Szamos, 1923. április-június (55. évfolyam, 57-119. szám)

1923-04-11 / 57. szám

55. #»/. 57 sz. Sărim- Asociațiune pentru cultura și poporului roman SZEKKCSZTÖSÉÖ : Strata Cuzü Vo<!* (ír.ílvö* u Püspőkt kuauiU'uí) frlfríAsi.zerUaMlf'. L>-~s<»m «Ätitä»*'­KIADÓHIVATAL: Sibiu Slrada Cuza Voda (Eétvös-utca) 4. sz. Itt állunk, másként nem tehetünk . . . keservéről életjelt ad, hogy ez az új­ság mint egy néma hárfa húrjai, kéz érintése nélkül is megszólal, ha a szél, a levegő mozgása rajta és végsorban, hogy a átremeg levegő mozgásban és remegésben van és rajtunk vibrál keresztül, ezt az össze­lendülést, a hullámoknak ezt az össze­­simulását szeretnék egyesek helyet­tünk elvégezni és az államhatalom nagy gondjai közepette nem törődött egy kicsit vele, hogy helyettünk vagy velünk végeznek. Az államhatalom egyébként azóta meggondolta magát és az azóta élet­­be lépett alkotmánytörvény 25. §-ának 6-ik bekezdése kimondja: “ Egyetlen napilap vagy köz­lemény megjelenése sem függeszt­hető fel és nem tiltható be. A kormány mindenesetre azok élén áll, akik semmi kétséget nem támasztanak az alkot­mány érvénye ellen és igy őrködni fog, annak be­tartana felett És ezt végtelenül bölcsen teszi Egy angol jogbölcsész mondotta azt az okos do­got, hogy az elméleti fi­lozófiára nagy szükség van, mert az emberek maguktól bölcselkednek, különben és pedig hadarabbul és zavarosabban, mint a legelvontabb spekulációk. Ilyen viszonylatban van egymással a sajtó és a tömegek hangulata, már tudniillik az a sajtó, amelyet a közönség önként ma­gáénak vall. Ha a sajtó, átfut rajta a közvélemény, miközben értelmet, mérsékletet, józanságot nem formál bele és nem így összhangozza vissza a közvéleménybe a saját tömeglelké­nek zúgását, akkor a közvélemény önmagából és önmagában sokkal képtelenebb tételekhez és álláspon­tokhoz jut, mint a legmegbélyegzet­­ta­bb sajtóorgánum. Ebben a kölcsö­nös szeliditésben csak az a sajtó fejtheti ki emberséges hatásait, amely­nek meghagyják a jogát és módját, hogy nemzete szavában, lelkében, hagyományában és ideáljaiban ki­tarthasson és hogy ne vádolják irre-A SZATMÁRI LESZÁMÍTOLÓ­bármely összeg erejéig kifizetéseket vállal Buaurestban ét kirhava 1*»: Harmincnapos száműzetést)"'­ térünk vissza ezekre a hasábokra, oyasféle meghatottsággal, amilyen­nel hosszú távollét után először tá­maszkodunk neki az otthoni cserép­­kályhának és először nézünk bele az otthoni lámpavilágba, miközben a szegletek félhomályában ölelésre lá­gyulnak a falak határvonalai Ez az elfogódottság onnan is van, hogy ebben a harminc napban valóságnak láttuk, amivel addig csak hízelegtünk magunknak, hogy ennek a mi közönségünknek mégis csak valamije a Szamos és minél jobban fordul kifelé a természetes életvi­szonyaiból ez a város és közönsége, minél idegenebbre hangolódik körü­lötte minden intézmény, felfogás, erkölcs é­s irány, annál többre ez a kis újság, amelyet a maga szerény­ségében olyan meglepetésszerűen ért ez a megtisztelő megrendszabályo­zás, amilyen csak félelmetes harci tényezők és állambontó erőforrások ellen van elő­rva. Az évtizedek sorsközössége megszólalt ezekben a napokban. A szatmári ember lefekvéséhez és fel­keléséhez tartozik a Szamos, mint ahogy a régi francia királyok ..grand sever“-je, mindennapi ünnepélyes fel­kelése és felöltözése a főnemesség nagyszámú részvételével kapta meg államalkotó fontosságát és jelentősé­gét. Így derült ez most ki és lehet, hogy mi ezt magunk iránt elfogultan állapítjuk meg, de ez természetes jogunk és még mindig nem vagyunk annyira elfogultak magunk mellett, mint amilyen elfogultságot mások ellenünk elárultak. Például volt nyomtatott betű, amely helyeselte, hogy bennünket betiltottak. Még egyszer leírjuk: a nyomtatott betű, amelyben a nyom­tatás betiltását helyeslik és akármi­lyen szédületes gyorsasággal halad visszafelé az egész világ, egy száz­ötven év haladásával szerzett szabad­ság­llapotból visszafelé arra, ahonnét ez a fejlődés megindult, mégis cso­dálkozva áll meg az ember az ilyen szövegek előtt és amint beléjük néz, a betűk mintha elváltoznának és egy nagy, vörös inicziáléval egy bo­­szorkánypör leírása kezdődnék a­ kö­zépkor ragyogó emlékei közül. Ma sem hisszük, hogy azok a komoly hatalmi érdekek, amelyek­nek védelmére a szabadságjogok fel vannak függesztve, valósággal meg­támadva és veszélyeztetve érezték volna magukat a Szamos részére. Érzésünk szerint csak az történt, hogy amint a törvényen kívüli álla­potban az egyesek sorsa általában a véletlen és az önkény esélyétől és tetszésétől függ, most éppen a Szamos esett áldozatul. Mikor a szabadságjogok épületszerkezetét megbontják és a téglák hullani kez­denek belőle, nem lehet megmon­dani előre, hogy kinek a fejére hull az első tégla Azért is hisszük, hogy nemcsak a Szamos által hirdetett gondolatok és irányzatok váltották ki az államhatalom haragját, mert a tilalmi időben is szabadon jártak ide a többi erdélyi magyar újságok és ezek is — több-kevesebb radikaliz­mussal — ugyanazokat a kisebbségi és nemzeti elméleteket és törekvé­seket terjesztik, amelyeknek hirdetése nekünk itt hivatásunk és kötelessé­günk. Ha egyik lapból szabad ezeket olvasni, akkor még az önkény teóriája szerint is helybeli újságban is ugyanezt veszedelem nélkül lehet viszontlátni. Nem ez, hanem az a meghitt, szívbéli viszony, amely az olvasók ezrei és a Szamos között megszövő­­­­dött, ez az, aminek a megbolygatá­­­­sára a kivételes hatalom ezúttal félre­­­vezetve segédkezet nyújtott Hogy : van itt egy orgánum, amelyen át a­­ közönség tovább érez, érdeklődik, ha gondolkodik, magáról, panaszáról és ES KERESKEDELMI BANK R.-T. Práfán feíritatá Nth koranáé«i. fttaVTÓM 1« MILLIÓ L9N. TAKTALAKT0KX I MN­M LM. »ariktaa kafanatftl kárkotá ^ szórkáb­an. TAKARÉKBITÍT ÁLLOMÁNY ü ÄILU0 LE ®. : =*«*­,«r karajában VS8Z I» «Lft* >m) MNIMá I BICÉN EÍNZKKSTM AtiKMAl CHSCAEKET BEVÁLT. «ÖLCSÖitÖlMT L1SSLÖNYÖRERBEN FOLYÓSÍT a .aachiv.L-“ wrroarra­tAkbasA«. vjujimbt az .rtsbíc(*.*-.n­om íseaikalt tbumti biztosító tArsasa« rövaYnöksócr iNmUN fc SstotateüB fc

Next