Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)

1915-04-28 / 113. szám

2. ulda gróf a javaslat ellen beszélt. Károlyi gróf tiltakozására gróf Tisza István felelt. Elmondta, hogy az ellenséges betörés miatt három osz­trák hadtestben nem lehetett a sorozást megejteni. Két hadtest részére Ausztriából pótolták a hiányzó emberanyagot, de a har­madik számára való pótlást Ausztria már nem bírja. Ezt tehát nekünk kell pótolni, aminek elrendeléséhez csak az országgyűlés­nek van joga. Katonai szempontból rendkívül fontos, hogy a harmadik hadtest a maga keretében fennmaradjon. Gróf Andrássy Gyula a javaslatot — bár nem helyesli — elfogadja, a felelősséget a kormányra hárítja. A Ház a javaslatot megszavazta. Ezután az elnök felolvastatta gróf Khuen-Héderváry Károly indítványát, hogy az ülések délelőtt 10 órától délután három óráig tartassanak. Az­ indítvány felett a keddi ülés­ben határoznak. Erre az ülés esti háromnegyed 7 óra­kor véget ért. A keddi ülés. A képviselőház tegnapi ülésén Beöthy Pál elnökölt. A hétfőn elfogadott honvédelmi javasla­tokat a képviselőház harmadik olvasásban is elfogadta. Ezután Rakovszky István elfogadásra ajánlotta a mandátum meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Apponyi Albert gróf a mandátum meg­hosszabbítását közjogi szempontból abszur­dumnak tartja, mert a mandátumot csak a nemzet hosszabbíthatja meg és így júniusban a képviselőház minden tagja megszűnik kép­viselőnek lenni. A választás materiális szem­pontból lehetetlen olyan időben, amikor fiaink a harctéren küzdenek. A javaslatot kényszerűségből megszavazza azon hozzá­adással, hogy a kormány a békekötés után hat hónapra a­­ választást elrendeli. Gróf Tisza István elismeri az alkot­mányjogi sérelmeket és respektálja az ellen­zék aggályait, melyeket Apponyi tolmácsolt. Kijelenti azonban, hogy messzemenőleg ma­gáévá teszi Apponyi kívánságait, bár jobb szerette volna a mandátum meghosszabbítá­sára záros határidő megállapítását. Vázsonyi Vilmos a javaslatot elfogadja. A javaslat részletes tárgyalásánál az első szakaszhoz Apponyi azt a módosítást­­ terjeszti be, hogy a háború befejezése utáni­­ hatodik hónapban rendeltessenek el a vá­lasztások. Gróf Tisza István a módosításhoz hozzá­járul és a képviselőház is elfogadja. Urmánczy Nándor javasolja, hogy a képviselők a meghosszabbított időre járó fi­zetésüket adják az özvegyek, árvák és bénák segítségére. Tisza István kijelentette, hogy egy jó­tékonysági akcióban nem lehet kényszerítő eszközöket igénybe venni. Mindenkinek spon­tán elhatározásától függ, hogy segítsen. Miután a javaslat többi szakaszát is letárgyalták, a tanácskozás délutánig szü­netelt. A délutáni ülés megkezdése előtt Tisza, Andrássy és Apponyi grófok együtt tanácskoz­tak, aminek eredményekép megállapodtak abban, hogy Apponyi módosítását el­fogadják. Rakovszky István azt az indítványt je­gyezte be, hogy a választójog a harctéren levő honpolgárok valamennyiére kiterjesz­tessék­ Két órás szünet után a törvényhatósági választásokról szóló javaslat tárgyalását foly­tatták, melyhez a függetlenségi párt meg­bízásából Sághy Gyula szól hozzá, kérvén a javaslat tárgyalásának elhalasztását. SZAIOS Polonyi Géza két órás beszédben a főváros botrányos adminisztrációjával foglal­kozik. Ezzel szemben Springer Ferenc, Vá­zsonyi Vilmos és Mezőssy Béla védelmükbe vették a fővárost. A vita félbeszakítása után megszavaz­ták gróf Héderváry Károly indítványát, mely szerint az ülések tíz órától délután három óráig tartassanak. Sándor János belügyminiszter beszédé­nek elmondását holnapra halasztotta. Holnap kerül sor az interpellációkra is. Ülés vége este nyolckor. (1915 április 28. 113. szám) A társadalom teendői a háború által okozott bajokkal szemben. írta: Bélteky Lajos. A világháború által előidézett bajok és nyomorúságok csökkentésére már eddig is óriási munkát végzett társadalmunk. Egyesek szinte erejükön felül dolgoztak és áldoztak, hogy a nagy harc folytán elő­állott rettenetes sebek fájdalmát enyhítsék. Soha nem tapasztalt, bámulatos áldo­zatkészséget és buzgalmat tanúsít közönsé­günk, a szenvedő hősök és gyámol nélkül maradt családtagjaik helyzetének a kön­nyítésén. . . Azonban be kell vallanunk, hogy ez még nem teljes munka. A mostani világhá­ború oly tátongó réseket üt előreláthatólag, gazdasági és szociális életünkön, hogy azokat csak jó előre meggondolt, vállvetett munkával lehet majd, nemhogy teljesen betömni, de még számbavehetően csökkenteni is. E nagy feladat elvégzéséhez az állam és a társadalom egész ereje, teljes felké­szültsége és a mi legfontosabb, — rész­leteiben is eleve átgondolt szervezkedése szükséges. A mai nagy küzdelmet követő időszak — végződjék bár, a mi reménységünk sze­rint, a legteljesebb sikerrel is — új tényezőt sodor társadalmunkba > a háború áldozatai­nak óriási tömegét. Nem lehet kétségünk már most sem az iránt, hogy az existentiájuk­­ban letörőitek, a teljesen munkaképtelen, vagy részben bénává lett rokkant férfiak és az elesettek tehetetlen özvegyeinek és gyá­moltalan árváinak jajja és segítségkérő pa­naszszava fog e hazában végig hangzani. Ha az állam és a társadalom előre fel­készül e szánandó tömeg fogadására, csak úgy várhatjuk, hogy e jó magukkal tehetet­­l­­en szerencsétlen elemek, nem terhes, de­­ némileg még hasznos tagjai lehetnek a jövőben. Mit tehetünk hát a fenyegető baj meg­szüntetésére, vagy legalább enyhítésére ? Eltekintve a gazdasági bajok orvoslásá­tól első­sorban is gondoskodni szükség a háborúban megrokkant sok ezer, részben, vagy egészen munkaképtelenné vált, nem önálló foglalkozású ifjú férfiúnak az elhelye­zéséről­ lépnie. És itt a társadalomnak is ad­­óba kell Mert az állam óriási áldozatokkal építtethetne ezek számára menhelyeket, ellát­hatná őket katonai nyugdíjjal, vagy bizonyos állandó segély adásával. De ezzel a kérdés még teljesen megoldva nincs ! Menhelyben, vagy rokkantak házában minden munkakép­telent elhelyezni nem lehet s még mindig maradnának csonkák és bénák, kik a csekély pénzbeli segély mellett a könyörület filléreire volnának utalva. Azért van szükség a társa­dalom hathatós közremunkálására. Ha mind­egyik rokkant embertársunk számára akad egy jóakaratú patrónus, ki ügyét szivén hordja, pártfogoltját útbaigazítja, hasznos ta­nácsokkal ellátja, esetleg írni, olvasni megta­nittatja, vagy az ő testi fogyatkozása mellett elvégezhető könnyebb foglalkozásra [pl. a béna földmivest valami nem nehéz mester­ségre, kosárfonásra, játékszerek kifaragására, kerti munkák­­ végzésére stb.] kioktattatja, amelynek tudása mellett még számára olyan munkaalkalmat szerez, amelynek jövedelmé­ből az államtól nyerendő segéllyel együtt tisztességesen megélhet, úgy a rokkantak igen nagy része nem lesz kénytelen, maga és mások szégyenére a könyörület filléreiért koldulni. De a társadalom gondját fogja képezni, a vagyonnal nem birt, elesett katonák özve­gyeinek és árváinak a gondozása is. A meg­szabott segélyösszegből közülök sokan meg nem élnének s az elzüllés veszélyének vol­nának kitéve. Az özvegyek­­ részére azért szintén megfelelő munkaalkalmakat, foglal­kozást kell keresnünk, a gyámoltalan árvá­kat pedig alkalmas helyeken elhelyeznünk és a jövő társadalom hasznos tagjaivá nevel­tetnünk. Hogy azonban az előleges intézkedé­­sekkel el ne késsünk, meg kell a társadalmi munkát már most kezdenünk. Szervezked­nünk szükséges jóelőre, hogy a háború után okvetlenül bekövetkező bajok bennünket ké­születlenül ne találjanak. Jöjjünk össze azért, kik egy város és vidék társadalmához tartozunk s beszéljük meg osszuk fel egymás között az előkészítő munkát és aztán fogjunk hozzá az anyagi eszközök összehozásához. A kezdetnél min­­járt­ e rokon célra felhasználhatók azok az összegek, melyek múlt év őszén a hadbavo­­nultak családtagjai javára eszközölt gyűjtés­ből — az állami segélyezés megindulása folytán — visszamaradtak. Aztán pedig ren­dezzünk — más városok példájára rok­kantak, katonai árvák és özvegyek napját és használjuk fel más egyéb módjait is az ada­kozásra serkentésnek. Kövessünk el itt szű­­kebb hazánkban mindent, hogy ne legyen hadbavonult s értünk szenvedő honfitársaink közül egy sem, kinek magának vagy utána maradt gyámoltalan árvájának s özvegyének az utca­sarkán szégyenkezve, alamizsnáért kelljen kinyújtania kezét. Ha idejében megindítjuk s kitartással folytatjuk a mozgalmat, Szatmár városa és vidéke áldozatrakész közönsége bizonyára most is meg fogja kérő szavunkat hallgatni. URÁNIA MOZGÓ (KINO) THEATER A Pannónia nagytermében. Ma szerdán és holnap cst­ a­törtökön, mindkét nap este fél 8 órától 11 óráig folytatólag szenzációs sláger műsor: 1. Szerencsepatkó bohózat. 2. Ha a kerékpár makrancos bohózat- 3. Orchideák gyönyörű természetes. A VIRÁGCSOKOR megható tartalmú dráma 3 felv. 7. 8. 9. 10. A messier-filmgyár remeke. Óriási bohózat, Szenzációk szenzációja Jobbra én, halh­a ő! a szezon legkacagtatóbb bohózata, 4 felv. E mai és holnapi különösen tartalmas estet ajánljuk kedves közönségünk figyelmébe. p@i@ü kmcs-sm I/onliatÁ Mückm” Testwek elsőrendű, kétszer mosott minden mennyiségben j\|£ IJUfjt, |j|jf o-o-o Vagkereskedégében Szatmár o-o-o

Next