Szakképzési Szemle, 2000 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám

SZAKKÉPZÉSI SZEMLE XVI. ÉVFOLYAM 2000/2. 121 Szakképzettségek, elismerése az oktatás és képzés koordinálása nélkül . S E harmadik rendszer egy horizontális megközelítést alkalmaz, és két direktívából áll, Щ 1988-as (89/48/EEC), illetve 1992-es keltezéssel (92/51/EEC). A két joganyag kö­­­­zül az első kezdeti általános rendszert vezetett be az olyan felsőfokú diplomák elis­­­­merésére nézve, amelyeket legalább hároméves időtartamú képzés befejezése után ,­ adtak meg (a 89/48 (1988.12.21) direktíva), és amelyek közül a második — az elsőt jó kiegészítve — egy általános rendszert vezetett be a szakmai képzés és oktatás elisme­résére nézve (a 92/51 (1992.06.18.) direktíva). Ez a megközelítés valamennyi szabályozott tevékenységet felöleli azokon kívül, amelyeket egy specifikus direktíva már felölelt, és ez a megközelítés a képzés félau­tomatikus elismeréseként írható le, amennyiben azon az elven alapul, hogy a migráns személy képzését el kell ismerni, ha az általa végezni kívánt szabályozott tevékeny­ség ugyanaz, amelynek végzésére jogosult, vagy amelyet végzett a származás helye szerinti tagállamban, vagy ahonnan érkezett, és nincs lényeges különbség a házigaz­da tagállamban előírt minősítések és azok között, amellyel az érintett személy ren­delkezik. Ha nem ez a helyzet, akkor a házigazda tagállam előírhatja a migráns sze­mély számára — akinek általában választási lehetőséget biztosítanak —, hogy vagy el­végezzen egy kurzust, vagy pedig egy vizsgát tegyen le. A vizsga azonban kötelező le­het a jogi szakmára nézve. Ilyen intézkedéseket csak akkor lehet előírni, ha lényeges eltérések vannak a kérdéses képzés két típusa között. Ezeknek a direktíváknak az az előnyük, hogy valamennyi tevékenységet és szak­mát átfogják azokon kívül, amelyek már egy meghatározott direktíva tárgyát képezik, miközben ugyanakkor a képzés félautomatikus elismerésének rendszerét vezetik be. Annak biztosítása érdekében, hogy a rendelkezéseket kielégítően bonyolítsák, a di­rektívák a saját területükön egy csoportot állítanak fel, amely a Bizottság és a tagál­lamok képviselőiből áll. Ezek a csoportok felelősek különösen a gyakorlati alkalma­zás problémáinak megvitatásáért és megoldásáért. Ami a szakmai szolgáltatásokat illeti, ez a rendszer fogja át különösen — a szolgál­tatások létesítésére és szabad nyújtására nézve egyaránt — a földmérő mérnökök, a könyvelők és a mérnökök tevékenységeit is. Az ügyvédekkel kapcsolatosan azonban csak a létesítést fogja át, miután egy meghatározott direktívát fogadtak el azzal a cél­lal, hogy az ügyvédek számára megkönnyítsék a szolgáltatások szabad nyújtását. Ezen direktíva alapján, az egyes tagállamoknak - az ügyvédi szolgáltatás céljára néz­ve — ügyvédként kell elismerniük mindazokat a személyeket, akik jogosultak magu­kat professzionális ügyvédeknek nevezni a származás szerinti államban vagy abban az államban, ahonnan jöttek. Az ilyen elismerés átfogó jellegű, amennyiben nemcsak a migráns személy jogi ismereteire vonatkozik, hanem az ügyvédi szakmába való be­jutás valamennyi feltételére is. Az a tény, hogy a Bizottság most egy horizontális megközelítést fogadott el a dip­lomák elismerésével kapcsolatosan, nem zárja ki teljesen, hogy az adott szakmákra specifikus direktívákat fogadjanak el a jövőben. A Bizottság azt mondja, ahhoz, hogy ez megtörténjen, három feltételnek kell eleget tenni: ezek nevezetesen az érintett szakmában való megállapodás, széles konszenzus a tagállamok körében és inkább az SZAKKÉPESÍTÉSEK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE AZ EURÓPAI

Next