Szabolcsi Vízmű, 1987 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Télen is lehet... A szakemberek, orvosok azt tanácsolják: ilyenkor, télen is sportolni kell, szabadban és teremben egyaránt. Vagy éppen uszodába, fürdőbe kell járni. Nyíregyházán a városi fürdőben lehet szaunázni, „napozni”, úszni, vagy éppen a gyógyhatású vízben lubickolni, kondicionáló tornagyakorlatokat végezni — azaz: célszerűen lehet itt eltölteni a szabad időt. Hogy hogyan? — arról Elek Emil „gyűjtött” szemléltető bizonyítékokat. Terefere a vízben és a medence szélén. A soláriumban. Jelen lehet a szellemi sport... A pártvezetőségi ülésen megtárgyalták Napirenden a KISZ-munka „A párt szervei és szervezetei közvetlenül felelősek a hozzájuk tartozó KISZ-szervezetek irányításáért, támogatásáért.” (az MSZMP XIII. kongresszus határozatából) A vállalati pártvezetőség az elmúlt ülésén tájékoztatót hallgatott meg a KISZ XI. kongresszusán elfogadott határozatok időarányos helyi végrehajtásáról, annak tapasztalatairól. A válalati KISZ-bizottság tájékoztatója kiemelte: „a kongresszus határozatának végrehajtása a KISZ minden szintjén sajátos feladatokat szab a cselekvés programjának kimunkálásában és annak megvalósításában.” Ehhez igazodva elsődleges célja volt a KISZ-bizottságnak a legszélesebb körben tájékoztatni a vállalati KISZ-fiatalokat kongresszus munkájáról, az ott a elfogadott határozatokról. E cél érdekében, hogy minél eredményesebben valósuljon meg és egységes legyen a határozatok értelmezése, annak tagág felé történő levitele, előbb a a vállalati KISZ-bizottság és a négy alapszervezet titkára vett részt egy kéthónapos felkészítésen a megyei KISZ-bizottság szervezésében. Ezután dolgozta ki a KISZ-bizottság intézkedési tervét. Ennek megfelelően először az alapszervezetek propagandistái, aktivistái részére teremtettek lehetőséget a határozatok részletes megismerésére, annak megszületésének körülményeire. Hogy ne legyen „száraz” a téma, még közelebb kerüljön hozzájuk, maradandóbb legyen a határozatok megismerése, előadóként Tukacs Istvánt, a KISZ Városi Bizottsága első titkárát hívták meg, aki egyben kongresszusi küldött is volt. Ezt követően a KISZ-szervezet valamennyi tagja a júliusi—augusztusi taggyűlések folyamán szerezhetett bővebb ismereteket a kongresszus anyagából, kiemelve az ifjúmunkás réteghatározatot. A vállalati KISZ-bizottság intézkedési tervének második, legfontosabb részét a kongresszusi határozatokból adódó szervezeti feladatok meghatározása jelentette, (ismertetése októberi számunkban volt). Erre azért volt és van szükség, mert: „Ahhoz, hogy a KISZ-szervezet a vállalat életében megőrizze, illetve ténylegesen növelje politikai súlyát, hatását, környezetalakító szerepét, tervszerűbbé, rendszeresebbé, folyamatosabbá, egyszóval még hatékonyabbá kell, hogy váljon munkája, szervezeti élete” — tartalmazza a tájékoztató. A KISZ-bizottság úgy érzi, hogy a vállalati KISZ- fiatalok megismerték, megértették és egységesen értelmezik a kongresszus határozatait. A vállalati KISZ-bizottság által kidolgozott szervezeti feladatok végrehajtásában aktívan részt vesznek, illetve részt kívánnak venni. Tudatosult bennük, hogy a KISZ tekintélyét csak közös egyetakarással lehet megszilárdítani, emelni. A vállalati pártvezetőség a tájékoztatót elfogadta, a feladatok időarányos végrehajtását jónak, megalapozottnak tartja. Továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a KISZ-bizottság kongresszus határozatának megfelelően a dolgozó fiatalok körében növelje szervezettségét, munkájában fokozott hangsúlyt kapjon a gazdaságpolitikai agitáció, a gazdasági építőmunka segítése. Marinka János A kitüntetett művezető Levelek András építési művezető igen fiatalon — alig negyven éves — egész sereg kitüntetés tulajdonosa. Hogyan lett már tizenéves korában kiváló dolgozó, majd miért terjesztették fel háromszor is az Országos Vízügyi Hivatal által adandó kitüntetésre — erről faggattam ezt a szerény, csendes, de határozott embert. Bár bevallja, hogy nem szeret nyakkendősen irodában üldögélni, türelmesen válaszol kérdéseimre. Válaszából kikerekedik egy — immár huszonöt éves — munkával eltöltött életút, melynek során számtalan vízmű, ivóvíz- és szennyvízhálózat építését irányította. Mint mondja, jó érzés, hogy ő is hozzájárulhatott a megye lakosságának egészséges ivóvízhez jutásához. De kezdjük az elején. — Gimnáziumba jelentkeztem, de mikor hazajött a szomszéd fiú, aki akkor már elsőéves vájártanuló volt, elhatároztam, hogy én is vájár leszek. Szüleim tudta nélkül iratkoztam be, akik bár nem örültek választásomnak, végül elengedtek Oroszlányba. Igen kemény tanulóévek után megnyertem az országos szakmunkástanuló versenyt, így társaimnál hónapokkal előbb megkaptam a szakmunkásbizonyítványt és munkába is álltam. Ekkor tüntettek ki „Kiváló dolgozó” oklevéllel. Ősszel elkezdtem a Bányaipari Technikumot Tatabányán, majd Budapestre kerültem a Bányaipari Tervező Intézetbe. — Nem sokáig, mert bevittek katonának. Mikor leszereltem, hazajöttem Szabolcsba, és 1971- től, tizenöt éve ugyanabban a beosztásban dolgozom a vállalatnál. Részt vettem az 1970-es árvíz után az árvíz sújtotta területek ívóvízellátásának helyreállításában. Ezekben az években nagyon nehéz munkakörülmények között dolgoztunk, ahol dolgoztunk, ott laktunk, hetenként egyszer jártunk haza. Nehéz fizikai munkát végeztünk, még nem volt annyi és olyan gépünk, mint ma. Az emberek nagy része szakképzetlen volt. A helyreállításban való részvételemért kaptam 1973-ban az OVH Elnöki Dicséretet. — Munkakörülményeink fokozatosan javultak, el vagyunk látva árokásó-géppel, daruval, nem kell már csak kézi erőre támaszkodva dolgoznunk. Mi csináltuk a nyírteleki vízmű kútbekötő-vezetékét, építettük a Jósaváros 600-as szennyvízvezetékét. Alaposan kivettük a részünket a megyeszékhely közművesítéséből. Ezért lettem először, 1980-ban OVH „Kiváló Munkáért” kitüntetve. — Mindig 2-3 brigád, 20-30 ember tartozott hozzám. Ma már többnyire szakmunkásokkal dolgozom, csőszerelő, hegesztő, ács, vasbeton szerelő, minden szükséges szakma képviselve van egy brigádban. Elmondhatom, hogy megtanultam a fizikai munka megbecsülését. — Ma már a jó munkához a feltételek adottak, csak munkánk legyen. Változtak az idők, ma már nem osztják szét munkát a kevés kivitelező között, nem válogathatunk, sok versenytársunk van. Ha nyereségesen akarunk dolgozni, nem ajánlhatjuk a versenytárgyaláson a legalacsonyabb árat. Így aztán bár több munka volt kilátásban, még nem tudjuk, mit fogunk 1987. második félévében csinálni. Addig elvégezzük a kálmánházi vízműépítéshez 12 km távvezeték lefektetését, és a hamarosan kezdjük a Korányi Frigyes utcai építési terület közművesítését. Mire ezekkel végzünk, reméljük, akad megfelelő munka a számunkra. Úgy érzem, új feladatokra is fel kell készülnünk, mert az építési piacon egyre élénkebb a verseny és ha befejeződik a megye közművesítése, nem lesz számottevő mélyépítési munka lehetőség. — Azt hiszem, elég kitartó vagyok, ragaszkodom a munkahelyemhez. Utólag bevallom, hogy az 1985-ös átszervezés eléggé megviselt, de nem gondoltam megfutamodásra. Az üzemmérnökségen nagyon rendesek voltak, befogadtak, én is igyekeztem beilleszkedni. A régi brigádból már csak egy-két emberrel dolgozom együtt. Jól érzem magam az új felállásban is, úgy érzem, ezzel a szakképzettséggel és gyakorlattal a munkakörömet jól el tudom látni. — Sokáig voltam szocialistabrigádvezető, most pedig szakszervezeti bizalmi vagyok, intézem a csoportom ügyes—bajos dolgait. Mindig volt társadalmi munkám, korábban a KISZ-ben, majd a HVDSZ-ben. A munkakörömmel is velejár, hogy emberekkel foglalkozom, sokszor kell megmagyarázni, indokolni a különféle döntéseket . Nem elég utasítani, meg kell győzni az embereket. Mikor magánéletéről kérdezem, még elmondja, hogy 1972- ben nősült, tizenöt éves nagylánya van, és saját építésű házában lakik családjával. Otthon sem szeret tétlenkedni, szabadnapjain is talál magának munkát a ház körül, a telken. Megbízható, alapos, megfontolt és igényes — jellemezték a negyedik kitüntetéshez, amelyet november 7-e alkalmából vehetett át. Szabó Istvánná