Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-03 / 71. szám
XXXI. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre 1 trt. Szatmár, 1899. vasárnap, szeptember hó 3 SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes példány ára 10 kr. Mindennemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. 71-ik sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetes mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után yo kr. bélyegilleték Szelendő. Nyiittér sora 10 kr. Dalárdánk és ennek jubileuma. A manapság felszínre jutott városi nagyszabású „aktuális“ ügyek és „afférek“ a helyi sajtót annyira igénybe vették, hogy talán egy ilyen szerény társadalmi és kulturális természetű czikk megjelenésre nem is igen számíthat. Ennek daczára bátorságot veszek magamnak, hogy a szunnyadó régi dalegylet érdekében pár szót koczkáztassak, — s ha lehet — a közönség érdeklődését régi „szeretett dalárdája“ iránt fölkeltsem. Ha még nem ment feledékenységbe — a szatmárnémeti férfi dalegyesület, — mely 1874. év őszén még csak csirájában volt — 1875. évben lett alapszabályszerüleg szervezve, — vagyis alapszabályai 1875. évben lettek megerősítve. Tehát a jövő 1900-ik évben tölti be működésének 25-ik évét, mári hogy a zsenge egylet eleintén a szatmüveit nagyközönségnek minő rokonszenvével és pártfogásával találkozott, mint dédelgették első debreczeni verseny kirándulásakor, — arról csak az idősebbek bírhatnak tudomással; de hogy a társadalomban, társas összejövetelekben, egyes ünnepélyeken mily szerepet vitt, s minő tényezőül szolgált egyes jótékony és hazafias czél előmozdításában, azt már a későbbi nemzedék is tudja. Hogy voltak a dalegyesület életének kimagasló pontjai, mikor a messze távolban Szatmár nevének hitt és dicsőséget szerzett, az is köztudomású. Az pedig kétségtelen, hogy a 25 év alatt bizonyos időszakokban a dalegylet nemcsak saját kebelében tudott kellemes és barátságos összekötő kapcsot létesíteni, de összetartásánál és a tagoknak egymás iránti együttérzésénél fogva, s ezen tisztességérzetben, mely az egylet tagjait már érintkezésükben, de alapszabályszerüleg is kötelezte, városunkra nézve jelentékeny befolyást gyakorolt és maga iránt folytonos jóindulatot és vonzalmat biztosított. Ez az egyesület - daczára a közelebb alakult dal- és egyéb kulturális egyesületeknek — nimbusát azt hiszem mai napig is fenntartotta; s bár mostanában nem is adja jelét oly sűrűén kitartásának, mint előbb — mert hisz a közelebb létesült ifjú egyletek a közönség jóakaratát igyekeznek minél inkább és minél tetszetősebb módon maguk részére megszerezni , de azért a dalegyesület iránt a közönség és a tagok érdeklődése még ma is fennáll, sőt sok oldalról hallottam, hogy utóbbi síkra szállását és működését nagyon is óhajtva várják. Szeptember havában a hosszú pauza megszűnik és hiszem, hogy ujjult erővel és a pártoló tagok irányában is kötelezett emerigiával fognak az egylet működő tagjai sorompóba lépni, hogy úgy önmaguknak, mint pártoló tagjaiknak és a művelt közönségnek kellemes szórakoztatást nyújtsanak. De ettől eltekintve egy ily egyesület, mely az ország északkeleti részén a dalművészet hatalmával a nemzeti szellem fejlesztése s a magyar dalköltészet terjesztése és általában a társadalmi érintkezés fenntartására nagy tényezőül szolgál, — nem zárkózhatik el az elől, hogy 25 éves fennállását megünnepelje. Látjuk, hogy kissebb jelentőségű helyeken az egyes dalegyletek jubileumot tartanak. Hát mi miért maradnánk ettől távol ? Hisz a közönség, a tagok még mindig szeretik az ő dalárdájukat! És egy jubiláris ünnepély megtartatása, amikor 6—8 dalárda s megfelelő idegen közönség látogatná meg városunkat, Szatmárra csak előnyös volna úgy anyagilag, mint főleg erkölcsileg. Nem is hiszem, hogy a közönség elzárkóznék és közönyt tanúsítana ily kellemes és mindenesetre hazafias irányú mulatság iránt Még van idő a gondolkodásra és tevékenységre is. A jövő évre már azt hiszem, üzemben lesz a hegyi vasút. A Kossuthkert be lesz rendezve, a Kioszk felépítve, tehát szórakozási és kiindulási hely lesz. Ily kisebb szabású ünnepélyen megjelenő vendégek és dalárdák elszállásolása pedig városunkban akadályba nem ütközhetik. Csak egy kis nyugalom! Tizenegy órakor délelőtt, gyönyörű szép tavaszi nap. Albertina, 30 éves, Péter, 36 éves, Egy kocsis 60 éves . (Péter és Albertina együtt lépnek ki egy házból. Kocsi áll a kapu előtt, Albertina beszáll. Péter egészen halkan néhány szót vált a kocsissal.) A kocsis : Értem ! (Gyorsan pillantást vet Albertinára, megcsiklandozza ostorával lovát, a kocsi elindul). Albertina : Mit mondtál neki ? Péter: Kinek ? Albertina: A kocsisnak. Péter: Megmondtam, hova hajtson. Albertina : Egyebet nem ? Péter: Nem. Albertina : De úgy tetszett, mintha. . . Péter: Micsoda ? Albertina: Semmi. Tévedtem. (Szünet.) Albertina: Mily, szép az idő! Milyen bájos az Andrássy-ut reggel! Ah mily kellemes! Miért nem vettünk nyitott kocsit. Péter? Péter: Éppen nem találtam mást. Albertina : Mint mindig, ha szép az idő, csak esett volna az eső . . .! Kérlek bocsásd le az ablakot! Hadd szívjam magamba a friss levegőt. (Péter mindkét oldalt lebocsátja az ablakokat). Albertina : A levegő üde ... ah mily üde ! Milyen szép lehet ma vidéken. Péter: Igen! És örülök, hogy néhány napra Mihályi doktorhoz akarsz menni. Nagyon ügyes orvos, kitűnően fog kezelni. Albertina: Nem kell nekem orvos, se kitűnő kezelés. Jól tudom mire van szükségem. Csak egy kis nyugalom. Nem kell egyébb, csak egy kis pihenés a zöldben. Ha Mihályi barátod még mást is akar belém tömni, úgy el fogom kergetni — azt mindjárt most mondom neked. Csöndet és virágot és zöld leveleket, ez mind ami kell, s ez elég kevés. Péter: Látod, mindezt meg fogod találni Mihályi doctornál. Birtoka elragadtató. Nagy síkság közepette, rengeteg nagy mezők, folyócska, talán inkább patak, de olyan sima és tiszta, azután még erdők, pompás erdők! .. . Hiszen majd meglátod. Albertina : Megfuladok az erdőben . . . sohse fogok az erdőbe menni. A tágas mezőn akarok őgyelegni, ott árnyas fa alatt heverészni és kibámulni a nagy sikságba . . . nagyon szeretem a sikságot . . . fönt a végnélküli égboltozattal és a távol láthatárral. Péter: Mihályi háza magaslaton áll. Albertina: Oh, az szép! Ott ki fogom nyitni reggel az ablakot és gyönyörködni a nap keltében. Láttad már, milyen ünnepélyes lassúsággal emelkedik fel az égboltozaton. És azután egész pompájában kibontakozik, mint a hatalmas veres virág, akkor azt mondom neki: „Csak végezd dolgodat! Én most lefekszem.“ Behúzom a függönyöket, kinyújtózkodom az ágyamon és alszom . . . aludni fogok mosolyogva s boldogan, hogy aludhatok, míg a nap dolgozik. Péter: Annyira fáradt vagy édesem ? Albertina : Több, mint fáradt. Én . . . de nem fogsz megijedni, ha megmondom, mi vagyok. Péter : Nem ! Albertina: Miért nézel úgy rá,m ?.Miért bámulsz meg minden járókelőt? Valami különöset látsz rajtam? Nem jól áll a kalapom? Csúnya vagyok vagy nevetséges ? Beszélj ! Péter: Ne kiabálj! Nagyon szép vagy csak ne kiabálj ! Albertina: Hiszen nem kiabálok. Nagy titkot akarok rád bízni . . . egészen halkan beszélek ugye ? Senki se hallhatja. Ki is hallhatná a kocsizörgéstől. Halljad Péter, én nemcsak fáradt vagyok, én ... de ne ijjedj meg ... én halott vagyok. Péter : (megtört hangon.) Drága Albertinám, szegény, szegény kis nőm ! Albertina : Rég meghaltam már, több mint egy esztendeje. Csak mert annyira uralkodtam magamon, látszottam élőnek ... ez különös ugy ebár? Nem lepődtél meg attól, amit mondtam ? Péter : Nem. Tudtam. Albertina: S azt is tudtad mikor szűntem meg élni ? Péter: Ne beszélj róla . . . nagyon felizgatod magad. Albertina: Dehogy is! Tévedsz, ez nem