Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-03 / 1. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. mat szavaztak részére és lelkes ovácziók­­ban részesítették. Három népgyülés volt a múlt évben és pedig: ápril 17-én a Kossuth gyalázók iránti felháborodásának adott kifejezést városunk közönsége; május 8-án Kossuth Ferencz és társai az önálló vámterület kérdésében tartottak hatalmas beszéde­ket, s deczember 18-án a helybeli ellen­zéki választók az obstrukcziót ünnepelték s szavaztak bizalmat az ellenzéknek. Ez­zel kapcsolatban megemlíthetjük a csong­rádi átirat tárgyalását, mely alkalommal városunk közgyűlése, mint az országban első, kimondta, hogy bár az obstrukcziót nem helyesli, mindazonáltal nem látja szükségét annak sem, hogy az ország­gyűléshez felírjon. Az 1848-nak 56-ik évfordulóját nagy lelkesedéssel ünnepelte meg városunk kö­zönsége. Márczius 15-én díszfelvonulás a Kölcsey-szoborhoz, hol szavalat és emlék­beszéd volt; este előadás a színházban, ki­világítás, végre bankett a Vigadóban a 48-as honvédek megvendégelésével. Ápril 11-én díszközgyűlés a városházán emlék­beszéddel, ezenkívül a város összes tanin­tézeteiben emlékünnepélyek. Mélységes fájdalommal adózott váro­sunk azon nagy vesztességnek, mely nem­zetünket imádásig szeretett királynénk halála által érte. Gyászistentisztelet az összes templomokban, emlékünnepélyek az iskolákban és egyéb intézetekben, közgyű­lés a városnál, hol a polgármester megható szép beszédben tolmácsolta a közös fájdal­mat s hol a közös gyászra nézve tétettek intézkedések. Felekezeti téren nevezetes változást képez, hogy az izraelita hitközség ketté szakadt, mennyiben a papválasztásból ki­folyólag azok, kik a magyarsági szempon­tokat sértve találták, kiléptek és egy uj statuskvó egyházat alapítottak. Az uj és régi hitközség azóta harczban áll egymás­sal, s most vár ügyök végső eldöntésre a miniszter előtt. A németi g. kath. egyháznak lel­kés­­ze elhalálozván, az uj lelkész választása e­stén nagy hullámokat vert fel s azzal fő véget, hogy a ,*özgyűlés Melles Emil A 1 lelkész esperest választotta meg. • j­­ ev. ref. egyház pedig most választás előtt* A társadalmi és egyleti élet ugyan­­is más volt az elmúlt évben. Fé­ : éls .- érült a dalegylet thea-estélye, I­tr ispán, alispán és Chorin Fe­­•,űíik nejeikkel együtt x-észt- C Vítii-iV, Sz örültek a nőegylet kötőkéi, hol ! ijpti-dij mellett élvezetes esté­ke­t&-lőttek a megjelentek. A Kölcsey­­kor is rendezett néhány matinét s a nagy népszerűségnek örvendő Ezres egy téli in íiateágot .r több nagy és finom asztalt, /»ifline!, jöv delméből 70 szegény gyermek nyert meleg ruházatot. A kikkel szerető szivünk egybe forrott Hő szerelmi lángban. Vagy, kikkel a lelkünk vágya összehozott Igaz barátságban. A­mikor azoktól kell, hogy búcsút vegyünk. Csoda-e, ha könnyel telik meg a szemünk?! Én nem is röstellném, hogy ha mikor ajkam Búcsúszóra nyílik, Nagyobb meghatottság venne erőt rajtam, Mint férfihoz illik: Hisz baráti jobbot nyújtok búcsúzóra Poharat emelve a most távozóra. Kedves Tanácsos Uri Barátid áldása Kisér el utadban: Nyerj erőt, mint nagyobb érdekek munkása, Ebben a tudatban. Bár munkád számára máshol lesz az oltár, Nem feledjünk soha, hogy a mienk voltál. A mi áldást oszthat halandók fejére A hatalmas Isten, Mindabban Tégedet érdemidhez mérve Bőven részesítsen Legyen kis családod csöndes háza tája. , Boldogság és öröm állandó tanyája. , (Isten véled 1 élj soká 11) , S­­ nőst hozzád fordulok ünneplő barátunk Jó Nyárády László, Kit a csatasorban elől menni látunk, S kezedben a zászló: lm 1, megjutalmazták lelked sok munkáját, Mely beezüstözte immár hajad szálát. Igaz, jó baritok vesznek itten körül, Ünnepelnek Véled. Oh nem csak az arezurik, de szivünk is örül. Mind szeretünk Téged. Hús vagy a húsunkból, vér a mi vérünkbül Örömmel köszöntünk téged vezérünkül. Légy szerető apja a mérnök családnak Mint volt jó elődöd Lépj a nyomdokába búcsúzó apánknak S áldva lesz a jötted. Szép volt a múlt, legyen még szebb a jövendő, Hozzon boldogságot ránk az uj esztendő: (Isten hozott ! Élj sokál) ! Fényes lapja lesz az elmúlt évnek a Pósa Lajos és társai itt idézése, a­kik az Ezres javára gyermek­mese-előadást ren­deztek a színházban, s a­kiket igaz szere­tettel ünnepelt városunk közönsége. A torna- és vívó­egylet május 15-én gyalog- és biczikli-versenyt rendezett Nagy- Károlyba, hol lelkes fogadtatásban része­sültek s nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két város között a barátságos­ vi­szony helyreálljon. Reméljük, hogy az idén mi is viszonozhatjuk a vendéglátást. A dalegyesület részt vett az aradi országos dalversenyen, a­hol azonban az érdemelt elismerésben nem részesült, a­miért ki is lépett az országos dalszövet­­ségből.A csolnakázó-egylet regatta-versenyt, s a szatmár megyei gazdasági egyesület ló­versenyt rendezett, s mindkettő szépen sikerült. Uj egylet alakult a „Kerékpár egye­sület“ mely sportnak sok hive van váro­sunkban s számuk egyre emelkedik. Mozgalmas napok voltak a pünkösdi ünnepek, a mikor a tornaverseny ment végbe, a melyen az ország különböző vi­dékeiről mintegy 600 felsőbb iskolai tan­uló vett részt, bemutatva nagyszerű előhala­­dásukat a tornászatban. Említésre méltók még az elmúlt év­ről a hegyközségi rendtartás jóváhagyása és a hegyközség megalakulása, a németi posta felállítása, a közvágóhíd kibővítése és czélszerű berendezése és a sajtó terén a „Magyar Földmivelő“ czimü lap megin­dítása, melynek feladata a nagy arányokat öltött s káros szoczialista iránynak a he­lyes mederbe való vezetése. A lap szer­kesztője Bodnár Gáspár, a­ki e téren ki­váló erő. Befejezésül ideiktatjuk az év neve­zetesebb halottjainak névsorát: Somlay Antal városi számtiszt, Kricsfalussy Lajos nyug. járásbiró, Papp Vincze törvényszéki biró, özv. Győri Károly­né sz. Vásárhelyi Zsuzsánna, Tomka Mór kir. pénzügyigaz­gató, Krasznay Isvánné sz. Kohányi Irma, Joó Ignácz városi közgyám, Asztalos­i Sán­­dorné sz. Breznay Mária, özv. Tóth­ Mi­hály­né szr.­Kovács Karolina, özv. Éva Fe­­renczné sz. Lukács Anna, Kovács Kor­nélia, özv. Lengyel Zatiné sz. Ábrahám Rebi, Knöpfle Albert, Kiss Gedeon vá­rosi főkapitány, Fekete Béla, dr. Göbl Adolf orvos, Boksay Antal gör. kath. lel­kész, dr. Kiszely Tiborcz kúriai biró, Mol­nár Mihály, Tamásffy Antal, Fésős And­rás ev. ref. lelk­ész, Szoc­ D Ti­rteff^ 5zv. Makay Károlyné és Keresztes Sándor ügyvéd. totta, melyek között ott volt az ügyvédi kar és Chorin Ferensz országgyűlési kép­viselőnk koszorúja is. A gyászesetről a család és külön az adott ki gyászjelentést.ügyvédi kamara is Lapunknak munkatársa volt. Városi dolgokban többször írt érdekes bírálatokat s nagyban hozzájárult tollával ő is, hogy a „Szatmár és Vidéke“ minél inkább el­terjedjen. Siratjuk benne a jó barátot, a nemes­­szivü embert, a derék polgárt, kinek hiá­nyát sokáig fogjuk érezni, s a kit elfelej­teni soha sem fogunk. Legyen áldott emlékezete­s Keresztes Sándor. 1864—1898.____________I­^■mn^—k­irch,rg“Ai t rr ~itr«í' B Megdöbbentő gyászeset keltett igaz és mély részvétet városszerte az év utolsó napjain. Keresztes Sándor ügyvéd, a fiatal és életerős férfiú dőlt ki az élők sorából. Hirtelen halála, mely oly váratlanul követ­kezett be, gyászba borította a szerető csa­ládot, s gyászba a város közönségét, mely­nek sorában kiváló helyet foglalt el. Min­den téren az elsők között szerepelt, s mű­ködésének sikerét méltóképen jellemzi az a közbecsülés, mely személye iránt nyilvánult. Mint családapa példás, mint ember igazságszerető és szókimondó, mint társa­dalmi férfiú tevékeny, s mint ügyvéd lelki­­ismeretes, az ügyvédek azon fajtájából való volt, a ki mindenekelőtt a fele érdekét te­kinti s nem gondol első­sorban a saját érdekére. A köztéren szerepvivő volt, s ha kel­lett, személyre való tekintet nélkül meg­mondta az igazat bármikor, s ha kimondta, bátran helyt is állott érte. Heves és lobba­nékony természete daczára mindenki sze­rette, mert készakarva senkit nem bántott, s köztudomású igazságszeretetét ismerve, sokszor a keményebb mondásait is eny­hébben mérlegelték. Mint ügyvéd át volt hatva hivatásá­tól, s igaz szeretettel vonzódott kartársai­hoz, mondhatni legkiválóbban volt benne kifejlődve az összetartozás érzete. Kar­tár­­sának barátja is volt, védelmezője, ha a körülmények úgy kívánták, s minden szol­gálatra kész, ha arra felkérték. Az a gyászbeszéd, a­mit sírjánál a kartársak nevében Csomay Imre mondott, minden pontjában valóságot tartalmaz és nem a képzelet szüleménye. Az egész ügy­védi kar szivéből jöttek azok a búcsúsza­vak, s megérdemelt az elismerés minden szava, mely a kar nevében elhangzott. Temetése uj év napján ment végbe óriási közönség részvéte mellett. A gyász­háznál Tabajdy Lajos lelkész s a sírnál Rácz István lelkész­­ mondott megható gyászbeszédet, s az ügyvédi kar nevében Csomay Imre búcsúztatta el egy remek beszédben, melyet szó szerint tárczánkban hozunk. A koporsót koszorúk özöne bori­ Apróságok. Sírva végeztük a régit, sírva kezd­tük az uj esztendőt. A Keresztes Sándor koporsója sok igaz könynek volt okozója. Mint a villámsujtotta tölgy esett össze a délereg férfi, megdöbbentve mindnyájun­kat, a­kik az élethez görcsösen ragasz­kodunk. Istenem , ha ilyen törékeny még az erős is, miért oly büszke, az ember az ő parányiságára ?* Hűséges olvasója volt lapunknak, helyeselte az irányát s néha maga is íro­gatott bele. De különösen szerette az „Ap­róságok“ rovatát. Megdicsérte, ha jó volt, de ha egyik­ másik nem sikerült, azt is nyíltan megmondta, mert az igazságot még az apróságoknál is jobban szerette. Megnéztem a ravatalon. Úgy feküdt ott, mintha csak aludnék, s az arczán el­terülő derültségből az látszott, mintha szé­peket álmodna. Sokszor elgondolkoztam rajta, miért van az, hogy a legtöbb halott arczán ily derültség látható. Én azt hiszem, hogy az a derültség az elköltözött lélek mosolyának viszfénye, mikor elhagyva lakhelyét feltárul előtte az élet problémája s visszapillantva az élőkre önkénytelenül elmosolyodik. Koporsóját koszorúk borították, szebb­­nél-szebb virágot hordott össze a gyászoló szeretet, de a legszebb virágot, az ő ne­mes szivének legszebb elismerését mégis azok a könyek képezték, a­miket az a három gyermek hullatott, a­kiknek ő édes­apa helyett édes­apjuk volt. A­kit ilyen könyek kísérnek, az em­­­berileg megcselekedte a­ legnagyobbat­ Demeter­ Színház. Nagy érdeklődés mellett került bemu­tatóra Karácsony ünnepén Dankó Pistának „Czigány-szerelem“ ez. népszínműve. Dan­­kónak­, ki a dalköltészet terén oly fényes nevet vívott ki magának e darabbal nem sikerült babérait szaporítani. Meséje vajmi kevés, de intenziója nemes, mivel a szerző a czigányok közt elterjedt vadházasság ellen küzd. A darab epizód alakjai sokkal jobban kidolgozottak, mint a főszereplőké. Legalább szőtték volna a darabba a szerző szebbnél-szebb nótáit, de ezek közül is csak a „Lemondás“ és a „Hej fosztóka“ c­.. dalokat halottuk. A főbb szerepeket Forrai F. Rajz, Somlár s Ferenczy vitték s mint epizód alakt Krémer szerepelt elég ügyesen. Ünnep, másodnapján a „Fegyencz millióját ismételték jó összevágó előadásban. Kedden a „Negyvenéves kis leányt“ adták másodszor nem oly gördülékeny elő­adásban, mint első ízben, bár a darab mu­latságos jelenetet ez estén is sok derültséget szereztek. Szerdán Echegaraynak a nagy spa­nyol költőnek legújabb színműve „Szent-e vagy Őrült“ ? adatott elő. Költő e művében ama kérdés veti föl: szent-e az ki rangjá­nak, vagyonának, nevének eldobásával te­szi ideális kötelességeit — vagy őrült ? Pro és contra megindult a vita a kritikusok tá­borában e probléma megoldása felett, s a többség Don Lorenzot, kiben a probléma realizálva van , őrültnek mondja. Lorenzo gazdag és nagy vagyonnal rendelkezik, mely lehetővé teszi, hogy leánya kezét Eduard herczeg ivadéknak adja. A boldog frigy már-már létesül, midőn Juana Lo­renzo dajkája megjelenik s anyai szivének nem bírván ellentállani tudomására adja, hogy Lorenzo az ő gyermeke s a vagyon és rang őt jogosan nem illeti meg. Juana látva azt, felfedezésével mily szerencsétlen­séget hozott a házra, a titok bizonyítékául szolgáló levelet a tüzbe dobja s a levélbo­­ritékba — anélkül, hogy Lorenzo arról tu­domással birna — üres papírlapot helyez s tagadja a fölfedezést, melyet fiának elá­rult; A levél kérdést ad föl: ha létezik a levél — Lorenzo szent, ha nem — őrült. A házi orvos már rég’ őrültnek tartja Lo­renzot s most hogy e hitében még inkább meggyőződött — közli a családdal azt. Lo­renzo megtudva, hogy őrültnek tartják, a végső eszközhöz fordul, a bizonyító levél­hez. Már-már győz, midőn a borítékban levő üres lapot látva, — családját okozva e tettel — a katastropha bekövetkezik. El­ismerés illeti az igazgatót, hogy e művet megszerezte és előadatta. A szereplőkkel azonban Rajz (Lorenzo) s Keresztesi A. (Juana) kivételével nem voltunk megelé­gedve. Rajz remekül oldotta meg feladatát s Keresztesi nehéz, fárasztó szerepét igen jól játszotta. Azzal, hogy Szász Anna sze­repét ismét tönkre tette, újat nem mon­dunk. Hangjában nincs színezés, s szerepét úgy mondja el, mint iskolás gyermek a feladott leczkéjét. Egyéb följegyezni valót az előadásról nem találunk. Hegyi Bélának csütörtökön színreke­­rült „Pepita“ cz. operettje nem vonzott nagy közönséget, bár úgy a darab, mint a szereplők megérdemelték volna a nagyobb látogatást. Ragányi Iza, Forrai F. működ­tek sikerrel közre, mely sikerhez külön­ben a többi szereplők játéka is hozzájárult. sok“ Pénteken „Háromláb“ szombaton „Ge­adatott mindkettő félbetyárakkal, utóbbi gyermekelőadásul. Géczynek uj darabjáról a „Fekete ri­gódról helyszűke miatt lapunk jövő szá­mában referálunk. HÍREINK. — Miniszteri köszönet Szatmár­németi ez. kir. város közönségének. A m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred pa­rancsnoksága kezdeményezéséből hozzám ér­kezett hivatalos előterjesztés folytán, öröm­mel ragadom meg az alkalmat arra, hogy Szatmár város közönségének, a körében ál­lomásozó m. kir. honvédség irányában min­denkor nyilvánult jóakaratu figyelmeiért és nevezetesen a honvéd tisztikar étkezdé­jének felvirágoztatása körül, a legújabban is tanusitozott hathatós támogatásáért, kö­szönő elismerésemet fejezem ki. Budapesten, 1898. évi deczember hó 20-án. — Báró Fe­­jérváry Géza honvédelmi miniszter­ — Behívás. Ném­ethy Jánost, a­ki annyi éven át állott a szatmári kir. folyam­mérnöki hivatal élén s a­kit legutóbb ke­rületi felügyelőnek neveztek ki, most be­hívták szolgálattételre a földm­ivelésügyi minisztériumba. Az ő távozását élénken fogják sajnálni, bár mint az V-ik tiszai kerület felügyelője továbbra is érintkezésbe marad vármegyénkkel és városunkkal. —­ Kinevezés: Gróf Hugónna^l*^«^ főispán Péchy Antal rendőr alkapitányt tisz­teletbeli főkapitán­nyá s Koós Gábor ren­dőrségi iktatót tiszteletetbeli rendőrtisztté nevezte ki. — Eljegyzés: Ormay Géza körjegyző a karácsonyi ünnepek alatt jegyet váltott Topercz­er Mariska kisasszonynyal, Toper­­czer Kálmán törvényszéki biró kedves leá­nyával. — Esküvők. Thienschmied Ede m. kir. honvéd százados csütörtökön tartotta es­küvőjét Kölcsey Ilona kisasszonynyal Köl­csey Zsigmond udvari földbirtokos kedves leányával. —, Dalström Géza dévai lakos, karácsony másodnapján esküdött örök hűsé­get Szentiványi Mariska kisasszonynak, Szentiványi Károly tekintélyes iparos ked­ves leányának. — Bakó László, a nemzeti színház tagja, kinek művészetében már oly sokszor gyönyörködtünk, e hó folyamán vendégsze­repelni fog színpadunkon. Négy darabban fog fellépni: „Essex gróf“, „A három testőr“, „A kísértetek“ és „A m.gy Galeotto“-ban. Az előadások napja január 10., 11., 12. és 14. Háromban a neje is vele fog játszani. Ismerve a fiatal művész tehetségét, előre is mondhatjuk, hogy élvezetes estéknek nézünk eléje, s ismerve közönségünknek iránta való nagy rokonszenvét, egész biztosra vesszük, hogy vendégszereplése telt házak előtt fog végbemenni. — A nőegyesület által január 7-én rendezendő domino-estélyre nagyban folynak a készülődések s a közönség is nagy érdek­lődést tanúsít a fényesnek, látogatottnak ígérkező első farsangi estély iránt. A kar­zatra kibocsátott jegyek csak előjegyzés után szerezhetők meg s előjegyzéseket Tau­­kóczy Gyula e. jegyzőnél lehet eszközölni 81 a jegyek a jelentkezés sorrendjében fog­nak kiszolgáltatni. — Ülőhely ,első sorban 1 frt 50 k­r. a többiben és állóhely 80 kr. — Nincs adóvégrehajtás. A m. kir. pénzügyminiszter valamennyi pénzügy­igazgatósághoz körrendeletet intézett, a mely­ben utasítja az illetőket, hogy további in­tézkedésig a közadóknak, a közadók mód­jára beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás útján való behajtását egész általánosságban szüntessék be.­­ Adót tehát ezután az fizet, a­ki akar s a­ki nem, az nyugodtan pipázhatik, mert a végrehajtónak nem szabad bántani. Ha­nem azért jó lesz a régi szokáshoz híven évnegyedenkint bevinni a porcziót, mert nagyon fel talál gyűlni, s előbb-utóbb úgyis csak meg kell azt fizetni.

Next