Szabolcsi Vízmű, 1979 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Sikeres részvétel Az­ együttműködési szerződés vállalatai között 1978. december 9-én megrendezésre került szakmai, politikai, kulturális vetélkedőn vállalatunk csapata III. helyezést ért el. Ugyancsak sikerrel képviselte „színeinket” az a három dolgo­zónk, aki a városi KISZ-bizottság által, a város vállalatainak KISZ­ szervezetei között rendezett sportvetélkedőn szintén harmadik lett. Képünkön: verseny közben ... Előzzük meg a baleseteket! Az már természetes dolog, hogy év végére érve, számot ve­tünk az eredményekről, mérle­geljük munkánkat és meghatá­rozzuk a következő év célkitűzé­seit. így van ez, bármennyire furcsának tűnik is, a munkavé­delemmel foglalkozó dolgozó esetében is. Balesetek számát tekintve a bázishoz viszonyítva „túlteljesí­tés” történt. Ez magában véve egy statisztikai adat, ami egyes esetekben valamilyen módon befolyásolja a vállalat összered­­ményét. A számadatok mögött viszont nagyon érdekes — néha bizo­nyítható, néha nem — dolgok húzódnak meg, amiket emberi jellemek befolyásolnak. Az üze­mi baleset megelőzhető, nem szükségszerű velejárója a mun­kának — vallja a szocialista munkavédelem. A bekövetkezett balesetek kö­zött kevés olyan eset akad, ami­re azt mondhatjuk, hogy elke­rülhetetlen volt. Több esetben okoz fegyelme­zetlenség balesetet, pl. engedély nélküli eltávozás, játék (birkó­zás). Közönséges figyelmetlen, szak­szerűtlen munkavégzés, a „más­kor is így csináltam miért pont most történne baleset” elv. A fegyelmezetlenséghez tarto­zik a munkaterület rendetlensé­ge is. Az elkövetkező időben sokkal több gondot kell fordíta­ni a balesetek bejelentésére. Több volt ugyanis a késői beje­lentés, ami nem volt egyértel­műen elismerhető üzemi baleset. Ezért a késői bejelentések miatt a jövőben szigorú felelősségre­­vonást fogunk alkalmazni! A munkavédelmi előírások megszegőivel szemben a jövőben teljes szigorral kell­ eljárni. Ne a munkavédelmi előadó­nak legyen lelkiismeretfurdalá­­sa, ha valakit a szabálytalansá­gokért felelősségre kell vonni. A szabálytalanságokat ki lehet és ki kell küszöbölni, ezt szigorú rendelkezések írják elő. Alapve­tő szemléletbeni változásra van tehát szükség ezen a téren. Az a dolgozó viszont, aki egy „akárhol” szerzett sérüléstől a táppénzkiegészítés reményében üzemi balesetet jelent, nem gon­dol arra, hogy ezzel esetleg egy egész kollektívát üthet el bizo­nyos előnyöktől. Az év elején kelt felhívás a „Balesetmentes munkahely” elnyeréséért igen szigorú elbírálás során lesz megítélve. A balesetek megelőzése érde­kében tehát egy egész kollektí­vának kell együtt dolgoznia. Fo­kozni kell a balesetelhárítási oktatások színvonalát, szemléle­tesebbé kell tenni azokat. A védőfelszerelések beszerzé­sének anyagi oldala nem jelent­het problémát! Éppen elég, ha a kereskedelem okozta hiányossá­­gokkal küzdünk. Természetesen megfelelő, tervszerű munkával ezt a hátrányt is csökkenteni tudjuk, mégpedig a régen terve­­­zett raktár felállításával. A vé­dőfelszereléseket ugyanis csak természetben lehet kiadni. Ez­zel számtalan problémát küszö­bölhetnénk ki, mint pl.: munka­idő-kiesés, nem megfelelő fel­szerelés kiadása, esetleges hiány stb. Mert megfelelő munkát csak úgy követelhetünk meg, ha biz­tosítjuk hozzá a feltételeket is. Az elkövetkező évben és években a népgazdaság egyre nagyobb feladatokat ró ránk, várható tehát az, hogy egyre többet kell termelni. Ehhez kívánok mindnyájunk­nak sok sikert! Kajor Menyhért Téli utakon jó tanácsok gépkocsivezetőknek Ha gondolatban összehason­lítjuk a nyári hónapokban tör­ténő autózás feltételeit — a könnyen induló motort, a jó utat, az ideális látási viszonyo­kat —, a téli időszakban adódó problémákat — erőtlen, kapaci­tásgyengült akkumulátor, der­medt olaj, befagyott ajtózár, je­ges, párás ablakok, csúszós út, köd stb. —, egyértelmű a megál­lapítás: jóval nehezebb a gép­járművet télen üzemeltetni. A felsorolt és más problémák ellenére a mai korszerű gépjár­művekkel megfelelő, a típus­hoz előírt hajtó- és kenőanya­gok használatával, téli kiegészí­tő felszerelések, segédanyagok alkalmazásával, és — amely ta­lán a legfontosabb — a meg­változott út-, időjárási és for­galmi viszonyokhoz alkalmazko­dó vezetéstechnikával a kedve­zőtlen körülmények között is le­het könnyebben, biztonságosan utazni. A gépkocsi akkumulátora állapotának ellenőrzésére for­dítsunk nagyobb gondot, mint a nyári időszakban. A külső hő­mérséklet csökkenésével együtt jár az akku kapacitásának gyen­gülése, mely — ha a nem meg­felelő műszaki állapotú motor többszöri, hosszabb indítási kí­sérleteivel párosul — már az in­dulást is megnehezíti. A megfe­lelő sávszint, a kivezetések, sa­ruk tisztántartása, a töltés biz­tosítása meghosszabbítja az ak­kumulátor élettartamát. A KRESZ előírja a gépjármű­vek éjszakai és korlátozott látá­si viszonyok közötti kivilágítá­sát. Fontos, hogy a tompított fényszórót kapcsoljuk be, ha a látási viszonyok bármelyektől (sűrű felhőzet, esti szürkület kezdete, eső, köd, hóesés stb. mi­att) nem kielégítőek. A „látni és látszani” elvből következik: bo­rult időben nem azért kell hasz­nálni a tompított fényszórót, hogy a vezető jobban lásson, ha­nem azért, hogy őt lássa jobban a többi közlekedő. Mivel az út és a jármű gumi­köpenye közötti súrlódási együtt­­ható az útviszonyok függvénye, a fékút a száraz úton elérhető­­höz viszonyítva nedves úton két­szeres, havas útfelületen 3—4 szeres, jeges úton tízszeres is lehet. Ebből következik, hogy a gumiköpenyek állapota, mintá­zata az előírt profilmélység biz­tosítása, az előírt levegőnyomás betartása alapvető biztonsági­­ követelmény, a gépjármű stabi­litása, úttartása, valamint megfelelő fékhatás elérhetősége a szempontjából. A havas, jeges, csúszós utakon még a jó állapotú köpenyekkel felszerelt kerekeknél is fennáll — hirtelen, erős fékezés, nagy gázadás esetén — a megcsúszás veszélye. Ennek megelőzésére használjuk óvatosan a­ fék- és gázpedált. A mindenkori forgal­mi helyzetet figyelve, a megnö­vekedett fékút miatt már koráb­ban el kell mint száraz, kezdeni a fékezést, jó állapotú úton. Célszerű szakaszos, finom, kuplung kinyomása nélküli fé­­­kezési módot alkalmazni. Isme­retes, hogy a maximális fékha­tás a kerekek megcsúszása előt­ti állapotban jelentkezik. Egyrészt ennek elérése, más­részt a biztonságos közlekedés érdekében kerüljük a kerekek megcsúszását. A fékezés, gyorsí­tás mellett a durva, hirtelen kormánymozdulat is előidézheti az előbbiek szerinti megcsúszást. A jármű gyorsításakor óvatosan használjuk a gázpedált, mert a kipörgő kerekek miatt a jármű oldalirányban megcsúszhat. Az egyik, igen veszélyes közle­kedési manőver, az előzés meg­kezdése előtt körültekintően győződjünk meg minden előírt feltétel meglétéről, csak ezek fel­mérése után kezdjük meg az előzést. Vegyük figyelembe, hogy az utak keresztirányú íveltsége („bogárhátúsága”) miatt fenn­áll az útról való lecsúszás veszé­lye is. Mivel a fékút hosszabb, cél­szerű a követési távolságot is nagyobbra választani, az „utol­­éréses” balesetek elkerülése ér­dekében. Legyünk erre előzés­kor is figyelemmel, biztosítsuk az előző jármű részére is az ő követési távolságát (a menet­irány szerinti jobb oldalra tör­ténő visszatéréskor). Az előzést mindig megfelelő sebességkü­lönbséggel hajtsuk végre, annak érdekében, hogy minél rövidebb távolságon és időn belül vissza­térhessünk a jobb oldalra. A közlekedés biztonságának (és különösen az őszi, téli idő­szakban) legnagyobb ellensége a köd. Ködös időben a vezető csak figyelmének teljes összpontosítá­sával képes haladni, ezt viszont hosszabb távon csak időszakos pihenők beiktatásával képes megoldani. A legnagyobb prob­lémát talán az éjszakai köd je­lenti, ezért ilyenkor csak elke­rülhetetlen esetben induljon út­nak a gépjármű vezetője. Rit­kább köd esetén hasznos a köd­fényszórók használata (a tompí­tott fényszóró használata azon­ban kötelező!). A leírtakon túlmenően a jó műszaki állapotú gépjármű, jó vezetéstechnikai felkészültség a alapkövetelménye a téli autózás­nak, a téli autózás biztonságá­nak. A közlekedő partnerekkel szembeni udvariasság, türelem, a vezetés közbeni óvatosság, ön­fegyelem, összpontosítás — alap­jai a közlekedés biztonságának. Emellett a legjobban felkészült technikájú vezető járművezetési manőverének sikere is megbuk­hat a nem megfelelően megvá­lasztott — az út-, időjárási, lá­tási, forgalmi viszonyokhoz ké­pest túlzott — sebességen, amely miatt nincs lehetőség, hely és idő a veszélyhelyzet kikerüléséhez, megelőzéséhez, elhárításához. A fentiekből következik, hogy — télen is —a biztonságos közle­kedés alapfeltétele: az út-, idő­járási, látási és forgalmi vi­szonyok megválasztott, figyelembevételével ezeknek megfe­lelően, ésszerűen csökkentett utazási sebesség. Kovács Lajos szállítási üzemvezető A jogok gyakorlása és a kötele­zettségek teljesítése során a válla­latnak és a dolgozóknak kölcsönö­sen úgy kell együttműködniük, hogy a vállalat is maradéktalanul teljesí­ti a munkafeltételek biztosítására vonatkozó törvényes kötelezettségét (Munka Törvénykönyv 2. §-ának elő­írása), a munkavégzés módjára szükséges iránymutatásokat a dolgo­­­zókkal szemben indokoltan támaszt­ható követelményekre figyelemmel adja meg. (Mt. 33. §-ban foglalt rendelkezések). A fegyelem elengedhetetlen és szükségszerű feltétele a eredményes munkájának. Ez vállalat első­sorban a dolgozók öntudatára, munkához való szocialista viszonyá­­­ra támaszkodik. Biztosításának esz­közei a nevelés (ezen belül a felvi­lágosítás, meggyőzés stb.), az anya­gi és erkölcsi elismerés (megfelelő bérezés, jutalmazás, kitüntetés adá­sa útján), valamint a fegyelmi el­járás keretében, illetőleg a jogsza­bály által megengedett esetekben a fegyelmi eljárás mellőzésével fele­lősségre vont dolgozóknak fegyelmi büntetésben történő részesítése, egyes kedvezményekből való kire­kesztése. Ennek megfelelően a köte­lezettségüket vétkesen megszegő dolgozókat felelősségre lehet vonni és ennek eredményeképpen fegyel­mi büntetéssel lehet sújtani. Tisztázzuk, hogy mit is rejt ma­gában a fegyelmi vétség fogalom­köre. A Munka Törvényköny 55. § (1­) bekezdése akként definiál, hogy ,,a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozó” követ el fegyelmi vétsé­get. Ebből eredően a fegyelmi felelős­­ségrevonás előfeltétele egyfelől a munkaviszonyból származó kötele­zettség megszegése, másfelől ennek a dolgozó terhére való felróhatósága, azaz az elkövető vétkessége. E fogalmi jegyek figyelembevéte­lével folytatták le a fegyelmi jog­kör gyakorlói vállalatunknál évben a fegyelmi eljárásokat. 1973. Az 1978. január 1. napjával hatályba lé­pett Vállalati Szervezeti, Működési és Ügyrendi Szabályzat — súlyuk szerint — decentralizálta a fegyel­mi jogköröket úgy, hogy a megro­vás, szigorú megrovás fegyelmi bün­tetések kiszabására az üzemvezetők, továbbá az osztályvezetők, önálló csoportvezetők, üzemvezetőségek ve­zetői is jogosultak, utóbbiak az egyes kedvezmények, juttatások megvonására is. Az áthelyezés, alap­bércsökkentés kiszabására a vállalat igazgatóhelyettesei, míg az elbocsáj­­tás kimondására a vállalat igazgató­ja jogosult. A jogkör decentralizálásával ter­mészetesen az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva megnöveke­­dett a fegyelmi eljárások száma. Bár e körülmény felületesen szem­lélve kedvezőtlennek tűnik, azon­ban ha figyelembe vesszük, hogy a munkafegyelem szigorításának ténye tükröződik benne, másfelől viszont a munkafegyelem javulásának haté­konysága is közrejátszik az 1978. évi termelési terv túlteljesítésében, termelékenységi mutatók igen ked­­­vező alakulásában, a számszerű nö­vekedés érthetővé válik. A vállalat előtt álló perspektivikus, nagy hord­erejű feladatok az emeltebb szintű követelmények és célkitűzések meg­valósítása azt kívánja, hogy a mun­kafegyelem 1979-ben tovább szilár­duljon. A statisztikai adatokat, az elköve­tési módokat, a kiszabott fegyelmi büntetéseket szemlélve megállapít­hatjuk, hogy a vétkes kötelezettség­szegések sokfélék, s az alábbi köte­lezettségek teljesítésének tényeivel függenek össze:követel­— a dolgozó a kijelölt időben és he­lyen munkára képes állapotban köteles megjelenni; — a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni; — a munkából való távolmaradását előre, vagy­ mihelyt erre mód nyí­lik, bejelenteni és a távolmaradás jogos okának megszűntével hala­déktalanul jelentkezni; — a munkakörébe tartozó munkát képességei teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gon­dossággal végezni; — munkáját az arra vonatkozó sza­bályoknak és előírásoknak, felet­tese utasításainak, valamint a szakmai szokásoknak megfelelő­en végezni; — indokolt esetben átmenetileg munkakörébe nem tartozó mun­­­kát is ellátni; — azonos telephelyen és munkakö­rön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre való beosztás esetén is munkát telje­síteni; — változó munkahelyre alkalmazá­sa esetén — az erre vonatkozó szabály, vagy megállapodás kere­tei között — a vállalat bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén munkát végezni; — ideiglenes munkateljesítés céljá­­­­ból állandó munkahelyén kívül és más vállalatnál is munkavég­zési kötelezettségének eleget ten­ni; — munkatársaival együttműködni és munkájukat úgy végezni, vala­mint olyan magatartást tanúsítani, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, mun­káját ne zavarja, anyagi károso­dását, vagy helytelen­ megítélését ne eredményezze. Az előbbiekben ismertetett köte­lezettségek mindegyike a Munka Tör­vénykönyv vonatkozó jogszabályhe­lyeiben rögzített kötelezettség, azok teljesítése az eredményes munkavég­zés feltétele, s egyben — cikkünk címének alátámasztásaképpen — fegyelmi eljárás elkerülésének „tíz­ a parancsolata”. A munkaviszonnyal kapcsolatos lényegesebb, a dolgozókat terhelő kötelezettségeket egészíti ki az Mt. 36. §-ának (2­) bekezdése, amely elő­írja, hogy a dolgozó a munkahelyen kívül is munkaköréhez méltó maga­tartást köteles tanúsítani. Épp az utóbbi kötelezettségét szegte meg súlyosan a vállalat egyik segédgépésze, amikor is rendszeres­nek mondható, munkaidőn kívüli, de a munkahelyét jelentő fürdő te­rületén italozásaival, ezzel összefüg­gésben renitens, kötekedő magatar­tásával hívta fel magára egyrészt a vendégek, másrészt munkatársai fi­gyelmét. E magatartása egy ízben oda vezetett, hogy munkahelyi fe­lettesét tettleg bántalmazta — aki egyébként őt megfékezni igyeke­zett — a következmény: elbocsájtás fegyelmi büntetés, amelyet a válla­lati munkaügyi döntőbizottság vég­rehajtásában egy évre felfüggesztett ugyan, de kereset benyújtása foly­tán a munkaügyi bíróság a vállalat igazgatójának döntését helyezte vis­­­sza hatályba. Az italozás egyébként is olyan probléma, amely vállalatunk külön­böző munkahelyein jelentős aka­dályt gördíthet a kötelezettségek teljesítésének útjába. A vállalat egy másik munkahelyének gépésze mun­kaidő alatt rendszeresnek mondha­­tóan italozott, ilyen állapotában ál­talában kötekedő, agresszív maga­tartást tanúsított, melynek eredmé­nyeképpen többször részesült figyel­meztetésben, majd fegyelmi bünte­tésben, azonban az intézkedések ha­tástalanul maradtak reá. Ezért a vállalat műszaki igazgatóhelyettese, a fegyelmi jogkör gyakorlója bün­tetésként egy évi időtartamra sze­mélyi alapbérének havi 10 százalé­kos csökkentése fegyelmi büntetés­sel sújtotta, majd az ismételt el­követés után a vállalat igazgatójá­nak nem maradt más választása, mint a legsúlyosabb fegyelmi bün­tetés, az elbocsájtás alkalmazása. Ugyancsak a legsúlyosabb fegyel­mi büntetés kiszabásával végződött a vállalat egyik telepvezetőjének a társadalmi tulajdon sérelmére elkö­vetett sorozatos visszaélése, amelyre a Népi Ellenőrzési Bizottság derített fényt, s az ügy természetes követ­kezményeként rendőri feljelentés, nyomozás, majd az ügyész vádeme­lése folytán a bíróság előtt büntető eljárás folyik. A fent kiragadott példák szélsősé­gesek, s vétkes kötelezettségszegések legsúlyosabb fajtáiból valók. Az 1978. évben kiszabott fegyelmi bün­tetések széles skálán mozognak, azok mindegyikét felölelik. A Munka Törvénykönyve egyéb­ként a vállalat elhatározására bíz­za, hogy adott esetben a dolgozót vétkes kötelezettségszegés miatt fe­lelősségre vonja-e, és ha igen, úgy a felelősségrevonás milyen módját vá­lasztja. Számos olyan eszköz áll a vállalat rendelkezésére, amely a különféle anyagi jellegű ösztönző és hátrány alkalmazásával megfe­lelőbb, célirányosabb, mint a fe­gyelmi úton történő felelősségrevo­nás kötelező előírása. Ilyen jellegű következmények alkalmazására is sor került az elmúlt időszakban. Szükségesnek­ tartom még azt is megjegyezni, hogy a dolgozók fe­gyelmi és anyagi felelősségrevonása egymás mellett és egymástól függet­lenül is érvényesülhet. Ha a dolgozó a vállalatnak anyagi kárt is okozott és a dolgozóval szem­ben a fegyelmi eljárás során anya­gi hátránnyal járó fegyelmi bünte­tést is szabtak ki, ez nem akadálya a dolgozó anyagi felelősségre vonásá­­nak. Ez a fogalomkör már a kárté­rítési eljárást érinti, amelyről egy másik cikk keretében fogok bőveb­ben beszámolni. A fentiek előrebocsájtása után ki­fejezést adok annak a véleményem­nek, hogy a fegyelmi jogkör gyakor­lója és a dolgozó részére egyaránt kel­lemetlen fegyelmi eljárás feltétle­nül elkerülhető, ez a tény kifejezet­ten dolgozóink hozzáállásán, eredmé­nyes munkáján, a kötelezettségek gondos és pontos teljesítésén múlik. Minden reményünk megvan arra,­­ hogy az 1979. év az elmúlt évinél kevesebb fegyelmi eljárást hoz, s ez a körülmény a statisztikai adatok kedvező alakulásában is tükröződik. Dr. Bige László A fegyelmi eljárás elkerülhető!

Next