Szamos, 1932. április-június (64. évfolyam, 77-156. szám)
1932-04-02 / 77. szám
Volt, nincs Az ötvenmillió francia frank megvolt, de már nincs. Eloszlott, mint a buborék. Heteken át azzal biztatták a nyugdíjasokon, hogy abban a pillanatban, amelyben meglesz, a nyugdíjasok kapják. Nem azok kapják. A tisztviselők részére utaltatta be Argetoianu. Tagadhatatlan: a tisztviselőknek is jól jön. Tagadhatatlan: az országnak ugyanolyan jól jön, ha a tisztviselők kapják, mintha a nyugdíjasok, de mégis szólam kell ellene, mert nem a tisztviselőké, hanem a nyugdíjasoké volt az az álom, hogy az ötvenmillió az övék. Csak az álomrablás ellen szól e szó. Az ellen, hogy nincs álom, amelyet nyugodtan, édesen és a boldog öntudatlanság derűjével végig lehetne álmodni. Mindig megszakítják az álmunkat, mindig felzavarnak és rideg ököllel kiráznak belőle. Az ember jámbor és csendes állat és szereti a sima és kézenfekvő megoldásokat. Ha turista, a hegy tetejére akar jutni, ha fiatal, az öregség nyugalmáig akar elvánszorogni, ha szegény, a gazdagság bércére akar felhágni. Nem igen sikerül, de legalább megpróbálta, aki tervül kitűzte, hogy sikerüljön. Ha nem sikerül, abba is beletörődik, de ha nem engedik, öklöt ráz és hangot hallat. Nálunk és mostanában semmi sem sikerül, mert mindennek útjába állanak. Itt ez az ötven millió is. Már olyan szépet álmodott róla és vele a nyugdíjas. Beosztotta. Ezt ide fizeti, azt oda, így lesz, amúgy lesz. Volt. Már nincs is. Már a tisztviselő cdmodik vele. És vájjon ki kapja? Semmiesetre sem az, aki most azt álmodja, hogy az ötven milliós boldogság az övé lesz. Argetoianu után Vajda Teljes apparátussal vonul fel az ország politikája és diplomáciája a dunai konföderációval szemben. Nem csak támadó, de megvilágító formában is tartottak azok a nyilatkozatok, amelyek, mint a pergőtűz, nap-nap mellett kiugranak a nemzetközi sajtó ólomsorain át Nyugat-Európa irányába. Argetoanu a kamarában tegnap mondotta el hivatalos nyilatkozatát. Gáfencu ma magyar lapnak adott interjút és Vajda most estére a Luptán át mondja el mindazt, amit a dunai konföderációról elmondani akar. A nyilatkozat-pergőtűzből e percben nem szabad még konklúziókat levonni, de annyit máris lehet: Románia sokáig habozott, míg véleményt adott a dunai összeműködéséről, de most, hogy nyilatkozik, tervszerűen megy előre és megy a Tardveu terv ellen. Nincsen elragadtatva Vajda sem ugyanúgy, mint ahogyan Argetoianu sem volt elragadtatva és mindkét politikus odamutat, hogy a gazdasági konföderáció előtt még fontosabb és még mélyebb kérdések is megoldatlanok: megoldatlan a lelkek konföderációja. Addig, amíg nem lesz béke a lelkekben, nem lesz béke a zsebekben sem és amennyiben a lelkek megbékélnek, a zsebek békéjét miért éppen Franciaország kamatoztassa? Sok sértődöttség és fájdalom remeg a mondatok között. Harag és bántódottság a szomszédokkal szemben, bizalmatlanság és tudatos szembeállás a tervezővel szemben és közben, míg ügy vicinálisan mi, a kicsinyek, tiltakozunk, addig a nagy politikában, ők a nagyok gáncsolják a föderációt, amely nem hozza közelebb ezt a megtépett világot. Itt rengeteg még a kérdés, amely vajúdik. Előbb a kérdéseket kell összeérkeztetni és majd, ha ezek a kérdések megbékéltek, megbékélhet az ember zsebe is. Jorga már az utódjáról informálódik Az új kormányt egyes pártok reprezentánsaiból állítják össze Goga biztosan benne lesz, Argetoianu csak esetleg Bucunrestittől jelenti a Szamos tudósítója. A kamara mai ülésén érdekes diskurzus folyt le Jorga miniszterelnök és dr. Lupu között. Lupu beszéde közben Jorga hangosan így szólott: — Mondja Lupu úr, mi a véleménye Gogáról és egy kormányról, amely Goga vezetése alatt áll? A váratlan kérdésre Lupu nem jött zavarba, hanem feltalálva magát, így válaszolt: — Én nem leszek folt egy zsákon, még akkor sem, ha az a zsák nem lyukas. Az Adeverul a diskurzus kapcsán megjegyzi, hogy A Rador jelenti: A Lupta munkatársa ma hosszabb interjúin folytatott le Vajda-Voevod Sándorral. A volt miniszterelnök, a nemzeti parasztpárt vezető egyénisége több mint egy óra hosszat beszélt az újságírónak. Vajda- Voevod Sándor térképeket terített ki maga előtt és a térképekből magyarázta meg azt az állapotot, amelyet a dunai konföderáció teremtene, amennyiben megvalósítanák. Vajda szerint a dunai konföderációnak eddig négy változatát ismeri a történelem. Az első terv a Coudenhoven-Kalergi Richárd grófé, aki Pán Európát akarta megteremteni, a második tervezet a Briand Pán-Európája volt. A harmadik terv Romániában született meg és pedig 1930-ban, mikor is Maniu Gyula egy regionális federációt akart létrehozni és igy a Tardieu-féle dunavölgyi konföderáció, most a negyedik változata annak a gondolatnak, hogy a dunavölgyi államoknak egyesülniük kell. Vajda szerint a tervnek, legalább is a terv keresztülvitelének első lépése az lett volna, hogy A DUNAVÖLGYI ÁLLAMOK ELŐSZÖR egymás között állapodjanak meg. A dunavölgyi államok mezőgazdasági államok és így mindenekelőtt tisztába kell jönniük egymással. — Mégis csak nevetséges — mondotta Vajda Sándor — hogy mindannyian termelünk a Duna völgyében almát és mégis a kaliforniai alma itt benn az országban ver le bennünket. — Ettől el is tekintve — folytatja nyilatkozatát Vajda — én A DUNAI FEDERÁCIÓ JELENLEGI MÉRETEIT SZŰKNEK TARTOM. Ebbe az együttműködési szervezetbe feltétlenül helyet kellett volna kapni Lengyelországnak, Bulgáriának és Görögországnak is. Ennek a megnagyobbodott dunai egyesülésnek, ha egymás között a tagállamok megállapodtak, előbb még két problémát kell elintézniük. Az első probléma a nemzetiségi kérdés. — Mi Romániában nem folytatunk olyan elnemzetietlenítő politikát, mint amilyet Magyarország folytat, ahol is 800.000 német nemzetiségi önállóságát tépázzák meg. A nemzetiségeknek szabadságot kell adni. Olyan szabadságot, amilyen kijár nekik és megilleti őket. A romániai kisebbségeknek könnyű is a helyzetük, mert könnyebben megtanulhatják a román nyelvet, mint a magyarországi kisebbségek a magyar állam nyelvét. Ahhoz, hogy a nemzetiségek az állam kereteibe beolvadhassanak, magasabb kultúrát kell kitermelnünk. Amennyiben Románia ezt a magasabb rendű kultúrt az első eset, amikor egy aktív miniszterelnök a kamara ülésén az utódjáról referáltat magának. — Úgy látszik, írja a lap — hogy Jorga tisztában van azzal, hogy végérvényesen megy és az UJ KORMÁNYT AZ EGYES PÁRTOK REPREZENTÁNSAIBÓL ÁLLÍTJÁK ÖSSZE. A lap már tudni véli azoknak a poltikusoknak a névsorát, akik az uj kormányban részt vesznek, így helyet kapna a kormányban Junian, Goga, Lupu, két liberális vezér, esetleg Argetoianu, Bratianu Gheorghe és Cihosky tábornok. IAAAAAAAttAAAtAAAAAAAAA*UAAAAAAAAAAi rát kitermeli, egészen bizonyos, hogy különösen a nemzetiségek fiatalsága közelebb kerül a román néplélekhez és a román állameszméhez. A másik problémája a Tardieu-tervnek, hogy a határok kérdését abból teljesen ki kell zárni. Ha ezt a jelképes kínai falat ledöntjük — eltűnnek azok az ellentétek, amelyek most a többségi nemzet és a kisebbségi nemzetiségek között fennállanak. — Éppen ezért azt javasolom — mondotta Vajda Sándor — hogy az egyes országok hadiipargyártását és forgalmát minden államban ellenőrizni kell. Európának nem szabad Magyarországot moratóriumba kényszeríteni, mert a moratórium jóvoltából Magyarország pénzhez jut és így lehetővé válik, hogy pénzét fegyverekre és fegyverkezésekre költse. Ha Magyarország nem jut abba a helyzetbe, hogy titkos szervezeteket építsen ki és titkos ügynököket tarthasson fenn, akkor a két állam közötti viszony annyira kedvezővé válhat és barátságos lehet, hogy a román kormány Budapesten akár hivatalos látogatást is tehet. Vajda Sándor nyilatkozata végén konklúziókat nem von le. A szenzációs nyilatkozatból, amely minden esetre az egész világsajtót bejárja majd és ott élénk diskúzióra ad alkalmat, a következő megállapításokat lehet levonni: A Vajda nyilatkozata alapvető kérdésekben teljesen megegyezik Argetoianu tegnapi nyilatkozatával, mert Vajda is azt nehezményezi, hogy Tardieu a dunavölgyi államok megkérdezése nélkül határozta el a konföderáció létesítését. A Vajda nyilatkozatában az a nóvum, hogy ő a dunai konföderációt még szélesebbé akarja kiépíteni, mint ahogyan azt Tardieu elképzelte. Nagyon érdekes végül az, hogy Vajda tisztában van azzal is, miszerint minden konföderációs terv álom addig, amíg a kisebbségek százszázalékos jogait nem biztosítják és ennek kapcsán olyan megállapításokat tesz és olyan gyanúsításokat hangoztat a szomszédos Magyarország ellen, amely gyanúsítások és megállapítások a jószándékú nyilatkozatnak értékét lerontják. Az a hang, amellyel a magyar kisebbségi politikát megítéli, semmiesetre sem járul hozzá ahhoz, hogy a két állam között az a jó viszony kimélyülhessen, amelyet Vajda a konföderáció előfeltételeként megállapít. AééAééáéáátáééAéái Románia és Magyarország közeledésének feltételei Előbb a kisebbségi problémát, aztán a federációt - mondta Vidi A négy terv - A nemzeti szabadság, mint előfeltétel ♦ ♦ ♦ ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] • ♦ • »MM ............................. >♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Háftéjer ruhákat legszebben fest és tisztit Hőftafer