Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Vannak azonban t. P. más fajta emlékoszlopok is, melyeket már nem pusztán a szeretet és kegyeletes érzések emelnek a sirhalom felé, hanem a melyeket az emberek önmaguk emelnek maguk számára még életökben a jó és nemes cselekedetek azon gránit koczkáiból, melyek felett nincs hatalma az időnek. A szeretetnek, akár márványból faragott szobrait is megsemmi jsiti az idő s nincs is értelmök, ha temetőben nyugosznak már azok is, kik azokat felállitották; ellenben a nemes tettek emlékei felett nincs hatalma az időnek, mert azok a köztudatba vésődve élnek nemzedékről-nemzedékre, vagy épen a történelem lapjaira feljegyezve buzdító példái lesznek a késői századoknak is. Kegyeletünk jelenlegi tárgyát képező néh. Junk Károlyné sz. Nadányi Róza asszony azok közzé tartozott, kik nemes érzelmeik s ezekből kifolyó tetteik által önmaguk emelnek maguk számára emlékoszlopot. Világ szerint nem volt dúsgazdag, nem szórhatta marokszámra a kincseket, de amit szorgalmas és takarékos élete által összegyűjthetett, abból tekintélyes részt áldozott az egyház, a köznevelésügy és a szegények számára; ezzel a tettével emelt már magának éreznél maradandóbb emléket a szivekben. Az egyház számára 4 db. kereskedelmi és iparbanki részvényt, gimnáziumunk tanári nyugdíjintézetének 500 frtot, a felsőbb leányiskolának 200 frtot adományozott, s ugyancsak 200 forintot, hogy annak kamatából 4 szegény prot. vallásu ne segélyeztessék évenkint. Ha minda k t. P! kik bőséggel élvezik e föld javait, sokbövebben, mint a kegyeletünket képező nék Károlyné sz. Nadányi Róza asszony, ugyanennyire is áldoznának a közjótépítárán, akkor egyetemes magyar re j egyházunk vezérlő fiainak nem ülne ma szivökön az aggodalom miatt, hogy viharait átélt anyaszentegyház éle biztosíthatják a jövendőre; akkor veteményes kertjeit az iskolákat nem ytelenek egymásután leválni engedni az emlőkről, melyek századokon beásták azokat; akkor szegényeinket lénk kitenni a lelki megkisértésnek loradásnak, hanem szükségükben felyujtva nekik megmenthetnők őket önaz egyház számára. jdalom !. P! szomorúan kell beösmer hogy az áldozatkészség forrásai hova tom apadó félen vannak. A nemes példákra azért nagy szükség van épen a mi korunkban, midőn a szivek csak a földért s földiekért dobognak s ha elvétve akadnak ilyenek, kétszeresen kell azokat értékelnünk s megbecsülnünk . . . Korunk az anyagiság korszaka, melyben mig lázasan foly a munka egyfelől a világi haszonért s nyereségért, addig másfelől csaknem egészen szünetel a küzdelem a lelki kincsek megszerzésére. Élvezd a jelent, ez a jelszó, s addig élvezd mig élsz, mert ha majd meghalsz, reád az örök feledés és az örök megsemmisülés éjszakája borul. A kegyeletünk tárgyát képező úrnő nem így gondolkozott t. P ! Míg élt ö nemcsak a földnek, hanem égnek is élt; s hitte, a mit szent vallásunk hirdet, hogy ti a nemesen folytatott élet, az erény és jó cselekedetek azok, melyek biztosítják az ember számára a síron túl is az életet. A mint hitt, úgy is cselekedett s épen azért van már t. P hogy ő nem halt meg végképen, midőn koporsóba sírba tették le porrészeit. íme él ő mi is, szelíd emléke itt mulat közöttünk buzdítva lelkesít bennünket az egyházunk iránti kötelességeink hit teljesítésére. Vajha a rá való visszaemlékezés termékenyítőleg hatna áldozatkészségünkre, hogy igyekeznénk mi is magunknak a megboldogultéhoz hasonló emlékszobrot felállítani a szivekben. Nemes lélek, míg tested csendesen porlad a sírban, halhatatlan lelked él és itt munkálkodik közöttünk. Kérelem az iparosok barátaihoz és az iparosokhoz! Nyolcz esztendeje annak, hogy egy az egész város társadalmát felölelő mozgalom indult meg, egy régen érzett hiány pótlására, egy általános iparos ifjúsági körnek a létesítéséért, hogy legyen menedékháza, legyen mód erkölcseinek megmentésére, az ismeretek szélesítésére épen annak a jelentékeny számottevő fiatal seregnek, melyről országszerte a társadalom csak az utóbbi időben kezd gondoskodni, mely eddig önmagára hagyatva, jelentékeny száma miatt is nemcsak érvényesülni nem tudott társaséletben, különösen mióta a czéhrendszer a megszűnt, de magára hagyatottságában oly réteget képezett, melyből csak rószerek fakadtak. A testi elsatnyulás, az értelmi törpeség képezték e rész talajból eredő ereket, melyeknek szanálásáról a társadalom, az egészséges talajokra helye;' i t . /esfiet'k'Htesitése;vel gondoskodott. ■ n ■ . - ~ z.s/.d: Untottunk, az ipa..............................................................művelésének és.........................................■ ■ ■ >tt természetes . c szembeszállni '• mér!, visszavonás b : | ik erejűnket, munkakedv - az ifjúság egyetértése, a kéz' adatlan, jogot nem ismerő akarata és kitartása s a társadalomnak azon része, mely még a közművelődési intézményekért lelkesedni és áldozni tud, diadalra juttatta lobogónkat. Nyugodt önérzettel és büszke öntudattal tekinthetünk vissza iparos ifjúsági körünk mintájára : minden évnek meg volt a maga erkölcsi és anyagi sikere és ma nincs okunk szégyenkezni közbecsülésben és általános jóakaratú támogatásban részesülő czégünk miatt, s kétkedésnélkül hivatkozhatunk arra, hogy pénztári vagyonunk ez idő alatt 1500 frtra, leltári értékünk pedig 2000 — 2500 frtra szaporodott. Munkánkat nem tekinthetjük befejezettnek az elért eredmény szép, de nem elégséges. Ha egyleti életünk virágzását óhajtjuk, ha nem akarjuk — mint ahogy nem is akarhatjuk látni előbb a haladás szünetelését aztán a visszafejlődést , módokról kell gondoskodnunk, melyek által ne csak tovább tengethessük körünk életét de előmozdítsuk a virágzást, melynek okvetlen hasznos gyümölcsöket kell teremnie. A tagok számának szaporodásában nagy akadály egyletünk helyiségeinek szűkös volta: nincs egyetlen egy megfelelő helyiségünk. S e miatt daczára a város központján fekvő bérlet helyiségnek nem látogathatják a tagok kellő számban a kör helyiségeit s így fáradságos munkánk sikere — ha ez az állapot soká tartana — nagy mértékben volna veszélyeztetve. Elhatároztuk tehát, hogy mostani helyiségünkhöz valamely közelebb fekvő utczában telket vásárolva egy egyszerű, de hivatásának s czéljának mindenben megfelelő otthont élünk az iparos ifjaknak. — Ezen czólud’" telére megfelelő tőkénk nem lévén 7000 írtból 5000 forintot, oly módon . el összehozni, hogy kibocsátun’. Irtos részvényt, melyből évenk' • - ....... ./ . höz mérten annyit fogunk be csak lehet. Ezen 5000 fr* ; t.ul fog szolgálni az építendő ház, egyletnek mindennemű Ha jövedelmeink ne közi n,< ' .tóban a helyzetben teszünk teljes számú részvényt a • „• 'fiui Egyesületünk nyc d , . t‘ i ... ■ . ..4 megmutatta, hogy a ... tímár!. támogatására teljesen j ti - érdemes-! -— Ez a bizalom jogosít fi .• . arra : most midőn tovább ó , ii összes fáradságunk mi ■ Aá van : újra egyes jóltevőit •-] őzetek! íz hasonczélu intézetekhez / »1« bevételével kérésünknek a a való mérésével Ítéljenek e! -■ .. gatva a szív nemesebb í v zm ■ dési intézményünket — mit itt..", a,érten', támogatni kegyeskedjék. A nagy közönségnek A hár.‘ eddig tanúsított bizalmát és ■ ■ . ezúttal is hálásan köszön, hívünket cdlag nagy becsű jóakarat:'. neg! ! ■ • ' etett tisztelettel ajánlva vagyr Szatmár-németiben ji fi'Si. 20 alázatos szolgái A szatmárnémeti ipái . Tankóczi Gyula eiíri elnök. Kerekes * alelni Hová sülyedt a haza szent képe, Hogy a poklok oltárin áldoztok ? Vagyon, vér, s élet nem drága érte S pellengérre vinni nem haboztok; Hol az emlőről beszivott tiszta honszeretet szűzies erénye, mely egyedül riaszthatna vissza Hogy hazánk’ ne vigyétek lejtőre ? A nemzet, a nép az istenadta Nyög, roskadoz ezer teher alatt, De jajszavát el-el fojtogatja ! ried hazám, csak légy te nagy s szabad, Már-már hitte, hogy régi fényében Újra úszik a Kárpátok orma S ahány csillag csak ragyog az égen, Sugarait mind hazánktól lopja, Mint hattyú fürdik a tiszta tóban, Az örömben úgy fürdött ez a nép Felhasadván reá biztatóan, A dicső múltról szóló ezredév. Eltűnt az álma, elmúlt öröme Szeme kopár mezőkön siklik át, Nagyság, dicsőség,oda örökre, Önfiai öldöklik a hazát. Sóh hallom, hallom . . . gúnyos kaczagás, Repül felénk a négy tájék felől .Nézd a magyart, önmagának sirtás; Csak rajta, rajta ! Itt a szemfedő !“ Mint a vadul üvöltő szélvihar Pusztítva zúzva rémes éjjelen : Úgy bánik a gúny szivem húrjával, Remegteti, fájditja végtelen. S vásári nép ti, szószátyár hadat, Henyélni bátrak, tenni félénkek, Pazarlani mi kincsünk még akad Elég gőgösek, elég merészek. Nem rettent meg a borzasztó halál Mely elzüllött, korcsult nemzeteire Lecsapni szokott, mint dögre salál S hagyja rothadni el se temetni? Oh remegek, óh aggódom hazái, Érted, miattad . . . mit kell mgérned ? Száll-e még rád az évek folyamán Bűbája fénynek és dicsőségnek? Vagy mint Göröghon s Róm, dicstelen Harczban emészté föl önnön nagát: Úgy dőlsz te is sírodba — Isbnem! Hozván magadra szennyes, ru halált ? Te fővaló, népek nagy Istene Hozzád esengek bus keservenben: Szólj közbe immár, szólj ele lékitve A pártviszálynak vége hadd legyen ! Vérrel fölszentelt földjén haámnak Fonódjon egybe minden hű sebéi, S kit már annyi nagy vész« dulának Ne engedd, hogy szolgák én vészen el ! Farga Lajos. Szent-e vagy őrült? Echegaray, e világhírűvé vált spanyol költő s fenti czimü darabját mikor a művelt államok különböző területein először adták, a kritika lázas megnyilatkozásában a darab eszmei tartalmára nézve a legkülönbözőbb kritikai álláspontok alakultak. E körülménynek természetes oka az, hogy e darab eszméi tartalma maga is egy probléma. Szent-e az, ki nevének, rangjának, vagyonának és családjának teljes önfeláldozásával teljesíti az eszményi kötelességeit,—vagy őrült? Más szóval az ember tragédiája van mesterileg megkonczipiálva azon nagy ellentét lelki harczának feltüntetésében, melyet a vérségi kötelékkel családjához lánczolt embernek az eszményi erkölcs törvényeivel kell megvívnia. A kötelességek e problémája van a XIX ik század világnézetébe beledobva. E probléma a költő szempontjából nyílt kérdésnek van meghagyva, de a modern társadalom ítélőszéke előtt eldönteti a kérdést s az utilitárius világnézlet megadja rá a választ: nem szent, hanem örült. — De joggal hagyja a költő s maga eszményi felfogásában nyitva e problémát a s a kritikusok két csoportja e mű megítélésében a szerint sorakozik egyik vagy másik oldalra, a s mint egyéni világnézetük szerint az eszményi vagy az utilitárius felfogás emelkedik bennök : túlsúlyra. Mi természetesen e bizonyára érdekes, de messze terjedő kérdés taglalásába itt nem bocsátkozhatunk. Meghagyjuk a kérdést annak, aminek a költő is tekintette: problémának. E