Szabolcsi Vízmű, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1989. JANUÁR A vagyonmegállapító leltár eredménye 1988. október 15-i fordulónap­pal számbavettük raktári kész­leteinket és egész évben folya­matos leltárfelvétellel az álló­eszközeink meghatározott körét. A készletek leltározását 16 bizottság végezte. 79 897 ezer fo­rint könyv szerinti készlettel szemben 79 931 ezer forint lel­tározott raktári készletet vet­tünk számba. A leltáreltérésből 65 ezer forint a hiány és 99 ezer forint a többlet. Leltárfelelős­ség megállapítása miatt a kom­penzálások és igazoló jelentések felülvizsgálata utáni hiány 20 ezer forint, többlet 54 ezer fo­rint. A munkahelyre kiadott fo­gyóeszközök közül csak a rak­tárak törzsszámán nyilvántar­tott eszközöket leltároztuk. Az ezer forinton felüli fogyóeszkö­zök eltérés nélkül megvoltak, 6 210 ezer forint értékben. A lel­tározás általános tapasztalatai mutatják, hogy sok nehézséget okozott all pozíciós cikkszám­rendszerre való átállás. A cikk­számok gyakori felcserélése, a nem körültekintő bizonylatolás, az ÉGSZI adatrögzítési hibái az elsődlegesen kimutatott leltárel­téréseket módosították. A lel­tárelőkészület egy-két kivétellel minden raktárnál rendben tör­tént. A leltárfelvételt minden bi­zottság határidőre elvégezte. A leltárbizonylatok kitöltése már több esetben hibás, hiányos, pontatlan volt. Az állóeszközök közül leltá­roztuk a le nem alapozott gépe­ket, berendezéseket, a változó munkahelyen lévő állóeszközö­ket, a közúti gépjárműveket. Ezek könyv szerinti bruttó érté­ke: 423 946 ezer forint. Nyilván­tartási pontatlanság miatt 522 ezer forint hiányt mutattunk ki. A keletkezett többlet 120 ezer forint. A folyamatos leltárfel­vétel tapasztalatai jók. A szer­vezeti egységek felkészülése so­kat javult az elmúlt évhez ké­pest. A jó leltár feltétele, hogy egész évben előírásoknak körültekintően, az megfelelően kiál­lított bizonylatok kísérjék az eszközök mozgását, beépítését. A jó gazda gondossága eredmé­nyes leltárt jelenthet. Bodnárné Hárságyi Klára Vagyonmegállapító leltározás a Tó utcai 022-es számú raktárban. A képen az ott dolgozók és a leltározók. Egy ellenőrzés tanulságai 1988. november 22-től decem­ber 22-ig pénzügyi-gazdasági el­lenőrzést tartott vállalatunknál az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzésre két évenként kerül sor, és mindig nagy várakozás, izgalom előzi meg, pénzügyi-gazdasági mert bár a vonalon dolgozók igyekeznek mindent a jogszabályoknak megfelelően, helyesen elszámolni, az erre ki­képzett revizorok mégis talál­hatnak hibát. Az egy hónapos ellenőrzés időtartama alatt két főrevizor vizsgálta felül az 1986—87. évek gazdálkodását. 1986. évben nem találtak számottevő hibát, 1987. évre viszont tettek néhány, megszívlelendő megállapítást. Így például probléma volt a be­ruházás és állóeszköz fenntartás elhatárolása — bár az erre vo­natkozó írásos állásfoglalást nem tették közzé —, a telefon­­számlák elszámolása, az egyéb támogatásnál adótöbblet jelent­kezése. Végül az 1987. évi ered­mény 542 ezer forintos növeke­dése került kimutatásra, mely az eredeti, 70 557 ezer forint eredményének mindössze 0,7 " %-a A szabályszerűség általános értékelése során megállapítot­ták, hogy a vállalatnál a pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzés során tett megállapítások száma és nagyságrendje jelentősen csök­kent, ismétlődő nem tapasztalhatók. hiányosságok A mérleg­ben kimutatott eredményhez képest a megállapítások nagy­ságrendje nem jelentős. A vál­lalat számviteli-bizonylati rend­je jó színvonalúnak minősíthető, több területen jóval a megyei átlag fölötti. Mindez a pénzü­gyi-gazdasági területen dolgozók jól szervezett, hatékony munká­jának eredménye. Reméljük, e megállapítások érvénye hosszú időre szól, és mint erkölcsi elismerés, még jobb munkára ösztönöz. Szabó Istvánná télen sem pihennek az MTZ árokásó gépek, csakhogy ezúttal őket mozgatják — javítják — a kar­bantartók, hogy tavasszal új erővel lássanak majd munkához. A képen: Németh Dezső javítás köz­ ben. /b tblw Az újító mozgalomról l­ehet, hogy sokaknak fel sem tűnt, hogy a szokásos decem­­­­beri újítási ankét ezúttal elmaradt, így javasolta az újítá­si előadó, egyetértve a munkaverseny vállalati felelősével. Egy­szerűen azért, mert az ez évben benyújtott újításokkal produkált vállalati eredmény messze a sokéves vállalati átlag alatt maradt. Már a benyújtott javaslatok száma is a fele volt az elmúlt évi­nek, összesen 33 darab, ebből is kilencet más vállalat dolgozói készítettek. A hasznosított saját újítás mindössze 4 darab, 176 ezer forint becsült haszonnal és 7800 forint kifizetett újítási díjjal. Az újítási brigádversenyt ilyen körülmények között érté­kelni nem lett volna értelme. h­ozzá tartozik az éves munkához azonban az is, hogy több,­­ a korábbi évekből származó újításnak most érett be a gyümölcse. Ezért a statisztikailag figyelembe vehető éves eredmény közel kétmillió-nyolcszázezer forint lesz, amiből a más vállalatoknak történő értékesítés nyolcszázötvenezer forint. A kifizetett újítási díjak összege 396 ezer forint. Ezek közül is kiemelkedő Ember László és Hrenkó István szennyvíztelepi elektroműszerészek — szabadalmaztatásra is bejelentett — újí­tása: Iszapszint érzékelés infravörös fénnyel, amellyel 1987-ben Alkotó Ifjúság pályázatot nyertek. Ha az idei érdektelenség okait kutatjuk, nem hiszem, hogy alapvető ok lett volna az újítási előadó személyének megválto­zása. Kár lenne egy fő okot keresni. Sem az adózás visszafogó hatása, sem a jövedelmezőbb külön munkákra, a pénzkeresésre való nagyobb törekvés, sem az érdektelenség növekedése, vagy éppen a propaganda gyengülése nem alapvető. Itt ki kellene térni arra is, hogy mi a helyzet a szocialista­­ brigádmozgalommal és más munkásmozgalmakkal. Ennek értékelésére, jövőjének megjósolására nem vállalkozom. Bár ha jól meggondoljuk, helyzetük, eredményességük, szoro­san összefüggőt eddig, s biztosan így lesz ezután is. Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy jóslás szükséges a mun­kamozgalmak, így az újítómozgalom jövőjének meghatározásá­hoz, hiszen — bizonyára sokaknak feltűnt már — mostanában szinte teljes a csend e kérdésről. Nincs semmiféle új „felsőbb” irányelv, szempont, állásfoglalás, amiből kiindulhatnánk. Még jogilag érvényesek a régi szabályok, elvek, de már nem hatnak. Ami történik, szinte megszokásból történik, csináljuk, mert ed­dig is csináltuk, így csináljuk, mert még senki nem mondta, ho­gyan csináljuk másképpen! Pedig, hogy másképpen kellene csinálni, azt már régen tud­­ne 1­juk, mindenki tudja! Nem ehhez kell a jóslás. Azt kell e­előre látnunk, mennyire tud megújulni szocialista köz­­gondolkodásunk, mennyire vagyunk képesek szakítani hagyo­mányainkkal azért, hogy magasabb szintre, felsőbb osztályba léphessünk. Aki tehát hivatalos döntésekre, a megújulás konk­rét terveire kíváncsi, itt nyugodtan hagyja abba a cikk olvasá­sát, mert egyszerűen nincs ilyen információnk! Ami még itt kö­vetkezik, az csupán jóslás, egyéni vélemény, ajánlás. Talán se­gít a vállalaton belüli közgondolkodás alakításában! A cél, amit az új módszerekben követnünk kell szerintem az, hogy elsősorban a vállalatnak az érdeke, hogy minél teljeseb­ben hasznosítsa dolgozói tudását, ötleteit, újításait, túl a min­dennapi munkájukon. Ha pedig az érdeke, akkor ezután is kell ösztönöznie őket arra, hogy törjék a fejüket a jobb, gazdaságo­sabb, takarékosabb megoldások kitalálásán. S ha az hasznosít­ható és eredménye van, fizessen érte jól kikalkulált és ösztönző díjat! (Prémiumot? Jutalmat? Vételárat?) Ezt a jelenlegi kormányrendelettel nem lehet elérni. Azt — meg­­ szerintem — ha a „fontosabb tudnivalókon” túl leszünk, fogják változtatni. Valószínűleg méginkább keretjog­szabály jellegű lesz, a vállalati önállóság további fokozásával. A vállalaton belül pedig ajánlatos lesz teljesen újfajta megoldást keresni. A belső újraszabályozással (vagy vezetői iránymutatás­sal) oda kell utalni a döntési, végrehajtási és az ösztönzési jog­kört, ahol a legoptimálisabb döntés hozható. A megoldás elemei részben eddig is megvoltak, részben ma is élnek. Egy újítási döntés sem született alapos műszaki és hasznosítási szakvélemény, tapasztalat, ajánlás nélkül. Nem célszerű ugyanis ráerőltetni egy új alkalmazást egy szervezeti egységre sem annak szándéka, meggyőződése ellenére. Nem küszködtünk volna annyit a bevezetéssel, díjazással, ha ehhez mindig tudtunk volna ragaszkodni. Ha viszont felismeri egy vezető­,a dolgozók gondolkodásra, ösztönzésben és javaslataik hasznosításában a saját érdekét, zöld útja van a megoldásnak! Ha az alkalmazott újítások tényleges hasznosságáról minden al­kalmazó meggyőződik, nem sajnálja, vagy irigyli senki az újítók díjazását. Lehet, hogy ez még sokáig csak álom! Lehet az is, hogy teljesen megvalósíthatatlan, mert emberi kicsinyességbe ütközik. Meggyőződésem, hogy mégis csak ez lehet az újítások „megújításának” módja. Itt sem helye, sem célja e kérdéskör teljes kifejtésének. Meggondolásra, elgondolkodásra ajánlom a leírtakat­­ mindenkinek, újítóknak és vezetőknek, főként pedig azoknak, akik a jövő feladatainak legjobb megoldásait keresik. Közös jövendőnk „megújítóinak”! Erdélyi Tamás műszaki fejlesztési csop.

Next