Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-01 / 250. szám
XLII évfolyam. 250 szám. ElőttiMéci dij : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/, évre 6 K, */« évre 3 K, 1 bóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ * 8 „ „ .. 4„ „ > 1 50 Egy szám ára 4 fillér. Szatmár, 1911. november író 1. szerda. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: Mindennemű dijak Szatmáron, a lap Hirdetések: Kés a pórafiSerBSTBetteö, a legjutányosabb árban kezeltetnek. — Az apróhirdetések között minden seó 4 fillér. NyHttér söre 20 filér. A hazafias PeUssKijirat. Szatmár, okt. 31. Az alkotmányos államélet akkor folyik szabályos mederben, ha az államháztartásnak költségelőirányzata van. Ezt a háztarást tehát a költségelőirányzat szabályozza, amelyet a kormánynak minden évben előterjeszteni kell, mert ilyen előirányzat nélkül sem bevételeket, sem kiadásokat teljesíteni a törvény értelmében nem szabad, ez a tilalom pedig a kormány gépezetének működését megakasztja és ez a megakadás az országnak kiszámíthatatlan károkat okoz, amelyeket később pótolni nem lehet. Fordult már elő ilyen eset nálunk, csak nem régen, a Fejérváry-kormány idejében, amikor az ellenzéknek obstrukciója miatt a költségvetés nem legitimáltatott, sőt az a kormány indemmtást se kapott arra nézve, hogy az állami bevételekre és kiadásokra nézve ideiglenes jogosultságot nyerjen. Előállott tehát egy szomorú helyzet, az, hogy az állami szervezetnek gépezete megakadt, az országnak sok milliót kitevő kárával, sőt a már megindult felsőbb intézkedések tanúsága szerint, alkotmányunk léte maga is kockán állót és az absolutismus berendezkedésének jelei is mutatkoztak, mígnem az éppen idejében jött koalíciós kormánynak sikerült alkotmányunkat abból a kátyúból, amelybe futott, kisegíteni. Ilyen fennakadás és az ezáltal okozható aggodalmas helyzet azonban ezúttal úgy látszik, nem fog előállani, mert a még most obstruáló ellenzék, a vett értesülés szerint, obstrukcióját ideiglenesen felfüggeszti és a költségvetést, amely — állítólag — már készen is van, a többi pártokkal együtt, a rendes mederben tárgyalni kívánja, amely tárgyalási hajlandóságot — politikai körökön — már befejezettnek is tartják. Íme tehát, ezzel a hajlandósággal az ellenzéket is hazafias kötelesség megszállotta az igaz érzete, amely előtt mi készségesen meghajlunk, annyival inkább, mert reményünk van, hogy a költségvetés tárgyalására igénybe vett idő alatt a parlamenti béke egyébként is helyreáll, mert ennek feltételei nem olyanok, hogy továbbra is ütközőpontot képezzenek, főleg az ellenzéktől függ, hogy belátásával a vélt akadályt elhárítsa. Valóban ideje is már, hogy Országgyűlésünk megkezdje beható tárgyalásait azokra, az állami életünket mélyen érintő anyagokra nézve, amelyek egyrészt előtte állanak, másrészt pedig a kormány által még előterjesztetni fognak, mert minden percnek mulasztása káros következményeiben hosszú időkre szólhat és mert akkor, amikor más nemzetek, az elhaladásukban, a fejlődésükben minket folytonosan megelőznek, mi tétlenül csak civódunk, holott mi sem lehetünk tétlenségre kárhoztatva, hanem saját dolgainkat nekünk is előbbre kell vinni, mert enélkül a nyugat kultúrájának haladásával párhuzamos lépést nem tarthatunk és teljesen kiszolgáltatva vagyunk ellenségeinknek, akik azt írja végre ön, nagylelkű kritikusom, hogy az én stílusom sajátságos, majdnem furcsa. Hát igen. A pesti járgon stílustól, az idegen befolyásoktól elrontott nyelvérzék, iz'és... ma már furcsának találhatja a magyarán való írást és beszédet. Nem hiába panaszkodik egyik előkelő esztétikusunk, hogy ma már a színmagyar beszéd olyan ritka, mint a fehér holló. Úgy látszik ön sem igen ízlelte Pázmány nyelvét és Vas Gereben ősi, tőzsgyökeres izó magyar írását. Úgy veszem észre, hogy ön is messze marad a közérthetőségtől. Isten némely mondatából csak elemezés útján lehet kiszabadítani gondolatait. Lássa kritikus uram, az én stílusomról a komoly, az érett, a kiforrott ítélet nem azt mondotta és mondja, hogy „furcsa“. Azt mondja, hogy olyan, ahogyan a színmagyar, tiszaháti, mulatlan nyelvérzékű nép beszél. Azok a „Téli Esté“-k. Irta: Bodnár Gáspár. Folytatás és vége. Azt se tudja ön persze, hogy az Országos Múzeumok könyvtári jegyzéke a Franklin-társulattól kiadott két kötetes elbeszélésemet bevette jegyzékébe. Hogy az országos ifjúsági könyvtárakban szakbírálat után ezek az elbeszélések helyet foglalnak. Arról sincs tudomása, hogy a népkönytárt szervező anketten, melyre a minisztérium csekélységemet is meghívta . . . könyveimet a statisztikai adatok szerint azok közé sorozták, melyeket a nép legjobban kedvel. Mindezeket természetesen nem tudhatja, meg sem érezheti az olyan modern fiatal ember, aki az öregek tapasztalati világát pótolja. Aki az Életen, a Világon csak azt érti, amit az ő mindentudása és semmihívése bekerít. Azt a tért, amelyen érzi az élet ásványait, füstjét, koromját... a kávéház ablakaiból. Pedig fiatal ember. .. a világ sokkal nagyobb. Az élet sokkal gazdagabb. Élet és világ nem csak az a miliő, amelyben ön felnőtt és ily korán tanácsadó öreggé fonnyadt. Az élet óriási bánya, melynek meglátására, kikutatására kevés egy élet. Kurta bizony még az én fejem felett elvándorolt ötven esztendő is. A tudás is óriási birodalom, melyről bölcs Szókratész azt mondotta, hogy egyet tud. Azt, hogy semmit sem tud. Ön pedig jó felebarátom, önérzett túltengésében azt írja, hogy mindent tud és semmit se hisz. Igaz, hogy többes számban írja . . . Jól is teszi. Mert sok ilyen modern ifjú van ma. Akik így gondolkoznak. Pedig az igazi tudósok, gondolkozók mind szerények és legtöbben hívők is voltak. Majd mikor többet fog tudni és jobban fog hinni ön is, más szemüvegen nézi az Életet a Világot is. * * */i A ÍZ AV É’C I „ I fc) IC r/ 1/ V Vállalnak bármily építkezést és tervek I JCiO 1111 1 V!>ZafíY I készítését. — Iroda: Hunyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. Telefon 246. szám.