Szabadsajtó, 1937. január-március (69. évfolyam, 1-74. szám)

1937-01-01 / 1. szám

mnmnw in SATU-MARE, 1. szám. - aa»3aBaHBaB^.i^l $rai 3 Lel t»»«* POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR PÉNTEK, 1931. I. 1. PTSF boldog uj esztendő? irtó: DÉNES SÁNDOR Kisvárosi Nyárspolgár, akinek kultúra terén ol­y annyira túlzottak az igényei, hogy azokat sem a kvaterkázás, sem­ a kártya­játék, sőt még a két antifa­jt szerencsésen egyesítő koccintós­ kalá­­sz sem tudja kielégíteni, mindennapos kultur­­szomját kedvelt újságjainak hűs hírforrásából sírja. Kisvárosi Nyárspolgár tehát, akinek idegeit embertelenül megtépázzák a mindennapi élet keser­ves küzdelmei, este hazamegy, azzal teszi be háta mögött az ajtót­, hogy a két­szobás, előszobás apart­man az ő külön birodalma, ahova nem törhetnek be a politika szennyes hullámai, oda nem jut be szélsőségek demagógiája, jóízűen meg­vacsorázik és annak utána mint Zárt Ajtó Országának szuve­rénje letelepszik öreg karosszékébe, rágyújt a szi­varjára, nanáesba bujtatott lábait keresztülrakja egymáson, felrakja az okulárét és újságja segítsé­gével bekapcsolódik a­ nagyvilág eseményeibe. És olvassa, amint írva vagyon, hogy Naxos szigetének lakóit hisztérikus görcsök lepték meg. Miközben feltárult előttük a jövő titka: az elkö­­••­­•••••"­­­­«vdc-ben. Jadizilnas háború szakad az emberiségre. Tovább lapoz és olvassa, hogy a jövő háború­jában minden repülőgép négyszáz, egy öt gépből álló raj tehát összesen kétezer gyújtó­bombát fog tudni ledobni az áldozatul kiszemelt városra. Meg­nyugvással veszi tudomásul, hogy a bombavetőnek nem kell okvetlenül céloznia, mert ha csak minden izedik - tehát összesen kétszáz — bomba talál, az 's igen szép és lélekemelő teljesítmény lesz, mert azok az úgynevezett elektron-thermit bombák, ame­­lyek ilyen esetben divatosak. 2—3000 Celsius fok bőséget tudnak kifejteni, amely hő mindent egy­bevetve teljesen elegendő, hogy például egy olyan nagy városban, mint a mienk, mindent porrá égessen. Miután Kisvárosi Nyárspolgár mellre szívta a látnoki jóslatokat és szemei előtt tisztán állanak a rákövetkező esztendő összes kilátásai, még átfutja a napi hireket is, amelyek között olvassa, hogy egy városban — mindegy, hogy melyikben — a gyermekek háborúsdit játszottak és ezenközben egy tizennégy éves diák úgy belejött a hősi szerepbe, hogy penecilusával győzedelmesen halálra szúrta ez ellenséges csapat vezérét. Kultur­szomját egy estére imigyen kielégítvén Kisvárosi Nyárspolgár még megnézi a másnapi Mozi-műsort, ahonnan is megtudja, hogy a mozgó­­fényképszínházban kedvelt és nagyrabecsült, tudós írójának, H. G. Wellsnek kitűnő regényéből Mi lesz holnap címen travesztált filmje kerül műsorra. Másnap tehát ott ül a moziban. És élvezkedik. Ami nagy szó, mert a minap például nagyon nem volt megelégeedve a Shirley Temple filmmel. Hallatlanul barbár dolognak­ tartja ugyanis, hogy manapság a legrózsaszínűbb szerelmi romantikát, ebben az esetben a legnaivabb gyermek­mesét is Háborús stani­lba adjusztálva adják be a nézőnek. Ahhoz, hogy a gyermek-primadonna minden kedvessége, minden bája érvényesüljön, belháboru veszekedett szüzséjét tálalják fel és amikor egy­­egy forradalmár vagy ellenforradalmár holtan esik össze, a nézőtérről felzúg a taps, és ha nem lenne sötét, azt is látni lehetne, hogy csurog az élvezke­­déstől a lelkes néző nyála. Az egész telt színházban nem akad senki, aki odahajolva a serdülő gyermek füléhez és súgva, ne­hogy az emberölésbe belemelegedett szomszéd il­lúzióját elrontsa, felvilágosítsa a gyermeteg lel­ket : — Annak a szegény embernek, aki holtan for­dult le a lováról, akit rong­gyá tépett a gránát, fontosan szíven talált a gépfegyver, otthon édes­anyja, esetleg felesége, gyermekei vannak... De a Wells-film — az más. Hatalmas, felhőkarcoló paloták gőgösködnek a vásznon: a jövő városa. Békés, gondtalan em­berek járnak az utcán, modern autók száguldanak, villamos transzparensek vakítóan ragyognak. Ez már teszi. De hangosodik a film: a város fölött repülő­gépek sötétítik el az eget, de hogy ne legyen na­gyon sötét, bombákat dobálnak a gőgös palotákra, a békés, jókedvű emberekre. Kisvárosi Nyárspolgár háta mögött apa, anya és öt­éve­s gyerm­ek A gyermek i­egve megszólal: — Apuka, mi az, hogy bomba? Apuka értelmesen megmagyarázza a süvölvény emberkének a bomba értelmét és jelentőségét, de a gyermek nem elég fogékony mert a magyará­zat után azt mondja: —­ Apuka, én félek a bombától. A vásznon dühöng a pusztulás elszabadult szelleme és Kisvárosi Nyárspolgár magában átkoz­ni kezdi a kultúrát, a modern technika vívmányait. Mi még épitő­kockákat kaptunk ajándékba, a mai gyerek a rombolás gyönyörűségeiben szóra­kozik. Mi még arról álmodoztunk, hogy ha a repülés tökéletesedik, mint büszke sasok fogják szelni az eget. A mai ember már tudja, hogy a repülő-közle­kedés egészen mellékes dolog. A fő az, hogy a ma­gasan szárnyaló gépről gyilkos bombákat lehessen ledobni békés városokra, azok ártatlan lakóira. És Kisvárosi Nyárspolgár békés lelke vissza­­vágyakozik a delizsánc korába, amikor a sárbara­­gadt járművekről nem­ lehetett bombát hajigálni emberi életek kioltására, városok elpusztítására. Visszagondol arra, hogy ő még úgy tanulta, hogy a tudománynak az a hivatása, hogy a ki­képzés segítségével új boldogság és jólét kapuit’ nyissa meg a folyton szaporodó népesség előtt. Ő még arról olvasott, hogy szorgos munkás emberi kezek kopár puszták helyén virágzó fal­vakat, városokat emelnek. Tudott róla,­ hogy a bányákban, olvasztó ko­hókba láthatatlan levegőt szivattyúznak, hogy a munkás tüdeje egészséges táplálékhoz jusson. Megtanulta, hogy a napsugarat a fényképész egy pontra gyűjti, hogy megörökítse szeretteink képét, hogy a jóságos égi­test azért ontja arany­ sugarait, hogy a vaknak visszaadja szeme vilá­­gát, sántának a lábát, bénának a kezét. Kisvárosi Nyárspolgár úgy ébred fel, mint egy szép álomból a rettenetes valóságra és rádöb­ben, hogy a népesség szaporodásának ellenszere a bomba, a föld világában virágzó városok helyét a földdel egyen’őv: .csír a rrc.k •. ‘••-'•hn } ; •*. v-gőt szándékosan mérgezik meg és a nap sugarait a pusztítás, a nyomorék­gyártás igájába fogják... És Kisvárosi Nyámpolgár hosszú időn át bó­dul­tan jár az utcán, ahol elbizakodott emberek azt hiszik, hogy érdemes a bizonytalan holnap kenye­re után szaladgálni ahol gyermek-kocsikban süt­kérező ember-palántákat babusgatnak és 1937. be­köszönt­ével tétován, bambán, gépiesen mondogatja? - Boldog uj esztendőt... De magában odarendel a jó kívánsághoz egy kétségbeejtő, nagy kérdő­jelet. t,«tpwr*jk sap»í szésasa 12 «Mal ! Hájtájer 0 Románia és Magyarorszég kezdjenek közvetlen politikai tárgyalásokat Dr. Gritz Gusztáv volt magyar külügyminiszter akciója a politikai helyzet enyhítése" érdekében (Budapest.) Gróf Bethlen István volt magyar miniszterelnöknek a magyar ki­sebbségek helyzetéről szóló karácsonyi cikke élénk visszhangot keltett a politikai életben- A 8 órai Újság tegnap esti számában dr. Gratz Gusztáv belső titkos tanácsos, volt külügy­miniszter nyilatkozatot ad. Ebben a nyilatkozatban hangoztatja, hogy a romániai magyar kisebbségek érdekében és a román-magyar politikai helyzet enyhítése végett akciót indít éa felveti a közvetlen politikai tárgyalások gondolatát. Gratz Gusztáv nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a népszövetségi metódusok csődöt mondtak. Hiábavaló kísérlet lenne a panaszok csoportosításával újra Genfben próbálkozni. Rámutat arra, hogy Jugoszláviában is azért keletkezett kedvezőbb atmoszféra a kisebbsé­gek számára, mert a két­ ország egymás közötti viszonya az utóbbi időben igen sokat javult­­. Nem kell tehát feladni a reményt — fejezi be a nagy érdekességű cikk — hogy ugyanez Románia és Magyarország között is bekövetkezik és éppen ezért maguknak a kor­mányoknak kell törekedniük arra, hogy közvetlen tárgyalások tompítsák le a létező vagy esetleg vélt ellentéteket. legszebben fest, flixtlt, ol<csó árak

Next