezés, gyorsítás mellett a durva, hirtelen kormánymozdulat is előidézheti az előbbiek szerinti megcsúszást. A jármű gyorsításakor óvatosan használjuk a gázpedált, mert a kipörgő kerekek miatt a jármű oldalirányban megcsúszhat. Az egyik, igen veszélyes közlekedési manőver, az előzés megkezdése előtt körültekintően győződjünk meg minden előírt feltétel meglétéről, csak ezek felmérése után kezdjük meg az előzést. Vegyük figyelembe, hogy az utak keresztirányú íveltsége („bogárhátúsága”) miatt fennáll az útról való lecsúszás veszélye is. Mivel a fékút hosszabb, célszerű a követési távolságot is nagyobbra választani, az „utoléréses” balesetek elkerülése érdekében. Legyünk erre előzéskor is figyelemmel, biztosítsuk az előző jármű részére is az ő követési távolságát (a menetirány szerinti jobb oldalra történő visszatéréskor). Az előzést mindig megfelelő sebességkülönbséggel hajtsuk végre, annak érdekében, hogy minél rövidebb távolságon és időn belül visszatérhessünk a jobb oldalra. A közlekedés biztonságának (és különösen az őszi, téli időszakban) legnagyobb ellensége a köd. Ködös időben a vezető csak figyelmének teljes összpontosításával képes haladni, ezt viszont hosszabb távon csak időszakos pihenők beiktatásával képes megoldani. A legnagyobb problémát talán az éjszakai köd jelenti, ezért ilyenkor csak elkerülhetetlen esetben induljon útnak a gépjármű vezetője. Ritkább köd esetén hasznos a ködfényszórók használata (a tompított fényszóró használata azonban kötelező!). A leírtakon túlmenően a jó műszaki állapotú gépjármű, jó vezetéstechnikai felkészültség a alapkövetelménye a téli autózásnak, a téli autózás biztonságának. A közlekedő partnerekkel szembeni udvariasság, türelem, a vezetés közbeni óvatosság, önfegyelem, összpontosítás — alapjai a közlekedés biztonságának. Emellett a legjobban felkészült technikájú vezető járművezetési manőverének sikere is megbukhat a nem megfelelően megválasztott — az út-, időjárási, látási, forgalmi viszonyokhoz képest túlzott — sebességen, amely miatt nincs lehetőség, hely és idő a veszélyhelyzet kikerüléséhez, megelőzéséhez, elhárításához. A fentiekből következik, hogy — télen is —a biztonságos közlekedés alapfeltétele: az út-, időjárási, látási és forgalmi viszonyok megválasztott, figyelembevételével ezeknek megfelelően, ésszerűen csökkentett utazási sebesség. Kovács Lajos szállítási üzemvezető A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozóknak kölcsönösen úgy kell együttműködniük, hogy a vállalat is maradéktalanul teljesíti a munkafeltételek biztosítására vonatkozó törvényes kötelezettségét (Munka Törvénykönyv 2. §-ának előírása), a munkavégzés módjára szükséges iránymutatásokat a dolgozókkal szemben indokoltan támasztható követelményekre figyelemmel adja meg. (Mt. 33. §-ban foglalt rendelkezések). A fegyelem elengedhetetlen és szükségszerű feltétele a eredményes munkájának. Ez vállalat elsősorban a dolgozók öntudatára, munkához való szocialista viszonyára támaszkodik. Biztosításának eszközei a nevelés (ezen belül a felvilágosítás, meggyőzés stb.), az anyagi és erkölcsi elismerés (megfelelő bérezés, jutalmazás, kitüntetés adása útján), valamint a fegyelmi eljárás keretében, illetőleg a jogszabály által megengedett esetekben a fegyelmi eljárás mellőzésével felelősségre vont dolgozóknak fegyelmi büntetésben történő részesítése, egyes kedvezményekből való kirekesztése. Ennek megfelelően a kötelezettségüket vétkesen megszegő dolgozókat felelősségre lehet vonni és ennek eredményeképpen fegyelmi büntetéssel lehet sújtani. Tisztázzuk, hogy mit is rejt magában a fegyelmi vétség fogalomköre. A Munka Törvényköny 55. § (1) bekezdése akként definiál, hogy ,,a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozó” követ el fegyelmi vétséget. Ebből eredően a fegyelmi felelősségrevonás előfeltétele egyfelől a munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése, másfelől ennek a dolgozó terhére való felróhatósága, azaz az elkövető vétkessége. E fogalmi jegyek figyelembevételével folytatták le a fegyelmi jogkör gyakorlói vállalatunknál évben a fegyelmi eljárásokat. 1973. Az 1978. január 1. napjával hatályba lépett Vállalati Szervezeti, Működési és Ügyrendi Szabályzat — súlyuk szerint — decentralizálta a fegyelmi jogköröket úgy, hogy a megrovás, szigorú megrovás fegyelmi büntetések kiszabására az üzemvezetők, továbbá az osztályvezetők, önálló csoportvezetők, üzemvezetőségek vezetői is jogosultak, utóbbiak az egyes kedvezmények, juttatások megvonására is. Az áthelyezés, alapbércsökkentés kiszabására a vállalat igazgatóhelyettesei, míg az elbocsájtás kimondására a vállalat igazgatója jogosult. A jogkör decentralizálásával természetesen az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva megnövekedett a fegyelmi eljárások száma. Bár e körülmény felületesen szemlélve kedvezőtlennek tűnik, azonban ha figyelembe vesszük, hogy a munkafegyelem szigorításának ténye tükröződik benne, másfelől viszont a munkafegyelem javulásának hatékonysága is közrejátszik az 1978. évi termelési terv túlteljesítésében, termelékenységi mutatók igen kedvező alakulásában, a számszerű növekedés érthetővé válik. A vállalat előtt álló perspektivikus, nagy horderejű feladatok az emeltebb szintű követelmények és célkitűzések megvalósítása azt kívánja, hogy a munkafegyelem 1979-ben tovább szilárduljon. A statisztikai adatokat, az elkövetési módokat, a kiszabott fegyelmi büntetéseket szemlélve megállapíthatjuk, hogy a vétkes kötelezettségszegések sokfélék, s az alábbi kötelezettségek teljesítésének tényeivel függenek össze:követel— a dolgozó a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban köteles megjelenni; — a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni; — a munkából való távolmaradását előre, vagy mihelyt erre mód nyílik, bejelenteni és a távolmaradás jogos okának megszűntével haladéktalanul jelentkezni; — a munkakörébe tartozó munkát képességei teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni; — munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak, felettese utasításainak, valamint a szakmai szokásoknak megfelelően végezni; — indokolt esetben átmenetileg munkakörébe nem tartozó munkát is ellátni; — azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre való beosztás esetén is munkát teljesíteni; — változó munkahelyre alkalmazása esetén — az erre vonatkozó szabály, vagy megállapodás keretei között — a vállalat bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén munkát végezni; — ideiglenes munkateljesítés céljából állandó munkahelyén kívül és más vállalatnál is munkavégzési kötelezettségének eleget tenni; — munkatársaival együttműködni és munkájukat úgy végezni, valamint olyan magatartást tanúsítani, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását, vagy helytelen megítélését ne eredményezze. Az előbbiekben ismertetett kötelezettségek mindegyike a Munka Törvénykönyv vonatkozó jogszabályhelyeiben rögzített kötelezettség, azok teljesítése az eredményes munkavégzés feltétele, s egyben — cikkünk címének alátámasztásaképpen — fegyelmi eljárás elkerülésének „tíz a parancsolata”. A munkaviszonnyal kapcsolatos lényegesebb, a dolgozókat terhelő kötelezettségeket egészíti ki az Mt. 36. §-ának (2) bekezdése, amely előírja, hogy a dolgozó a munkahelyen kívül is munkaköréhez méltó magatartást köteles tanúsítani. Épp az utóbbi kötelezettségét szegte meg súlyosan a vállalat egyik segédgépésze, amikor is rendszeresnek mondható, munkaidőn kívüli, de a munkahelyét jelentő fürdő területén italozásaival, ezzel összefüggésben renitens, kötekedő magatartásával hívta fel magára egyrészt a vendégek, másrészt munkatársai figyelmét. E magatartása egy ízben oda vezetett, hogy munkahelyi felettesét tettleg bántalmazta — aki egyébként őt megfékezni igyekezett — a következmény: elbocsájtás fegyelmi büntetés, amelyet a vállalati munkaügyi döntőbizottság végrehajtásában egy évre felfüggesztett ugyan, de kereset benyújtása folytán a munkaügyi bíróság a vállalat igazgatójának döntését helyezte vissza hatályba. Az italozás egyébként is olyan probléma, amely vállalatunk különböző munkahelyein jelentős akadályt gördíthet a kötelezettségek teljesítésének útjába. A vállalat egy másik munkahelyének gépésze munkaidő alatt rendszeresnek mondhatóan italozott, ilyen állapotában általában kötekedő, agresszív magatartást tanúsított, melynek eredményeképpen többször részesült figyelmeztetésben, majd fegyelmi büntetésben, azonban az intézkedések hatástalanul maradtak reá. Ezért a vállalat műszaki igazgatóhelyettese, a fegyelmi jogkör gyakorlója büntetésként egy évi időtartamra személyi alapbérének havi 10 százalékos csökkentése fegyelmi büntetéssel sújtotta, majd az ismételt elkövetés után a vállalat igazgatójának nem maradt más választása, mint a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsájtás alkalmazása. Ugyancsak a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásával végződött a vállalat egyik telepvezetőjének a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sorozatos visszaélése, amelyre a Népi Ellenőrzési Bizottság derített fényt, s az ügy természetes következményeként rendőri feljelentés, nyomozás, majd az ügyész vádemelése folytán a bíróság előtt büntető eljárás folyik. A fent kiragadott példák szélsőségesek, s vétkes kötelezettségszegések legsúlyosabb fajtáiból valók. Az 1978. évben kiszabott fegyelmi büntetések széles skálán mozognak, azok mindegyikét felölelik. A Munka Törvénykönyve egyébként a vállalat elhatározására bízza, hogy adott esetben a dolgozót vétkes kötelezettségszegés miatt felelősségre vonja-e, és ha igen, úgy a felelősségrevonás milyen módját választja. Számos olyan eszköz áll a vállalat rendelkezésére, amely a különféle anyagi jellegű ösztönző és hátrány alkalmazásával megfelelőbb, célirányosabb, mint a fegyelmi úton történő felelősségrevonás kötelező előírása. Ilyen jellegű következmények alkalmazására is sor került az elmúlt időszakban. Szükségesnek tartom még azt is megjegyezni, hogy a dolgozók fegyelmi és anyagi felelősségrevonása egymás mellett és egymástól függetlenül is érvényesülhet. Ha a dolgozó a vállalatnak anyagi kárt is okozott és a dolgozóval szemben a fegyelmi eljárás során anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetést is szabtak ki, ez nem akadálya a dolgozó anyagi felelősségre vonásának. Ez a fogalomkör már a kártérítési eljárást érinti, amelyről egy másik cikk keretében fogok bővebben beszámolni. A fentiek előrebocsájtása után kifejezést adok annak a véleményemnek, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója és a dolgozó részére egyaránt kellemetlen fegyelmi eljárás feltétlenül elkerülhető, ez a tény kifejezetten dolgozóink hozzáállásán, eredményes munkáján, a kötelezettségek gondos és pontos teljesítésén múlik. Minden reményünk megvan arra, hogy az 1979. év az elmúlt évinél kevesebb fegyelmi eljárást hoz, s ez a körülmény a statisztikai adatok kedvező alakulásában is tükröződik. Dr. Bige László A fegyelmi eljárás elkerülhető!