Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)

1899-08-03 / 62. szám

Ezen vasútnak, mint az egész országot ér­deklő vonalnak szükséges voltát a kormány el­ismerte akkor, midőn mint helyi érdekű vasút­hoz, a lehető legnagyobb államsegélyt, közel 100 ezer forintot nyújtott, és tette ezt a köze­lebb fent járt küldöttség azon nyilatkozatára, hogy a még hiányzó 30.000 frt. is azonnal je­gyezve lesz. Ma tehát a bikszádi vasútnak nem az állami hozzájárulás hiánya, de a még nem jegyzett 30 ezer frt. állja útját s erről kell most gondos­kodni és pedig minél előbb, mert az államsegély engedélyezése azon feltételhez van kötve, hogy a 45 ezer forint biztosíték 45 nap alatt az ös­­­szes részvény­jegyzések biztosításával bemutat­­tassék, az állampénztárba elhelyeztessék, ellen­kező esetre megszűnt az államsegély, a bikszádi vasút ügye legalább­is egy évtizedre elejtetett. Most előáll az a sürgős kérdés, hogy a 30 ezer főt honnan fedeztessék? A fent már említett országos érdekek után természetesen a megyei érdek következik, mert Szatmár megyér­e nem kis jelentőségű, az Avast bevonni, hozzácsatolni a közforgalomhoz, először kulturális nemzetiségi szempontból, másodszor az avasban rejlő vagyonnak kihasználása s épen az ott nem valami jólétben élő szegény nép megélhetésének vagyonosodásának előmozdítása szempontjából Van-e valaki, a­ki tagadná, hogy a bik­szádi vasút kiépítésével a rengeteg avasi erdő­ség nagy kincsesé válik, van-e valaki, ki ne hinné azt, hogy a bikszádi vasút mentén, gaz­daság, kereskedelem, kultúra fellendül ; s ha egyéb körülményeket nem, csak ezeket vizsgál­juk, föl fogjuk ismerni, hogy első és legfőbb ér­deke a bikszádi vasút Szatmár megyének, hogy biztosítsa úgy a községeknek, mint egyesek va­gyoni értékének emelésével, a kultúrának a vad rengetegbe való bevezetésével, a forgalomnak a megnyitásával, ennek a nagy vidéknek boldo­gulását anyagi jóllétét s szellemi elmaradottsá­gában a magyar virágzó kultúrához való föl­emelését. Eltekintve a magán­birtokosoktól, kiknek saját érdekükben erejüktől telhető támogatást kell tanúsítani a bikszádi vasút iránt, mint egyik jelentékeny tényező Szatmár városa következik. Szatmár város vasúti és haladási túltö­rekvő politikája eléggé ismeretes. Épen innen ma­gyarázható, hogy 1893-ban, vagyis midőn a rész­vények jegyzése eszközöltetett, talán erejét meg­haladó, érdekeivel arányban nem álló 30 ezer forintos jegyzést tett. De hát a város avasi bir­­­tokos lett — mondják némelyek — s vagyoná­nak értékesítése kötelességévé teszi, a szóban forgó vasútnak támogatását. Az okoskodás helyes, de a város által már tett ajánlat és a város­ közterhei ösmeretével bátran elmondhatjuk, hogy szemben a vármegye 90 ezer frtos hozzá­járulásával — a város a 30 ezer forinttal kime­rítette a vármegye iránt mindenkor nagy kész­séggel és áldozattal tanúsított gavallériáját s a bikszádi vasút létesitéséből várható előnyökért meghozta a tőle telhető áldozatot. Nem lehet törekvésünk sem egyik, sem má­sik törvényhatóság védelmére kelnünk, csak a méltányos, s jelen esetben az arányos igazságot keressük, melyet úgy hisszük meg is találtunk akkor, midőn a két törvényhatóság érdekeinek , vagyoni erejének összehasonlításából arra a kö­vetkeztetésre jutunk, hogy a még hiányzó rész­­­­vények jegyzésével ne engedje a megye, a vár­ j megye közönségére legfontosabb érdekű vasút­nak egy hosszú beláthatlan időre való elejtését. Az idő rövid. Mint tudjuk, a még hiányzó 30 ezer frtból a magán­birtokosok is jelentékeny­­ részt követelnek s körülbelül 20 ezer frtra te­hető meg az a hozzájárulás, mely sürgősen a vármegye áldozatkészségét fogja követelni, a­mely­­ hozzájárulás azonban a vasút létesítése esetén, bőséges kamatot, jólétet, adó­alapot és fizetési­ képességet fog teremteni a vármegyének. Egy eltévesztett dolognak, meg nem bo­csátható bűnnek tartanánk, ha most midőn a bikszádi vasút 9 évi vajúdás után a megvalósu­lás stádiumába lépett, bármely irányból tanúsított­­ közöny miatt levétetnék a napirendről. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor. A liszth­armat nevű szőlő betegség, melyet az Oidium Tuckeri nevű penész­gomba okoz, s mely újabb időben országszerte, de különösen az alföldön pusztít, újabban vármegyénk több helyén, így a Szatmárhegyen is, mint a termést komolyan fenyegető baj kezd fellépni. Felismerhető leginkább a bogyókon talál­ható eleinte fehér, később szürkés fehér lisztes bevonatról; kártétele abban áll, hogy a bogyók hóját elparásítva azok kifejlődését akadályozza,­­ vagy eltorzítva kihasadozni kényszeríti. Idejekorán való védekezéssel meg lehet ter­jedésében, sőt káros hatásában is akadályozni. A védekezés abban­ áll, hogy alkalmas esz­közzel finom kénport (kékvirágot), fuvarunk va­gy porozunk a fürtökre. A kénport ajánlatos finom mész­porral keverni; mész­port úgy nyerhetünk, ha oltatlan meszet mind­ad­dig locsolunk vízzel, mig az teljesen porrá omlik, de óvakodunk attól, hogy több vizet adva hozzá megnedvesedjék a mész. Porzónak kicsiben zaeberlin fúvót is hasz­nálhatunk, nagyobb mennyiségben való alkalma­zásánál a Vermorel-féle porzó czélszerű. Újabban az Aschenbrandt féle rézkén port ajánlják védekezésül; a magyar­óvári növény­­kórtani állomás kérdésünkre hozzánk intézett sürgönyi véleménye azonban ez uj szert, mely a „Borászati Kapok“ kiadóhivatala utján sze­rezhető be, még eléggé kipróbáltnak nem tartja. Katonai szükségletek biztosítása iránti tárgyalás Szatmáron a m. kir. 12. honvéd gya­logezred kezelőtiszti irodájában augusztus 16-án fog megtartatni. Csemege szőlő bejelentése. A csemege szőlő értékesítését elősegíteni óhajtván a földm. minisztérium a csemege szőlő készletek helyéről és mennyiségéről kíván tájékozást szerezni, mi végből erre vonatkozó bejelentési lapokat bo­­csájtott ki, melyek egyesületünk titkári hivata­lában is kaphatók s egyszerű levelező lapon in­tézendő megkeresésre bárkinek megküldetnek. A készítendő statisztika érdekében kérjük csemege­szőlő termeléssel foglalkozó igen tisztelt szőlős gazdáinkat, hogy e lapokat igénybe venni szí­veskedjenek. Tenyésztő és szarvasmarha kiállítást és ügető lóversenyt rendez a barsmegyei gazda­sági egyesület Nagy Kálnán szeptember 3-án. V. országos gazdakongresszust rendez a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége az általa rendezendő szegedi országos mezőgazda­sági kiálltással kapcsolatosan, a mezőgazdaság­­ elméleti tárgyalást igénylő legégetőbb kérdésnek előkészítése végett. A kongresszusnak napi­rendje : Ezen kongresszusnak első ülése szept.­­ 4-én, hétfőn délelőtt 9 órakor nyílik meg a kö­vetkező tárgysorozattal: 1. A kongresszus megalakulása. 2. Elnöki megnyitó. 3. Bernát István előadása az I —IV. országos gazdakon­­gressusok határozatairól és ezek révén az elért eredményekről. 4. Majláth József gróf: a falusi jólét emeléséről. Ugyaneznap délután 3 órakor: 1. Az uj földtehermentesitésről. Előadó György Endre. 2. Az uzsoratörvény reformjáról. Előa­dók : Makfalvay Géza és dr. Csillag Gyula Szeptember 5-én délelőtt 9 órakor: 1. Malcomes Jeromos báró : a szövetkezeti ügy fejlődéséről. Szakelődások: szövetkezeti dolgokról: 2. Buja­­novics Gyula: a fogyasztási szövetkezetekről. 3. Meskó Pál: a gabonaértékesitő szövetkezetek­ről. 4. Gróf Széchenyi Imre: a tűz- és jégbiz­tosításról. 5 Gróf Károlyi Sándor: az életbizto­sításról. 6. Sterbán János a tejszövetkezetekről. Kedvez­mény­ek. Kongresszusi tagok az összes állam­vasutakon II. oszt. jegygyel első osztályon, III. oszt. jegygyel a II. osztályon utazhatnak úgy a gyors-, mint személyvonato­kon. A kongresszusi jegy egyúttal állandó be­lépti jegy a kiállításra. A kongresszus szabály­zata: 1. §. Ideje: 1899. szeptember 4. és 5 év, helye: Szegeden a városháza nagytermében. 2. §. Tagjai lehetnek mindazok, akik I. évi augusztus hó 20-ig a kiállítási irodánál (Buda­pest, Köztelek) jelentkeznek s tagsági díjat 3 frtot az Országos Magyar Gazdasági Egyesület pénztárába lefizetik. 3. §. Gazd. egyletek és szö­vetkezetek tagokul szintén fölvehetők s magukat kiküldötteik által képviseltethetik. 4. §. A tagok névre szóló igazolványt kapnak, amely a tanács­kozásokban való részvételre, a vasúton kedvez­ményes utazásra s a kiállításon szabad belé­pésre jogosít. 5. §. A kongresszust az előkészítő­­bizottság elnöke nyitja meg s fölhívja a jelen­levő tagokat a szervezkedésre. Az előadások tárgya és sorrendje, valamint előadói tekinteté­­ben az előzetesen megállapított programra irány­­t adó. 6. §. Az előadások­ tartama legfeljebb 40 percz, minden felszólaló 10 perczet vehet igénybe, rövidebb helyreigazítások és személyes felszóla­lások 2 perczet vehetnek igénybe. 7. §. A kong­­­­ressus szavazás esetén szótöbbséggel határoz. 8. §. Munkálatai ki fognak nyomatni és minden­t tagnak megküldetni. 9. §. Az itt nem érintett­­ kérdések tekintetében, ha ennek szüksége föl­­­­merül, a kongressus elnöksége határoz. —i— föl lettünk kérve látogatásunk minél gyakrab­­bani ismétlésére. M. barátom ezen meghívásnak csak rövid ideig tehetett eleget, mert az amerikai megren­delő számára festendő képhez uj tanulmányfőre volt szüksége, s e végett kelle haza utaznia Magyarországba, hogy azokat a törülmetszett jó magyar alakokat s az azokat ismét emlékezetébe visszaidézze s megörökíthesse. Pár napi tartózkodás után elutazott azon reményben, hogy rövid idő múlva viszontlát­hatjuk egymást Pesten! Az én viszonyaim is megváltoztak K. ben, mert míg eddig hiányzott, a társadalmi élet által nyújtható szórakozás, most annak bővében voltam. K.-ben ugyanis divat, hogy az előkelőbb családok délutáni kávéjukat az állatkertben szokták elfogyasztani ; itt jött össze a város ifjúsága. Az állatkert árnyas fasorai között, a kávé­házak közelében csoportosulnak a családok s kedélyes társalgással töltik a délutánt. De a hölgyek nem összedugott kézzel ülnek ott nap­­nap mellett minden délután, hanem elviszik a kézi munkájukat s épen mint nálunk szokás, hogy kézi munkáikon dolgozva csevegnek höl­­­gyeink az elmaradhatlan kávé érkezéséig, úgy­­ van az ott is. Csakhogy ezen összejövetelek ily nyilvános helyen is ép oly zártkörűek, mintha magán­háznál tartatnának, mert e körbe idegen­nek, ismeretlennek behatolni épen úgy nem le­het, mint az elzárt családi szentélybe. De én már nem voltam idegen, ismeretlen , ott volt a kedves Kreutz család, melynek kö­rében — meggyőződve, hogy szívesen látnak — csaknem naponta megfordultam. E család volt az, mely engem a K.-i társas élet zárt kö­reibe bevezetett, mely számos családdal megis­mertetett. Az ő körükben jelentem meg az ál­latkertben tartani szokott összejöveteleken s mennyi kellemes emlék fűződik e helyhez em­lékezetemben ? ! Hány meg hány jól töltött dél­után, ebből kifolyólag mennyi meghívás, láto­gatás és estély ? ! Szóval az, mit eddig legjobban nélkülöz­tem Kölnben, a társadalmi élet, most feltárta előttem eddig zárt kapuit s kétszeresen megsze­rettette velem e kedves várost és vidékét. Egy indoka volt ez késedelmezésemnek a M.-nak tett ígéret beváltására vonatkozólag, amennyiben nem nagyon siettem haza. Jól kezdtem találni magam s a tanulmá­nyok után fennmaradó üres időmet, a Kreutz családdal közösen rendezett kirándulásokra szen­telem, melyek részletesen megismertetik velem a bájos Rajnavidéket. (Vége.)

Next