Szabolcsi Vízmű, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI VIe-SS CSATORNAMŰ VÁLLALAT LAPJA VI. ÉVFOLYAM, I. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT 1980. JANUÁR HÓ A Feladataink 1980-banAz éves terv a vállalati parlament előtt z 1980. évi célkitűzéseink meghatározása a népgaz­daság tervszerű program­jának s irányelveinek figyelem­­bevételével történt. Az ötödik ötéves terv utolsó évének feladatait úgy határoz­tuk meg, hogy a célkitűzések megvalósítása megköveteli a meglévő kapacitások kihaszná­lását, a termelékenység, a haté­konyság növelését, a fajlagos rá­fordítások ésszerű csökkentését. A tervek elkészítésénél figye­lembe vettük az 1979. évi vár­ható termelési érték- és költség­alakulásra vonatkozó adatokat, valamint az előző évek tényszá­­mait is. Nehezítette a tervezést az, hogy míg a korábbi évek­ben a vállalatot körülvevő gaz­dasági környezetet jellemző té­nyezők ismertek voltak, jelenleg erre vonatkozóan teljes képpel nem rendelkezünk. Változnak a termelői árak, az építőiparban és a kútüzemnél kapacitáslekötési és -kihasználá­si gondokkal kell számolnunk. Szolgáltató tevékenységünk : 1980. évi irányszámainak meg­határozásánál vízfogyasztás vo­natkozásában nagyobb növeke­désre nem számíthatunk, hisz a víz köbméterenkénti árának emelkedése és a népgazdasági szempontok is egyre inkább ta­karékosságra ösztönzik a válla­latokat, üzemeket. Így vízérté­kesítés terén mintegy 6 százalék többletmennyiség értékesítését terveztük, összesen 19 millió köbmétert. Hasonló arányban kívánjuk a szennyvízelvezetést növelni, mintegy 13 millió köb­méter szennyvíz elvezetését irá­nyoztuk elő. Ahhoz, hogy ezt a nagy mennyiségű vizet megter­meljük és értékesíteni tudjuk, pontos, szervezett résre van szükség. munkavég­Növelnünk kell a közműves vízellátásba be­kapcsolt települések, lakások számát. Nagyon lényeges szem­pont a nyári csúcsfogyasztásra való programozott felkészülés, hogy a lakosság és a nagyfo­gyasztók vízellátása folyamato­san biztosítva legyen. Fürdőszolgáltatásunk színvo­nalát évről évre növelnünk kell. Jelenleg nagy szakértelemmel és jelentős költségráfordítással készítjük elő a sóstói tó vizét és környezetét a nyári idényre, valamint a melegvizes fürdő te­rületén iker gyermekmedence építését kezdjük el. Korszerűsítjük a kisvárdai várfürdőt, vízvisszaforgató be­rendezést helyezünk üzembe. Fontos, hogy szolgáltatási te­vékenységünk a fürdőágazatnál olyan legyen, hogy biztosítsa a pihenni és szórakozni vágyó dol­gozók igényeit, kényelmét. Építőiparunk vonatkozásában a termelési volumen szintentar­­tását kell megvalósítanunk, fi­gyelembe véve azonban e terü­letek ár- és közgazdasági szabá­lyozó változásait, némi ered­ménycsökkentő hatásra kell szá­mítanunk. Nyilvánvaló, hogy a tervezett 79 millió forint árbevételi terv teljesítéséhez (mely magában foglalja a szolgáltató építőipar, a hálózatépítés, kútépítés, mű­szaki tervezés tervszámait), je­lentős piackutatási munkát kell végeznünk, meglevő kapacitá­sainkat ésszerűen kell kihasz­nálnunk. Fontos, hogy építőipa­runk is elsősorban szolgáltatási tevékenységünk színvonalának emelése érdekében működjék. Kútfúró üzemünket továbbra is a kutak javítása, fenntartása te­rületén kívánjuk elsődlegesen foglalkoztatni, hogy ezzel több, jobb minőségű ivóvíz szolgálta­tása váljék lehetővé. Összességében bruttó terme­lési értékünket az 1979. évihez képest 20 százalékkal kívánjuk növelni, mintegy 300 millió fo­rint értékű termelést irányoz­tunk elő. Ahhoz, hogy ezt a ter­melési értéket a költségek meg­felelő szinten tartásával produ­kálni tudjuk, a hatékonyság, termelékenység növekedése mel­­­lett az anyagi és erkölcsi ösz­tönzők hatékonyabb és differen­ciáltabb alkalmazásával is elő kell segíteni! A termelési érték előállítását kisebb létszámnövekedéssel kell megoldanunk. 30 fő fizikai állo­mányú létszámnövekedést ter­veztünk, elsősorban a belépő új vízművek üzemeltetéséhez. Ész­szerű átcsoportosításokat kívá­nunk végrehajtani a hatékony­ság növekedése érdekében. 12 fő alkalmazotti létszám nö­vekedésével műszaki állomá­nyunk szervezetét kell erősíte­nünk úgy, hogy a hatodik ötéves terv időszakára a nagyobb fel­adatok ellátására stabil műsza­ki állománnyal rendelkezzünk. 1980-ban is — hasonlóan az 1979. évihez — 5,5 százalékos bérszínvonal-növekedést kívá­nunk megvalósítani. Ezzel 3467 forint/hónapra emelkedik a tel­jes munkaidős átlagbér. Éves vi­szonylatban átlagosan ez egy­­egy dolgozónak 2200 forint több­letjövedelmet fog jelenteni. Nagyon fontos, hogy a beru­házási eszközökkel az eddigiek­nél is hatékonyabb, tervszerűbb gazdálkodást folytassunk, mert várhatóan a közműfejlesztési hozzájárulások csökkenni fog­nak, és így a beruházásokra for­dítható összeg is. Érdemlegesen javítani kell az előkészítés és a lebonyolítás szervezettségét. A részhatáridők betartását, az üzembe helyezés tervezett időpontját az eddigiek­hez képest lényegesen nagyobb figyelemmel kell kísérni. Szociális gondoskodás terüle­tén 1980-ban fő feladatunk a változó munkahelyeken dolgo­zók ellátásának további javítása, az egészséges, biztonságos mun­kafeltételek megteremtése, a munkavédelmi követelmények és előírások megtartása. Folya­matosan új, modern lakókonté­nereket kell kialakítanunk. Kitűzött feladataink megvaló­sítása a munkavégzés minden területén fegyelmezett és szer­vezett munkát követel meg, eh­hez szükséges a szocialista mun­­kaverseny-mozgalomban részt vevő dolgozó kollektívák, a szo­cialista brigádok aktív részvé­tele. A feladatok teljesítését az ed­diginél még szigorúbban és kö­vetkezetesebben fogjuk elbírál­ni. A felelősség növelése min­den­ szinten és munkahelyen el­engedhetetlen. Mindazokat, akik a követelményeknek közmegelé­gedésre eleget tesznek, erkölcsi és anyagi előnyben kívánjuk ré­szesíteni. F­eladataink nagyok, csak minden dolgozó öntudatos munkájával, hozáj­árulá­sával oldhatjuk meg. Ehhez munkához kérek minden dolgo­­­zótól támogatást és kívánok az új évben erőt és jó egészséget! Jeszenszki István igazgató a A szakszervezeti bizalmiak és vállalati szakszervezeti bi­zottság december 28-i együttes ülésén a vállalat igazgatója elő­terjesztette a vállalat 1980. évi tervjavaslatát. Az együttes ülés résztvevői, az időben kézhez ka­pott írásos indokolás alapján fel­készülhettek annak megvitatá­sára. Az előterjesztés közérthe­tően, világosan tartalmazta azo­kat a körülményeket, lehetősé­geket és feladatokat, melyeket a terv fontosabb számadatai és összefüggései meghatározásánál annak kidolgozói figyelembe vettek. Az együttes ülést megelőzően a szakszervezeti bizottság külön is foglalkozott a tervjavaslattal. Vitájában különösen a bérfej­lesztés tervezett mértékével, an­nak minél ösztönzőbb felhasz­nálásával kapcsolatban alakítot­ta ki álláspontját, melyet az szb­­titkár terjesztett az együttes ülés elé. A testület támogatta a vállalati javaslat szerinti átla­gos öt és fél százalékos bérfej­lesztést, ami a központilag biz­tosított négy százalékon felül, másfél százalékos saját fejlesz­tést jelent, mert csak ezzel lesz biztosítható dolgozóink számára az életszínvonal szintjének meg­őrzése anélkül, hogy indokolat­lanul nagy adóterhet kellene vállalnunk. A bérfejlesztés ösztönző hatá­sát növeli, hogy három és fél százalékot közvetlenül az alap­bérek emelésére fordítunk, a to­vábbi két százalék pedig az ösz­tönző mozgóbérrész növelését szolgálja majd. A bizalmiak­­ban ugyancsak hozzászólásaik­támogatták a bérfejlesztési tervcélt. S bár vol­tak viták a béremelések szétosz­tásáról, például­ volt olyan hoz­zászóló, aki a teljes összeg alap­béresítését javasolta, abban egyetértettek, hogy azok kerül­jenek előnybe, akik rendszeres, jó munkájukkal arra leginkább érdemesek. A havibéres, sima órabéres dolgozók ösztönzését inkább szolgálja az év történő béremelés, mint a elején bi­zonytalan évvégi jutalmazás. A bizalmiak maguk is — túlnyomórészt jogosan — szá­mítanak a béremelésre. Fel­vetődött az együttes ülés előtt, nem volna-e jobb, ha az ő béremelésükkel a fel­sőbb szakszervezeti szervek fog­lalkoznának. A testület azonban elvetette ezt a javaslatot, ahogy Kurek Lajos fogalmazta, ha a brigád, a munkahelyi kollektíva nyíltan megvitatja a béremelési keret szétosztását, sem a bizal­minak, sem a brigádvezetőnek, egységvezetőnek nem kell attól félnie, hogy személyeskedéssel vádolhatják őket. Nagy Pál arról beszélt, hogy a brigádon belül jobban meg lehet ítélni, ki mennyit dolgozik, mennyit­ ér­demel. Ezzel kiküszöbölhetők a szakmai bértáblázat merev al­kalmazásával okozott bérfeszült­ségek. A teljesítménybérezés ki­­terjesztése mellett fontosnak tartja a meglevő teljesítmény­követelmények, normák karban­tartását. Kérdés hangzott el a tervben jelzett, kb. 45 főt érintő átcso­portosításról. Igazgató elvtárs a válaszában kifejtette, hogy vál­lalatunknak minden becsülete­sen és eredményesen dolgozó munkásra, szakalkalmazottra, kisegítő munkaerőre szüksége van egyre növekvő feladataink ellátásához. A szervezettebb, ha­tékonyabb foglalkoztatás érde­kében azonban időnként felül kell vizsgálni, ki milyen mun­katerületen, milyen szervezeti körülmények között tudna hasz­nosabban dolgozni. Most a szám­lázás és a számítógépes adatfel­dolgozás összefüggő munkájá­ban, egyes gépjárművezetők ese­tében, a vízórajavításnál, gondnokságnál lesznek változá­a­sok, de ezek ne okozzanak bi­zonytalanságot. Igyekezzék min­denki mielőbb beilleszkedni és jó munkával bizonyítani. A középvezetőknek — össz­hangban a szakszervezeti bizal­miakkal — alaposan, megfontol­tan kell dönteniük a most elfo­gadott bérfejlesztési lehetőség legcélszerűbb felhasználásáról. Ezt mindig a reájuk háruló fel­adatok fontosságának és az ab­ban tevékenykedők munkaeredményeinek tudásának­ alapján határozzák meg. Végül az együttes ülés egyet­értőig véleményezte a tervja­vaslatot, majd döntött a dol­gozók lakásépítési támogatásá­ról készített új szabályzat elfo­gadásáról. Ebben — az eddigi szabályozáshoz képest — új le­hetőséget határoztak meg arra, hogy a pénzbeli támogatás — kölcsön — 10-től 100 ezer forint összegű lehet. Felemelték a ked­vezményes zás mértékét építőanyag-fuvaro­ks tonnakilométerre. 2000-ről 3000 Ezeket — és az egyéb korábban is biztosított — kedvezményeket, megfelelő feltételek esetén a vállalat bár­mely dolgozója megkaphatja. Erdélyi Tamás szb-elnök Az illegalitástól a fejlett szocialista társadalom építéséig Az 1947—48. évi politikai és gazdasági eredmények minőségi változást hoztak a társadalom életében: a magyar népi demok­ratikus rendszer a proletárdik­tatúra időszakába lépett. Az MDP vezetésével ezután gyorsu­ló ütemben folyt a szocialista társadalmi viszonyok kialakítá­sa, az államhatalom szerveinek szocialista átformálása, a gaz­dasági építőmunka, a kulturális forradalom kibontakozása. Az eredmények és teendők szubjektivista, volutarista meg­ítélése, a nemzetközi helyzet ki­éleződése negatív irányú fordu­lat kialakulását érlelte meg pártvezetésben, s ez kihatott a a párt egész tevékenységére, foko­zatosan kialakuló súlyos torzu­lásokat okozva a szocializmus építésében. Személyi kultusz ala­kult ki, a szocialista demokrácia elvei háttérbe szorultak, mely egyre erősebben mutatkozott meg a párt és a tömegek kap­csolatában. Az ideológiai mun­kában eluralkodó lett a dogma­­tizmus. Az MDP II. kongresszusa (ez a párt történetében az V.) 1951. február 24.— március 2. között ült össze. Az eddigi eredmények alapján további fokozott terv­célok megvalósítására hozott ha­tározatot. E célok sokat ígérőek voltak, s a kongresszus nagy lel­kesedéssel fogadta el­ ötéves terv kiegészítését. Az első első­sorban a nehézipar beruházásai­nak felemelését határozta meg. Emellett jelentős mértékben ter­vezték az amúgy is feszített me­zőgazdasági termelés fokozását. A központi vezetőség 1953. jú­niusi ülésén ezen hibák jelentős részét már feltárta, de azok fel­számolása, megszüntetése elma­radt. A párt VI. kongresszusa — az MDP III. kongresszusa — 1954. november 24—30. között ült ös­­­sze. Elmaradt a párt­, a politi­kai élet hibáinak feltárása, csak a gazdasági élet területén s­zervezendő változások utaltak a hibákra, az egyre rosszabbodó helyzetre. A II. ötéves terv kez­detét 1956. évi kezdettel hatá­rozták meg és úgy döntöttek, hogy addig rövid távú, egyéves terv alapján kell gazdálkodni. Erőteljesebb lépést tett a köz­ponti vezetőség 1956. július 1-i ülésén, mely meghatározta dogmatizmus és a revizionizmus­a elleni egyidejű küzdelem felada­tát. Az újjáválasztott Központi Bizottság, amely politikailag nem volt egységes, már nem volt képes ezt az irányvonalat meg­valósítani. A magyar kommunisták leni­nista csoportja, mely tisztánlátá­sáról ekkor is tanúságot tett, új forradalmi központot hozott lét­re. 1956. november 4-én a Szov­jetunió katonai segítségével, nemzetközi munkásszolidaritás­á­ra támaszkodva megindult az el­­­lenforradalom leverése és ezzel párhuzamosan a magyar kom­munisták pártjának Magyar Szo­cialista Munkáspárt (MSZMP) néven való újjászervezése. A párt következetes, kétfrontos harcot folytatott, türelemmel, de határozottan számolta fel a po­litikai zűrzavart úgy, ahogy ezt 1956. december 8-án az ellenfor­radalom okainak elemzése során meghatározta. 1957. júniusi országos értekez­letén megerősítette az ellenfor­radalom okaira vonatkozó ko­rábbi elemzését, politikailag megalapozta a párt további mun­káját. A párt lenini politikája nyomán megszilárdult a mun­káshatalom, helyreállt a mun­kásosztály és parasztság szövet­sége. A párt VII. kongresszusa (szá­mozása a magyar kommunista mozgalom töretlenségére és foly­tonosságára utal) 1959. novem­ber 20-án ült össze. Ennek mun­káját ismertetve folytatjuk so­rozatunkat a következő lapszá­munkban. Jakubovich Miklós

Next