Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-03 / 62. szám
Ezen vasútnak, mint az egész országot érdeklő vonalnak szükséges voltát a kormány elismerte akkor, midőn mint helyi érdekű vasúthoz, a lehető legnagyobb államsegélyt, közel 100 ezer forintot nyújtott, és tette ezt a közelebb fent járt küldöttség azon nyilatkozatára, hogy a még hiányzó 30.000 frt. is azonnal jegyezve lesz. Ma tehát a bikszádi vasútnak nem az állami hozzájárulás hiánya, de a még nem jegyzett 30 ezer frt. állja útját s erről kell most gondoskodni és pedig minél előbb, mert az államsegély engedélyezése azon feltételhez van kötve, hogy a 45 ezer forint biztosíték 45 nap alatt az összes részvényjegyzések biztosításával bemutattassék, az állampénztárba elhelyeztessék, ellenkező esetre megszűnt az államsegély, a bikszádi vasút ügye legalábbis egy évtizedre elejtetett. Most előáll az a sürgős kérdés, hogy a 30 ezer főt honnan fedeztessék? A fent már említett országos érdekek után természetesen a megyei érdek következik, mert Szatmár megyére nem kis jelentőségű, az Avast bevonni, hozzácsatolni a közforgalomhoz, először kulturális nemzetiségi szempontból, másodszor az avasban rejlő vagyonnak kihasználása s épen az ott nem valami jólétben élő szegény nép megélhetésének vagyonosodásának előmozdítása szempontjából Van-e valaki, aki tagadná, hogy a bikszádi vasút kiépítésével a rengeteg avasi erdőség nagy kincsesé válik, van-e valaki, ki ne hinné azt, hogy a bikszádi vasút mentén, gazdaság, kereskedelem, kultúra fellendül ; s ha egyéb körülményeket nem, csak ezeket vizsgáljuk, föl fogjuk ismerni, hogy első és legfőbb érdeke a bikszádi vasút Szatmár megyének, hogy biztosítsa úgy a községeknek, mint egyesek vagyoni értékének emelésével, a kultúrának a vad rengetegbe való bevezetésével, a forgalomnak a megnyitásával, ennek a nagy vidéknek boldogulását anyagi jóllétét s szellemi elmaradottságában a magyar virágzó kultúrához való fölemelését. Eltekintve a magánbirtokosoktól, kiknek saját érdekükben erejüktől telhető támogatást kell tanúsítani a bikszádi vasút iránt, mint egyik jelentékeny tényező Szatmár városa következik. Szatmár város vasúti és haladási túltörekvő politikája eléggé ismeretes. Épen innen magyarázható, hogy 1893-ban, vagyis midőn a részvények jegyzése eszközöltetett, talán erejét meghaladó, érdekeivel arányban nem álló 30 ezer forintos jegyzést tett. De hát a város avasi birtokos lett — mondják némelyek — s vagyonának értékesítése kötelességévé teszi, a szóban forgó vasútnak támogatását. Az okoskodás helyes, de a város által már tett ajánlat és a város közterhei ösmeretével bátran elmondhatjuk, hogy szemben a vármegye 90 ezer frtos hozzájárulásával — a város a 30 ezer forinttal kimerítette a vármegye iránt mindenkor nagy készséggel és áldozattal tanúsított gavallériáját s a bikszádi vasút létesitéséből várható előnyökért meghozta a tőle telhető áldozatot. Nem lehet törekvésünk sem egyik, sem másik törvényhatóság védelmére kelnünk, csak a méltányos, s jelen esetben az arányos igazságot keressük, melyet úgy hisszük meg is találtunk akkor, midőn a két törvényhatóság érdekeinek , vagyoni erejének összehasonlításából arra a következtetésre jutunk, hogy a még hiányzó részvények jegyzésével ne engedje a megye, a vár j megye közönségére legfontosabb érdekű vasútnak egy hosszú beláthatlan időre való elejtését. Az idő rövid. Mint tudjuk, a még hiányzó 30 ezer frtból a magánbirtokosok is jelentékeny részt követelnek s körülbelül 20 ezer frtra tehető meg az a hozzájárulás, mely sürgősen a vármegye áldozatkészségét fogja követelni, amely hozzájárulás azonban a vasút létesítése esetén, bőséges kamatot, jólétet, adóalapot és fizetési képességet fog teremteni a vármegyének. Egy eltévesztett dolognak, meg nem bocsátható bűnnek tartanánk, ha most midőn a bikszádi vasút 9 évi vajúdás után a megvalósulás stádiumába lépett, bármely irányból tanúsított közöny miatt levétetnék a napirendről. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor. A lisztharmat nevű szőlő betegség, melyet az Oidium Tuckeri nevű penészgomba okoz, s mely újabb időben országszerte, de különösen az alföldön pusztít, újabban vármegyénk több helyén, így a Szatmárhegyen is, mint a termést komolyan fenyegető baj kezd fellépni. Felismerhető leginkább a bogyókon található eleinte fehér, később szürkés fehér lisztes bevonatról; kártétele abban áll, hogy a bogyók hóját elparásítva azok kifejlődését akadályozza, vagy eltorzítva kihasadozni kényszeríti. Idejekorán való védekezéssel meg lehet terjedésében, sőt káros hatásában is akadályozni. A védekezés abban áll, hogy alkalmas eszközzel finom kénport (kékvirágot), fuvarunk vagy porozunk a fürtökre. A kénport ajánlatos finom mészporral keverni; mészport úgy nyerhetünk, ha oltatlan meszet mindaddig locsolunk vízzel, mig az teljesen porrá omlik, de óvakodunk attól, hogy több vizet adva hozzá megnedvesedjék a mész. Porzónak kicsiben zaeberlin fúvót is használhatunk, nagyobb mennyiségben való alkalmazásánál a Vermorel-féle porzó czélszerű. Újabban az Aschenbrandt féle rézkén port ajánlják védekezésül; a magyaróvári növénykórtani állomás kérdésünkre hozzánk intézett sürgönyi véleménye azonban ez uj szert, mely a „Borászati Kapok“ kiadóhivatala utján szerezhető be, még eléggé kipróbáltnak nem tartja. Katonai szükségletek biztosítása iránti tárgyalás Szatmáron a m. kir. 12. honvéd gyalogezred kezelőtiszti irodájában augusztus 16-án fog megtartatni. Csemege szőlő bejelentése. A csemege szőlő értékesítését elősegíteni óhajtván a földm. minisztérium a csemege szőlő készletek helyéről és mennyiségéről kíván tájékozást szerezni, mi végből erre vonatkozó bejelentési lapokat bocsájtott ki, melyek egyesületünk titkári hivatalában is kaphatók s egyszerű levelező lapon intézendő megkeresésre bárkinek megküldetnek. A készítendő statisztika érdekében kérjük csemegeszőlő termeléssel foglalkozó igen tisztelt szőlős gazdáinkat, hogy e lapokat igénybe venni szíveskedjenek. Tenyésztő és szarvasmarha kiállítást és ügető lóversenyt rendez a barsmegyei gazdasági egyesület Nagy Kálnán szeptember 3-án. V. országos gazdakongresszust rendez a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége az általa rendezendő szegedi országos mezőgazdasági kiálltással kapcsolatosan, a mezőgazdaság elméleti tárgyalást igénylő legégetőbb kérdésnek előkészítése végett. A kongresszusnak napirendje : Ezen kongresszusnak első ülése szept. 4-én, hétfőn délelőtt 9 órakor nyílik meg a következő tárgysorozattal: 1. A kongresszus megalakulása. 2. Elnöki megnyitó. 3. Bernát István előadása az I —IV. országos gazdakongressusok határozatairól és ezek révén az elért eredményekről. 4. Majláth József gróf: a falusi jólét emeléséről. Ugyaneznap délután 3 órakor: 1. Az uj földtehermentesitésről. Előadó György Endre. 2. Az uzsoratörvény reformjáról. Előadók : Makfalvay Géza és dr. Csillag Gyula Szeptember 5-én délelőtt 9 órakor: 1. Malcomes Jeromos báró : a szövetkezeti ügy fejlődéséről. Szakelődások: szövetkezeti dolgokról: 2. Bujanovics Gyula: a fogyasztási szövetkezetekről. 3. Meskó Pál: a gabonaértékesitő szövetkezetekről. 4. Gróf Széchenyi Imre: a tűz- és jégbiztosításról. 5 Gróf Károlyi Sándor: az életbiztosításról. 6. Sterbán János a tejszövetkezetekről. Kedvezmények. Kongresszusi tagok az összes államvasutakon II. oszt. jegygyel első osztályon, III. oszt. jegygyel a II. osztályon utazhatnak úgy a gyors-, mint személyvonatokon. A kongresszusi jegy egyúttal állandó belépti jegy a kiállításra. A kongresszus szabályzata: 1. §. Ideje: 1899. szeptember 4. és 5 év, helye: Szegeden a városháza nagytermében. 2. §. Tagjai lehetnek mindazok, akik I. évi augusztus hó 20-ig a kiállítási irodánál (Budapest, Köztelek) jelentkeznek s tagsági díjat 3 frtot az Országos Magyar Gazdasági Egyesület pénztárába lefizetik. 3. §. Gazd. egyletek és szövetkezetek tagokul szintén fölvehetők s magukat kiküldötteik által képviseltethetik. 4. §. A tagok névre szóló igazolványt kapnak, amely a tanácskozásokban való részvételre, a vasúton kedvezményes utazásra s a kiállításon szabad belépésre jogosít. 5. §. A kongresszust az előkészítőbizottság elnöke nyitja meg s fölhívja a jelenlevő tagokat a szervezkedésre. Az előadások tárgya és sorrendje, valamint előadói tekintetében az előzetesen megállapított programra irányt adó. 6. §. Az előadások tartama legfeljebb 40 percz, minden felszólaló 10 perczet vehet igénybe, rövidebb helyreigazítások és személyes felszólalások 2 perczet vehetnek igénybe. 7. §. A kongressus szavazás esetén szótöbbséggel határoz. 8. §. Munkálatai ki fognak nyomatni és mindent tagnak megküldetni. 9. §. Az itt nem érintett kérdések tekintetében, ha ennek szüksége fölmerül, a kongressus elnöksége határoz. —i— föl lettünk kérve látogatásunk minél gyakrabbani ismétlésére. M. barátom ezen meghívásnak csak rövid ideig tehetett eleget, mert az amerikai megrendelő számára festendő képhez uj tanulmányfőre volt szüksége, s e végett kelle haza utaznia Magyarországba, hogy azokat a törülmetszett jó magyar alakokat s az azokat ismét emlékezetébe visszaidézze s megörökíthesse. Pár napi tartózkodás után elutazott azon reményben, hogy rövid idő múlva viszontláthatjuk egymást Pesten! Az én viszonyaim is megváltoztak K. ben, mert míg eddig hiányzott, a társadalmi élet által nyújtható szórakozás, most annak bővében voltam. K.-ben ugyanis divat, hogy az előkelőbb családok délutáni kávéjukat az állatkertben szokták elfogyasztani ; itt jött össze a város ifjúsága. Az állatkert árnyas fasorai között, a kávéházak közelében csoportosulnak a családok s kedélyes társalgással töltik a délutánt. De a hölgyek nem összedugott kézzel ülnek ott napnap mellett minden délután, hanem elviszik a kézi munkájukat s épen mint nálunk szokás, hogy kézi munkáikon dolgozva csevegnek hölgyeink az elmaradhatlan kávé érkezéséig, úgy van az ott is. Csakhogy ezen összejövetelek ily nyilvános helyen is ép oly zártkörűek, mintha magánháznál tartatnának, mert e körbe idegennek, ismeretlennek behatolni épen úgy nem lehet, mint az elzárt családi szentélybe. De én már nem voltam idegen, ismeretlen , ott volt a kedves Kreutz család, melynek körében — meggyőződve, hogy szívesen látnak — csaknem naponta megfordultam. E család volt az, mely engem a K.-i társas élet zárt köreibe bevezetett, mely számos családdal megismertetett. Az ő körükben jelentem meg az állatkertben tartani szokott összejöveteleken s mennyi kellemes emlék fűződik e helyhez emlékezetemben ? ! Hány meg hány jól töltött délután, ebből kifolyólag mennyi meghívás, látogatás és estély ? ! Szóval az, mit eddig legjobban nélkülöztem Kölnben, a társadalmi élet, most feltárta előttem eddig zárt kapuit s kétszeresen megszerettette velem e kedves várost és vidékét. Egy indoka volt ez késedelmezésemnek a M.-nak tett ígéret beváltására vonatkozólag, amennyiben nem nagyon siettem haza. Jól kezdtem találni magam s a tanulmányok után fennmaradó üres időmet, a Kreutz családdal közösen rendezett kirándulásokra szentelem, melyek részletesen megismertetik velem a bájos Rajnavidéket. (Vége.)