Szamos, 1927. április-június (59. évfolyam, 72-139. szám)

1927-04-01 / 72. szám

pi mm*Ina .­­ 5 Imi politik­ai napilap n­ortM«/«: Dénes Sándor A lemondás ösvényén Mindig rosszat jelent, h­a egy lord dicséri a munkásokat. Nincs kéznél az az angol felső­házi naplóm, melyben a nemes lord hosszabb és magvas beszéde foglaltatik, a kü­lországi­­ munkások igénytelenségéről, akiket követen­dő példaképen állított az angol munkások elé. Azt sem tudom pontosan, hogy a belga vagy a francia szövőgyári munkásokat dicsérte,­­ de ez mit sem von le a szónok érdemeiből és nem von le semmit a munkások fizetéséből sem, mert éppen arról példázott a lord érteke­­­­zése, hogy ezekből a munkabérekből már nem lehet levonni semmit, olyan alacsonyak. Ki­számította a szónok, — akinek egyébként szö­­vegi ára is volt, az indiai betel-dió koncesszió­­­­ja mellett — hogy amott, abban a bizonyos külországban, a munkás példás igénytelensé­­­­ge, vetekszik a kínai munkás szerénységével, j Meg is mondta, hogy nem lesz addig rend, amíg az angol munkás is hasonló számú marék­i lisztre nem korlátozza étkezését. Kimutatta, hogy a Britt birodalom külkereskedelmi mér­­­­lége, addig nem billenhet egyensúlyba, míg­t a szövött és kötött áruk előállításával foglal­­­­kozó munkások, hasonló hazafias áldozatra nem hajlandók. Miután a lord ötven évvel ezelőtt megtért nevezetes őseihez, bátor vagyok kijelenteni, hogy tévedett, bátor vagyok megkockáztatni, hogy kétségtelen szavahihetősége dacára, jó­­hiszeműleg ugyan, de valótlant állított. Mert, mielőtt a magunk ügyét belekap­csolnánk, vegyük csak elő az azóta felmerült kü­lországi tanulságokat. Mahátmá Ghandi voltaképen nem tett egyebet, mint szelíd és fegyelmezett spórolásra lazította az induso­­­­kat. Bespórolták az igazságkeresést és egy­más között intézték el a bajokat, bélyeg és per­költség nélkül, lemondtak a finom angol szö­vött és kötött áruk élvezetéről, lemondtak min­den élvezetes és zajos mulatozásról, még a la­­kodalmakba sem mentek el, minélfogva — így gondolom — számos angol ipari cikk fo­gyasztása vált feleslegessé. Ez persze még csak halvány körvonalát sem adja annak, a­­mit a próféta elvont a hívektől, de végered­ményben: az indus nép igénytelensége egyet­len év alatt, katasztrofális eltolódást okozott az angol külkereskedelmi mérlegben. Azonkívül ma már, hatalmas tőke­konzer­­vek vezér­igazgatói is mellé szegődtek az igé­nyesség elvének, az autókirály direkt szabad napokat akar adni a munkásnak, hogy növel­je az igényeit, hogy fogyasztásra bírja. Két­ségtelen, hogy ma már a lord elmélete meg­dőlt és rájöttünk, hogy az államok, a nemze­tek, az emberek gazdagságát sokkal inkább­­ növeli a bőséges fogyasztás, mint az igények mérséklése. Az igénytelenség útja és a lemon­dás útja, az elszegényedés útja is egyben. Éppen ezért idejében fejezem ki csodál­kozásomat afölött, hogy a lemondás és igény­telenség ösvényére léptünk. A színházról és a szórakozásokról, már régebben le szoktunk nyaralni ismételten elfelejtettünk, pihenni nem szokásunk, új télikabátot nem veszünk, öltözködni nem akarunk, a fehérneműinket felújítani nincs szándékunkban. Enni még egyelőre eszünk hellyel-közel, ámde felette ve­szedelmesnek tartom, hogy most már az új lakbértörvény alapján, a lakásunkat is fel­adni készülünk. Azt hiszem ezt a túlzott igénytelensé­günket és ezt az áldozatos hajlandóságunkat jobban meg kellett volna előbb gondolnunk és azért szólok idejében, amíg nem késő. é Vasárnapi azon­ra.......................a le/ Manoilescu hatszáz millióval segíti a megyéket intézményeik fenntartásában Capedatu elutasította, de Manoilescu megadta a segélyt (Juh­arest.)"Körü­lbelü­l egy éve, hogy a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium között élénk tárgyalások folynak a megyének adandó pénzbeli támogatások tárgyában. Az új közigazgatási törvény egy egész sor intézmény fenntartására kötelezi a megyé­­ket, mely intézményeket azelőtt állami büdzsé­ből tartották fenn. Minthogy a megyei pótadó kivetés rendszere megszűnt, a megyéknek a­­múgy is igen nehéz a pénzügyi helyzete, ezek­nek az intézményeknek a fenntartása pedig éppenséggel elviselhetetlen terheket rótt a me­gyék pénztáraira. A belügyminisztérium ezért azt kérte a pénzügyminisztériumtól, hogy ezeket a tétele­ket vegyék fel az állami költségvetésbe és mentesítsék a megyéket félm­illiárdon felüli kiadástól. Lapedatu miniszte­rüksége­ alatt a bel­ügyminisztériumnak ezt a kérését a pénzügy­minisztérium kategorikusan elutasította és a rideg elzárkózás folytán az ország számos me­gyéjében voltak pénzügyi nehézségek, olyan­­­nyira, hogy ezeknek az intézményeknek a fen­­tartása is veszélyeztetve volt. (Joga Octavian belügyminiszter ennek az ügynek a rendezése végett tegnap hosszabb megbeszélést folytatott Manoilescu helyettes pénzügyminiszterrel, melynek eredménye­­képen a pénzügyminisztérium egyelőre két­százötven milliós segéllyel jön a me­gyék támogatására. A megbeszélésen jelen voltak a közigaz­gatási vezérfelügyelők közül is számosan és így teljes képet nyert a megyék sanyarú pénz­ügyi helyzetéről Manoilescu, aki megígérte, hogy a pillanatnyi segélyen felül is tervbe ve­szi a megyék ily irányú támogatását. Beava­tottak szerint a belügyminisztérium a mostan kapott összegen felül, mintegy négyszáz mil­liós támogatásra számíthat, a megyék teher­­mentesítése ciméri. Trancu Iasi közmunkaügyi miniszter élesen bírálja az új lakbérleti javaslatot A miniszter szerint antiszociális rendelkezéseket tartalmaz (Bukarest.) Trancu­ Iasu közmunkaügyi miniszter lakásépítési törvénytervezetének in­dokolásában van egy rész, mely különös fi­gyelmet érdemel. A közmunkaügyi miniszter valóság­gal lesújtó kritikát mond az új lak­bérleti törvénytervezetről ebben az indokolásban és Cudalbu miniszter javaslatát egyáltalán nem tartja megoldásnak a lakáskrízis mai állapotában. „Szegényes kí­sérletinek nevez egyébként minden olyan próbálkozást, mely a lakás égető problémáját, a lakbérleti törvényekkel reméli megoldani . Egyetlen megoldás van és ez az épít­kezés, mondja Trancu miniszter és ezek után felsorolja más országok példáját, azoknak az országoknak lakáspolitikáját, ahol a lakáskrí­­zist ma már csak rossz emlékként imerik. Felemlíti Jugoszlávia példáját, ahol az egy és fél millió dináron felüli vagyonnal bí­ró pénzintézeteket, kereskedelmi és ipari vál­lalatokat nemcsak arra kötelezték vállalatuk összes irodáit, raktárait újonnan épített szék­házaikban helyezzék el, hanem tisztviselőik és alkalmazottaikat is újonnan épített házaik­ban voltak kötelesek elhelyezni. Ha az építési kötelezettségeiknek nem tettek eleget, úgy a bérben bírt házakból kilakoltatták őket. En­nélfogva Jugoszlávia már 1923. január else­jén abba a helyzetbe került, hogy a lakbérleti kivételes törvények meghosszabbítását mellőz­hette. Franciaországban az összes állami célokra igénybe vett magán helyisége­ket magán­lakások céljaira kell áten­gedni a törvény értelmében. Emellett tilos bármely lakást kereskedelmi vagy más nem lakás céljaira szolgáló helyi­séggé átalakítani. — Belgiumban kollektív nemzeti szükség­letként kezelték a lakásügy problémáját, míg nálunk, bárha a kérdés aránytalanul égetőbb mint bárhol és bárha az a jövendő generáció érdekében fölötte fontos, nem történt semmi. Franciaországban már 1922­-ben gondoskodik róla a törvényhozás, hogy az állam által igény­bevett épületek felszabaduljanak, míg Cudai­­bu miniszter, — nálunk, ahol aránytalanul ut­óbb a lakásínség — úgy találja, hogy erre nemcsak hogy nincs szükség, de öt évvel később egy homlokegyenest ellenkező törvény­­szakasszal azt kívánja kimondani, hogy az állam és a közigazgatás lakoltat­­hatja ki a polgárokat. A Cuvântul felhívja Trancu-Iasi közmun­ka­ügyi minisztert, hogy legyen következetes és ha­ már a minisztertanácsban nem tudta ér­vényesíteni álláspontját, szólaljon fel a ka­marában a lakbérleti törvény tárgyalása al­kalmával és gyakoroljon hasonló érdemes kri­tikát Cudalbu miniszter antiszociális javaslata felett. frrfirrrfTrTrrrT­rrfTrrwrrrrwTrrrrrry Pittsburg mellett háromszáz bánya­munkást temetett el a bányarobbanás A munkások nagyrésze magyar Pittsburgból jelentik. Az Ehrenfield­ bányavállalat egyik tárnájában borzalmas robbanás történt, amely több, mint 300 bányászt eltemetett. A munkások jelentékeny része magyar kivándorló, akik ezen a környéken nagyszámban élnek és legin­kább bányákban dolgoznak. A robbanás közvetlen a reggeli turnus leszállása után történt, az okot még nem tudták kideríteni. A bá­nya bejáratánál levő igazgatósági épület a robbanás következtében beomlott és több tisztviselő súlyosan megsebesült. A mentő-expedíció tagjai gázmaszkban szálltak le a bányába, miután enélkü­l az ott tartózkodás életveszé­lyes. Egyeseket sikerült kihozni és remélik, hogy a mun­kások nagy részét meg fogják menteni.

Next