Szamos, 1928. január-március (60. évfolyam, 1-75. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Cepturar: LOCOf. NEAferOE it**S 4#4lkm­«B<ipt »stăm la.....................3 laț I far8UOTECA„ASTRA"| 5UIA___ Satu-Mare jij28. 1 (Szatmár) 1­60 Vasárnap t­í ff. 1. ,3<- 2022 poUíllcal napilap P*l«l«i »sarkeix««: O éTiC8 Sándor P­a m­árnap­i métám ára....................6 le/ Aaordcsai látógép korszakában írta: dr. PAÁL ÁRPÁD képviselő. Ezelőtt hatvan esztendővel, 1867­-ben szintén törté­netei fordulókat értünk. De akkor még nem volt repülő­gép, nem volt automobil, még a gőzvasutat is megbá­multák nagyon. Rádióról nem is álmodtak. Még Jókai Mór jövő századának a regénye se álmodott ilyesmiről. Azóta mind csak haladt a maga elképzelhetetlen fej­lődési magaslatai felé az emberiség. A „Szamos“ is azóta haladt, folyt, hullámzott, mintha örök mozgásban a fo­lyam­ névrokonával akarna versenyezni. Megszokott zú­gása lett a helyi társadalomnak, mely nélküle már el se képzelhető. Ha nem mormolna az ujság­ Szamos is, ez mindjárt mindenkinek feltűnne, az emberek valami nagy siketnémaságba jutnának. Tehát a „Szamosának tovább kell folynia. Tovább kell medreznia és partoznia az álla­potokat, így jutott el a hatvan év előtti szerény technikai állapotokból az újságírás mai izgatott betűs, naponkint élő, naponkint meghaló és folytonos új robbanásokkal feltámadó állapotába. Elvisel történelmi változásokat, sőt hordja és kifejezi azokat. Még a cenzúrát is jobban bírja, pedig az hatvan év előtt tényleg kevésbbé volt ismere­tes, mint ma­­napság. Lehet, hogy a cenzúra is moderni­zálódott; vasbilincsek helyett könnyű és finom acélkap­csokkal, vagy éppen láthatatlan lebegéssel nehezedik rá az újságokra. És az újságok még így is tudnak híreket mondani. Hiába! Az élet nagyon széles. Minden területét nem tudja lefogni az se, aki emberi erővel mindent gyeplőzni és kormányozni akarna. A haladás a lefogott területek alól is, azok körül is kinő, mint a fű­ és fa a sziklatöm­ Mk körül. Ejabb hatvan év múlva már a gondolatköz­­lés- kîy.'. I- ’?■ ..vmțan más technikája lesz, mely legyőz­, betétien kisugít.tiS/’ ' *-<•*­­tét és­szakában mi is tudni fogjuk. És tudni fogjuk az óriási lé­nyek, az embertömegek, az egész világ rejtett álmait, me­lyek egymásból fakadva egymást növelik. A „Szamos“ aféle közös gondolatlátója lesz azoknak is, akiknek nem lesz módjuk a külön gondolatlátó gépre. Mert hát lesz, akkor is lesz sok-sok ember, aki szegényen fog élni, s akit a szegénység elviselésére éppen a gondolatlátás tisztasá­gával kell képessé tenni... Kívánom, hogy ebben a jövendőbeli gyönyörű szere­­­­pében is a „Szamos állja meg a helyét pompásan. Lehető­­­­leg a mostani szerkesztőivel együtt s a mostani kedves­­ közönségével együtt. I­ nagy-tanács megszavazta a költségvetést Visszafizerzezik az állandó választmány által felvett tanttemeket (A Szamos ev. tud.) Pénteken délután folytatta a városi nagy-tanács a város 1928. évi költségvetésének vitáját, amely ismételt bizonyságul szolgált arra, hogy a tanácsosok közül mind többen lépnek az objektív kri­tika és alapos tanulmányozás útjára. Visszaszorulnak a politikumok és szenvedelmek, a tanácsosok apróra mérlegelik és bírálják a város lakosainak teherbíró ké­pességét, a napi élet igényeibe kapcsolódnak, miáltal valóban tiszta és világos képe alakul a városi gazdál­kodásnak, szőnyegre kerülnek a városi polgár napi kér­dései és aktuális sebei. A lokálpatriotizmus józanságá­nak régmúlt, de hasznos hangjai csengtek vissza egy egyébként politikailag is exponált városatya nagyon higgadt és okos beszédében: — Legjobb volna nem politizálnunk, vagy ha már politizálunk, támogatnánk a mindenkori kormányt... A „KONZERVÁLÁS KÖLTSÉGVETÉSE“ Popan Augusztás helyettes polgármester, elnöki megnyitója után ^ R­o­t­a­r­e­s­c­u állatorvo­­se c~.'.'''Ms.V'-etPÄt viszont azt is el kell ismernünk, hogy igenis van hala­dás, van fejlődés. A költségvetés az az energia­forrás, melyből az intézmények táplálkoznak, de ezt az erőfor­rást lehetőségeink korlátozzák. Mielőtt erre a kérdésre rátérnék, egy megállapítást kell leszögeznem. Azt neve­zetesen, hogy ez a mai költségvetés jelentékeny hala­dást mutat az előbbi évek költségvetéseivel szemben. Már a tavalyi költségvetésben is nyoma volt ennek a törekvésnek, de aztán sokkal nagyobb mértékben való­sult meg az az elv, hogy költségvetésünk kiegyensúlyo­zott legyen. Nem mondom, hogy tökéletes, de azt igenis állítom, hogy a városnak hosszú esztendők óta nem volt ilyen kiegyensúlyozott költségvetése, ahol ennyire arányban állanak egymással kiadás és bevétel, ahol ennyire reális alapon történt volna a bevételeknek és a kiadásoknak előirányzata. Sőt egyenesen elismeréssel adózom az igen szép munkáért azoknak, akik ennek életre­ hívásában közreműködtek. — A költségvetés kritikáját három szempontból ki felépíteni. Elsősorban azt kell­­ milvftk

Next