Szamos, 1927. április-június (59. évfolyam, 72-139. szám)
1927-04-01 / 72. szám
pi mm*Ina . 5 Imi politikai napilap nortM«/«: Dénes Sándor A lemondás ösvényén Mindig rosszat jelent, ha egy lord dicséri a munkásokat. Nincs kéznél az az angol felsőházi naplóm, melyben a nemes lord hosszabb és magvas beszéde foglaltatik, a külországi munkások igénytelenségéről, akiket követendő példaképen állított az angol munkások elé. Azt sem tudom pontosan, hogy a belga vagy a francia szövőgyári munkásokat dicsérte, de ez mit sem von le a szónok érdemeiből és nem von le semmit a munkások fizetéséből sem, mert éppen arról példázott a lord értekezése, hogy ezekből a munkabérekből már nem lehet levonni semmit, olyan alacsonyak. Kiszámította a szónok, — akinek egyébként szövegi ára is volt, az indiai betel-dió koncessziója mellett — hogy amott, abban a bizonyos külországban, a munkás példás igénytelensége, vetekszik a kínai munkás szerénységével, j Meg is mondta, hogy nem lesz addig rend, amíg az angol munkás is hasonló számú maréki lisztre nem korlátozza étkezését. Kimutatta, hogy a Britt birodalom külkereskedelmi mérlége, addig nem billenhet egyensúlyba, mígt a szövött és kötött áruk előállításával foglalkozó munkások, hasonló hazafias áldozatra nem hajlandók. Miután a lord ötven évvel ezelőtt megtért nevezetes őseihez, bátor vagyok kijelenteni, hogy tévedett, bátor vagyok megkockáztatni, hogy kétségtelen szavahihetősége dacára, jóhiszeműleg ugyan, de valótlant állított. Mert, mielőtt a magunk ügyét belekapcsolnánk, vegyük csak elő az azóta felmerült külországi tanulságokat. Mahátmá Ghandi voltaképen nem tett egyebet, mint szelíd és fegyelmezett spórolásra lazította az indusokat. Bespórolták az igazságkeresést és egymás között intézték el a bajokat, bélyeg és perköltség nélkül, lemondtak a finom angol szövött és kötött áruk élvezetéről, lemondtak minden élvezetes és zajos mulatozásról, még a lakodalmakba sem mentek el, minélfogva — így gondolom — számos angol ipari cikk fogyasztása vált feleslegessé. Ez persze még csak halvány körvonalát sem adja annak, amit a próféta elvont a hívektől, de végeredményben: az indus nép igénytelensége egyetlen év alatt, katasztrofális eltolódást okozott az angol külkereskedelmi mérlegben. Azonkívül ma már, hatalmas tőkekonzervek vezérigazgatói is mellé szegődtek az igényesség elvének, az autókirály direkt szabad napokat akar adni a munkásnak, hogy növelje az igényeit, hogy fogyasztásra bírja. Kétségtelen, hogy ma már a lord elmélete megdőlt és rájöttünk, hogy az államok, a nemzetek, az emberek gazdagságát sokkal inkább növeli a bőséges fogyasztás, mint az igények mérséklése. Az igénytelenség útja és a lemondás útja, az elszegényedés útja is egyben. Éppen ezért idejében fejezem ki csodálkozásomat afölött, hogy a lemondás és igénytelenség ösvényére léptünk. A színházról és a szórakozásokról, már régebben le szoktunk nyaralni ismételten elfelejtettünk, pihenni nem szokásunk, új télikabátot nem veszünk, öltözködni nem akarunk, a fehérneműinket felújítani nincs szándékunkban. Enni még egyelőre eszünk hellyel-közel, ámde felette veszedelmesnek tartom, hogy most már az új lakbértörvény alapján, a lakásunkat is feladni készülünk. Azt hiszem ezt a túlzott igénytelenségünket és ezt az áldozatos hajlandóságunkat jobban meg kellett volna előbb gondolnunk és azért szólok idejében, amíg nem késő. é Vasárnapi azonra.......................a le/ Manoilescu hatszáz millióval segíti a megyéket intézményeik fenntartásában Capedatu elutasította, de Manoilescu megadta a segélyt (Juharest.)"Körülbelül egy éve, hogy a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium között élénk tárgyalások folynak a megyének adandó pénzbeli támogatások tárgyában. Az új közigazgatási törvény egy egész sor intézmény fenntartására kötelezi a megyéket, mely intézményeket azelőtt állami büdzséből tartották fenn. Minthogy a megyei pótadó kivetés rendszere megszűnt, a megyéknek amúgy is igen nehéz a pénzügyi helyzete, ezeknek az intézményeknek a fenntartása pedig éppenséggel elviselhetetlen terheket rótt a megyék pénztáraira. A belügyminisztérium ezért azt kérte a pénzügyminisztériumtól, hogy ezeket a tételeket vegyék fel az állami költségvetésbe és mentesítsék a megyéket félmilliárdon felüli kiadástól. Lapedatu miniszterüksége alatt a belügyminisztériumnak ezt a kérését a pénzügyminisztérium kategorikusan elutasította és a rideg elzárkózás folytán az ország számos megyéjében voltak pénzügyi nehézségek, olyannyira, hogy ezeknek az intézményeknek a fentartása is veszélyeztetve volt. (Joga Octavian belügyminiszter ennek az ügynek a rendezése végett tegnap hosszabb megbeszélést folytatott Manoilescu helyettes pénzügyminiszterrel, melynek eredményeképen a pénzügyminisztérium egyelőre kétszázötven milliós segéllyel jön a megyék támogatására. A megbeszélésen jelen voltak a közigazgatási vezérfelügyelők közül is számosan és így teljes képet nyert a megyék sanyarú pénzügyi helyzetéről Manoilescu, aki megígérte, hogy a pillanatnyi segélyen felül is tervbe veszi a megyék ily irányú támogatását. Beavatottak szerint a belügyminisztérium a mostan kapott összegen felül, mintegy négyszáz milliós támogatásra számíthat, a megyék tehermentesítése ciméri. Trancu Iasi közmunkaügyi miniszter élesen bírálja az új lakbérleti javaslatot A miniszter szerint antiszociális rendelkezéseket tartalmaz (Bukarest.) Trancu Iasu közmunkaügyi miniszter lakásépítési törvénytervezetének indokolásában van egy rész, mely különös figyelmet érdemel. A közmunkaügyi miniszter valósággal lesújtó kritikát mond az új lakbérleti törvénytervezetről ebben az indokolásban és Cudalbu miniszter javaslatát egyáltalán nem tartja megoldásnak a lakáskrízis mai állapotában. „Szegényes kísérletinek nevez egyébként minden olyan próbálkozást, mely a lakás égető problémáját, a lakbérleti törvényekkel reméli megoldani . Egyetlen megoldás van és ez az építkezés, mondja Trancu miniszter és ezek után felsorolja más országok példáját, azoknak az országoknak lakáspolitikáját, ahol a lakáskrízist ma már csak rossz emlékként imerik. Felemlíti Jugoszlávia példáját, ahol az egy és fél millió dináron felüli vagyonnal bíró pénzintézeteket, kereskedelmi és ipari vállalatokat nemcsak arra kötelezték vállalatuk összes irodáit, raktárait újonnan épített székházaikban helyezzék el, hanem tisztviselőik és alkalmazottaikat is újonnan épített házaikban voltak kötelesek elhelyezni. Ha az építési kötelezettségeiknek nem tettek eleget, úgy a bérben bírt házakból kilakoltatták őket. Ennélfogva Jugoszlávia már 1923. január elsején abba a helyzetbe került, hogy a lakbérleti kivételes törvények meghosszabbítását mellőzhette. Franciaországban az összes állami célokra igénybe vett magán helyiségeket magánlakások céljaira kell átengedni a törvény értelmében. Emellett tilos bármely lakást kereskedelmi vagy más nem lakás céljaira szolgáló helyiséggé átalakítani. — Belgiumban kollektív nemzeti szükségletként kezelték a lakásügy problémáját, míg nálunk, bárha a kérdés aránytalanul égetőbb mint bárhol és bárha az a jövendő generáció érdekében fölötte fontos, nem történt semmi. Franciaországban már 1922-ben gondoskodik róla a törvényhozás, hogy az állam által igénybevett épületek felszabaduljanak, míg Cudaibu miniszter, — nálunk, ahol aránytalanul utóbb a lakásínség — úgy találja, hogy erre nemcsak hogy nincs szükség, de öt évvel később egy homlokegyenest ellenkező törvényszakasszal azt kívánja kimondani, hogy az állam és a közigazgatás lakoltathatja ki a polgárokat. A Cuvântul felhívja Trancu-Iasi közmunkaügyi minisztert, hogy legyen következetes és ha már a minisztertanácsban nem tudta érvényesíteni álláspontját, szólaljon fel a kamarában a lakbérleti törvény tárgyalása alkalmával és gyakoroljon hasonló érdemes kritikát Cudalbu miniszter antiszociális javaslata felett. frrfirrrfTrTrrrTrrfTrrwrrrrwTrrrrrry Pittsburg mellett háromszáz bányamunkást temetett el a bányarobbanás A munkások nagyrésze magyar Pittsburgból jelentik. Az Ehrenfield bányavállalat egyik tárnájában borzalmas robbanás történt, amely több, mint 300 bányászt eltemetett. A munkások jelentékeny része magyar kivándorló, akik ezen a környéken nagyszámban élnek és leginkább bányákban dolgoznak. A robbanás közvetlen a reggeli turnus leszállása után történt, az okot még nem tudták kideríteni. A bánya bejáratánál levő igazgatósági épület a robbanás következtében beomlott és több tisztviselő súlyosan megsebesült. A mentő-expedíció tagjai gázmaszkban szálltak le a bányába, miután enélkül az ott tartózkodás életveszélyes. Egyeseket sikerült kihozni és remélik, hogy a munkások nagy részét meg fogják menteni.