Szabolcsi Vízmű, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI VIe-SS CSATORNAMŰ VÁLLALAT LAPJA VI. ÉVFOLYAM, I. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT 1980. JANUÁR HÓ A Feladataink 1980-banAz éves terv a vállalati parlament előtt z 1980. évi célkitűzéseink meghatározása a népgazdaság tervszerű programjának s irányelveinek figyelembevételével történt. Az ötödik ötéves terv utolsó évének feladatait úgy határoztuk meg, hogy a célkitűzések megvalósítása megköveteli a meglévő kapacitások kihasználását, a termelékenység, a hatékonyság növelését, a fajlagos ráfordítások ésszerű csökkentését. A tervek elkészítésénél figyelembe vettük az 1979. évi várható termelési érték- és költségalakulásra vonatkozó adatokat, valamint az előző évek tényszámait is. Nehezítette a tervezést az, hogy míg a korábbi években a vállalatot körülvevő gazdasági környezetet jellemző tényezők ismertek voltak, jelenleg erre vonatkozóan teljes képpel nem rendelkezünk. Változnak a termelői árak, az építőiparban és a kútüzemnél kapacitáslekötési és -kihasználási gondokkal kell számolnunk. Szolgáltató tevékenységünk : 1980. évi irányszámainak meghatározásánál vízfogyasztás vonatkozásában nagyobb növekedésre nem számíthatunk, hisz a víz köbméterenkénti árának emelkedése és a népgazdasági szempontok is egyre inkább takarékosságra ösztönzik a vállalatokat, üzemeket. Így vízértékesítés terén mintegy 6 százalék többletmennyiség értékesítését terveztük, összesen 19 millió köbmétert. Hasonló arányban kívánjuk a szennyvízelvezetést növelni, mintegy 13 millió köbméter szennyvíz elvezetését irányoztuk elő. Ahhoz, hogy ezt a nagy mennyiségű vizet megtermeljük és értékesíteni tudjuk, pontos, szervezett résre van szükség. munkavégNövelnünk kell a közműves vízellátásba bekapcsolt települések, lakások számát. Nagyon lényeges szempont a nyári csúcsfogyasztásra való programozott felkészülés, hogy a lakosság és a nagyfogyasztók vízellátása folyamatosan biztosítva legyen. Fürdőszolgáltatásunk színvonalát évről évre növelnünk kell. Jelenleg nagy szakértelemmel és jelentős költségráfordítással készítjük elő a sóstói tó vizét és környezetét a nyári idényre, valamint a melegvizes fürdő területén iker gyermekmedence építését kezdjük el. Korszerűsítjük a kisvárdai várfürdőt, vízvisszaforgató berendezést helyezünk üzembe. Fontos, hogy szolgáltatási tevékenységünk a fürdőágazatnál olyan legyen, hogy biztosítsa a pihenni és szórakozni vágyó dolgozók igényeit, kényelmét. Építőiparunk vonatkozásában a termelési volumen szintentartását kell megvalósítanunk, figyelembe véve azonban e területek ár- és közgazdasági szabályozó változásait, némi eredménycsökkentő hatásra kell számítanunk. Nyilvánvaló, hogy a tervezett 79 millió forint árbevételi terv teljesítéséhez (mely magában foglalja a szolgáltató építőipar, a hálózatépítés, kútépítés, műszaki tervezés tervszámait), jelentős piackutatási munkát kell végeznünk, meglevő kapacitásainkat ésszerűen kell kihasználnunk. Fontos, hogy építőiparunk is elsősorban szolgáltatási tevékenységünk színvonalának emelése érdekében működjék. Kútfúró üzemünket továbbra is a kutak javítása, fenntartása területén kívánjuk elsődlegesen foglalkoztatni, hogy ezzel több, jobb minőségű ivóvíz szolgáltatása váljék lehetővé. Összességében bruttó termelési értékünket az 1979. évihez képest 20 százalékkal kívánjuk növelni, mintegy 300 millió forint értékű termelést irányoztunk elő. Ahhoz, hogy ezt a termelési értéket a költségek megfelelő szinten tartásával produkálni tudjuk, a hatékonyság, termelékenység növekedése mellett az anyagi és erkölcsi ösztönzők hatékonyabb és differenciáltabb alkalmazásával is elő kell segíteni! A termelési érték előállítását kisebb létszámnövekedéssel kell megoldanunk. 30 fő fizikai állományú létszámnövekedést terveztünk, elsősorban a belépő új vízművek üzemeltetéséhez. Észszerű átcsoportosításokat kívánunk végrehajtani a hatékonyság növekedése érdekében. 12 fő alkalmazotti létszám növekedésével műszaki állományunk szervezetét kell erősítenünk úgy, hogy a hatodik ötéves terv időszakára a nagyobb feladatok ellátására stabil műszaki állománnyal rendelkezzünk. 1980-ban is — hasonlóan az 1979. évihez — 5,5 százalékos bérszínvonal-növekedést kívánunk megvalósítani. Ezzel 3467 forint/hónapra emelkedik a teljes munkaidős átlagbér. Éves viszonylatban átlagosan ez egyegy dolgozónak 2200 forint többletjövedelmet fog jelenteni. Nagyon fontos, hogy a beruházási eszközökkel az eddigieknél is hatékonyabb, tervszerűbb gazdálkodást folytassunk, mert várhatóan a közműfejlesztési hozzájárulások csökkenni fognak, és így a beruházásokra fordítható összeg is. Érdemlegesen javítani kell az előkészítés és a lebonyolítás szervezettségét. A részhatáridők betartását, az üzembe helyezés tervezett időpontját az eddigiekhez képest lényegesen nagyobb figyelemmel kell kísérni. Szociális gondoskodás területén 1980-ban fő feladatunk a változó munkahelyeken dolgozók ellátásának további javítása, az egészséges, biztonságos munkafeltételek megteremtése, a munkavédelmi követelmények és előírások megtartása. Folyamatosan új, modern lakókonténereket kell kialakítanunk. Kitűzött feladataink megvalósítása a munkavégzés minden területén fegyelmezett és szervezett munkát követel meg, ehhez szükséges a szocialista munkaverseny-mozgalomban részt vevő dolgozó kollektívák, a szocialista brigádok aktív részvétele. A feladatok teljesítését az eddiginél még szigorúbban és következetesebben fogjuk elbírálni. A felelősség növelése minden szinten és munkahelyen elengedhetetlen. Mindazokat, akik a követelményeknek közmegelégedésre eleget tesznek, erkölcsi és anyagi előnyben kívánjuk részesíteni. Feladataink nagyok, csak minden dolgozó öntudatos munkájával, hozájárulásával oldhatjuk meg. Ehhez munkához kérek minden dolgozótól támogatást és kívánok az új évben erőt és jó egészséget! Jeszenszki István igazgató a A szakszervezeti bizalmiak és vállalati szakszervezeti bizottság december 28-i együttes ülésén a vállalat igazgatója előterjesztette a vállalat 1980. évi tervjavaslatát. Az együttes ülés résztvevői, az időben kézhez kapott írásos indokolás alapján felkészülhettek annak megvitatására. Az előterjesztés közérthetően, világosan tartalmazta azokat a körülményeket, lehetőségeket és feladatokat, melyeket a terv fontosabb számadatai és összefüggései meghatározásánál annak kidolgozói figyelembe vettek. Az együttes ülést megelőzően a szakszervezeti bizottság külön is foglalkozott a tervjavaslattal. Vitájában különösen a bérfejlesztés tervezett mértékével, annak minél ösztönzőbb felhasználásával kapcsolatban alakította ki álláspontját, melyet az szbtitkár terjesztett az együttes ülés elé. A testület támogatta a vállalati javaslat szerinti átlagos öt és fél százalékos bérfejlesztést, ami a központilag biztosított négy százalékon felül, másfél százalékos saját fejlesztést jelent, mert csak ezzel lesz biztosítható dolgozóink számára az életszínvonal szintjének megőrzése anélkül, hogy indokolatlanul nagy adóterhet kellene vállalnunk. A bérfejlesztés ösztönző hatását növeli, hogy három és fél százalékot közvetlenül az alapbérek emelésére fordítunk, a további két százalék pedig az ösztönző mozgóbérrész növelését szolgálja majd. A bizalmiakban ugyancsak hozzászólásaiktámogatták a bérfejlesztési tervcélt. S bár voltak viták a béremelések szétosztásáról, például volt olyan hozzászóló, aki a teljes összeg alapbéresítését javasolta, abban egyetértettek, hogy azok kerüljenek előnybe, akik rendszeres, jó munkájukkal arra leginkább érdemesek. A havibéres, sima órabéres dolgozók ösztönzését inkább szolgálja az év történő béremelés, mint a elején bizonytalan évvégi jutalmazás. A bizalmiak maguk is — túlnyomórészt jogosan — számítanak a béremelésre. Felvetődött az együttes ülés előtt, nem volna-e jobb, ha az ő béremelésükkel a felsőbb szakszervezeti szervek foglalkoznának. A testület azonban elvetette ezt a javaslatot, ahogy Kurek Lajos fogalmazta, ha a brigád, a munkahelyi kollektíva nyíltan megvitatja a béremelési keret szétosztását, sem a bizalminak, sem a brigádvezetőnek, egységvezetőnek nem kell attól félnie, hogy személyeskedéssel vádolhatják őket. Nagy Pál arról beszélt, hogy a brigádon belül jobban meg lehet ítélni, ki mennyit dolgozik, mennyit érdemel. Ezzel kiküszöbölhetők a szakmai bértáblázat merev alkalmazásával okozott bérfeszültségek. A teljesítménybérezés kiterjesztése mellett fontosnak tartja a meglevő teljesítménykövetelmények, normák karbantartását. Kérdés hangzott el a tervben jelzett, kb. 45 főt érintő átcsoportosításról. Igazgató elvtárs a válaszában kifejtette, hogy vállalatunknak minden becsületesen és eredményesen dolgozó munkásra, szakalkalmazottra, kisegítő munkaerőre szüksége van egyre növekvő feladataink ellátásához. A szervezettebb, hatékonyabb foglalkoztatás érdekében azonban időnként felül kell vizsgálni, ki milyen munkaterületen, milyen szervezeti körülmények között tudna hasznosabban dolgozni. Most a számlázás és a számítógépes adatfeldolgozás összefüggő munkájában, egyes gépjárművezetők esetében, a vízórajavításnál, gondnokságnál lesznek változáasok, de ezek ne okozzanak bizonytalanságot. Igyekezzék mindenki mielőbb beilleszkedni és jó munkával bizonyítani. A középvezetőknek — összhangban a szakszervezeti bizalmiakkal — alaposan, megfontoltan kell dönteniük a most elfogadott bérfejlesztési lehetőség legcélszerűbb felhasználásáról. Ezt mindig a reájuk háruló feladatok fontosságának és az abban tevékenykedők munkaeredményeinek tudásának alapján határozzák meg. Végül az együttes ülés egyetértőig véleményezte a tervjavaslatot, majd döntött a dolgozók lakásépítési támogatásáról készített új szabályzat elfogadásáról. Ebben — az eddigi szabályozáshoz képest — új lehetőséget határoztak meg arra, hogy a pénzbeli támogatás — kölcsön — 10-től 100 ezer forint összegű lehet. Felemelték a kedvezményes zás mértékét építőanyag-fuvaroks tonnakilométerre. 2000-ről 3000 Ezeket — és az egyéb korábban is biztosított — kedvezményeket, megfelelő feltételek esetén a vállalat bármely dolgozója megkaphatja. Erdélyi Tamás szb-elnök Az illegalitástól a fejlett szocialista társadalom építéséig Az 1947—48. évi politikai és gazdasági eredmények minőségi változást hoztak a társadalom életében: a magyar népi demokratikus rendszer a proletárdiktatúra időszakába lépett. Az MDP vezetésével ezután gyorsuló ütemben folyt a szocialista társadalmi viszonyok kialakítása, az államhatalom szerveinek szocialista átformálása, a gazdasági építőmunka, a kulturális forradalom kibontakozása. Az eredmények és teendők szubjektivista, volutarista megítélése, a nemzetközi helyzet kiéleződése negatív irányú fordulat kialakulását érlelte meg pártvezetésben, s ez kihatott a a párt egész tevékenységére, fokozatosan kialakuló súlyos torzulásokat okozva a szocializmus építésében. Személyi kultusz alakult ki, a szocialista demokrácia elvei háttérbe szorultak, mely egyre erősebben mutatkozott meg a párt és a tömegek kapcsolatában. Az ideológiai munkában eluralkodó lett a dogmatizmus. Az MDP II. kongresszusa (ez a párt történetében az V.) 1951. február 24.— március 2. között ült össze. Az eddigi eredmények alapján további fokozott tervcélok megvalósítására hozott határozatot. E célok sokat ígérőek voltak, s a kongresszus nagy lelkesedéssel fogadta el ötéves terv kiegészítését. Az első elsősorban a nehézipar beruházásainak felemelését határozta meg. Emellett jelentős mértékben tervezték az amúgy is feszített mezőgazdasági termelés fokozását. A központi vezetőség 1953. júniusi ülésén ezen hibák jelentős részét már feltárta, de azok felszámolása, megszüntetése elmaradt. A párt VI. kongresszusa — az MDP III. kongresszusa — 1954. november 24—30. között ült össze. Elmaradt a párt, a politikai élet hibáinak feltárása, csak a gazdasági élet területén szervezendő változások utaltak a hibákra, az egyre rosszabbodó helyzetre. A II. ötéves terv kezdetét 1956. évi kezdettel határozták meg és úgy döntöttek, hogy addig rövid távú, egyéves terv alapján kell gazdálkodni. Erőteljesebb lépést tett a központi vezetőség 1956. július 1-i ülésén, mely meghatározta dogmatizmus és a revizionizmusa elleni egyidejű küzdelem feladatát. Az újjáválasztott Központi Bizottság, amely politikailag nem volt egységes, már nem volt képes ezt az irányvonalat megvalósítani. A magyar kommunisták leninista csoportja, mely tisztánlátásáról ekkor is tanúságot tett, új forradalmi központot hozott létre. 1956. november 4-én a Szovjetunió katonai segítségével, nemzetközi munkásszolidaritására támaszkodva megindult az ellenforradalom leverése és ezzel párhuzamosan a magyar kommunisták pártjának Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven való újjászervezése. A párt következetes, kétfrontos harcot folytatott, türelemmel, de határozottan számolta fel a politikai zűrzavart úgy, ahogy ezt 1956. december 8-án az ellenforradalom okainak elemzése során meghatározta. 1957. júniusi országos értekezletén megerősítette az ellenforradalom okaira vonatkozó korábbi elemzését, politikailag megalapozta a párt további munkáját. A párt lenini politikája nyomán megszilárdult a munkáshatalom, helyreállt a munkásosztály és parasztság szövetsége. A párt VII. kongresszusa (számozása a magyar kommunista mozgalom töretlenségére és folytonosságára utal) 1959. november 20-án ült össze. Ennek munkáját ismertetve folytatjuk sorozatunkat a következő lapszámunkban. Jakubovich Miklós