Szabolcsi Vízmű, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Díjkiosztó ünnepség Kiállításon mutatták be az „Alkotó ifjúság” pályázatra érkezett munkákat. Ennek keretében osztotta ki a pályázat díjait Szolnoki Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes, Orosz Béla párttitkár köszön­tője után. Díjat nyert Halász Mihály — egy első és több második, harmadik —, valamint Mikó Miklós és Pócsik Tibor. Képünkön Pócsik Tibor átveszi a díjat. Express-utak A fiatalok szeretnek utazn­i, országot-világot látni. Minden belföldi, vagy külföldi útról, a látnivalókról összegyűjtött él­ményekkel gazdagodva térnek haza. Elhatározzák, hogy jövő­re ismét más tájakra kirándul­nak olcsó árakon. Ezt az uta­zási formát csak az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da tudja biztosítani. 1981-ben ünnepli megalaku­lásának 25. évfordulóját ez az intézmény. Felvetődik az ol­vasóban a kérdés: miben kü­lönbözik az Express a többi utazási irodától? Abban, hogy nemcsak utaztat, hanem ne­velni is próbál. Az ifjúság igé­nyének megfelelően tanulmá­nyi kirándulásokat, baráti ta­lálkozókat szervez. Az ifjúsá­gi sportturizmus fejlesztésére különböző akciókat hirdetett meg, mint az Aranyjelvénye­sek az olimpiára, Aranyjelvé­nyesek ötpróbája,’• Hazai tája­kon túraprogram és vetélkedő­sorozat. A hétvégi szabad idő, a va­káció vagy szabadság hasznos, tartalmas eltöltéséhez, bel-, külföldi kirándulások szerve­zéséhez ötletet, segítséget nyúj­tanak a tanulóknak, KISZ- szervezeteknek, vállalatok kol­lektíváinak éppen úgy, mint az egyéni utazóknak. Ebben az évben kétszáznál is több külföldi utat szervez az Express. A résztvevő utasok felső korhatára 35 év. Ennél idősebbek jelentkezését felté­telesen fogadják el. A szocia­lista országokba irányuló uta­zások költségeire az OTP szol­gáltatási kölcsönt nyújt a fia­taloknak. A kölcsön ezer fo­rinton felüli külföldi útra vo­natkozik. A megyei kirendeltség öt­ven külföldi utat kínál az uta­zást kedvelőknek. Ebből sze­retnénk tíz programajánlatot ismertetni. Szovjetunióba barátságvo­­natot indítanak június 5-én. Kijevbe és környékére 360 KISZ-tag utazhat jutalomként 12 napra. Ára: 5360 forint. Po­zíciószáma: SK—4. Július 25-én negyvenöten autóbusszal Ungvárra dulhatnak, egynapos út, kirán­ára: 650 forint. Pozíciószáma: SP— 337. ötnapos moszkvai tartózko­dást ajánlok 40 fiatalnak augusztus 9-től. Utazás repülő­vel, ára: 3190 forint. A prog­ramban városnézés, a Kreml, a székesegyházak, a Lenin­­mauzóleum, múzeumok megte­kintése szerepel. Pozíciószá­ma: LX—18. fiataloknak Az NDK tájait, városait is megismerhetik a turisták. Har­minc fiatal vonattal Berlinbe és Drezdába utazhat július 30.—augusztus 5. között. Ára: 2870 forint. Pozíciószáma: NK—305. Szezonon kívüli út szeptem­ber 29-től öt nap Berlinben. Utazás repülővel. A csoport létszáma: 35 fő. Irányára: 2390 forint. Pozíciószáma: NM—482. Csehszlovákiába utazóknak a tavaszi—őszi hegyi túrákat ajánlom. A Magas-Tátrába szervezett 4 napos kirándulá­son negyvenöten vehetnek részt autóbusszal. Áprilistól— október végéig a túrák 1490— 1590 forintba kerülnek. Pozí­ciószáma: CH—19,25 és CHV— 14, 26,33. Akik kíváncsiak az ország fővárosára és híres fürdőhe­lyére, azok jelentkezhetnek a Prága—Karlovy Vary útra. Utazás vonattal. Időpontja: május 21—29. Létszám 35 fő. Ára: 2560 forint. Pozíciószá­ma: CF—4. A lengyel programok közül kettőt ismertetek. Negyven­öten április 26—29. között autóbusszal Zakopanéba és környékére ■ kirándulhatnak. Ára: 1390 forint. Pozíciószá­ma: LZ—20. Krakkóba szintén 45 fiatal utazhat autóbusszal március 1-én. A négynapos út 1400 fo­rintba fog kerülni. Pozíció­száma: LKJ—2. Bulgáriában, a napos tenger­parti Rimorszkóban negyven­öten nyaralhatnak június 22- től 29-ig. Utazás repülővel, ára: 4310 forint. Pozíciószáma: BIV—3. A felsorolt külföldi utaknál az elhelyezés ifjúsági szállás­helyeken és szállodákban lesz biztosítva. E rövid programajánlattal szerettem volna felhívni a fi­atalok és „idősebbek”, KISZ- szervezetek vezetőinek figyel­mét, hogy milyen változatos és kedvezményes utakat szervez az Express. Ha valakinek — az újság­olvasók közül — megtetszett valamelyik túraútvonal, vagy más tájakra, országokba kíván utazni, keresse fel a megyei kirendeltség irodáját (Nyíregy­háza, Arany János u. 2. Tele­fon: 11-650), ahol bővebb in­formációkat, tájékoztatásokat kaphatnak. Jó utat az Express-szel uta­zóknak ! Jármy László tal A Központi Statisztikai Hiva­elnöke 2/1980. (VII. 31.) KSH számú rendelkezésében sza­bályozta az üzemi balesetek és statisztikai nyilvántartások rend­jét. A rendelettel kapcsolatban szükségesnek tartjuk annak is­mertetését, megértetését a dolgo­zókkal. A rendelet értelmében az üze­mi balesetek statisztikai fogal­ma: — Baleset az emberi szerveze­tet ért olyan egyszeri külső ha­tás, amely a dolgozó akaratától függetlenül hirtelen, vagy arány­lag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más egészségkárosodást, illetőleg ha­lált okoz.­­ Statisztikai célból üzemi balesetként kell bejelenteni azt a balesetet, amely a dolgozót a foglalkozása körében végzett munka közben, vagy azzal ös­­­szefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására, szállásra menet közben, továbbá a szerve­zett társadalmi munka végzése, vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során ér.­­ Statisztikai célból be kell jelenteni és nyilvántartani balesetet akkor is, ha az a dol­­­gozó munkaköri kötelezettségé­nek megszegésével kapcsolatban (például: engedély, vagy bejelen­tés nélkül végzett munka, enge­dély nélküli fuvar, munkafegye­lem megsértése) következett be. — Az üzemi baleseteket a sé­rült közvetlen munkatársai köte­lesek azonnal bejelenteni a köz­vetlen munkahelyi vezetőnek és a munkavédelmi vezetőnek. — Azt a balesetet, amely elő­reláthatólag munkakiesést okoz, azonnal nyilvántartásba kell ven­ni. Az üzemi balesetek esetén minden sérültről legkésőbb 72 órán belül külön-külön üzemi baleseti jegyzőkönyvet kell fel­venni, amit egy példányban sérültnek (halálos baleset esetén a közvetlen hozzátartozójának) át kell adni. Azonnali bejelentési kötele­zettség: 1) A gazdálkodó szervezet veze­tője köteles statisztikai nyilván­­tartásba vétel céljából azonnal bejelenteni, ha az üzemi baleset a) a sérült halálát, b) kettőnél több személy egy­szerre (egy időben) történő sé­rülését vagy más egészségká­rosodást, c) az orvosi vélemény alapján életveszélyes sérülést vagy egészségkárosodást, d) súlyos csonkulásos (hü­velykujj vagy kéz, illetőleg a­ láb két vagy több ujja, na­gyobb részének elvesztése, to­vábbá az ennél súlyosabb ese­tek), e) az érzékszerv (látó-, halló-, beszélőképesség stb.) elveszté­sét, f) feltűnő eltorzulást, vagy bé­nulást, illetőleg elmezavart okozott, 2. Az 1. bekezdésben felsorolt üzemi balesetet távbeszélőn, tá­viratilag vagy telexen kell beje­lenteni. Az állami gazdálkodó szerve­zet, valamint a SZÖVOSZ érdek­­képviseleti körébe tartozó gaz­dálkodó szervezet esetében szakszervezetek megyei tanácsá­a­nak és az illetékes ágazati, ipar­ági szakszervezetnek, továbbá a közvetlen felügyeleti szervnek (tröszt, központ, iroda, szolgálat stb.). A területileg illetékes rendőr­­kapitányságnak, illetőleg — szövetkezet kivételével — az ille­­­tékes felügyeleti szervnek (mi­nisztérium, országos hatáskörű szerv, tanács szakigazgatási szer­ve). A távbeszélőn, táviratilag vagy telexen történt bejelentést 24 órán belül írásban meg kell is­mételni. Ha az 1. bekezdésben felsorolt üzemi baleset olyan üzemben, műszaki berendezésnél, vagy te­vékenységi körben következett be, amely valamely műszaki fel­ügyeletet gyakorló szerv ellenőr­zése alá tartozik (Országos Bá­nyaműszaki Felügyelőség, Or­szágos Energetikai és Energia­biztonságtechnikai Felügyelet stb). a balesetet a felügyelet te­rületileg illetékes szervének is haladéktalanul be kell jelenteni. 3. Ha az 1. pontban megjelölt következmény később, de legfel­jebb a balesetet követő három hónapon belül következik be, a 2. pontban előírt bejelentést ak­kor is meg kell tenni. Az üzemi balesetek fogalmá­nak részletes meghatározása: Az a baleset minősül foglalkozás körében végzett munka közben bekövetkezett üzemi balesetnek, amely a dolgozót munkahelyén, a munkáltató telephelyén, mun­katerületén (a továbbiakban: munkahelyén), vagy a munkahe­lyén kívül a munkáltató érdeké­ben végzett tevékenység során érte, mindkét esetben függetle­nül attól, hogy a baleset munka­idő alatt vagy azon kívül követ­kezett be. Üzemi balesetnek minősül a dol­gozónak a foglalkozása körében végzett munkájával összefüggés­ben (tisztálkodás, étkezés, üzem­orvosi és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatások igénybevétele során stb.)­­bekö­vetkezett balesete is. Ennek meg­felelően a gazdálkodó szervezet által — telephelyén kívül — szervezett étkeztetés igénybevé­tele során bekövetkezett baleset is üzeminek minősül. A munkásszálláson bekövet­kezett baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha az a gaz­dálkodó szervezetnek felróható munkavédelmi hiányosság követ­kezménye. Nem üzemi baleset az a bal­eset, amely a dolgozót a munka­helyén sport- és kulturális ren­dezvény közben nem munkájával összefüggésben érte. Nem üzemi baleset az öncson­kítás, öngyilkosság sem. Munkából menet az úti baleset csak akkor minősül üzemi bal­esetnek, ha a sérült közvetlenül a munkáltató után nagyobb kité­rés nélkül megy haza lakására (szállására). Az útnak a napi élelmiszerszükséglet, gyógyszer beszerzése, vagy szolgáltatás igénybevétele, továbbá a gyer­mek bölcsődéből, óvodából, is­kolából való hazavitele céljából történő megszakítása nem te­kinthető nagyobb kitérésnek. A munkába menet történt bal­eset ezzel szemben attól függet­lenül, üzemi balesetnek minősül, hogy a sérült lakásáról (szállásá­ról) ment-e munkába, vagy más­honnan. A kiküldetés, külszolgálat tar­tama alatt bekövetkezett baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha bekövetkezése a munkavi­szonyból, illetőleg más jogvi­szonyból folyó kötelezettség tel­jesítése között az okozati össze­függés fennáll. A kiküldetés során elszenve­dett úti baleset üzemi balesetnek minősül. A heveny mérgezés, fulladás, fagyás, napszúrás (hőguta) rán­dulás (megerőltetés) miatt bekö­vetkezett egészségkárosodást ak­kor kell üzemi balesetként szám­ba venni, ha a rendelkezés 2. §-a szerint is üzemi balesetnek mi­nősül. Statisztikai bejelentés és nyil­vántartás szempontjából halálos­nak kell tekinteni azt az üzemi balesetet is, amelynél a halál ké­sőbb, de legfeljebb az üzemi bal­eset időpontjától számított há­rom hónapon belül a balesettel okozati összefüggésben követke­zett be. Ezekben az esetekben a halálos üzemi balesetet abban az évben kell nyilvántartani, ami­kor a haláleset bekövetkezett. Statisztikai bejelentés és nyil­vántartás szempontjából csonku­lásos balesetnek kell tekinteni az azonnali jelentésre kötelezett csonkulásos üzemi balese­teken kívül az egyéb csonkulás­­sal járó üzemi baleseteket is. Három napon túli keresőkép­telenséget (tanulónál hányzást) okozónak minősül a bejelentésre kötelezett az az üzemi baleset is, amely által okozott, illetőleg öt keresőképtelen nap közül egy pihenőnap (szabad szombat, va­sárnap), illetőleg munkaszüneti nap. Ha a sérült a pihenőnap, vagy munkaszüneti napot követő első napon munkába áll, a pihe­nő vagy munkaszüneti nap nem minősül keresőképtelen napnak. Ha a baleset napján a dolgozó üzemi baleset miatt négy óránál rövidebb ideig dolgozott és en­nek következtében táppénzben részesül (17/1975. (VI. 14.) M. T. számú rendelet 17. § 2. bekezdés) akkor a baleset napja is kereső­­képtelen napnak számít. Kajor Menyhért Falusné Szikra Kata­lin írja a Munkabér, ösztönzés, elosztás cí­mű könyvében: a munkafegyelem javítá­sának, a termelékeny­ség növelésének min­denekelőtt szervezési feltételei vannak. ■ hozzáteszi, hogy ezek­­­nek megteremtése nem a beosztottak, hanem a vezetők és a hozzájuk közelálló, kulcsfontos­ságú munkakört be­töltők feladata. Hogy állunk ezzel? Egész ösztönzési rend­szerünk egyik legna­gyobb hibája, hogy túlságosan a munka­pad mellett dolgozó munkásra­ irányul, nem pedig azokra, akik ná­lunk sokkal nagyobb mértékben befolyásol­ják a termelékenysé­get. Gyártmány- és gyártásfejlesztők, be­ruházók, technológu­sok, szervezők, mun­kaügyi szakemberek, karbantartók, anyag­­ellátással foglalkozók — „ezen apparátus te­vékenységének irányí­tása, ellenőrzése és ezek alapján történő ösztönzése nagyon el­maradott”. A vezetők érdekelt­ségét, ösztönzését is több oldalról elemzi a szerző. Hazánkban a vállalati felső vezetők keresete a munkások átlagos keresetének mintegy háromszorosa, és a különbség csök­kenő. Nem is az ará­nyokkal van a baj, hanem azzal, hogy ná­lunk a fizetésemelés legfőbb módja a veze­tői munkakörbe helye- Olvasásra ajánljuk! zés: egyeseket maga­sabb beosztásba he­lyezni kényelmesebb, mint az azonos mun­kakörben dolgozók bé­rét differenciálni, viszont óhatatlanul Ez a vezetői munkakörök elburjánzásával, a ve­zetési szintek számá­nak növekedésével, a vállalati, hivatali szer­vezet „túlbonyolódá­­sával” jár. Csak elvét­ve fordul elő, hogy ki­emelkedő teljesítmé­nyű szakemberek bére magasabb, mint a fő­nöküké, holott ezt rendelkezések lehetővé­­ teszik. S az sem gya­kori, hogy a munka­körét nem kielégítően ellátó vezető másutt ne kapjon hasonló színtű pozíciót, sőt afféle kör­a forgás figyelhető meg vezető állásokban. Mindez szemléleti és módszerbeli tásokat kíván, változta­sürget, mert a „legjobb ösz­tönzés is csak a meg­levő képességek és tu­dás kibontakoztatását segíti, azokat pótolni nem tudja”. Elgondolkoztató ada­tokat közöl a szerző olyan bonyolult és vi­tatott problémákról, mint a bérek különb­ségei, a munka fizikai nehézsége, a képzett­ségi szint, a munka­­körülmények és egyéb jellemzők szerint. Vizs­gálja, hogy mennyi­ben hat a munka tár­sadalmi presztizse na­gyobb vonzerőként, mint a magasabb bér, s elmélkedik azon, ho­gyan lehetne a szocia­lizmusban megvalósí­tani az anyagi ösztön­zést. Ma egyik a gazdasági élet legizgalmasabb kérdése­­ a munkaerő­struktúrának — a ter­melési szerkezet által igényelt — átalakítása. Erről szólva a szerző kifejti: a külterjes fej­lődés idején a munka­erőnek a gyorsan fej­lesztendő területekre való odavonzása je­lentette a gondot, nap­jainkban és a jövőben pedig még inkább az elirányítás lesz a mód­szer. Ám a munkaerő­nek a stagnáló visszafejlesztendő vagy te­rületekről történő át­irányítása pusztán bér­politikai eszközökkel nem oldható meg. Olyan szabályozórend­szerre van szükség, amely korlátozóan hat az új munkahelyek lét­­­rehozására és ösztönzi gazdaságtalan, el­avult munkahelyek megszüntetését. Ez így ijesztően hangzik. De nem az , hanem realitás. Mert előbb-utóbb rá kell jönnünk, hogy mily nagy a munka, a mun­kabér becsülete. (ősz)

Next