Szamos, 1924. április-június (56. évfolyam, 73-143. szám)
1924-04-20 / 90. szám
56. évf. 90 «•.t* /.vifat, Ära 3 leu. Schu-Mare (Szatmár-Németi) 1924. Vasárnap Piața I. C Bratianu (Deák-tér) 3. sz., I. emelet. Felelős szerkesztő : Dénes Sándor. (MCGHIV.ftTA). i Strada Cuza Voda (Öötvös-utca) 4. u „Győztél, Galileai!” Mintha jósigévé elevenülne ez a két szó, melyet egy hitehagyott császár végvonaglása között dobott az ég felé. Rég letűnt századok mesgyéjén keresztültört, s ma, a kereszténység nagy ünnepén ide kívánkozott a tollam alá. „ Én is leírom, leírni merészkedem ezt a két szót, hogy vele azt a hatalmas Erőt ünnepeljem, mely Krisztus föltámadásával lépett a történelembe, hogy a népek életében, mint világátalakító hatalom, az őt megillető helyet elfoglalja, az emberiség hiányos ismereteit kielégítse, az akaratot szabályozza, az emberi élet összes viszonyait áthassa és igazi haladásának útját egyengesse. Ez az erő, az élet szikrája, a halál fészkéből, a galileai Krisztus sírjából pattant ki. Onnan indult hódító útjára, ahová a kurta ész elfogultságában azért rejtette el, hogy elsorvadjon és örök tehetetlenségre legyen kárhoztatva. És ahogy kipattant, mindjárt megindult hóditó útjára, s utainak nyomán mindenütt uj élet fakadt. Ezt az újfélélét a kerekénység, • a krisztusi tanok szelleme adta a világnak. És adja is szünet nélkül. — Igaz, lassan szivárog át némely organizmusba az uj életre ébresztő erő, de mégis csak átszivárog. Lassú átszivárgásának némely organizmusnál, legyen ez az organizmus népeké, vagy egyéneké, magának az organizmusnak a korhadása, a revesedése, vagy fölfogó képességének fogyatékossága az ok. Bármilyen lassú azonban ez a folyamat, mégis értékes. Mégis eredményes. Az az erő, mely a kereszténység szellemében jelentkezik, Krisztus erejével hat és előbb-utóbb győznie kell, mert a korhadással megbirkózik, a revesedést megakadályozza s a fölfogó képesség szűkös határait kiszélesíti. Nincs olyan tere az emberi tevékenységnek, nincs egyetlen lapja sem a népek történetének, melyre ez a szellemi fény nem hatna s melyen a figyelmes szemlélő ennek a fénynek villanásait észre nem venné. Ott találkozunk vele a vallásos kultuszokban, az erkölcsi téren, a politika kuliszái között, a szalonok parkettjén, a szegénység kunyhóiban, a művészet templomában, az ipar és kereskedelem csarnokaiban, a köz- és a magánélet minden vonatkozásásában. És ahol nincs megkötözve, ott teremt, fejleszt, szépít. A jót jobbá, a nemest nemesebbé teszi. Az embert, ha magáról megfeledkezve lesülyedt, sülyedéséből felrázza, kiemeli, tökéletesíti. Ezek fölött gondolkozva mondotta egy nagynevű figyelő: »Ami nagyot a kereszténység valaha teremtett, az erkölcsi hősök milliói, kiket az egyház szentjeiben tisztel, kik előtt minden nagyság meghajol; moráljának magasztossága, az isten és emberszeretet ama csudái, melyek az egyház életében mindennapi, soha meg nem szűnő tünemények; az egész benső ember megújulása, nemünk újjászületése; mindez nem tovaröppenő, hangzatos szavakban, hanem a kereszténység föltámadt szerzőjében, az örökké élő és életet teremtő Krisztusnak megjelenésében és működésében birja fejlesztő erejét, örök szabályát és meg nem változható törvényét. És épen ebben a fölemelő gondolatban ünnepli őt föltámadásának emlékezetében nemcsak a katholikus egyház, sőt ivarült, ragyogó tavaszi nap volt. A székely divízió napkeltével megkezdte a visszavonulást a frontról, azután pedig a városban levő tartalékjainak kivonulását. Tíz óra volt, amikor a tüzérség a városon keresztül vonult, utána a Irén a podgyászokkal. A lakosság félelemmel várta a vörös csapatok visszavonulását a frontról. Azonban tsz a visszavonulás nem következett be, mert ezek a szervezeti csapatok szátszóródtak, a közeledő román csapatok lefegyverezték őket. Április 19 én reggel kiszabadították a kaszárnyában letartóztatott 60 román közkatonát, felfegyvereztük őket és ők vigyáztak a városra az osztrákmagyar hadsereg volt tisztjeinek vezetése alatt, akik mindannyian megbízhatók voltak, akiket nagyon jól ismertünk és akik a bolsevizmus uralma alatt semmiféle katonai szolgálatot nem vállaltak. A román nemzeti tanács és a városi tanács készen állott a román csapatok fogadására. Kilenc óra előtt kevéssel dr. Pép Mihály, dr Doboai Endre, Figua Albert és Pausan Gábor urakkal Piuiesti (Pálfalva) felé haladtunk kocsival, hogy a román csapatok elébe menjünk abban a biztos meggyőződésben, hogy ez első csapatok az Ilba-Tămară (Hóba Tománya) Ironi felől a pauiesti valaavinului (pálfalva—boraid!) országúton fognak megérkezni. Velünk volt két lovas csendőr, akik közül az egyik, Mitzgar Antal, derék fiu, aki megérdemli, hogy neve ne menjen feledésbe. (Ma a nemcsak általában a keresztény világ, de ünnepük százezrek, talán milliók, kik, ha kifejezetten nem is tartoznak a kereszténység nagy családjához; de társadalmi érintkezés, rokonszenv, baráti kötelék, vagy egyéb összeköttetés kapcsolatán a kereszténység szellemi folyamatának sodrába jutottak. — Helyesen teszik. — Az ünneplés lelki emelkedettséget jelent, amelyhez az értelemnek is, meg a természetnek is van szava, ha a lelki emelkedettség az értelem és természet összhangos szavával abban a »halleh-ben egyesül, mely a zsidók húsvéti lakomájának elköltésénél az »áldás poharának” kiürítését követve hangzott föl, hirdetve Isten nagy erejét. Most is ezért hangzik! — Azt hirdeti: »Győztél, Galileai!« ——s Dácia alkalmazottja). Ezek előre indultak és visszatérve jelentették, hogy a vörös csapatok teljes rendetlenségben vonulnak vissza Cărssău (Krassó) felé. Ugyanezen időben találkoztunk önkéntesekkel és egy négy ágyas baleriával, amelyek visszavonulóban voltak. Ezért visszatértünk annál is inkább, mert közben telefonon arról értesültünk, hogy a román csapatok Dóba (Szamosdob) község felől, tehát más uton közelednek Visszatérve a városba 8 városi tanács elhatározta, hogy én Figus Albert volt fő számvevő együtt menjek a román csapatok elé a Dóba felé vezető országúton. Tizenegy órakor elindultunk. Alig értünk azonban a sorompón túl, a Szamos hídjénál találkoztunk az első román lovas őrséggel, amely egy tisztből és hat roșiorkatonából állott. Megállítottak bennünket. Azt mondtuk, hogy a csapatokkal akarunk találkozni. Igazoltuk magunkat, mire az őrség parancsnoka egy katonát döit mellénk és utat nyitott számunkra. Elindultunk tovább és körülbelül a vetési korcsma előtt találkoztunk a lovas divizió élcsapatával, amely Szilágyból Satumare felé tartott. A parancsnok Rosasi lovassági ezredes volt Mondhatom: nagyon meg voltunk hatva és én néhány szóval kértem az ezredes urat, hogy kímélje meg Satu Tiare városát a zsákmányolástól és fosztogatástól. Biztosítottam, hogy a városban nincsenek ellenséges csapatok és hogy a jó 1919. április 19. A Casa Culturala színházi ünnepélyén elmondta: Berendy Ágoston polgármester. —(Folytatás és vége.) tt legjobb minőségű vásznakból a legszebb kelengyéket készíti! ———— PASKA7 IMRE 38 év óta fennálló üzletét áthelyezte Plaza Bratiant (volt Deák tér) 17 sz alá s azt a teraszi és nyári idénynek megfelelő árukkal dúsan felszerelte. Férfikalapok rendkívüli olcsó árban kaphatók!