Szabolcsi Vízmű, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA. ÁRA: 2,30 FT i1 iai^yiämk­!i­i ü.r.v"— pá­rtélet Tagkönyvcsere előtt az alapszervezetekben Az MSZMP Központi bizottsága 1987. június 23-i határozata alapjain a párttagsági könyvek cseréjére 1988-ban sor kerül. A tag­könyvcsere a pártélet egyik kiemelkedő jelentőségű politikai ese­ménye. Előkészítésének legfontosabb mozzanata a párttagokkal va­ló egyenkénti elbeszélgetés. Ezért megkértük a pártalapszervezeti titkárokat, hogy a végleges összegzés előtt egy rövid, tájékoztató jellegű információt adjanak az elbeszélgetések tapasztalatairól. + Palicz Pál, az I. sz. pár­talapszer­vezet titkára: — Az elbeszélgetések tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy az emberek többsége fenntartásokkal várja az 1988-as évet. Tartanak a személyi jövedelemadó bevezetésétől, a várható ár­emelkedésektől. Viszont bíznak a kormány stabilizációs intézke­déseiben és úgy vélik, hogy a változások ha lassan is, de megin­dultak. Sokan megfogalmazták, hogy főleg most, napjainkban ne­héz úgy politizálni az emberek között, hogy konkrét információk nem jutnak el a párttagokhoz. A vállalat gazdasági helyzetével, fizetőképességével elégedettek. Az elbeszélgetések folyamán őszin­tén elmondták azt is, hogy sok esetben azért nem mernek önálló véleményt mondani, mert nem látják később az eredményét. Az al­apszervezet vezetősége úgy ítéli meg, hogy az elbeszélgetések eredményesek voltak, lehetőséget adtak arra, hogy bizonyos dol­gokra megoldást találjunk és személyes jellegű problémákat is megoldjunk. Ezért azt várjuk, hogy az alapszervezetünk életére, munkájára pozitív hatással legyen. Zemenszky Ferenc, a II. sz. pártalapszervezet titkára: — Alapszervezetünknél az elbeszélgetések november 24-től de­cember 16-ig tartottak. Ezeken az elvtársak nagyon nyíltan, néha keményen fogalmazva mondták el véleményüket a pártról, a párt­vezetésről, a vállalatról. Őszintén említést tettek mind magán, mind pártmunkájukkal kapcsolatos gondjaikról, örömeikről. Szinte min­denkit foglalkoztatott az ország nehéz gazdasági helyzete, a kilá­balás lehetősége. Hiányolták a jó és tartalmas, a felülről jövő — a komoly párttagot feltételező — információt, mely a kialakult hely­zet okait világítja meg. A vállalat helyzetét nagyon sokan úgy ítél­ték meg, hogy a jelenlegi vezetés mellett, nagyobb tennia­karással, a tartalékok jobb kihasználásával, az elkövetkező nehéz helyzetek­ben is megálljuk helyünket. Ehhez már sz­ ’apot te­­ttünk az elmúlt évek mimikájával is. Röviden öss­­­ze: az elbeszélgeté­sek­ tartalmasak, hasznosak, sok infom -t szolgáltattak. Az alapszervezet vezetősége úgy ítéli meg, i . a továbbiakban még aktívabb pártmunkásokra számíthat majd a tagság részéről. Halász Géza, a III. sz. pártalapszervezet titkára: — Alapszervezetünknél az elbeszélgetések befejeződtek, egy­ben a tagság részéről megfogalmazódott, hogy szükség volt erre, főként akkor, ha tisztelhetővé, tapasztalha­tóvá válnak majd az el­mondottak a napi életben. Ezzel párhuzamosan igényként merült fel, hogy évente legalább egyszer tartsunk ilyen jellegű beszélgeté­seket, mert kisebb csoportokban a közvetlen eszmecsere oldottabb formában alakul ki. Egyértelműen kifejezésre jutott, hogy a hozott határozatokat a kibontakozás érdekébe­n végre kell hajtani, viszont a szabályok, rendeletek kiadásának késése akadályozza azok vég­rehajtását. A hároméves stabilizációs időszak vonatkozásában van borúlátás. A tagság úgy érzi, hogy a szigorítást, az ellenőrzést, az elszámoltatást korábban kellett volna kezdeni és nem ilyen nagy léptekkel, hanem fokozatosan. A kialakult helyzetet pedig nem az egyszerű emberek tevékenysége, inkább a magasabb szintű irányí­tás befolyásolták. Az alapszervezet tagsága a vállalati tevékeny­séget — a kettős irányítás célszerűtl­ensége ellenére is — jónak tartja. Voltak vélemények a nagyobb törzsbéresítés támogatására. Szabó Ferenc, a IV. sz. pártalapszervezet titkára: — Az elbeszélgetések teljes egészében még nem fejeződtek be, de az eddig már lefolytatott beszélgetések összegzése megerősíti pártunk irányító tevékenységének és célkitűzéseinek helyességét. Sokan úgy ítélik meg, hogy a felmerülő problémák legtöbbje abból adódik, hogy az irányelvek a helyi sajátosságok figyelembevételé­re hivatkozva, végül is eltorzulva kerülnek a végrehajtó szervek kezébe, így azok megvalósítása ezért nem mindig biztosított. A vállalati gazdasági és politikai munkát tagságunk jónak tartja. Úgy érzik, hogy a kibontakozás érdekében hozott kormányhatáro­zatok, melyek eddig napvilágot láttak, garanciát jelentenek arra, hogy gazdaságunk elmozduljon a jelenlegi helyzetből. Felmerült — a varsói szerződésbeli kötelezettségeinken kívül —, hogy a nem termelő ágazatok létszámának, valamint pénzügyi felhasználásuk csökkentése, nagymértékben hozzájárulna az ország pénzügyi egyensúlyának helyreállításához. Tagságunk az elbeszélgetést igé­nyelte, és sokaknak az elmondottak alapján új lendületet is adott a további pártmunkához. Marinka János KISZ-alap­szervezetek egyesülése 1987. november 24-én tartot­ta a Krúdy Gyula és a Vásárhe­lyi Pál KLSZ-alapszervezet kö­zös zárótaggyűlését. A napirend­ben szereplő alapszervezeti be­számolóik és az illetékes párt­­alap­ szervezetek minősítése után került sor a két alapszervezet fuzionálásának előterjesztésére. Az egyesülést a vállalatnál idő­közben történő áthelyezések, a jelentős mértékű fluktuáció, va­lamint a tagok egy részének „ki­öregedése” indokolta. A két alapszervezet ezirányú törekvé­sét a KISZ-b bizottság előzetesen megtárgyalta, és a pártalapszer­­vezetekkel együtt jóváhagyta. A taggyűlés nyílt szavazással elfogadta az előterjesztett ja­vaslatot, és új név felvételeként a Vásárhelyi Pál mellett vok­solt. Az alapszervezet új titkára Buczi Judit lett. Geröcs Viktória Jó ivóvíz Nyírbélteken Folyamatosan szolgáltatja a jó ivóvizet az új vízműtelep Nyírbél­teken A közel két éve üzemelő vízműből a nagyközség lakossága naponta 150—200 köbméter vizet vételez. A felvétel a szűrőterem­­ben készült. Legfontosabbnak tartom a párttagok személyes példamutatását Egy 25 éve párttag vallomása Lenyűgöző, ahogy vállalatunk egyik legdrágább és legnagyobb teljesítményű munkagépe, POCLAM­ 75-ös dolgozik. Lát­­­szik, hogy a gép és kezelője kö­zött tökéletes az összhang. Az összhang „karmestere” Kozák Lajos gépkezelő, akinek a II. sz. pártalapszervezet legutóbbi tag­gyűlésén adták át azt az emlék­­oklevelet, melyet 25 éves párt­tagsága elismeréskéül kapott az MSZMP Központi Bizottságától. Nehezen egyezett bele, hogy elbeszélgessünk az életéről, csa­ládjáról, az elmúlt huszonöt év­­párt­tagságáról . — Nem is tudom, hogy mit mondjak — kezdte a beszélge­tést. Életem ezidáig — és remé­lem, még sokáig — olyan volt, mint sok más, egyszerű munkás­emberé, egyszerű, mentes min­den látványosságtól, sztoriktól. Számomra meghatározó volt szüleim élete, magatartása, így kezdettől törvényszerű volt munka, a család harmóniája. a Már 14 éves koromtól dolgozom. Eredeti, tanult szakmám kőmű­ves, és talán emiatt is kapcso­lódott be életem további részé­be a család, a munka mellett egy harmadik, a hétköznapok politikája. Előbb KISZ, majd később párttagként. Én ezt csak azért nevezem hétköznapok po­litikájának, mert nem vagyok megáldva nagy szónoki készség­gel. Az igazi, egyszerű beszédet szeretem: a tőmondatokat. Ezért számomra nem maradt más, mint a munkámon, családi éle­temen keresztül politizálni, pár­tunk politikáját pedig egyszerű emberek között egyszerűen ki­fejezésre juttatni és megérttetni velük. De visszatérve a dolgok­hoz, kőművesként Budapesten dolgoztam, a 22-es Állami Épí­tőipari Trösztnél. Abban az idő­ben egy kőműves brigádban még nagyon vegyes társaság­ volt, és éppen ezért rendkívül­i ső kinézet­, vélemény alakult ki. Ez zavart engem, zavart, hogy vajon melyik nézet, vélemény lehet a jó, a helyes. Így lettem 1954-ben a DISZ tagja, majd a DISZ megszűnése után 1957-ben beléptem a KISZ-be, ahol alap­­szervezeti vezetőségi tag is vol­tam. Az 1956-os események után egy igazi, komoly kőműves bri­gádba kerültem, olyanok közé, akik már 1956 előtt is tagjai vol­tak a pártnak. Most visszagon­dolva, az ő politikai elkötele­zettségük, példamutatásuk volt az, mely elvezetett 1962-ben a párt soraiba. Családi körülményeim válto­zása folytán kerültem Szabolcs­ba és 1975-től dolgozom a válla­latnál. Családom hattagú, négy lányom van, melyből kettő már férjnél van. Az elmúlt huszon­öt évi párttagságom alatt én is éreztem és érzem, hogy a párt­munka, egyáltalán a párttagság tekintélye nagymértékben függ a belső gazdasági helyzet válto­zásaitól. Éppen ezért most leg­fontosabbnak tartom a pártta­gok személyes példamutatását, a párton kívüliekkel pedig az ál­landó véleménycserét. Talán ennyi, amit el tudok mondani. E­agy teljes legyen a kép, el kell még mondani: Kozák Lajost munkatársai megbecsülik, tisz­telik. A vállalat kiváló dolgozó­ja, és OVH elnöki elismerésiben is részesült már. Pártmegbíza­­tásai szorosan kapcsolódnak munkaköréhez, egyéniségéhez. Egyik feladata, hogy az igen drága és értékes erőgépet, me­lyet kezel, a lehető legjobb ki­használtsággal dolgoztassa. En­nek pedig első számú feltétele a gép karbantartására vonatkozó előírások szigorú betartása, a gép ápolása, állagának megőr­zése. Másik fontos feladata: gépkezelők köréből az informá­­­ciók megfelelő áramoltatása, pártunk politikájának propagá­lása, megértetése. Folytatja munkáját a vállala­tunk egyik legdrágább és leg­nagyobb teljesítményű munka­gépe, a POCLAM­ 75-ös. Kozák Lajos vallomásából megértet­tem, hogyan lehet gép és keze­lője között ilyen jó és tiszta az összhang. m. j.

Next