Szamos, 1932. április-június (64. évfolyam, 77-156. szám)

1932-04-02 / 77. szám

Volt, nincs Az ötvenmillió francia frank megvolt, de már nincs. Eloszlott, mint a buborék. Heteken át azzal biztatták a nyugdíjasokon, hogy abban a pillanatban, amelyben meglesz, a nyugdíjasok kapják. Nem azok kapják. A tisztviselők részére utaltatta be Argetoianu. Tagadhatatlan: a tisztviselőknek is jól jön. Tagadhatatlan: az országnak ugyanolyan jól jön, ha­ a tisztviselők kapják, mintha a nyug­díjasok, de mégis szólam kell ellene, mert nem a tisztviselőké, hanem a nyugdíjasoké volt az az álom, hogy az ötvenmillió az övék. Csak az álomrablás ellen szól e szó. Az el­len, hogy nincs álom, amelyet nyugodtan, éde­sen és a boldog öntudatlanság derűjével végig leh­etne álmodni. Mindig megszakítják az ál­munkat, mindig felzavarnak és rideg ököllel ki­ráznak belőle. Az ember jámbor és csendes állat és szereti a sima és kézenfekvő megoldá­sokat. Ha turista, a hegy tetejére akar jutni, ha fiatal, az öregség nyugalmáig akar elván­szorogni, ha szegény, a gazdagság bércére akar felhágni. Nem igen sikerül, de legalább meg­próbálta, aki tervül kitűzte, hogy sikerüljön. Ha nem sikerül, abba is beletörődik, de ha nem engedik, öklöt ráz és hangot hallat. Ná­lunk és mostanában semmi sem­ sikerül, mert mindennek útjába állanak. Itt ez az ötven millió is. Már olyan szépet álmodott róla és vele a nyugdíjas. Beosztotta. Ezt ide fizeti, azt oda, így lesz, amúgy lesz. Volt. Már nincs is. Már a tisztviselő cdmodik vele. És vájjon ki kapja? Semmiesetre sem az, aki most azt álmodja, hogy az öt­ven milliós boldogság az övé lesz. Argetoianu után Vajda Teljes apparátussal vonul fel az ország po­litikája és diplomáciája a dunai konföderáció­­val szemben. Nem csak támadó, de megvilágító formában is tartottak azok a nyilatkozatok, amelyek, mint a pergőtűz, nap-nap mellett ki­ugranak a nemzetközi sajtó ólom­sorain át Nyugat-Európa irányába. Argeto­anu a kamarában tegnap mondotta el hivatalos nyilatkozatát. Gáfencu ma ma­gyar lapnak adott interjú­t és Vajda most es­tére a Luptán át mondja el mindazt, amit a dunai konföderációról elmondani akar. A nyilatkozat-pergőtűzből e percben nem szabad még konklúziókat levonni, de annyit máris lehet: Románia sokáig habozott, míg vé­leményt adott a dunai összeműködéséről, de most, hogy nyilatkozik, tervszerűen megy előre és megy­­ a Tardveu terv ellen. Nincsen elragadtatva Vajda sem ugyan­úgy, mint ahogyan Argetoianu sem volt elra­gadtatva és mindkét politikus odamutat, hogy a gazdasági konföderáció előtt még fontosabb és még mélyebb kérdések is megoldatlanok: megoldatlan a lelkek konföderációja. Addig, amíg nem lesz béke a lelkekben, nem lesz béke a zsebekben sem és amennyiben a lelkek megbékélnek, a zsebek békéjét miért éppen Franciaország kamatoztassa? Sok sértődöttség és fájdalom remeg a mon­datok között. Harag és bántódottság a szomszé­dokkal szemben, bizalmatlanság és tudatos szembeállás a tervezővel szemben és közben, míg ügy vicinálisan mi, a kicsinyek, tiltako­zunk, addig a nagy politikában, ők a nagyok gáncsolják a föderációt, amely nem hozza kö­zelebb ezt a megtépett világot. Itt rengeteg még a kérdés, amely vajúdik. Előbb a kérdéseket kell összeérkeztetni és majd, ha ezek a kérdések megbékéltek, megbékélhet az ember zsebe is. Jorga már az utódjáról informálódik Az új kormányt egyes pártok reprezentánsaiból állítják össze Goga biztosan benne lesz, Argetoianu csak esetleg Bucunrestittől jelenti a Szamos tudósítója. A kamara mai ülésén érdekes diskurzus folyt le Jorga miniszter­­elnök és dr. Lupu között. Lupu beszéde közben Jorga hangosan így szólott: — Mondja Lupu úr, mi a véleménye Gogáról és egy kormányról, amely Goga vezetése alatt áll? A váratlan kérdésre Lupu nem jött zavarba, hanem feltalálva magát, így válaszolt: — Én nem le­szek folt egy zsákon, még akkor sem, ha az a zsák nem lyukas. Az Adeverul a diskurzus kapcsán megjegyzi, hogy A Rador jelenti: A Lupta munkatársa ma hosszabb­­ interjúin folytatott le Vajda-Voevod Sándorral. A volt­­ miniszterelnök, a nemzeti­ parasztpárt vezető egyénisége több mint egy óra hosszat beszélt az újságírónak. Vajda- Voevod Sándor térképeket terített ki maga előtt és a térképekből magyarázta meg azt az állapotot, amelyet a dunai konföderáció teremtene, amennyiben­­ meg­valósítanák. Vajda szerint a dunai konföderációnak eddig négy változatát ismeri a történelem. Az első terv a Couden­­hoven-Kalergi Richárd grófé, aki Pán Európát akarta megteremteni, a második tervezet a Briand Pán-Euró­­pája volt. A harmadik terv Romániában született meg é­s pedig 1930­-ban, mikor is Maniu Gyula egy regionális federációt akart létrehozni és igy a Tardieu-féle duna­­völgyi konföderáció, most a negyedik változata annak a gondolatnak, hogy a dunavölgyi államoknak egyesül­niük kell. Vajda szerint a tervnek, legalább is a terv keresz­tülvitelének első lépése az lett volna, hogy A DUNAVÖLGYI ÁLLAMOK ELŐSZÖR egymás között állapodjanak meg. A dunavölgyi államok mezőgazdasági államok és így mindenekelőtt tisztába kell jönniük egymással. — Mégis csak nevetséges — mondotta Vajda Sán­dor — hogy mindannyian termelünk a Duna völgyében almát és mégis a kaliforniai alma itt benn az ország­ban ver le bennünket. — Ettől el is tekintve — folytatja nyilatkozatát Vajda — én A DUNAI FEDERÁCIÓ JELENLEGI MÉRE­TEIT SZŰKNEK TARTOM. Ebbe az együttműködési szervezetbe feltétlenül helyet kellett volna kapni Lengyelországnak, Bulgáriának és Görögországnak is. Ennek a megnagyobbodott dunai egyesülésnek, ha egymás között a tagállamok megállapodtak, előbb még két problémát kell elintézniük. Az első probléma a nemzetiségi kérdés. — Mi Romániában nem folytatunk olyan el­nemzetiet­lení­tő politikát, mint amilyet Ma­gyarország folytat, ahol is 800.000 német nem­zetiségi önállóságát tépázzák meg. A nemzetiségeknek szabadságot kell adni. Olyan szabadságot, amilyen kijár nekik és megilleti őket. A romániai kisebbségeknek­­ könnyű is a helyzetük, mert könnyebben meg­­­­tanulhatják a román nyelvet, mint a magyar­­országi kisebbségek a magyar állam nyelvét.­­ Ahhoz, hogy a nemzetiségek az állam kereteibe beolvadhassanak, magasabb kultúrát kell ki­termelnünk. Amennyiben Románia ezt a magasabb rendű kultú­rt az első eset, amikor egy aktív miniszterelnök a ka­mara ülésén az utódjáról referáltat magának. —­ Úgy látszik, írja a lap — hogy Jorga tisztá­ban van azzal, hogy végérvényesen megy és az UJ KORMÁNYT AZ EGYES PÁRTOK REP­REZENTÁNSAIBÓL ÁLLÍTJÁK ÖSSZE. A lap már tudni véli azoknak a po­ltikusoknak a névsorát, akik az uj kormányban részt vesznek, így helyet kapna a kormányban Junian, Goga, Lupu, két liberális vezér, esetleg Argetoianu, Bratianu Gheorghe és Cihosky tábornok. IAAAAAAAttAAAtAAAAAAAAA*UAAAAAAAAAAi rát kitermeli, egészen bizonyos, hogy különösen a nemzetiségek fiatalsága közelebb kerül a román néplélekhez és a román állam­eszméhez. A másik problémája a Tardieu-tervnek, hogy a határok kérdését abból teljesen ki kell zárni. Ha ezt a jelképes kínai falat ledöntjük — el­tűnnek azok az ellentétek, amelyek most a több­ségi nemzet és a kisebbségi nemzetiségek kö­zött fennállanak. — Éppen ezért azt javasolom — mondotta Vajda Sándor — hogy az egyes országok hadi­ipargyártását és forgalmát minden államban ellenőrizni kell. Európának nem szabad Ma­gyarországot moratóriumba kényszeríteni, mert a moratórium jóvoltából Magyarország pénz­hez jut és így lehetővé válik, hogy pénzét fegyverekre és fegyverkezésekre költse. Ha Magyarország nem jut abba a helyzetbe, hogy titkos szervezeteket építsen ki és titkos ügy­nököket tarthasson fenn, akkor a két állam kö­zötti viszony annyira kedvezővé válhat és ba­rátságos lehet, hogy a román kormány Buda­pesten akár hivatalos látogatást is tehet. Vajda Sándor nyilatkozata végén konklú­ziókat nem von le. A szenzációs nyilatkozatból, amely min­den esetre az egész világsajtót bejárja majd és ott élénk diskúzióra ad alkalmat, a követ­kező megállapításokat lehet levonni: A Vajda nyilatkozata alapvető kérdések­ben teljesen megegyezik Argetoianu tegnapi nyilatkozatával, mert Vajda is azt nehezmé­­nyezi, hogy Tardieu a dunavölgyi államok megkérdezése nélkül határozta el a konföderá­­ció létesítését. A Vajda nyilatkozatában az a nóvum, hogy ő a dunai konföderációt még szé­lesebbé akarja kiépíteni, mint ahogyan azt Tar­dieu elképzelte. Nagyon érdekes végül az, hogy Vajda tisz­tában van azzal is, miszerint minden konföde­­rációs terv álom addig, amíg a kisebbségek százszázalékos jogait nem biztosítják és ennek kapcsán olyan megállapításokat tesz és olyan gyanúsításokat hangoztat a szomszédos Ma­gyarország ellen, amely gyanúsítások és meg­állapítások a jószándékú nyilatkozatnak érté­két lerontják. Az a hang, amellyel a magyar kisebbségi politikát megítéli, semmiesetre sem járul hozzá ahhoz, hogy a két állam között az a jó viszony kimélyülhessen, amelyet Vajda a konföderáció előfeltételeként megállapít. AééAééáéáátáééAéái­ Románia és Magyarország közeledésének feltételei Előbb a kisebbségi problémát, aztán a federációt - mondta Vi­di A négy terv - A nem­zeti szabadság, mint előfeltétel ♦ ♦ ♦ ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] • ♦ • »MM ............................. >♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Háftéjer ruhákat legszebben fest és tisztit Hőftafer

Next