Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-02 / 1. szám

rába emelkedett, a­hol ezen találmányt már nélkülözni nem lehet. Ugyancsak a múlt évben határoz­tatok el, hogy a szatmárhegy-erdődi vasútnak­ azon része, mely a város te­rületére van tervezve, villamos erőre fog építtetni, de ez csak majd akkor történik meg, ha a vonatkozó törvény szentesítve lesz. Gazdasági téren megemlíthetjük a gazdasági egyesület által rendezett ló­versenyt, mely az előbbi évekhez ké­pest nagyfokú haladást mutat, mennyi­ben arra már az ország több részéből történtek nevezések, s a­mely egyszers­mind azt is mutatja, hogy a szatmári lóversenyeknek jövője van. Ezzel kap­csolatban megemlítjük a nevezett egy­let által rendezett gazdasági felolvasá­sokat és előadásokat, mint a­melyek a gazdasági ismeretek terjesztését nagy­ban előmozdították. A tagosítás ez év­ben mivel sem haladt előre. Az ügy a bíróság előtt felebbezés alatt volt, mely újabb szavazást rendelt el. Társadalmi téren élénk mozgalom volt minden irányban. A Kölcsey-kör matinékat, a kath. kaszinó felolvasó estélyeket, az Ezres nagy- és finom asztalokat, a nőegylet kötökéket rende­zett, a melyeken a közönség nagy számban volt képviselve, mindig A kü­lönféle egyletek mulatságai mindig si­kerültek, s a mulató közönség szép összegekkel járult a nemes czélok meg­valósításához. Ez évben alakult meg nagy lelkesedéssel a „Nemzeti szövet­ség,“ s ugyancsak ez évben ünnepel­tük a lánglelkü költő Petőfi Sándor halálának 50 éves fordulóját, a­mely alkalommal Rákosi Viktor a jeles író mondott egy nagyon szép emlékbeszé­det. Ez évben nyert megoldást a pol­gári társaskör épületének ujjáalkotása, mi­által a kör tagjai egy az igények­nek megfelelő kényelmes otthonhoz ju­tottak. Nagy csapás érte társadalmi éle­tünket három kiváló em­berünk halálá­val, a­kik mindhárman a vezetők so­rába tartoztak, s a­kiknek hiányát még sokáig fogjuk érezni. E három férfiú: Tabajdy Lajos, Nagy Elek és Jandri­­sits János. Rajtuk kívül a múlt év ne­vezetesebb halottai: Géresy Márton tanító, özv. Monó Ferenczné, özv. Gönczy Mihályné, Cseh Karolina, Göde György orvos, Witt Miklós gyógysze­rész, Merza János, Bordoly Ferdinánd Koós György, Kanizsay Zsigmond, Berky Dezső, Baucha Mihály, Cseh János, Poszvék Nándor, Póth Károly kanonok, Pap Endréné sz. Kovács Jo­sefa, Reich Ferencz, Szűcs Márton, Vásárhelyi Kálmán. Ez röviden a múlt év melyhez csak annyit teszünk:története, Legyen az uj esztendő boldogabb­ gyező, melynek fogantyúja egy akkora da­rab gyémánt, hogy sokat ne mondjak, mint egy tyúktojás, s értéke bizonyosan felér egy domíniummal, kivált ha még a legye­zőre művészileg felrakott többi gyémánto­kat is hozzávesszük. Az igaz, hogy itt a gyémántnak nin­csen semmi különös nagy becse, mert a búr nép erkölcseiben nagyon egyszerű, nem ismeri a fényűzést, s a­mire szük­sége van, azt a saját szorgalmával képes megszerezni. A gyémánt pedig oly közön­séges, hogy után útfélen lábbal tapodják. Ha a búr,ifjú házasodni készül, nem azt kérdi a leendő apósától, mennyi a gyé­mántja, hanem igenis azt, hogy mennyi a marhája, mert mint földmives népnek erre van szüksége s az igazi vagyonnak csakis ezt tartják ott. Mindamellett a gyémántbá­nyákat szorgalmasan művelik, s miután semmi áron nem egyeztek bele, hogy az angolok bányát vásárolhassanak, eb­ből származott a mostani háború. De a bárok elkészültek reá, mert a gyémántjaik segítségével nagyszerűen felszerelték magu­kat, s úgy el vannak látva mindennel, hogy tíz esztendeig sem fognak megszorulni. Hanem ha a burok kevésre becsülik is a gyémántot, annál nagyobb ét­ előttem az értéke, s a­hol csak hozzájuthatok, én bizony nem hagyom a porban heverni. Van is egy olyan szép gyűjteményem, a­melyért Európában egy kis német herczeg­­séget lehetne vásárolni. Fel is tettem ma­gamban, hogyha visszatérek Szatmárra, minden jó ismerősömet meg fogom lepni egy szép példán­nyal. Hogy a Szerkesztő úr fogja kapni a legszebb és legnagyobb­­ darabot, azt említeni is fölösleges. Sőt ki­látásba helyezheti a „Szatmár és Vidéke“ fő*) és egyéb munkatársainak is, hogy ő róluk sem fogok megfeledkezni. Az angolok minden vonalon meglő­vén verve, miután biztosra vehető, hogy *­ Sajnálom a volt főm­unkatársat, a­ki épen most tudott, a laptól megválni, mikor ilyen Sze­­rencso érte volna. Sierk. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Ipartestület. — A november 26-án tartott értekezleten felol­vasta Kovács István iparkamarai fogalmazó. —­ (Folytatás.) Az ipartestületi tagság általában nem több, hanem kevesebb terhekkel van ös­­­szekötve, mint a régi czéhbeli vagy ipar­­társulati tagság s mindazon pénzbeli szol­gáltatásokat, melyeket az ipartestületi­ tag­nak teljesíteni kell, maguk az iparosok állapítják meg és pedig oly mérvben, hogy a kisiparos által is leróvható legyen s az így befolyó összegek az ipartestület fenn­­állhatását biztosítsák. Tagsági díjat az ipartestületnél is kell fizetni, —de fizettek ily díjat a czéhek idejében is az iparosok mesteradózása czi­­mén 2 pengőforintig, — úgy­szintén az ipartársulatoknál is. Az ipartestületi tag­sági díj az ipartestületeknél általában egy évre i forintba szokott megállapítva lenni. A­mi pedig a czéhekhez képest je­lentékenyen enyhébb anyagi terheken kí­vül az erkölcsi terheket illeti, melyek a különböző megbízatásokban, kiküldetések­ben, tisztségekben állanak, ezek nem ter­hek, hanem megtisztelő kötelezettségek, melyeket minden iparos örömmel teljesít, tudva azt, hogy iparos társai érdekében tett fáradozása saját javára is szolgál. Áttérve az ipartestület által nyújtotta előnyökre s az iparosok által az ipartes­tületben leírt boldogulásuk tényezőire, nagy tévedés volna azt hinni, hogy az ipartes­tületnek nem volna más feladata, mint a közigazgatási teendő, amit az ipartörvény 127. §-a következőleg határoz meg: Az ipartestület a hozzátartozó iparosokra és segédszemélyzetükre nézve az első fokú iparhatóságnak az ipartörvény III. fejezete A. B. C. betűk alatt meghatározott teen­dőit végzi vagyis vezeti a tanoncz és se­géd lajstromot s ellenőrzi a tanonceiskolá­­kat. Hiszen ezt jól elvégzi a közigazgatási hatóság is, de nem végezheti el a közi­gazgatási hatóság azon további fela­datok megoldását, melyek az ipartestületre hárulnak s több feladat­körben kizárólag csak az ipartestület hatáskörében oldha­tók meg, mert a közigazgatási hatóság az évek hosszú során vállaira rakott súlyos közigazgatási munka­teher mellett sem újabb hadtestekkel ismét megpróbálják a szerencsét, ez idő szerint erősen dolgozunk az új haditervek megállapításán. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy szavamra nagyon sokat adnak, s hogy a már kész tervek mind az én irányelveleim és indítványaim alapján készültek el. E szerint a hadműve­lés súlypontja a Tugela folyóhoz van ki­tűzve. Itt fog állani a Joubert hadteste. A második fő pont a Modder-River melletti vidék, a­hol a Mayer Lukács tábornok hadteste fog operálni. Két hadtest, az­­ egyik az én, a másik pedig Erazmus tábor­­i nők vezénylete alatt látszólag külön, de valójában együttesen a déli részeken fog működni. A két hadtest között lesz az ötö­dik, az u. n. repülő hadtest, Botha tábor­nok alatt, a mely be fog törni a Fokföldre s látszólagos visszavonulásban csalja majd maga után az angolokat mindaddig, mig én és Erazmus oldalba kapatjuk. Akkor aztán Joubert átkel a Tugelán, s mire az angolok észreveszik magukat, minden ol­dalról be lesznek kerítve. Nem marad belő­lük még hírmondó sem. Mi­kor Krüger apónak apróra meg­magyaráztuk a terveket, örömében a nya­kunkba borult és sorba csókolt mindnyá­junkat. — Uraim! — mondta nagy lelkese­déssel — ma este vendégeim lesznek. Ennyi, komoly munka után nem fog ártani egy kis mafekingi. Ma érkezett Pretoriából két hordóval, ihatunk mig belőle tart. Csaptunk is egy olyan vacsorát, hogy már a hajnal csillag is fent volt, mikor Jouberttel és Erazmussal karonfogva men­tünk hazafelé és danoltuk a burok ked­vencz nótáját: Bur, bur, búr, csakis az az ur, Igaz, hogy csak földet túr, De ha bántják oda szúr, Odaszur a burt T. Szerkesztő Ur !, Ég vele és gyöngy­harmati híve: Ripp, physikai erővel, sem az elengedhetlen kö­rültekintő gondosságra , szükséges idővel nem rendelkezhetik. Az ipartörvény 126. § a értelmében az ipartestület czélja: az iparosok közt a rendet és az egyetértést fentartani; az iparhatóságnak az iparosok kö­z­bentar­­tandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani s őket haladásra serkenteni. Az ipartörvény kevés szóval tág hatáskört ölel fel. De hát nincs az iparosok közt rend? Nincs, ezt csak az ipartestület teremtheti meg. Iparkamarai tapasztalatomból a példák egész sorozatát tudnám erre felhozni. Nincs önöknek a kontárok üzelmei ellen egyáltalán okuk panaszkodni, kik a szakképzett iparos elöl veszik el a kenyeret? Avagy nem tapasz­­talták-e még Szatmáron, hogy egyik ipa­ros, talán csak az ipartörvény téves értel­mezése folytán jogosulatlanul a másik szak­képzett iparosnak az ipartörvény által biz­tosított munkakörébe vág? Az érdekelt iparosokat teljesen megnyugtató viszonyok vannak-e itt az építő­ipar terén, mikor az egész ország építő­iparosainak ajakáról felhangzik, s napjainkban nyomatékosab­ban a jajszó? Én azt hiszem, nem! orvo­solhatják és orvosolják e bajokat, a minél előbb megalakítandó szatmári ipartestület kebelében. Az ipartörvény részletesen is előso­rolja az említett szakaszban az ipartestület czélját. E szerint az ipartestület gondos­kodik arról, hogy a) az iparosok és a segédek közt ren­dezett viszonyok álljanak fent; tessék ;b) hogy a tanonczok ügye rendez­­ő) hogy az iparosok és a tanonc­ok vagy a segédek közt felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető működés biztosíttassék ; d) hogy segélypénztárak létesüljenek ; e) hogy az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakítása által előmozdítsa; f) hogy a hatóságokat az iparügy tekintetében kellőleg tájékoztassa. Egyik sérelmét képezi az iparosoknak az, hogy üzletvezető állítása mellett bárki, tehát nem képesített egyén is, bármely képesítéshez kötött ipart bárhol űzhet. Az ily értelemben rendelkező törvényszakasz a gyakorlatban még sérelmesebbé válik az által, hogy ugyanazon üzletvezető több egyén által is bejelentetik közös üzletve­zetőül, melynek ellenőrzése a közigazgatási hatóság által lehetetlen. Minthogy az üz­letvezető is segéd, az ipartestület feladata az ellenőrzést gyakorolni, hogy ily vis­­­szaélések elő ne forduljanak. (Folyt, köv.) s egyenes befizetéssel törleszteni, a visszajáró­­ összeget az üzletrészek és beiratási díj fe­­dezésére fordítja. Vásárló tagjainknak tehát az 50 ko­ronás szövetkezeti üzletrészekre és 5 ko­ronás beiratási díjra semmiféle egyenes be­fizetést teljesíteniük nem kell. Szövetkezetünk székhelye egyelőre a szatmár—erdődi h. é. vasút helyisége (most Szatmár, Kossuth L. u. 14.) hol belépési nyilatkozatok és fölvilágositás mindenkor kapható. Üzletrészeink száma alakuláskor 27, azóta belépett 16, összes létszám 43. A „Szatmárvidéki Vásárló Szövetkezet“ közleményei. Hivatalos közlöny szer­ződtetése. Hogy szövetkezetünk min­den ügyéről úgy a tagok, mint a nagykö­zönség kellő értesítést szerezhessen, szö­vetkezetünk a „Szatmár és Vidéke“ czimü helybeli lapot hivatalos közlönyül szerződ­tette. — E lap a szövetkezet költségén fog minden tagnak járni, hozni fogja tagoknak szóló értesítéseket s minden tag a saját érdekében cselekszik, ha a szövetke­zetnek a lapokban megjelenő közleményeit figyelemmel kiseb­­­ségei.Szövetkezetünk üzlethelyi­Tagjaink szükségleteinek fedezésére szerződést kötött a szövetkezet a követke­zőkkel : 1. Fűszerárukra s bolti czikkekre : Szentpéteri Géza kereskedővel, (Szatmár, Deáktér) 2. Egyenruházati és ruha czik­kekre: id. Botos Gyula szabóval (Szatmár, Deák tér­) 3. Czipő és csizma készítésére s ja­vítására Miklósi Kornél czipés­szel (Szat­már, Eötvös-u. 2.) 4. Fehérnemüekre, férfi és női divat, pipere és rövidárukra Mertz József keres­kedővel (Szatmár, Deák tér.) 5. Czukrász holmira Gindl és Auguszti czukrászokkal (Szatmár, Hám János­ u. 1.) Ezek az üzletek szövetkezetünknek tetemes engedményt adnak, amely növek­szik a vásárlás szaporodásával. Legnagyobb részük azonkívül a bu­dapesti áraknál olcsóbbat számit. 'tagjaink ez üzletekben jelezni se tartoznak, hogy ők szövetkezeti tagok. Al­kusznak és fizetnek ú­gy, mint mindet­ más vásárló, de a vásárlásról számlát kérnek. Ezt a számlát szövet­kezetünknél bemutatják, szövetkezetünk egyrészt a fize­tett árak helyett beállítja a szerződéses árakat a számlába, másrészt az engedmény egy részét mindjárt beszámítja. Ami így a tagoknak visszajár, azt rögtön kiadja. Készpénzben azoknak, akik üzletrészeiket már befizették, azoknál pedig, kik üzlet­részeiket nem kívánják­ saját zsebükből Színház. Karácsony hete a színházi életre is nagy élénkséget hozott, de olyanok vol­tak a színrekerült darabok is, melyek az érdeklődést fokozott mértékben kiérdemel­ték. Az előadásokról a következőkben emlékezünk meg: Ünnepi est a színházban. Akik e hangzatos czímet a sorok fölött olvasni fogják, pillanatra még azt hihetik, hogy itt egy nagyszabású, talán fővárosi csillagok s fényességek közreműködésével a színházban rendezett hangversenyről vagy egyéb előadásról lehet szó. Dh nem erről, csupán egy kedves estéről fogunk megemlékezni primadonnánknak, Feledi Boriskának ju­talom­játékáról, mely estét a megjelent fényes közönség valóban ünneppé avatott. A ki a közönségnek tehetségével, szorgalmával, művészi tehetségének sok­oldalúságával oly sok kellemes perczet szerzett, méltán érdemelte ki azt a zajos ováziót, mely jutalmi estéjén szakadatlanul fölhangzott. Reklám nem előzte meg, s az általa választott darab is annyira köz­ismert s a közönség mégis megtöltötte a a nézőteret, elismeréséül annak, hogy az estén egyedül a művésznő iránti szere­­tete s elismerése vonzotta a színházba. A színdarab melyet választott, a „Kis ala­muszi"1 volt, Bokor rendkívül kedves s népszerű operettje, melynek bájos melódiái a művésznő előadásában a legszebb si­kerrel érvényesültek. Alig lépett a szín­padra, az orchesterből az ajándékok s meglepetések egész özönét nyújtották föl, így többek közt két óriási babérkoszorút, virágcsokrokat, füzéreket s értékes dobo­zokat, melyek az ünnepeltet láthatólag kellemesen lepték meg. A zsinór­padlás­ról pedig virágokat szórtak eléje. A­mi magát az előadást illeti, teljesen sikerült­nek bár korántsem monhatunk, mégis volt az előadásnak sok oly kellemes moz­zanata, melyek a hiányosságot sok tekintet­ben felejtették. Feledi Boriskáról termé­szetesen első sorban emlékezünk meg, ki Renard vicomt szerepét vidáman s ked­vesen játszotta s a népszerű dalokat kel­lemes csengő hangjával sikerrel jutatta érvényre. A „Kis alamuszi“ indulót pedig többször meg kellett ismételnie. Szegedi Zelme szép alakjával tűnt ki, dalai azon­ban kevésbé sikerültek s játéka pedig nem volt oly eleven, mint azt a darab szerepe megkívánja. Ügyesen lej­tett serpentin tánczát megismételtették. Guti Sarolta önmagának tetszett legjob­ban. Kömley derültséget keltett Tom szerepében, el kell ismernünk, hogy ügyesen játszott, a tavalyi társulat kis Gömörijét e szerepben azonban nem tudja felejtetni. Tábori Macdonald szerepében ki­fogástalan volt. Leszámítva e néhány fent említett hibákat, az előadást azonban mégis élvezetes esték közé sorozzuk, me­lyet külömben Feledi Boriska szerzett meg, kit a közönség egész estén át ünne­pelt s mi is örvendünk, hogy jutalom­­játáka, melyre úgy ő, mint mi is szíve­sen fogunk visszaemlékezni, ily szépen sikerült. Sok ily sikert kívánunk még a bájos művésznőnek. Folytatás­a, mellékleten, A halász szeretője, Dankó Pista a „szegedi nótafa“ tud­valevőleg nem csak gyönyörű népdalaival szerzett népszerűséget az országban,­­több ízben próbálkozott már a próza terén is s két népszínművet is irt, egyet „Czigány­­szerelem“ czimmal, a másik pedig a fenti czimet viseli. Mindkettőt saját ta­pasztalataiból irta, elleste szokásaikat, megfigyelte a halászok életét s így e megfigyelések alapján irta meg a „Halász szeretőjét“ is. E nép színműve határozot­tan jobb az előbbinél, bár új mesét nem beszél, de érdekes mindvégig, természete­sen leszámítva több gyengéjét a darab­nak, mely azt teljes sikerre nem vezet­heti. A „Halász szeretőjében** két ellen­séges család áll szemközt egymással. Förgeteg Pál halász gazda két leányával s özv. Sutkáné Bandi fiával. Bandi per­n­geteg Annuskát szereti, Förgeteg azon?­ban Szántó molnár mesterhez kényszeríti Annuskát, de nem szeretetből c-mpán

Next