Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-16 / 212. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. attiimiBBtKBiigiMiatiioicisBiDiiiioiiiiiaiiiiiasEiiiiiaiinimiiiiiiiBiiiBiiiiímgiBiigiittiJiimiía Megrekedt cséplőgép Szeptopber j KEDD Editha sz. A kabalaut dagasztékos, tengely­­marasztó sarában féloldalt dőlve, mint egy szélütött óriás, moz­dulatlanul, nyomorék­­módjára hever egy b­omba, lomha cséplő­gép. A ragyogó napsugár, mintha élesztgetni akarná a nehéz beteget, jóté­kony melegséggel simogatja, csalogatja, nógatja a tehetetlen óriást, amely da­colva minden földi erővel, igával, hé­vérrel, belevágta magát a kabalaut sa­rába. Nem messze a megrekedt óriástól feketére ázott rakodók poshadt karlai várják, hogy az életet adó, méla bugás felverje a mezők csöndjét, körülötte pedig éhes, klasszott gazdaemberek, el­kényszeredett munkások könnyes sze­mekkel, felkeseredetten ég felé meredő karokkal állják körül a falu végzetét. A falusi ember képtelen megküz­deni ezzel a csapással. A mezei utak sara megfogja a megváltó cséplőgépet, megfogja az utolsó percben, amikor már a szegény, holtraéhezett ember a szájában érzi a friss falat izét, amelyért egy esztendőn át küzködött, kínlódott, rettegett, birkózott időjárással, bankkal, végrehajtóval, adóval. Ez a féloldalra fordult, nyomorék cséplőgép a karakterisztikonja a falu és mezőgazdaság mai helyzetének. Először végigvágott rajta a gazda­sági válság. Hozza-vonta az igát a sze­gény, verejtékező ember abban a ményben, hogy majd jön a termés­re­és könnyit a dolgán. Még zöldben csírázott a kenyér, mikor jött az árvíz. Ahol nem jött ár­víz, ott gondoskodott az Úr arról, hogy az ég csatornái vegyék el, amit­­ lehet Rothadt, feketéllett a szerencsét­­­­len kis termés, a gazdaközönség tehe­tetlenségében nagyokat nyögött a csa­pások súlya alatt, míg végre annyira jutott, hogy levághatta, keresztbe rak­hatta a betevő falatját. Aratás és hordás között megint kesereghetetett, amíg az időjárás lehe­tővé tegye a megrothadt termés asz­­tagba rakását. Végre rakodóban állott a fekete, megviselt asztag és várta a cséplő­gépet. Hogy a cséplés hogy vágott be az idén, arról nem kell bővebben írni. A folytonos esőzés állandóan hátráltatta a cséplést. A gép többért állott ponyva alatt, mint működésben. A kévevágó többet heverészett a cséplőszekrény alatt, mint a tetejében. És végezetül, hogy teljes legyen a csapások sorozata, most minden számí­tást kettévág a gépszállítás teljes lehe­tetlensége. Kétnapi cséplésért ötnapig kell gépet szállítani, amely a falu förtelmes a sarában, lehetetlen szállítási viszonyai mellett minduntalan úgy elreked, hogy megmozdításához több költség kell, mint amennyit az a termés ér, amit a rako­dóban még talál. Ilyen és hasonló keserűségek elő­zik meg azt a nem nagy örömet, amíg a szem a zsákba kerül, hogy a magyar gazdaközönség egy évi keserves mun­kájára, egy esztendei kenyerére, vagyo­nára végre rátehesse a kezét a bank meg a végrehajtó Hogy mi következik még és mi jöhet még mindezek után, hogy ez megtépett, éhes, elkényszeredett ország a­meddig és hogyan fogja kibírni a gaz­dasági válság hátralevő részét, azt csak ott tudnák megmondani, ahol az Ame­rikába szóló útleveleket állítják ki. elkövetett Állítólagos alkotmánysérelmekre vonatkozik, már annyiszor meg van cáfolva, hogy azzal foglalkozni ma már alig érde­mes. Még azt a kérdést sem tisztázta a tegnapi nap, vájjon az uj párt bemegyene a képviselőházba október 10-én ? Az or­szágra nézve­­ ez sem bír döntő fontosság­gal, de legalább tájékozást nyújtott volna aziránt, hogy az uj párttól várhatódn vagy sem parlamenti viszonyainknak normális irányba való visszatérése. Az uj párt erre is nemmel válaszolt. 'j párirat, telefon. Az uj párt Bpest, szept. 15. Meg lehet állapítani, hogy az And­­rássy-párt alakulása­ és pedig ugy maga a Programm, mint Andrássy gróf beszéde minden politikai körben a legnagyobb csa­­­­lódást keltette. Nob.­*. az alapítók maguk­­ előre jelezték, hogy az ellenzéki párt nem adhat konkrét, részletes programmot, mégis terjengő­ elm­emutatást nyújtottak, az állam­élet minden ágazatára von­atkozóan, de egyetlenegy új gondolatot vagy tervet nem produkátak, kivéve annak bevallását, hogy a hatalomra törekednek. Szinte zavarba hozták a munkapártot is, mely még vitatkozni se tud jóformán ezzel a program­nal, mert ami abban kon­krét dolog foglalk­ozik, az a munkapárt programo­jából van átvéve. Ami pedig az 212. szám. Vámbéry meghalt. Bpest, szept. 15. Legnagyobb nyelvtudósunk és utazónk, Vámbéry Ármin, az éjjel meghalt , ma reg­gel halva találtak ágyában. Pár nap óta­­ betegeskedett csak az agg tudós és a ko­rával együttjáró betegség, az érelmeszesedés szinte észrevétlenül ölte meg. Vámbéry megszokott nyaralóhelyéről, az alsóausztriai Lebensteinből augusztus 2- án tért haza Budapestre. Szombaton még egy előkelő török lá­togatója volt, de a látogatás után kiadta a rendelet­et, hogy egyelőre senkit se bocsás­­sanak hozzá, mert rosszul érzi magát. Feleségén kivül csupán fia, Vámbéry Rusztem dr. egyetemi tanár és menye, Vámosai Olga, valamint az öreg ur két unokája­ voltak gyakran körülötte. Vasárnap este szokása ellenére már nyolc órakor visszavonult szobájába s nyu­godni tért. Éjfél előtt fél tizenegy órakor a szoba­leány orvosságot adott be neki. Reggel hat órakor benyitottak a szo­bába, ahol megdöbbenve látták, hogy az öreg úr mozdulatlan, holtan fekszik ágyában. Vámbéryt valószínűleg kedden délután négy órakor temetik. Vámbéry 82 éves volt. Heves megye bizalma Eger, szept. 15. Heves megye ma tartotta őszi közgyű­lését. A törvényhatóság 172 szavazattal bi­zalmat szavazott gróf Tisza Istvánnak és kormányának. Az ellenzék 118 szavazatot hozott össze. Tisza István cikke. Bpest, szept. 15. Tisza István a­­ Figyelő* legközelebbi száma részére a parlamenti őrségről cikket irt. A cikk­­ Tisza István miniszterelnöki aláírással fog megjelenni.

Next