Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)

1899-02-02 / 10. szám

hét alatt teljesen kifejlődik, érett ivarú lesz és csupa nőstenekből áll. Ezek a nőstén­ek ép úgy, mint az anyjuk, minden megtermékenyítés nélkül szintén eleveneket szülnek, így — szüzén és elevenen szülöttek útján — szaporodik a vér­­tett tömeg egész tavaszon, nyáron át és ős­­szel is, de az utóbbi időben a szaporodásnál — mint alább meglátjuk — némi változás áll be. A vértetűnek egy évben 10 vagy esetleg több (15) nemzedéke lehet és innen van, hogy az eredeti fertőző foltokon csakhamar annyira elszaporodik, hogy a fiatal ivadék már nem ta­lál helyet az öreg tetvek között, hanem kiván­dorolni kénytelen. És miután a vértetű szívó szájszerkezete igen finom és gyenge, azért a ki­vándorló fiatal rovar a fának csakis olyan he­lyein telepedhetik le, a­hol szipókájának szívó sertéit a még meg nem fásodott szövetébe mé­­lyesztheti, s a­hol bő nedvre találhat: ilyen helyek az uj, vagy régi metszés, vagy egyébként keletkezett sebek éppen beforradó helyei és pe­dig azoknak befelé hajló szélei; továbbá az ez idei hajtások kivált az u. n. fattyú- vagy víz­­hajtások, de mig az előbbi helyen a vértetű tö­megesen verődik össze, addig a hajtásokon a tetű eleinte csak kisebb számban telepszik le ; a levélnyelek töveinél néha csak 3—4 vagy en­nél is kevesebb számban. Később azonban ez a folt is nag­gyá nő. Az így újonnan letelepedett rovarok felett is felszaporodik a gyapjas vála­dék, mely alatt a rovarok tovább nőnek és ép úgy szaporodnak, mint elődjeik. Ős­szel — néha már augusztus végén, de legtöbbször csak szeptember végén, október ele­jén — a szárnyatlan rovarok között akadnak aránylag kisebb számban szárnyasok is, amelyek a szárnyatlanokból egyszerűen úgy fejlődtek, hogy testük többszörös vedlés utján karcsúbb lett és négy szárnyat kapott. Ezek a szárnya­sok szintén szüzén szaporodás utján és szintén eleveneket szülnek és pedig összesen csak 7—8-t. Ezt az ivadékot a szárnyas vértetű vagy ugyan­arra a vértetű okozta sebhelyre, a­hol maga is felnőtt, vagy sokszor másra, a­melyre átrepült, helyezi el.­­ A szárnyas vértetű ezen ivadéká­nak nagyobb része mézszín sárga és nagyobb termetű, mig ellenben kisebb része zöldes színü és kisebb termetű; az előbbi nagyob rovarok teljesen kifejlődött ivarszervekkel biró nősté­nyek, mig az utóbbiak, a kisebb :k teljesen ki­fejlődött ivarszervekkel bíró hímek. Mindkét alak szárnyatlan, szívó szájszerveik és belső emésztő szervek teljesen hiányoznak, úgy hogy nem táplálkozhatnak. Egyedüli rendeltetésük az, hogy párzás után a nőstény letojja az egyetlen petéjét, azt, a­mely sok tekintetben hasonlít a filloxéra téli petéjéhez, de különbözik attól abban, hogy belőle a rovar még az ősz folyamán kel ki, hogy azután védve részint a rovarok levedlett bőreitől, vagy az elpusztultak hulláitól, részint pedig a sebet takaró viaszos váladéktól, a seb­hely mélyén átteleljen. Tavas­szal pedig úgy ez a rovaralak, mint általában a többiek közül azok, a­melyeket a tél fagya nem ölt meg, úgy szaporodnak, mint azt már előbb láttuk. Miért veszedelmes a vértetű? Azért, mert nemcsak nem engedi, hogy a fa sebei beheged­­­jenek, hanem újakat is okoz és pedig leginkább a fa véghajtásain s a gallyakon olyan nagy mér­tékben, hogy ott a fa folyton szenved, nemcsak azért, mert a millió és millió számra felszapo­rodó rovar folyton a meglepett fa nedvéből él, hanem azért is, mert az ilyen beteg fa nem bírja koronája ágainak és gallyainak fáját elég korán megérlelni, miért is azután annak azt a részét, a­melyet a vértetü nem ölt el, elöli a téli fagy. Ez pedig nemcsak kihat a terméshozam nagy­ságára, hanem a fa életerejére is. Hogyan védekezzünk a vértetü ellen ? Hol a vértetü már régen pusztít és igen magas törzsű fákat lepett el, ott — ha a fát érdemes megtartani, — a koronáját föl kell újítani és pedig olyan formán, hogy a régi fertőzött ága­kat levágatjuk és azonnal elégetjük s a törzs valamennyi (uj és régi) sebeit, legyenek azok vértetvesek vagy még tiszták, akár terpentin olajjal, akár petroleum emulzióval, vagy vala­mely növényi olajjal bemázoljuk s azután pedig vagy folyó oltóviaszkkal vagy egyéb annyag­­gal annyira bekenjük, hogy az egész seb telje­sen és állandóan fedett legyen és abban vértetű ne szaporodjék el. Szükséges, hogy a korona le­vágásakor földre hullott tetveket is irtsuk olyan módon, hogy az illető földet a fa gyökereinek sérelme nélkül mélyen leforgatjuk. Minthogy pe­dig a földre hullott vértetvek egy része igen szí­vesen le szeret telepedni a törzsön, de már fé­lig a föld alatt közvetetlenül a gyökerek felett, azért szükséges, hogy irtsuk ezt a vértetü tö­meget is, a­mi úgy történik, hogy a földet ilyen helyen kissé kinyitjuk, s a fa vértetütől fertő­zött törzsét a petroleum emulzió 5—7 szorosan hígított oldatával gondosan lemossuk. Ne feled­jük azonban el sohasem, hogy ez az eljárás csu­pán csak egyszer alkalmazva teljesen sikert so­hasem ad : azért szükséges, hogy az ilyen fát folyton szemmel kisérjük s ha valahol kis vér­tetü folt újból mutatkozik (ami bizonyos!) azt rögtön a fönti eljárással elpusztítsuk. A vértetü irtására alkalmas ugyan az év bármely időszaka, de leginkább az ősz, tél és kivált a fakadás előtt a tavasz, mikor a fa lomb­talan , de ha egyúttal a fa koronájának felújí­tásáról van szó, figyelembe kell venni még azt is, hogy a fának elég ideje maradjon az új haj­tásainak teljes beérésére is. Tehát a nyár vége már nem volna alkalmatos erre. Igen vértetves és már rész fákat legjobb egyszerűen kivágatni és elégetni. Kisebb fiatal fáknál a vértetves sebeket úgy az ágakon, mint a törzsön, kivált a föld szintáján, szintén ki kell tisztítani; itt is ugyan­azok az anyagok használhatók, mint a nagyfák­nál, csakhogy ezeket itt ecsettel kenjük a se­bekbe. Minden seb, repedés, védő réteget bevo­nandó, hogy ahhoz a vértetű ne érhessen hozzá. Igen vértetves galyakat le kell vágatni ; ke­­vésbbé fertőzött gallyakról a vértetűt a petró­leum emulzió 15 — 16-szoros oldatával kell le­mosni. Idegenből szerzett uj­jácskák vagy oltó­vesszők különös figyelemmel kisérendők: ha vér­tetü mutatkozik rajtuk, az azonnal irtandó. Ha valahol az irtás egyszer már megtör­tént, ott az illető fák folytonosan figyelemmel kisérendők : ha újabb vértetü foltok mutatkoz­nak, azok újból megsemmisítendők. Általában az első irtás után az 14 napi időközökben még 2—3-szor, sőt esetleg többször is megismétlendő, mert csakis ilyen gondos és állandó eljárással sikerülhet a vértetüt teljesen kiirtani. Még na­gyobb gondra és figyelemre van szükség ott, a­hol az almafák más szomszéd vértetves almafák­hoz közel állanak: itt a vértetűt lábaikon ma­darak és nagyobb rovarok hurczolhatják el, el­viheti azt a szél is, sőt elvándorolhat nyáron maga is. Ilyen h­elyent különösen kell figyelni, hogy a fákon semmiféle seb ne maradjon állan­dóan nyitva, valamint, hogy a vértet­ rögtön irtassák, ha az a véghajtásokon már mutatkoz­nék : a nyáron fölvándorló szárnyatlan rovar ellen megvédheti a fát a reá alkalmazott hernyó enyv­­gyürü. Hogyan készül a petroleum emulzió ? Egy liter lágy vízben 15 deka mosó (nátron) szappant forralunk föl s ahoz hozzá keverünk két liter kissé meleg petróleumot. Hogy az emul­zió teljesen jól sikerüljön, kívánatos, hogy a ke­veréket ne csak közönséges turkolóval, hanem kézi (üvegházi) fecskendővel is jól dolgozzuk ki, hogy az tejföl sűrűségű legyen. E petróleum­­emulziót öreg fáknál, érett fájú ágrészeknél 5—6 szoros, éretlen részeknél 15—16-szoros hígítás­ban használjuk. Hogyan készül a hernyóenyv ? Öt suly­rész (pl. 50 deka) repczeolajban fölolvasztunk egy sulyrész (10 deka) disznózsírt s azt annyira megemlítjük, míg annak egy harmada el nem párolog ; ha ez kész, vagy már annak készítése közben, egy sulyrósz (10 deka) terpentin olaj­ban fölolvasztunk, egy sulyrósz (10 deka) közön­séges darabos kolofoniumot és ezt a keveréket azután a repczeolajban föloldott disznózsírral ka­varjuk össze : ha nagyon sűrü, akkor újból föl­­melegitjük és kis repczeolajat adunk hozzá, ha pedig hig, akkor még egy kissé tovább főzzük. Ezt a hernyóenyvet öreg fáknál közvetetlenül a kéregre mellmagasságban a fatörzsre körös­körül vékonyan, mintegy 2—3 ujjnyi szélesség­ben kenjük ; ha megszárad, megújítandó. Fiatal fáknál azonban az enyv fölkenése előtt a törzsre elébb megfelelő alakú kéregpapirost, vagy hasz­nált bőrdarabot kötünk s az enyvet csak ez­­utóbbira kenjük fel. A földm. m. kir. Minister ur megbízásából: Budapest, 1898. szept. havában.^ M. kir. Rovartani Állomás. Szatmármegyei Gazd. Egyesület IV. ig. választmányi ülése január 25-én. Jelen voltak : Domahidy Sándor alelnök, Isaák Dezső, Isaák Elemér, Jákó Sándor, Jé­key Mór, Kölcsey Antal, Kovács Béla, Pethő György, Szeőke Barna és Szeőke Ödön ig. vál. tagok, Poszvék Nándor titkár és mint a szövetkezeti mozgalmak iránt külön érdekkel­ viseltető. Ko­csis József ev. ref. lelkész Az alelnök üdvözli a jelen voltakat s meg­nyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, megjegyzés nélkül hitelesíttetik. 22. Olvastatott a földművelésügyi minisz­ter 104. szám alatt érkezett leirata, melyben­­ értesíti az egyletet, hogy egy önálló gazda­­­­sági közlöny kiadásához kért segélyt nem ad­­­­hatja meg. — Az ülés sajnálattal veszi tudo­­­­másul. 23. Ugyanazon minisztérium 116. sz. alatt megküldi a takonykor fellépése esetén teendő hatósági intézkedésekről szóló utasítását, mit az ülés tudomásul vesz. 24. A szövetkezetek ügyében kiküldött bi­­­­zottság elnöke —­ Szeőke Barna — jelenti, hogy­­ a bizottság január 18-án tartott ülésén javas­­l­­atba hozza, hogy Szeőke Barna ig. vál. tag és a titkár az eperjesi központi fogyasztási szö­­­­vetkezet tanulmányozása végett küldessenek ki azzal a kötelezettséggel, hogy tanulmányaik­­ alapján egy részletes tervezetet dolgozzanak ki, s mely programm egy itteni központi szövetkezet­­ üzlet részvényeinek jegyzése érdekében megin­dítandó széleskörű mozgalom alapját képezte. Kocsis József, ki évek óta gyakorlatilag is foglalkozik a fogyasztási szövetkezetek alaku­­­­tásával, ajánlja, hogy a kiküldöttek Mándokon szánjanak ki s az ottani szövetkezetet is tekint­­s­­ék meg. Ülés Szeőke Ödönt és Poszvék Nándor tit­­­­kárt az Eperjesi, útközben pedig a mándoki fo­gyasztási szövetkezetek tanulmányozása végett kiküldi, úti költségük fedezésére 100 frtot el­számolásra kiutalványozván, kötelességükké teszi, hogy tanulmányaik alapján egy Szatmáron ala­kítandó központi szervezetű fogyasztási szövet­kezet részletes tervezetét dolgozzák ki és ter­jesszék a bizottság elé. 25. Titkár jelenti, hogy uj tagokul jelent­keztek Szoboszlay Sándor, Tisztaberki 100 frtos és Kellner Jenő iklódi 50 frtos alapitó tag. Ezeken felül még 5 rendes és 14 évdíjas tag­­ jelentkezett felvételre. Az ülés a jelentkezetteket örömmel veszi fel az egyesület tagjai sorába, Szoboszlay Sán­dort egyúttal alapítványánál fogva az alapsza­bályok értelmében az igazgató választmány tag­jai sorába is, miről nevezettet értesíteni ren­deli. Konstatálja, hogy az eddigi 55 alapitó, 214 rendes és 202 évdijas, összesen 471 taglét­szám 57 alapitó, 220 rendes, 215 évdijas, ösze­­sen 492-re emelkedett. 26. Olvastatott a város 87/99 sz. a. leér­kezett átirata, melyben az Egyesületet értesíti,­­ hogy a Szatmáron rendezendő folyó évi lóver­senyhez 400 frt segél­lyel járul, ellenben az ezenfelül kérelmezett 200 frtot nem adhatja meg. Az ülés köszönettel veszi a megszavazott segélyt. 27. Olvastatott az urlovasok szövetkezeté­nek 98/99. alatt érkezett átirata, melyben érte­síti az egyletet, hogy ugyancsak a folyó évi ló­versenyek segélyezésére 500 korona subvencziót szavazott meg. Az ülés köszönettel veszi tudomásul. 28. Olvastatott a m. kir. államvasutak igaz­gatóságának 105/99. sz. a. érkezett átirata, mely­ben értesiti az egyletet, hogy a kereskedelem­ügyi m. k. miniszter ur a takarmányok szállí­tására gazdáknak múlt évben adott 20% ked­vezmény felét 10%-ot ez idényre is engedé­lyezte. Az ülés a rendeletet tudomásul veszi s a hivatalos lapban kivonatosan közölni rendeli. 28. Olvastatott az O. M. G. E. 108. sz. a. átirata, melyben az előbbi takarmány szállítási kedvezmény eredeti 20%-ra való felemelése érdekében szerzendő tájékozásul értesítést kér, hogy az Egyesület múlt évben hány igazolvány kiállítása mellett vette igénybe a kedvezményt? Az ülés konstatálja, hogy a kedvezmény múlt évben egy esetben sem vétetett igénybe, miről az O. M. G. E. értesítendő. 29. Olvastatott az O. M. G. E. 106/99. sz. a. érkezett átirata, melyben a dohány kertészek ügyének rendezése czéljából a m. k. Jövedék átiratát véleményezés végett megküldi. Az ülés az átiratot tudomásul veszi s el­rendeli, hogy a hivatalos lapban közzététessék, hogy a dohánytermelők figyelme felhivassék rá.

Next