Szamos, 1932. január-március (64. évfolyam, 1-75. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Illesztendő... ? ■í~* Irta: THURNER ALBERT .........Dehogy is uj, mindössze is csak fejelés. A régi rosszból toldozgatja össze a Gondviselés!" Ez a fiatalkori vers jut eszembe a most beköszöntő Újév alkalmából. Mióta várunk már egy jobb és boldogabb újévet, de minden elkövetkezett és befejeződött esztendő tovább iramlik letört reményeinkkel, s itt maradunk szárnyaszegelten, lecsü­ggedt fejjel, minden bizako­dás nélkül a jobb jövő elérkezzen. Kevés bölcseséggel kormányozzák a világot — a régi latin közmondás szerint. Nohát hogy ha akkor kevés volt a bölcseség, mit mondjunk mi ma, mikor minden a feje tetejére van állítva? Van-e egyetlen ország széles e világon, ahol oly sűrűn váltakozná­nk a kormányok, mint nálunk? Vajjon ha a legkivá­lóbb emberek kerülnek is az ország vezetésének Déré, lehet-e valamit alkotniuk, mikor minden mun­kájuk abban teljesedik ki, hogy a különböző hivatali állásokba a saját embereiket ültessék, gondosan el­­távolítva az azelőttieket az útból. Ha az előző kor­mány igyekezett is valamit csinálni az ország javára, az utána következők éppen az ellenkezőjét csinálják az előbbinek, mert magukat hiszik megváltónak. S az azelőtt kicsiny ország nagy emberei meg vannak győződve arról, hogy azok az eszközök, melyek egy nyolcmilliós nemzetnek, mely jóformán csak egy fajból s egy vallás követőiből állott, megfelelők most is, mikor az ország lakossága kétszer akkorára nőtt s nemzetiségi tekintetben egészen más összetételűvé vádolt s más kultúrát hozott magával. Bratianu Vintila a turnu-severini Astra közgyűlé­sén kiadta a receptet, hogy el kellene venni az u. n. kisebbségek ezeréves kultúráját, azokat sötétségben hagyni s megfosztani őket annak lehetőségétől, hogy kultúrintézményeiket nívón tarthassák, fejleszthessék s a világ haladásával lépést tartsanak. — Ez a­­ re­cept nagyszerűen be is vállalt. Előbb bennünket kol­dussá nyomorítottak s egyúttal minden isteni és em­beri törvény s szerződés ellenére iskoláinktól igye­keztek megfosztani s aztán jöhet az uj kultúra, me­lyet a franciáktól másoltak le s amely egyáltalán nem alkalmas a mi népünkre. Ezt nevezik konszolidá­ciónak s ezt hívják a régi jelszavak szerint egyenlő­ségnek, testvériségnek s szabadságnak. Várhatjuk-e mi kisebbségek, hogy az 1932. esz­tendő ezeken az állapotokon gyökeres változást fog hozni? Remélhetjük-e, hogy máról­ holnapra a vezető politikusok mentalitása meg fog változni? Gondol­­hatunk-e arra, hogy a folyton égő gyűlölet hirtelen szeretetté fog átváltozni? Azt hiszem, hogy ezt senki sem hiszi. A viszonyok romlását nagy mértékben elősegí­tette az egész világot elárasztó gazdasági nyomorú­ság, mely nálunk még azzal fokozódott, hogy az ál­lami bevételek igen nagy mértékben elsikkadtak, nagy tőkéket bántani senki sem meri s dúsan virág­o­zanak és gyümölcsöznek a trösztök és­ kartellek, mig nálunk a mezőgazdaság pusztul s mert 87%-ban mezőgazdasági állam vagyunk: természetesen utána pusztul az ipar és kereskedelem s mert az állami bölcseség a régi nyugdíjalapot jogtalanul beolvasz­totta az állami rendes bevételek közé, lehetetlenné tette a nyugdíjak pontos kiegyenlítését s így a lab­i­­ner osztály egyszerű megélhetését is. Igaztalanul, minden komoly mérlegelés nélkül vetették s vetik ki az­ adókat, nem törődve azzal, hogy vájjon a túlméretezett­­ adó be fog-e folyni vagy sem s most ezeket a csaknem teljesen elveszettnek mi­nősíthető állami követeléseket elkeresztelik állami «gyónnak s ennek a reménybeli terhére csinálnak a­z ellen kiadásokat.­ •• — r rinim ünnepeltük a Megváltó születésének év­­e volt az Rt-lap működéséről állapítható meg, hogy gazdag ifju^ko ̋­ s,a ~ 'ern bolsevista -- ki a denét a szegény' ‘“»“so,,“­„hog- szal lé­téiben a bolsevistái,02?1' 5 kove»se 6h Ezze.'. t'en' minden gazdag emtót 'aru»>a< .^T vegyünk el gazdagokká s lenyügözvePé611, .? Iegy unk mi '9 __- - ------------------- tiT/iotlan nonot Voitvhi / 2022 SATU-MAIRE (SZATMAR), 199B. 1. 1, «4. ÉVFOLYAM •- -----------1. SZÁM. POLITIKAI NAPILAP Faléi5«­zerk.: DÉNES SÁNDOR Szerkeszt­őség: Str. Stefan cel Man (Kazinczy­ u.) 1. Telefon: 373. éa X» Kiadóhivatal és nyomda: Str. Casa Voda (Eötvös a) 4. Telefon: 414. <■ 323. Sürgönyeim: Szamos, Sata-Mara. Előfizetési árak: Helyben: havonta 79 negyedévre 225, félévre 450, évente 900 lej, vidékre havonta 90, negyed­­évre 270, félévre 540, évente 1180 kL külföldre a vidéki árak duplája. Egy«« j szám 5 lej, vasárnap 1 lej. A­z ajtó“ könyvnyomda- és részvénytársaság kiadása és ­ franciák, lengyelek és románok egyszerre írják alá a megtámad­hatatlan­­sági szerződéseket Bucurestiből jelenti a Szamos tudósítója. A lapok jelentése szerint Oroszország abban az esetben, ha Románia aláírja a megtámadh­atat­­lansági szerződést, elvileg is lemond Besszará­bi­áh­oz való jogáról. Ezü­gyben már harmadik hónapja folynak fTTTTTTfffVTTTTYf'f'YTVTTYf ?▼ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]?▼ TI a tárgyalások Páris és Moszkva között s nincs kizárva annak a lehetősége, hogy január nyol­cadikára aláírják a pralimináris szerződéseket. A francia kormány azt szeretné, ha a meg­­támadhatatlansági szerződéseket egyszerre ír­nák alá a franciák, a lengyelek és a románok. yrfTrwrrrrrrrrfTrrrrrrwrrrrrrrr'r^rfr MacDonald még mindig titkolta Laval levelét Az angol miniszterelnök nem tagadja, hogy jelentős része lesz a leszerelési konferenciánál Londoni jelentések beszámolnak arról, hogy MacDonald a sajtó képviselői előtt oda nyilat­kozott, hogy nem is tagadja tovább: nagy ré­sze lesz és jelentős szerepe a februári leszere­lési konferencián. Az angol miniszterelnök szemrehányást tett a sajtónak azért, mert le­pattantotta, hogy levelet intézett a leszerelés ügyében Laval francia miniszterelnökhöz. — A szememre vetik mondkAta ex angol miniszterelnök, — hogy kezdeményező levelet írtam Lavalnak. Ez a szemrehányás jogtalan. Valakinek kezdeményezni kellett és igazán nem kívánhattam el Lávaitól, hogy ugyanabban a el ráadásul még a hitél is s igy csináljunk egy kol­lektiv társadalmat, melyben csak a nyomor lesz egyenlő, de akik vezetők lesznek, nem fognak nyo­morogni. Töröljünk el minden hitet, minden vallást s egyetlen imádandó csak az aranyborjú legyen — a szent kollektivizmus érdekében! Nem jó a tűzzel játszani! Az elkeseredett, két­ségbeesett lelkek igen könnyen kaphatók minden vál­tozásra, mert minden változástól csak a jobbat re­mélhetik s tételezik fel. Nem lehet s nem szabad le­kicsinyelni a kommunisták szám­át és munkáját. Lát­tuk már a választások alkalmával, hogy anélkül, hogy elismert jogi személyiségük volna, anélkül, hogy hi­vatalos pártszervezetet tartanának fenn, mint a leg­szebben összetanult concert-muzsikusok, még csak karmesteri vezénylés nélkül is kitűnően tudják a stim­­meket s gixer nélkül játszók le szerepeiket. Nagy­bányán s Felsőbányán összefogtak néhány magukat kommunistáknak valló embert s ezek bátran, felemelt fejjel kijelentik, hogy ha összefognak is húsz-harminc embert, marad még egy néhány száz. Hogyan lehet­séges ez? Vájjon nem a kormányzati bölcseség, nem a kíméletlen adózaklatás s mindenféle újabban ki­­­,volt állami teher rákényszerítése az emberekre hajtotta-e ezeket a szegény jámbor, munkásembere­ket a kommunizmus karjaiba? Mi lett ezeknek a tős­gyökeres bányászoknak évszázados társláda inték­­­ményével? Hova lett az aggkorúkra aranyban félre­tett alapjuk? Lehet-e aztán azon csodálkozni, hogy mikor a bányász azt látja, hogy­ az állam elveszi az általa véres verejtékkel összegyűjtött alapot s így ő aggkorára egyetlen fillér támasz nélkül marad, lehet-e csodálkozni ha államfelforgató elemmé változik át? Hogyan lehetne ezen segíteni? Becsületesen vissza­adni azt, ami az övék volt s pontosan fizetni azokat a saját félretett pénzeikből, akik maguknak s nem másoknak gyűjtötték a saját testi épségük s életük kockáztatásával a rokkant- s nyugdíjalapjukat. Ugy­e­bár, hogy ilymódon le lehetne szerelni — részben — az elégedetlenséget s vissza lehetne adni annyi száz embernek hitét s reménységét, hogy egy keserves, hosszú és veszélyes életküzdelem után meg ffogja kapni azt, amit egyedül ő lelt s magának tett félre. pillanatban, amelyben én neki írtam, ő is in­tézzen hozzám levelet. Ebben a levélben — mint ismeretes —­­MacDonald kormányok közötti konferenciát javasolt, amelynek az lett volna a célja, hogy Anglia és Franciaország a konferenciát meg­előzőleg a leszerelés kérdésében már egységes állásfoglalásra jusson. Az újságírók «leg uak­ftii­t ő a Mekíout­í- MacDon­aldnál, hogy levelére mit válaszolt a francia miniszterelnök. — Az, hogy levelet írtam Lavalnak — vá­laszolta MacDonald — mint eredi tettem, igaz . Van-e a világon még egy állam, ahol a nemzeti bank egy politikai párt kezében lenne? Azt hiszem, hogy nincsen. Az a nemzeti bank, amely egy politikai párté, feltétlenül s első­sorban annak a pártnak az érdekeit kell, hogy szolgálja. Hová lesznek így az egész nemzet összeségének a pénzügyi céljai? l­e­­het-e így pénzgazdálkodást az összeség nevében folytatni? Ezen is lehetne és kellene is segíteni. De hát a mostani idők alkalmasak-e erre? S végül az alkotmány, amely minden itt élőnek egyenlő jogot biztosít papíron — vajjon át fog-e élő törvénnyé alakulni az újévben? Vagy továbbra is megmarad annak, ami már 13 év óta, hogy a csatolt területek a régi Romániának egyszerű kis provinciái legyenek. De nem folytatom tovább, mert azt hiszem, hogy mindenki tudja, érzi azt a sok sérelmet, melyet egy esztendő gyökeresen megváltoztatni képtelen. Tehát a címül odaírt Uj esztendő ugyebár ismét fejelés lesz s a régi rosszból nem igen csak lesz jó ez évben sem. Nekünk, itt élő magyaroknak mégis csak tennünk kell valamit, amivel a magunk nehéz keresztjét elviselhetőbbé tegyük. S ez a jobb össze­­tartás, egymásnak a jobb megértése és megbecsü­lése. Nagyobb áldozatkészség s a gyűlölködésnek necsak egymás iránt, de mindenki iránt való elve­tése s a szeretettel való felcserélése. Ezt hozza meg számunkra az Újév s a lankadat­lan munkásságot minden magyarban, a törhetetlen kitartást kultúránkért, nyelvünkért, mert ha ezekért nem küzdünk, el vagyunk veszve ! A mennyei Megváltó békességet hozott a földre a jóakaratú embereknek. Ezt a békességet őrizzük meg s küzdjünk minden erőnkkel vállvetve jogainkért, melyek az Isten által minden ember számára adott jogok s amelyeknek megszerzését az alkotmány s a nagyhatalmak által garantált szerződések biztosít­ják. Ha összetartás és kitartás lesz bennünk az újév­iben, Isten után hiszem, hogy munkánknak meg lesz­­ az eredménye, mert mi nem akarjuk azt az államot, melynek polgárai vagyunk, felforgatni, de szabad és egyenlő polgárai akarunk annak lenni s a többségi nemzettel együtt munkálkodni a haza sorsán !_______ m éRMfc ff&SSi áBS* B ■■ ^tTvIYV rrTTr ^ i Vi it iYy t ; i r VT1r f i < Hqíi aj fcw ruhákat legszebben fest és tisztit jj^y » / ' J ...................................................................................

Next