Szamos, 1928. július-szeptember (60. évfolyam, 146-222. szám)

1928-07-01 / 146. szám

jârat se/ i«/ politikai napilap PalaKs «BerkeKM: Dénes Sdntfor Vasárnapi szám ára.....................ölet Szatmárhoz közelebb van Bukarest, mint Genf... A Szamos bukaresti munkatársának a lap csütörtöki számában közölt tudósítása komoly, számottevő politikusnak, Titulescu külügyminiszternek nyilatkozatával gazdagította azt a kollekciót, amelyet ha valaki, aki a helyzettel nem ösmerős, elolvas, akár mérget vehet reá, hogy állampolgároknak ezen a kerek világon sehol olyan jó dolguk nincs, mint nálunk Romániában — speciálisan a kisebbségeknek. A helyzettel nem ösmerős, aki ezeket a komoly helyről jövő nyilatkozatokat olvassa, tényleg be is veheti ennek a helyzetnek az irigylendő voltára a mérget, de mi — érdekelt kisebbségiek — óvatosabbak vagyunk a méreggel szemben. Mi ugyan elhisszük az ország belügyminiszterének, hogy a külügyminiszter ténylegesen igaz barátja a kisebbségeknek, a külügyminiszter szavában sincs okunk kételkedni, hogy szeretné megelégedettnek látni a kisebbségeket, akiknek — szerinte — jobb dolguk van Romániában, mint a románoknak, mert ha panaszuk van, mehetnek Genfbe panaszkodni. Igéret meg ne fogja ezt a mi irigylésreméltó helyzetünket, nem kopogtatjuk meg miatta az ujjunkkal az asztalt. Nem tudjuk, hogy a távol határszél kisebbségi lapjainak azok a cikkei is eljutnak-e a miniszter urak asztalára, amelyek nem okvetlen vonnak maguk után megtorlást, lapbeszüntetést, de a magunk részéről szeretném, ha a külügyminiszter úr tudomást szerezne ennek a szerinte ragyogó kisebbségi helyzetnek egynémely árnyoldaláról. Ennek a ragyogó kisebbségi életnek a Mekkája — a miniszteri vélemény szerint — Genf, ahova a kisebbségek minden panaszukkal fordulhatnak, míg szegény románoknak nincs hova fordulniok — mondjuk abban az esetben, ha a kisebbségiek elnyomják őket. Mi ugyan az ideális állapotnak azt tartanák, ha egyáltalában nem lennének kisebbségi sérelmek, ha megszűnnek minden olyan ok, amely a kisebbségek figyelmét a genfi sóhivatal felé fordítaná. Mint tényt azonban le kell szögeznünk, hogy a mi életünk apránként felgyülemlett keserűségeit éppen azok a sérelmek okozzák, amelyekkel nem szaladgálhatunk és nem szaladgálunk Genfbe és amelyeknek eredőjét éppen abban kell keresni, hogy a többségi és kisebbségi polgárok között nagyon gyakran tétetik különbség ez utóbbiak hátrányára. Beszüntetik iskoláinkat vagy ami lassú sorvadásra vezet: megfosztják őket nyilvánossági joguktól. Megtagadják tőlünk a lehetőséget, hogy a vármegyék és városok javára munkálkodó testületekben anyanyelvünkön szólalhassunk fel — ha ez mindjárt ennek a közjóra irányuló munkának a rovására megy is. Nem mentünk soha egyik panaszunkkal se Genfbe, csak a legilletékesebb helyre: Bukarestbe. Mi az eredménye? Annyi, mintha Genfbe mentünk volna: semmi. Mehetünk Genfbe — ezt mondja a miniszteri interjú. De mi nem megyünk és nem akarunk menni, ez a mi válaszunk. Mi itthon szeretnék megkapni sérelmeink orvoslását és minden csalódáson át még mindig várjuk, hogy megkapjuk. Itthon szeretnők elérni azt, hogy a békéről és a konszolidációról elnevezett tizedik esztendőben szűnjünk meg örökösen és megszégyenítően gyanús polgárok lenni különösen mi, határszéli kisebbség, akik mindig és minden igyekezetünk és lovalitásunk dacára gyanúsaknak vagyunk deklarálva egyenként is, de különösen veszedelmesek vagyunk, ha négyen jövünk össze. Nem szaladhatunk, nem is akarunk szaladni Genfbe mindannyiszor, amikor străin-nek, idegennek neveznek bennünket azon a földön, ahol születtünk, ahol apáink sírja domborul, ahol élni — még pedig az állam törvényeinek keretein belül, becsülettel— élni akarunk. Nem tartozik Genfhez, hanem Bukaresthez. ] hogy a béke tizedik évében a kisebbségi állam siniul : Ro»onában, hogy az országot felrobbantsa, hanem hogy itt békességben elhelyezkedjék, részesülhessen a kultúra vívmányainak áldásaiban, tarthasson rádiót. Nem Románia az egyetlen utódállam. És a többiekben: Csehszlovákiában, Jugoszláviában —■ ahol pedig szintén élnek olyan „veszedelmes" kisebbségek, mint mi vagyunk — már régen megszűnt a hadi zóna és a vele járó kivételes állapot. A hadbírósági statisztika a megmondhatója, hogy ez a hadi állapotban tartott terület szolgáltatja a legkevesebb államellenes bünperanyagot. Nem azért, mert hadizóna van és mert négy ember összejöveteléhez engedély kell. Ezt az engedélyt úgyis csak azok kérik meg, akik legális ügyben jönnek össze. Akik államellenes tendenciával akarnak egybegyülni — ha ugyan vannak ilyenek — azok úgysem kérnek erre hatósági engedélyt. Bukaresttől, nem Génitől várjuk mi, hogy a sajtónk szabad legyen a béke tizedik évében és hogy maga az állam járjon elől jó példával : bízzék törvényeinek megtorló erejében anélkül, hogy azok megtartását preventív rendszabályokkal biztosítaná. Genfben nem kereshetünk mi orvoslást, ha a lapjainkat Bukarestben beszüntetik, gyakran úgy, hogy magunk se tudjuk az okát, gyakran csak azért, mert valami kisebb jelentőségű helyi potentát — aki esetleg többet ártott már az ország presztízsének, mint egy becsületes kisebbségi újság — megsértődik és ezirányban interveniál. Csak Bukarest teheti, hogy megszüntesse végre a kivételes állapotokat, amelyek az országban olyan területeket kreáltak, ahol olvasni szabad, de írni nem, ahol szabad az ország belsejében megjelenő lapok szabadabb hangú cikkeit elolvasni, de Isten őrizzen ugyanazokat megírni vagy megírásban csak meg is közelíteni. Bukaresttől és nem Genftől várjuk mi, hogy egyenrangú állampolgároknak tekintsenek bennünket Bukarestben éppen úgy, mint Szatmárian és hogy ha véletlenül akad vezető tisztviselő, aki ilyenekként kezel bennünket, ne kellessen örökösen attól rettegnie, hogy a veszedelmes elemekkel való „paktálás“ miatt elhelyezzék. Szeretnők, ha a külügyminiszter úr megtudná, hogy a romániai kisebbségek nem akarnak az ország boldogulásának — mint ő mondotta — kerékkötői lenni, hanem becsületes, egyenrangú, megelégedett utasai annak a járműnek, amely ezeken a kerekeken a békesség, a megértés, a konszolidáció felé halad. És ennek a járműnek a rúdja nem Genf, hanem Bukarest felé áll. Mert nekünk Szatmárhoz közelebb van Bukarest, mint Genf. TTTTTTTTTTTVTVryrrV TTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTrTTTTTTTTTTT Késik a stabilizáció Titulescu nem utazik Berlinbe • Bratianu távirata Poincaréhoz a stabilizálás érdekében - A minisztertanácson szó sem volt a stabilizálásról — Koalíciós kormány megalakulását sürgetik Bucurestiből jelentik. Tegnap sem tisztázódott a kölcsön, illetve a stabilizálás ügye, sőt mértékadó helyről kiszivárgott hírek szerint most már Londonban is bonyodalmak vannak a kölcsön körül. A Schröder bankház ugyanis — amint a Curentul értesül — újabb követelésekkel lépett fel a román kormánnyal szemben a háború előtti értékpapírok ügyében. A londoni tárgyalások különben is zsákutcába juttatták a stabilizálás ügyét és ezért Antonescu, a kormány megbízottja kegyvesztett lett Bratianu Vintila előtt. Hozzájárul ehhez még az is, hogy Antonescu hibájából szakadtak meg a berlini tárgyalások és éppen azért kormánykörök most azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Berlinbe küldik Lapedatut, a Banca Nationala jelenlegi igazgatóját. Titulescuhoz közelálló körökből kiszivárgott hírek szerint Titulescu visszautasította a berlini utazás tervét arra való hivatkozással, hogy őt közvetlenül nem kérdezték meg a stabilizálás felől, de máskülönben sem fér össze külügyminiszteri méltóságával, hogy azokkal a németekkel folytasson tárgyalásokat, akik a stabilizálásra vonatkozóan olyan röviden végeztek Antonescuval. A Cuventul értesülése szerint Bratianu miniszterelnök táviratilag kérte Poincarét, hogy siettesse a stabilizálás ügyének előrehaladását. Nyílt titok, hogy Bratianu ebben a táviratban nagyon kérte a francia miniszterelnököt, hogy vesse latba minden tekintélyét és jóindulatát a román stabilizálás érdekében. Kormánykörök nem is kételkedtek egy percig sem, hogy a francia Nemzeti Bankkal kötendő megállapodást aláírják, azonban — mint a Cuvátul értesül — az a benyomás, hogy a francia körök szívesen vennék, hia Románia plattformra jutna Németországgal. A minisztertanács tagjai szerdán délutánig várták úgy Poincaré, mint a megbízottak jelentését. Azonban a francia miniszterelnök nem válaszolt, a megbízottak pedig nem küldtek semmi jelentést. Ilyen körülmények között a minisztertanács lefolyásáról szóló hivatalos kommünikében nem közölhették — amint előre tervezték — a kamara rendkívüli ülésszakénak idejét. Ez a körülmény kétségenkívülivé teszi azt, hogy a stabilizálás ügye késik. Kormánykörök ezt a késedelmet annak tulajdonítják, hogy a francia frank •tub''izási“ánsk technik«' >rsztülvételét ugyanazok a francia pénzügyi szakemberek végzik, akiknek feladatuk, hogy megbeszéljék a román kölcsön és stabilizálás feltételeit is. A minisztertanácson egyébként folyó ügyeket tárgyaltak. Azzal kapcsolatban, hogy egy gyanús biztosító társaság „Regina Maria“ névvel a szélhámosságok egész sorozatát követte el, a minisztertanács rendeletileg megtiltotta azoknak a cégeknek a címhasználatot, amelyek királyi neveknek a cég címébe való jogtalan illesztésével félre akarják vezetni a közönséget. Azután ugyancsak a minisztertanácson Bratianu és Titulescu beszámoltak a kisantant bukaresti értekezletéről, elhatározták, hogy azonnal megkezdik a bukaresti jogakadémia épületének építését, végül megállapították, hogy július elsejétől kezdve a minisztériumokban a hivatalos órák reggel nyolc órától egy óráig és kedden, pénteken délután négy órától hét óráig lesznek. Három óra hosszatt tartott a minisztertanács — írja a Curentul — és egy percig sem tárgyaltak Románia legégetőbb problémájáról, a stabilizálásról. Ezzel szemben hivatalos körök már értesültek arról, hogy a stabilizálás keresztülvitele érdekében Románia újabb terheket vett magára. Az Argus című közgazdasági lap berlini magánértesülése szerint a román kormány és a hollandi Nemzeti Bank között megállapodás létesült. A megállapodás szerint Hollandia csak akkor engedi meg az amszterdami börzén az új román kölcsön jegyzését, ha Románia ugyanúgy kártalanítja Hollandiát, mint amilyen kártalanításra kötelezte magát Franciaországgal szemben. A Curentul legújabban szerzett értesülése szerint a stabilizálás elhalasztásának az az oka, hogy Romániában nincsen koalíciós kormány uralmon. Külföldi pénzügyi körök szívesebben vennék, ha pártközi kormány írná alá a stabilizálás megállapodásait. A lap szerint ez a véleményük francia pénzügyi köröknek, amelyek Belgium féladáját hozták elő. A belga frankot csak akkor voltak képesek stabilizálni, amikor nagy nehézségek után Belgiumban koalíciós kormány alakult. A kormány félhivatalos lapja, a Viitorul eddig minden nap néhány szóval intézte el a kölcsön ügyének előrehaladását. Azelőtt midig azt írta, hogy a kölcsön ügye jó uton van most azonban csak ennyit látott jónak: — A stabilizálásra vonatkozó tárgyalások folynak. Politikai körök — A Curentul szerint — meg vannak győződve arról, hogy a kölcsönről csupán szeptemberben lehet szó.