Szamos, 1925. október-december (57. évfolyam, 221-296. szám)

1925-10-01 / 221. szám

y­y­m­m­axáili ...... Ara 41­1 e­u Felelős szerkesztő: szerkesztőség telefonja: 373 Vasárnapi szám Ara 3 leu DÉNES SÁNDOR Kiadóhivatal telefonja: 414 mamám Vissza a delízlánc­hoz Nemrég történt, hogy lapunk egy barátja egy érdekes kuriózumra hívta fel a figyelmünket. Egy amerikai lapban ugyanis egy panaszos levél jelent meg a radio ellen. A levél elmondja, hogy a rádió programmjába az volt felvéve, hogy hallható lesz az x-i (a helynevekre nem emlékszünk) prairi­k madarainak csicser­gése. És — mondja a panasz — ennek dacára a csicsergés csak imitt-amott volt hallható. Utánanéztünk a térképen: a pa­naszos levél írójának lakóhelye, tehát a leadó-állomás és a prairik — tehát a fel­vevő-állomás — között akkora volt a tá­volság, mint például tőlünk Fiuméig. S az elkényeztetett amerikai keservesen pa­naszkodott, hogy ekkora távolságról nem hallhatta teljesen zavartalanul­­ a madár­csicsergést. Valaki itt járt Magyarországból. Az illető, aki odaát telefon-előfizető, egy kör­levelet mutatott, amelyben a távbeszélő központ értesíti, hogy bevezette a költö­­getési rendszert. Ami azt jelenti, hogyha vala­melyik telefon-előfizető korán akar kelni, azt bejelenti a központnak, amely a kívánt időben pontosan rá­zörög. Más. Az íróasztalunkon, amelyen igyek­szünk a hírszolgálatot a tőlünk és a ren­delkezésünkre álló technikai eszközöktől telhető legnagyobb gyorsasággal lebonyo­lítani, egy kötetre menő távirat fekszik mintegy 2000 szónyi tartalommal. Ezek a táviratok normális körülmé­nyek közt a feladás idejétől számítva 3—4 óra alatt szoktak megérkezni. Most harmadnap kaptuk kézhez őket, amikor előttünk már minden újság le­közölte. Mert a vonal napokig rossz volt Szatmár és Nagyvárad közt és a távira­tok postán érkeznek. Más. A vonal nem rossz, de a távirat mégis késik. Mert a távírdán mindössze három kézbesítő van. A többi hadgyakorlatra vonult be. Az ezenfelüli többi pedig el van bocsájtva, mert kézbesíteni tud ugyan,de nem bírja tökéletesen az állam nyelvét. Más. Már az utcán sem tudunk járni, mert minduntalan elkeseredett emberek fog­nak meg bennünket. — Hát a szerkesztő urak nem veszik észre, hogy mi van a telefonnal? — öt—tíz-­tizenöt percig kell várni, míg a központ vagy jelentkezik vagy nem. S az a jobbik eset, ha nem­ je­lentkezik, mert akkor az ember nem bosszankodik tovább. Sokkal rosszabb az, ha jelentkezik, mert akkor az embert csak a méreg eszi, hogy még annyit sem lehet hallani, mint a prairi­ról a madár­csicsergésből. Hát minden külön értesítés helyett ime felvilágosítjuk az érdekelteket: tudunk a mizériákról, sajnos, nekünk is van egy­néhány telefonunk, mi is meg szoktuk kérni küldönc útján a központot, legyen szíves kapcsolni. De mi nem mérgelődünk, nem ráz­zuk fékevesztetten a készülék villáját, nem gorombáskodunk a szegény központtal, mert nekünk alkalmunk volt bepillantani a központba, ahol a lelkünk megesett az erősen lecsökkentett létszámban dolgozó nőkön, akik a rongyossá nvűtt zsinórokat már a saját idegeikkel sem tudhatják pótolni, mert azok is alaposan meg van­nak viselve. Nem­ itt van a hiba, hanem ott,­­ah­ova nem hallatszik el a telefonkázu­­lék villáinak őrült kattogtatása, sem a tü­relmetlen telefonáló idegeskedése, ott, ahol hagyják lezülleni az egész intéz­ményt, ahol annak hatalmas jövedelmé­ből nem áldoznak annyit, hogy az intéz­mény, amit a modern technika vívmá­nyának szokás nevezni, csak tűrhető mértékig is ki tudja elégíteni a reá utalt feleket. Szomorúan, elkeseredve tapasztal­juk, hogyan romlik napról-napra posta, távirda, telefon és hogyan haladunk las­sanként vissza — a delizsánc felé. Mert most már ott tartunk, hogy a delizsánc idestova gyorsabb lesz, mint a a modern technika összes vívmányai. Ezek után nem csodálkozunk, hogy a város egyes köreiben mozgalom indult meg, amely azt célozza, hogy a telefon­előfizetők tömegesen lekapcsoltatják ap­parátusaikat és ha nem is lesz telefonjuk, amin a távolba úgysem lehet beszélni, de tekintélyes mennyiséget takarítanak még­­ idegekben. (d) Változások lesznek a kormányban Kik mennek és kik jönnek ? (Bukarest, szept. 30. — A Szamos cz. tud.) Ab Aurora szerint a kormányban a közeli na­pokban jelentős változások lesznak. Eszerint Sateanu egészségügyi, Valloiinu belügyi, CIr.­culescu k és m­unkaügyi miniszterek, valamint Tatarescu belügyi államtitkár kilépnek a kor­mányból, amelyet Bresianu Iones átszervezni készül. A lap már ezt is tudni véli, hogy a bel­ügyi tárcát Marzescu veszi át, az igazságügy élére visszatér Florescu, míg a kereskedelmi tárcát Sasa vállalja. Belépnek még a kormányba Moldovanu és Baienescu. Dimitrin, a közigaz­gatási reform előadója, belügyi államtitkár lesz, ha azonban tényleg Marzescu lesz a belügy­miniszter, ez a kombináció elesik, mert kettő­jük között személyi ellentétek állának fenn. Ezekkel a hírekkel ellentétben a Rapid bukaresti munkatársa hivatalos helyen úgy ér­tesül, hogy a lapok ilyen irányú híradása nem felel meg a valóságnak. Mindössze Dimitriu államtitkárságáról van szó, aki Franasovici he­lyét fogja elfoglalni. Elfogadták Liantey marokkói kormányzó lemondását Utódja velószlnű­leg Steeg­less. (Pária, szép?, 30.) A francia cii&teztertanács elfogadta Lianteu marsall lemondását s felmen­tette marokkói kormányzói állásából. Lanley marsall utódja átmenetileg Petiin tábornok lesz, azt hiszik azonban, hogy a kor­mányzói széket véglegesig Steeg jelenlegi gyar­matügyi mínisztarül fogja betölteni a kormány. 1 'ow winfamMKmaMWMaMt« iwimmt wiwwiwmminitmvirii Hazaérkeztek a kisebbségi egyhá­zak genfi kiküldőidéi (Szspf. 30) Balázs András és Balogh Arthur, a kisebbségi egyházak genfi kiküldöttjei ma hazaérkeztek. Holnap számolnak be ü nlők­ről és ugyanekkor felelnek az Universus táma­dásaira is. gaawiiiisiiwiMsawwaiTi^iiwr KiiftrtiMiawmMMiMHWB Tizenkilenc satmári diák levizsgázott a pótérettségin öten elbuktak (Nagyvárad, szept. 30. — A Szamos ered. tud.) A Sít­mari középiskolák érettségi vizsgála­tain elbukott diákok tudvalevőág a napokban láttak pótérettsségit Nagyváradon. A református legissnáriumb­ól 2, a laknylyceumból 4, az Eri­­siscu lyceum rom­án tagozatából 9, a magyar tagosaiból 9 tssuló jelentkezett pótérsttségire. Tegnap délután hirdették ki a pótvizsga eredményét, melyaai­int tizenkilenc tanuló siker­rel levizsgázott. A leánygimnáziumból és a ly­ceum magysr tagozatából egy-egy, a román ta­gozatból három tanuló bukott el, míg a ref. fő­­gimnázium mindkét tanulója átment. Nagyváradon összesen 159 tanuló állott pótvizsgára, akik közül 69 ment át, 90 elbukott. Az eredmény kihirdetése után Dime egye­temi tanár, a vizsgabizottság elnöke beszédet mondott a kijelentette, hogy nagy örömére szol­gált, hogy a kisebbségi tanulók jelentékeny elő­menetelt tanúsítottak a román nyelvben.

Next