Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881
Tanítóképzés főgymnásiumunk kapcsában. A békési ág. hitv. evang. esperesség, mint a főgymnásium patronátusa, 1801. június 12-én Nagylakon tartott közgyűlésében elhatározá, hogy a területén levő protestáns népiskolák szükségeihez mérve tanítóképző intézetet létesít, még a szarvasi főgymnásium felső osztályaival állván kapcsolatban, ennek oly mellékintézetét képezze, mely mint életteljes törzsbe oltott ág annak erejét ne apassza, de a gymnásium általános művelő hatása mellett épen az alföldi protestánsok egyházi és hazafias szellemű közművelődését szolgálja belőle kiváló műveités megbízható tanítói által. Ezen alapgondolattal azon gyakorlati érdek is összefüggésben állott, hogy ha már az esperesség közönsége múltban és jelenben szívesen áldozott és üldözik ezen az esperesség által fentartott egyetlen főiskolára, legalább onnan kikerülendő jeles képzettségű s kivált egy házias és hazafias szellemű tanítóiban lássa áldozatainak közvetetlen jutalmát. A szarvasi ág. hitv. evang. tanítóképző tehát, mint magában önczélu, de a szarvasi főgymnásiumra nézve mellékintézet, mert csak beléje ékelt szakiskola, működését 1862/3-ik tanévben megkezdé. Megkezdé pedig azt azon alapon és szellemben, melyet az esperesség czélzatait teljesen ismerő iskolatanács s kivált a gymnásium érdemdús igazgatója Tatay István eszméinek hű kifejezője, az áldott emlékű Petz Gyula, akkori iskolatanácsos, egy rövidke tervrajzban oly mesterileg körvonalazott. Hogy a már húsz éves tanítóképzőnk jellemét és irányát s az általa teljesített tanítóképzést a főiskola iránt érdeklődő igen tisztelt közönséggel behatóbban megismertessem, s ez által is 1*