Szamos, 1923. április-június (55. évfolyam, 57-119. szám)

1923-05-29 / 93. szám

\ î ( '. y 5 r SZERiSeSZTOSEO i *ii*da Curp. Votía Eötvös u. Püspöki konviktus) PelelCsszerkesztö: Dénes Síáridn n!q?s ubujoj inimodod is Binjjn^ rujuacl aunijeposy uios-u,. megszületett a közelkeleti béke, de minden arra mutat, hogy a kelet közelebb van, mint a béke és azt is jelzik a világpolitikai konjunktúrák, hogy ez a kis béke nem született, hanem lombikban készült a diplomácia vegyi műhelyében. Mindenesetre van abban sok megnyugtató, hogy az erők mai eloszlása mellett a békét csak így egyszerűen meg lehet csinálni“. Igaz, hogy olyan is az a béke, de akármilyen béke, mégsem háború, amit — ma úgy látszik — nehezebb megcsinálni, mint az egyezményeket. Az erők eloszlása ma nyilván az erőtlenség általános és egyenlő elosztódását jelenti. Mert annyira századokról öröklött és jövendő századokra szóló problémák kölcsönös viaskodásáról van szó, és mindezek a problémák annyira megoldatlanok, hogy szinte lehetetlen elgondolni, hogy végső eldöntésük nem kidért állam kormányzatának. És akár óhajtják, akár nem, a világhatalmak kialakulása és megszilárdulása az emberiség életének bennső követelése, fejlődés és kényszer, amely erjed, feszít és valósulásra törekszik. Miután nagy kialakulások csak nagy erőhatások nyomásával jöhetnek létre és ezek a nagy erők háborúkban fejezik ki magukat, egészen bizonyos, hogy nem lehetett — irónia nélkül mondjuk — a legjobb igyekezet mellett sem lehetett megfelelő testi és lelki készség híján a háborút megcsinálni és így a békét kellett megszerkeszteni. Az uj kis béke tehát háborúpótló béke. A valódi béke csak az anyagi erők természetes egyensúlyhelyzetéből nőhet ki és csak egy ilyen egyensúlyban tarthatja fenn magát. Az anyagi erőknek pedig elhatárolódniok és konszolidálódniok kell, mint ahogy a világtestek keletkezési legendái szerint a folyékony tűz fölé termő réteg, hegy és víz hűlt és szilárd határokba foglalta a forrongó gőzgolyókat. Ebben a folyamatban égnek most a világhatalmak tűzmagvai. Kell keletkeznie egy új ázsiai angol birodalomnak, kell keletkeznie egy új orosz hatalomnak és ki kell alakulnia a távolkelet nagy birodalmának. Ezek mindannyian csak föderativ, szövetségből alakult egységek lehetnek és mint ilyeneknek okvetlenül létre kell jönniök, hogy végül a széthullott Európát is szövetségi egységbe kovácsolják. Mindezeknek létesülniük kell, mert a világ nem állhat ki pusztán Amerikából és egy fennálló szegélyű ázsiai angol birodalomból. Ez az angol birodalom akkor szilárdul csak vissza, ha a benne foglalt erők újra a központ felé futnak össze, ha újra a központ felé fordítja ezeket az erőket a szilárd szomszédok nehézkedése. Az orosz hatalom azonban csak lesz és az európai hatalom csak volt. Így az angol Délázsia összetevői kényükre feszengenek és Európa délkeleti szegélyei önhatalmú lázálmokban emésztődnek. Nincs hová beszegődni a megereszkedett, önállóságra hiatatlan részeknek, és ezért van ma még görög probléma és görög—török háború és béke. Ez a béke tehát nem megoldás, hanem a pillanatnyi megoldhatatlanság beismerése. Hogy mi van ennek az egyezménynek a felszínén, azt megmondják a mai táviratok híradásai, de hogy mi van a tornáján, mi van a háta mögött, azt sejteni is alig lehet. A végső kiegyenlítés mindenesetre messze mögötte van még, mert európai béke nélkül nincsen keleti béke, az európai béke pedig halálra sebzetten vonaglik a a rajnai partokon. Ennek a békének a napja nyugatról világolhat csak föl, onnan, ahol most sűrü éjszakában véres árnyékok hajszolják egymást. Lausanneban tehát csak halasztási jegyzőkönyv készült. Az sem egyezség reményében, hanem mert a felek a nagy por végző eldöntését még nem tudták előkészíteni. A török-görög béke létrejött. Megegyeztek a lausannei megbízottak. — Törökország pénzügyi okokból kötötte meg a békét. — A Szamos eredeti tudósítójától — —, máj. 28. A feszült figyelemmel kísért keleti kirobbanás tehát nem történt meg, de megtörtént az, amire a kedélyek feszültsége láttára még gondolni sem mertek a lausannei konferencia résztvevői: a két haragos, kiengesztelhetetlen ellenség, Törökország és Görögország tegnap békés uton egyezett ki egymással. A szövetséges képviselők tegnap utolsó erejüket vetették latba, hogy a háború kitörésére szolgáló okokat valamikép megszüntessék. E célból tegnap hosszabb megbeszélést folytattak Izmellel és Venizelosszal, amelynek eredménye megegyezés lett. Az egyezmény értelmében a Görögország elismeri a jóvátételi kötelezettséget, viszont Törökország lemond arról, hogy ezt a görög kormány neki készpénzben fizesse ki. Az egyezmény határkiigazításokat ír elő Törökország javára. Görögország e célból Karagacsot adja át neki. Elhatározták, hogy a mudrosi fegyverszünet után elkobbzott hajókat kölcsönösen visszaadják. S különösen Görögországot érinti, mert a görögök tömegesen fogtak el hajókat, míg a törökök csak kettőt. A nevezetes ülést, amelyen a megegyezést végleg megkötötték, Pelle francia kiküldött vezette. A Karagacsra vonatkozó kérdésekkel a jugoszláv kiküldött fenntartásokkal élt, de nem gördített a megoldás elé akadályokat. Jellemző, hogy Izmed a megegyezéskor megkérdezte a szövetségesektől, hogy hajlandók-e most már Törökország pénzügyi helyzetét a még függő kérdéseknél tekintetbe venni. A szövetségesek Izmed kérésére igenlöleg válaszoltak. Ez a kijelentés magyarázza meg, hogy Törökország a küzdelem továbbfolytatására fináncokokból vált képtelenné és nyilván határozott ígérete van rá, hogy most már a nyugati pénzpiacok megfelelő segítséget adnak talpraállításához. Robbanás egy cirkálón. Koppenhágából jelentik. A Fegisner nevű cirkáló Zeelandhoz közel füstbomba gyakorlatokat végzett Eddig még ki nem derített okokból meggyűlt a raktárban elhelyezett benzin, amitől az egész lőszer áttüzesedett és felrobbant. Tizenöt tiszt és egy matróz, akik a közelben tartózkodtak, olyan súlyos égési sebeket kaptak, hogy életbemaradásukhoz kevés a remény. A legénység közül harminc ember könnyebben megsebesült. Kaucsuktalp és kaucsuksarok tartósabb a legjobb bőrnélI