Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-01 / 197. szám

A nagy szenvedély. A „Szamot" írta, tirczája. Georges Cas­el­la. Biztosítom önöket — erősködött Garel Louis, — mindenki Don Juan-ná válhat. Ez egyszerűen gyakorlat dolga. A csábítás nem nehéz mesterség, hiszen a hazugság oly könnyű. S ha az ember mindig ugyan­azt a szerepet ismétli, gépiesen közeledik az ötvenedik előadás felé. Legjobb unalom­űző az olyan férfi számára, akinek nincs egyéb dolga. Én is szenvedéllyel űztem e játékot, míg egyszer aztán komolyan meg­­perzselődtem. Mikor a kis Séry Andrééval, akit valamennyien ösmernek, Szicíliába utaztam. — Hiába akartam szórakozni, új áldozatokat keresve, gondolataim egyre nála kalandoztak. E képzelhetik szánalmas ál­lapotom. Mikor visszatértem, mindenkinek el­panaszoltam fájdalmaim. Azt hittem, ezzel könnyűek rajtuk. Csalódtam. Régi ener­giám nem akart visszatérni. í Szatmár, 1912. szeptember 1„ vasárnap. W [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] POLITIKAI NAPILAP; liilililllliiiigiilillillllllilllllél 197. szám. im Öláh fészkelődés* Mihályi Péter Nagyilondán izgat a korm­ány ellen. Szatmár-udvariban ma nagy oláh gyülekezés lesz. Ebben a harci taktikában teljesen egyetértenek a szövetkezett ellenzékkel. Ellenben harcra szólítják az összes nemzetisége­ket a magyarság­nak pajzsa lesz: az ellen. Ennek a harc­általános titkos és egyenlő választójog. Az egyesült ellenzék szövetségében legfőbb tényező a szociáldemokrata­ párt. Ez a párt nyíltan bevallja, hogy­ nem­ törődik a magyarság szupremáciájával, mert nem akar külömbséget látni ember és ember között. A szociáldemokraták nem bánják, hogy Mihályi Péter vívja-e ki az általános titkos diadalát, vagy Justh Gyula. Nekik ez mindegy. A­z ellenzéki szövetkezésben ott vannak még a kisebb pártok, melyek együttvéve is jelentéktelenek és erőtle­nek, egyenként pedig nullák maradnának a nagy közéleti küzdelemben. Vajjon ezek a pártok meglátják e most, hogy a választási törvény m­­egalkotásánál a magyarság uralmának és a magyar ér­telmiség befolyásának fentartása véde­lemre szorul? Látják, nagyon is látják, sőt érzik. Ebből az érzésből keletkezik a Neues Pester Journal mai értesülése, mely nyilvánosságra adja a hírt, hogy az egyesült ellenzék választójogi javaslatot szerkeszt és annak tartalmát nyilvánosan megismerteti. No hála Istenek. Itt a megoldás kulcsa. Ezzel kellett volna kezdeni a harcot és ma már az övék is lehetne a diadal. Ki hiszi el az egyesült ellenzék jószándékát? Vajjon lehet-e ebben a pártszövetségben olyan választójogi ja­vaslatot készíteni, melyhez a pártfrak­ciók hozzájárulhatnának. Ez a legna­gyobb politikai képtelenség. Ime I­V.­­Egyetlen elvi alap van, melyhez a kormány ragaszkodik A magyarság ural­mát és a magyar értelmiség befolyását nem engedi megdönteni, semmivé tenni ebben az országban. Ha ezt az egy elvet el tudnák fogadni, javaslatukban tudnák érvényesíteni, — a kormány minden egyéb választójogi kívánságukat habozás nélkül teljesítené. Va­jon nem vérlázító nyomoréksága-e a parlamenti pártviszálynak az, hogy Magyarországon egyáltalában élhetnek magyar pártok, melyek a magyarság uralmának és a magyar értelmiség­be-Egy délután Lenoxhoz is bekopog­tam. Régi pajtásom volt és négy év előtt feleségül vett egy nőt, akit nem akartam többé látni. El is hanyagoltam kissé. Szép szobában találtam, barátságosan lobogó tűz mellett. Lehajtott fővel ült egy törékeny kis asztal előtt, melynek fiókjai zárva volt -k. — úgy ülsz itt öregem, — kiáltám, — mint egy betörő a munkánál. Felém fordította sápadt arcát: — Hallgass . . . hallgass ... — dadogta. Zavartan hallgattam, mialatt ő ko­moran h­azám lépett és megrázta a kezem, végre.— A feleséged jól van ? — szóltam Azt hittem, elesik. — Hogyan, nem tudod ? — Ma érkeztem Parisba. — Megha­t ! Csüggedten ereszte le karjait. Én pe­dig néhány banális részvétnyilatkozatot dadogtam. Nem szerettem a halál közelle­folyásának védelmét maguktól nyíltan elhárítják ? Ezelőtt, a viszály kezdetén még azt mondhatták, hogy: nem igaz, a választójog általánossága és titkossága nem veszélyezteti a magyarság szupre­­máciáját Ma már ezt sem mondhatják. Justh belenézett a statisztikába és azzal lépett ki az elvtársai közé,­ hogy : bi­zony veszedelmes dolog a statisztika, ha az ember komolyan belemélyed. A statisztika tehát igenis a magyarság vé­delmét parancsolja azt gondolták, hogy azoknak, akik eddig a választójog álta­lánossága és titkossága miatt védekezni nem kell. De itt van a Mihályi Péter és a többi oláh agitátor akciója is. Nem véletlen az, hogy most a nagyilondai zászlók előkerültek és hogy mindenfelé fészkelődnek a pópák. Előre megfontolt ravasz n­mzetiségi politika­ ez, melynek fon­tosabb és mélyrehatóbb jelentősége van, mint első pillanatra gondolni lehetne. A kormány a magyarság szupre­ Hiáciáját védi. Magyar pártok szövetkez­tek ezért a kormány megbuktatására. Vajjon ilyenkor­­­ tétlenül maradjanak-e a nemzet belső ellenségei? Hiszen a vak is látja, hogy a magyar pártok közötti viszály engesztel­tél.­ S egyébként is azért jöttem, hogy a magam bánatáról beszéljek. — Egy­­ nap előtt meghalt — ismé­telte Lenox — s az én életemnek vége. — Szegény öregem ! Itt élt, ebben a szobában . . itt lé­legzett!­.. szünet nélkül mellettem van. Igazad volt ... az imént, betörő munkát végeztem . . . Betörtem az emlékei közé . .. az írásait kutattam . . . Nevetségesnek tűnt fel előttem. Tud­tam, hogy a felesége megcsalta. És most kissé nyugtalanul kérdeztem : — Nos és mit találtál ? — 4­ naplóját. — Azt nincs jogod elolvasni — kiál­tó a szinte ijedten — Miért ? Genevièvenél tisztább lé­téig nem volt a világon ! Szerelmesebb . . . hűségesebb . . ., Ajkamba haraptam, naiv büszkeséggel folytatta.Lenox pedig — Tudod-e, hogy ez a napló való­ságos kis irodalmi remekmű ? A kiadók

Next