Szamos, 1934. január-március (66. évfolyam, 1-74. szám)

1934-01-03 / 1. szám

BI2LIDISCA CSUIBALA A3I3UPARE3 SZERDA SATU-MARE (SZATMÁRI, MM. I. 3. m. ÉVFOLYAM----------------1. SZÁM POLITIKAI NAPILAP Px-ií-íni» ax«ni.: DÉNES SÁNDOR ?,»«fe«szlös<o: Sír, Stefan «8 Ware {Kazinczy-aJ 14, Telefon SS. és 358. KiadóAvatai és nYoatdm Sír: Caza Vada CEotvös-occaJ 4 Telefon: 414. Sürgönyeim: Szama*, Sahi-More. Befizetési érák hefri**** és vidéken egyaránt: havonla ft üá, negyedévre 180 lej, félévre 340 Külföldre: havonta 100 lei Ecnpvs szám­ára 3 lei, vasárnap és adm*» rwpokoe 3 lei A Szabadságé könyv« nyomd» és lapkiodé r.~i kíndána- Prágos Teolit írta;: dr. Fischer József Csalogatóul írtam a címet. Szeretném ugyanis, ha ezt az írást sokan, nagyon sokan elolvasnák. És csudálatos: az emberek nagy többségét akkor érdekli valami, ha összefüg­gésben van valamely érdekes személyiséggel, príme még ha azt a hatalomnak aktuális dísze is cifrázza. Mikor ellenzéken volt és a mellőzéseknek és az igazságtalan félretaszításoknak keserű kenyerét ette, hihetetlenül imponált nekünk störhetetlen optimizmusával, pompás munka­­készségével és szívósságával és nyíltan kife­jezést adtunk személye és képességei iránt veló megbecsülésünknek, pedig ez az akkori uraimon levők előtt nem volt kedves dolog. Most azonban az ember úgy látja, hogy szembe kell kerülni vele. Most, amikor kifi­zetné magát a személyének való udvarlás, amikor a hatalmon levő pártnak legsúlyosabb reprezentánsa, akkor azt kell mondanunk nyíltan, becsületesen, de teljes határozottság­gal: nem jól van így és amit akar, az nincsen a köznek, a városnak és a megyének az érde­kben.­­ ..­: Mjj Különböző interjúk során különösen két általa hirdetett elv az, amely ellen a nagy «Menjem­,pár ki­járó referenciával, de elszánt­sággal hadakozni fogunk. Az egyik későbbre marad. Rá fogunk mutatni minden vonalon és minden vonatkozásban annak a felfogás­nak a hibáira,, amellyel ő, a pártember és a péri fegyelemnek a­ legorthodoxabb képviselő­je a kisebbségi pártok szükségét, értelmét és öszetételét megtámadja. Ez a vitázásunk azonban későbbre maradhat. Nem túlságosan sürgős. De van kinyilvánított és hangoztatott tervei között egy olyan, amelyet a város exiss feudális érdekében egy pillanatra sem­­ szabad válasz nélkül hagyni. Ez a sürgős és véresen komoly pont a megyeszékhely elvitelének hangoztatása. A motívumok, amelyekkel a képviselő úr körülindokolja ezt az elhatározását, semmi­féle tekintetben sem megállók. A gazdasági kérdések, amelyeket a képviselő úr ennek a kérdésnek elbírálásánál nem tekint fontosak­nak, a mi szemünkben a leglényegesebbek és legfontosabbak. Itt van már az ideje, hogy Szintén és nyíltan megmondjuk egymásnak: nem lehet az úgynevezett közjogi sérelmi po­litikából megélni sem az egyik, sem a másik oldalon, a gazdasági kérdések a fő fontossá­­gúak­. Mi, örökös ellenzéki emberek azért nem néztük rossz szemmel a liberális­ párt uralom­­ra jutását, mert tudtuk, hogy az ő hitük sze­rint a gazdasági kérdések elsőrangú fontossá­gúak. Mégis csak lényeges mindenki előtt, bármilyen nemzetiségű és bármilyen feleke­zetű legyen is, hogy azon a darab földön, ahol a kenyerét, ha nehéz munkával is, ha szű­­kösen is, de megkereshesse. Az pedig kétség­­tlen, hogy a gazdasági érdekek, a földrajzi elhelyezés, a megye minden részéhez való köz­ponti fekvés a már eddig meglevő intézmé­nyek, elsőrangú parancsok­ szükséggé teszik, hogy a megyeszékhely Szatmáron legyen. A megyeszékhely elvitele Nagybányára annak a városnak a jelentőségét csak közigaz­gatási szempontból emelné, ellenben kereske­delm­i és gazdasági fejlődéséhez minimális mértékben járulna hozzá. Szatmárnak azon­ban súlyos és ki nem heverhető károkat okoz­na az elvitel. A konjukturák idején ez a vá­ros fekvésénél, polgárai munkásságánál és '*•» % Búcsúzon Különböző szám­ mű­veletek eredménye­képen immár megállapítást nyert, hogy Szat­mári város és vármegye részére magyar képviselő nem jut. Hatezernél több magyar választó hiába fáradozott tehát, hiába kockáztatta egész­ségét is, meg kellett érnünk, hogy öt sikeres választás után immár ez a hatodik ered­ményhez nem vezetett. Az elmúlt két és fél év nagyon közel hozott ennek a vármegyének és városnak sok kiváló tényezőjéhez. A magyar községekben tett uraim pedig meggyőztek arról, hogy ezek lakói hősies küzdelmet folytatnak a gazdasági lerongyolódás és elnemzetlenedés veszélye ellen. MINDEN TAPASZTALATOM, AMIT KÉPVISELŐSÉGEM ALATT SZE­REZTEM, ARRA KÖTELEZ, HOGY ENNEK A VÁRMEGYÉNEK ÉS VÁROSNAK MAGYARJAIT MÉLYSÉGES TISZTELETTEL TART­SAM EMLÉKEMBEN ÉS AZT A BIZALMAT, AMELYET BELÉM HELYEZTEK, LEGSZEBB POLITIKAI EREDMÉNYEIM KÖZÉ SO­ROZZAM. Kérem, tartsanak meg szives jó emlékükben és ne lankadjanak annak a gondolat­nak szolgálatában, amelyet számmüveletekkel megsemmisíteni nem lehet. Nemzethü üdvözlettel: Dr. JAKABFFY ELEMÉR. A fenmti sorokkal egyidejűleg Ilosvay j egyesitett szatmármegyei és szatmári tago­ Lajos kanonok, az Országos Magyar Párt­­ zatának elnöke a következő levelet kapta: — Azt hiszem, immár bizonyosra vehető, hogy Szatmár magyarsága parlamenti képviselet nélkül marad. Ám ez a fájdalmas tény nem mentesít azon kötelességem alól, hogy hálás köszönetet ne mondjak Szatmár város és a vármegye magyar vezetőségének azért az odaadó, lankadatlan munkásságáért, mellyel ügyünket szolgáln*­tj» volt. Ezt az ügybuzgóságot, valamint törhetetlen fajsz­eretetet, amelynek annyi jelét adta, soha elfe­lejteni nem fogom és mindenkor büszkeséggel tölt majd el, hogy két és fél éven át ennek a nemes közületnek képviselője lehettem. — Kérem a nagytekintetű Elnökséget és az elnöki tanács minden tagját, tartson meg szíves jó emlékében és küzdjön tovább azért a nemes ügyért, amelyet minden megpró­báltatás közepette is, tovább szolgálnunk kell. Kitűnő tisztelettel: Mélyen a szivünkbe hatnak azok a me­­legbatnjgu bucsu-szavak, amelyeket dr. Ja­kabffy Elemér intéz a szatmármegyei és szat­mári magyarsághoz. Ah­hoz a­ magyarsághoz, amely a hivata­los számadási műveletekkel szemben is lélek­ben a képviselőjének tartja dr. Jakabffy Elemért. A szavazatok számarányát meg le­het változtatni furfangos matematikai művele­tekkel, de a telkekből sarjadzott és ott mé­lyen gyökeredző érzések átszámítására nincs logariti­mus. Mi nem búcsúzunk dr. Jakabffy Ele­ Dr. JAKABFFY ELEMÉR.­ ­ méntől, aki két és fél év alatt a szívünkhöz nőtt, aki együtt érzett velünk, aki egy volt ennek a vármegyének és városnak magyarsá­gával, akitől okos, higgadt,­­gerinces nemzeti öntudatot tanultunk. • Lesz­­ még tisztja választás Nagy-Romá­­niában, amelyet nem fog megzavarni a kép­zelt betegségeknek az a tudományosan még fel nem fedezett fajtája, amely tízatmár me­­gyébe­n jelentkezett első ízben. Leszünk mi még makk-egészségesek is és­­ akkor is dr. Jakabffy Elemér nevével megyünk a válasz­tási küzdelembe. vállalkozó kedvénél fogva hatalmasat fejlő­dött. Nagy építkezések, gyár­alapítások indul­tak meg a város területén. A gazdasági kon­­juktúra elmúltával ez a megindult fejlődés erősen és hirtelen megállott és nem jöttek a városba, közintézmények, amelyek a gazdasági élet természetes és megszűnt ritmusának hiá­nyát pótolták volna. Ha tehát most egy ilyen intézmény, amelynek százfajta vonatkozásai vannak, innen a központi helyről szükség és okok nélkül elvitetik, akkor ez a város fejlő­désének helyrehozhatatlan károkat okoz, nem­csak azért, mert egy közintézmény innen el­vitetett, hanem azért is, mert ez az erős, gaz­dasági kultúrájú város elveszti jelentőségét abban a tekintetben, hogy az államhatalom súlyához képest a jövőben közintézmények id­ehozatalával támogassa. De a kulturális szempontok és a kulturá­lis indokolások sem állják meg a helyüket. Én nem hiszem azt, hogy a román kultúrának bárhol és jobb munkásai és szorgosabb terjesz­tői volnának, mint Szatmáron. Nem vagyok híve a cluboknak, de azért fel kell figyelni a román kultúra terjesztése tekintetében arra a munkára, amit az Union Club román éneke­seik, muzsikusok és más román kulturális tö­rekvések felléptetésével csinál. Csak futtában említjük meg azt az intenzív munkát, amit ebben a tekintetben az Astra helyi fiókja és más kulturális egyesületek kifejtenek. És van még egy nagyon fontos dolog, amelyet az igazi kultúr­embernek mindennél jobban meg kell becsülnie. Ebben a városban a két népnek nemes, valódi és tiszta kultúrája egymásra hatva, egymáshoz közeledve és egymás érté­keit megbecsülve nagy mértékben hozzá fog járulni annak a kikerülhetlen történelmi adatnak a megvalósításához, hogy ezt a két népet, amely egymásra van utalva, lalturaja legszebben fest es tiszti»f?*f Alt gallérok f'fljl öltönyök vegytisztitásaV 1*1 OVp**'■

Next