Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-05 / 6. szám
SZATMÁR SS VIDÉKE, de mint már említem, nemcsak a kalotaszegi asszonyok varrnak. Gyönyörű, még tán a kalotaszeginél is szebbeket hímeznek Mogyoró vidékén. Láttam egy ágyfelhuzatot finom vászonból, melynek díszét gyönyörű lyukacsos mintájú széles betétek alkották. Páratlanul szép volt. Ugyancsak Mogyoró vidékéről került ki egy kicsi párnahuzat, remek lyukacsos minta. Valami élénk színű párnácskára húzva, könnyű batiszfodrokkal ellátva, gyönyörű dísze lehetne bármely hálószobának. És ezt a párnácskát nem tudta eladni a készítője az egész városban és amikor mégis elvesztegette pöttömi írtért, azzal a kijelentéssel tért vissza a falujába, hogy soha effélével a szemét nem rontja. És igaza is van. Igen, de a szegény gyámoltalan asszony megállt egy-egy utczasarkon, szó nélkül, s persze az utczán elsietőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogysem a kezében tartott portékáról kérdezősködjenek. Váljon nem lesz-e a vevőre, eladóra sokkal előnyösebb, ha az G. K. G. vállalkozik a közvetítésre: munkaanyaggal, mintákkal ellátja a dolgozókat, a kész munkákat tőlül méltányos árban átveszi s a venni szándékozóknak ugyancsak méltányos árban rendelkezésükre bocsátja; megrendeléseket elfogad és közvetít. Hogy mennyire áldásos lesz ez a terv, mutatja az, hogy amióta a vásárra varrottasokkal bejáró asszonyok hallottak erről, egymásután jönnek fel: „Hallánk, instálom, hogy az urak ezentúl megveszik a munkánkat. De jó lesz ! Nem kell ezután az embereknek idegenbe menni.“ Úgy látszik, ettől a házalástól irtóznak, bizony nem is csekélység bizonytalan nyereség fejében elhagyni hetekre az otthont, talán az apró gyermekeket is. Pedig messzire is elmennek: ismerek egy asszonyt, aki Fiumét is megjárta, de erről úgy beszél a faluja, mint „nagyon világi személyiről. Jól tudom, hogy a vételtől is az riasztja vissza a legtöbbjét, hogy mire varrottasok a kereskedésekbe jutnak, mecsésen drágákká lesznek. Nos, az egyesület fáradhatatlan buzgalmának jóvoltából ez a hátrány is elesik. De nemcsak a varrás az egyetlen iparág, melyet az erdélyi nép űz. A szőttesek mellett, melyeknek nem annyira esztétikai, mint praktikus értékük van, különösen, a faragászati és edényipari czikkekről akarok pár szóval megemlékezni. A kalotaszegi férfiak nagy része farag , faragja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb hímes bútorokat, melyek újabban Kolozsvár vidékén az úri házakban is elterjedtek. És méltán. Van valami szokatlanul szép e bútorokon, melyeknek sötétbarnára politúrozott alapján a fa természetes színében kifaragott, illetőleg bevésett minta szinte kidomborodik. „Himes“ bútornak hívják és csakugyan olyan, mint a himzés. Az G. K. G. készülőben levő néprajzi múzeumának egyik szobája ilyen himes bútorra l esz berendezve : ágy, asztal, pohárszék, poklok maró lángja, a gyehen emésztő tüze sem volt talán külömb, mint Hunffy égő és háborgó bensője. — Trilby, Trilby — kiáltá remegő hangon — beszélj... szólj... ! A nő csak égkék szemeit mereszté s bámult a végtelenségbe. — Trilby... Trilby... felelj ! — folytatá Svengált. — A nő hátra támasztá aranyos-sárga hajú fejét és mintha örök álomra zárná le igéző szép szemeit, halk hangon suttogá: — Kérdezz ... felelek ... — Szeretsz Néma csend. — Trilby ... felelj... szeretsz ? A művésznő nem szólt, de fájdalmasan sóhajtott és kínosan nyöszörgött. — Trilby... Trilby... felelj, felelj... óhajtom ... meghagyom... parancsolom, szigorúan parancsolom... felelj szeretsz ? — Igen. — Oly őrülten, oly lánggal — hévvel mint én ? — Igen. — Enyém vagy, senkié más-e. Enyém lelked, tested, üdvöd, boldogságod, élted s halálod? Felelj, parancsolom ! — Igen, semmi — Mond, nem lától lelki szemeiddel akadályt közöttünk ? Istent és embert ?... — Nem. — Most pedig — szólt Svengili — hadd bírjam a menyországot, mely nekem rendeltetett; egy angyal isteni, szép ajkait érinteni merészkedem, mert az üdv és boldogság tiszta forrását még nem ismerem eddig. Mire a művész egy merész mozgással átölelte Trilbyjét, forró csókot nyomott ajkaira, mely csak fényes bizonysága lett annak, mint aratott győzelmet a szív az ész felett. Remek egy szcréna, kár, hogy nem színpadon történt, hogy a publikum tapsolt, — tombolt volna, padok, láda, székek egy különös alakú rácsos ajtajú fali szekrény és tálasok; ebből áll a bútorzat, a hímes faragás a legremekebb mintájú, mindehhez a kalotaszegi függönyök, ágy- és asztalterítő; ugyebár érdemes lesz a megtekintésre ? Míg ezeket bámultam, egy igazi magyar úri ebédlő képe járt eszembe: himes asztal, körülő székek, a falak mentén egyegy karospad pohárszékek, az egyik sarokban az emlitettem rácsos ajtajú faliszekrény, egy másik sarokban egy hatszögletű himes asztalka apró székekkel, a kandalló mellett a himes láda is helyet foglalhat, mint fáskosár, a földön élénk mintájú székely szőnyeg, a tálasokon vásárhelyi magyar sülü tányérok és kulacsok, s az egész szobának meleg otthonias színezetet adva, piros rózsás váróttas függönyök és térítők. — Azt hiszem, a valóság még szebb lenne e képnél és — hogy a dolog praktikus oldalát se tévesszük szem elől 400 — 500 forintnál többe nem kerülne. Ezért egy minden izében magyar, minden kis részletéig érdekes és gyönyörű szobánk van. De akinek egész berendezésre nem is tellik, ne mulassza el, hogy egy-egy ilyen hímes kis bútort be ne szerezzen. Készítenek olyat is, amelyen a fát természetes minőségében meghagyják, ezt aztán az ember maga tetszése szerint kifestheti az olcsó u. n. technikai festékkel és belakkozhatja. Olcsó és nagyon eredeti karácsonyi ajándék pl. egy kis polcz, kis asztalka, szék, falra való fatányér, tálcza, stb. — A fatányér darabja 3 korona, asztal 6 szögletű esztergályozott lábakkal (milyen csinos dohányzó asztalka lenne) 10 kor, szék 4 korona. Láttam nagyon csinos zongorapadot hímzett bútorra kalotaszegi varottassal kárpitoztatva, nagyon elegáns volt; láttam aztán egy kis fülkeberendezést ugyancsak ilyen bútorokkal és varrottas fügönyökkel, elragadóan bájos volt. S aztán — ami nagy előny — bármilyen, soha nem látott formát szívesen megkísértenek, sőt örvendenek, ha valami újat tanulhatnak. Csakugyan, művészi intelligencziájú emberek ezek. Ismerek egy kőrösfői faragót, aki új, meg új mintákat talál ki; mikor egy alkalommal megkérdeztem , honnan veszi a mintákat, önérzetesen mutatott a homlokára: „Van itt instálom még elég.“ Ha annak az embernek elég munkája lenne, hogy abból egy kis tőkét gyűjtve megfelelő műhelyről, kellőleg kirántott fáról stb. gondoskodhatnék, még szebb és korrektebb munkát adna, mert ízlését fejleszthetné, kézi ügyességét gyakorolhatná. A szobák díszítésének kiegészítőjéről, a marosvásárhelyi festett tányérokról, kancsókról, vázákról akarok egy-két szót mondani. A legszebb, amit e nemben láttam, 6 falra vagy pohárszék tetejére dísznek való tányér volt, mind különböző nagy silizált virággal. Pl. az egyiken egy a most annyira divatos Írisz volt, a másikon tulipán, a harmadikon napraforgó, voltak köztük magyar stilü tulipánosak, hagymásak, stb.; drója 60 fillér; falon bámulatosan szép hatású. Ugyancsak ilyen vázák, tálak mesésen olcsó áron. De, már szinte túlságosan is hosszúra nyúlt ez a pár sor, amelyen a magyar hölgyek figyelmét a még olyan kevésre méltatott szép iparunk egyes czikkeire fel akartam hívni. De a téma magával ragadott, hiszen kimeríthetetlen. Lelkünket megilleti den, a mi szép, bármiben nyilatkozzék mindeg, s ha ez a szép egyszersmind a miénk, is a mi népünk művészi tehetségének kára, még közelebb áll szívünkhöz, mint Még nagy, hatalmas nemzetek is féltő gonddal őriznek, dédelgető szeretettel ápolnak, lelkesedve magasztalnak mindent, ami speciálisan az övék, amiben nemzeti karakterük érvényesül. Annál inkább kell nekünk maroknyi Magyarországnak, nemzetiségek közé ékelve, idegenektől környékezve, teljes erőnket megfeszítve őrizni, ápolni és dédelgetni mindazt, ami a specifikusan egyéni mivoltunk megnyilatkozása. Higgjék el hölgyeim, a munka nagy része a mienk, a magyar nőké, épen azért, mert mindenre kiterjedő, finom női lelket, egész szívet igényel, a mi vállainkra nehezedik tehát a feladat (oh, hiszen nem nehéz feladat), hogy a magyar háziipart legjob tehetségünk szerint támogassuk, mert azzal fejlesztjük, azzal kenyeret adunk a népnek, azzal magyaros ízlésűvé tesszük környezetünket. Szeretném, ha a felsorolt iparcikkek egy-egy szép példányát önöknek bemutathatnám ; azt hiszem, lesz is reá alkalmam. Meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak magyar a lelkük, hanem esztétikai ízlésük is szépnek fogja találni. — Az Erdélyi Kárpát Egyesület — addig is mig az iparpártolás nemes tervének teljes programja életbe lép — a legnagyobb készéggel és hazafias örömmel vállalkozik a közvetítésre ; megrendeléseket elfogad s gondoskodik arról, hogy a kívánt munka a legrövidebb idő alatt természetesen az eredeti árban, a megrendelő kezéhez jusson. Adja Isten, hogy a hazai népipar gyakorlati pártolásának nemes eszméje ne maradjon csak terv, s hogy tényleg megvalósulhasson, nagy részben a magyar nők támogatásától függ; tehát bízzunk benne! Radnótiné Hrabovszky Irén. A népszámlálási munkálatok városunkban is teljes befejezést nyertek, s ma már azon helyzetben vagyunk, hogy olvasóközönségünknek a biztos alapon nyugvó eredményt tüntethetjük fel. Hogy lapunk — eltérve a többi helyi lapoktól — még általánosságban is oly keveset foglalkozott eddig ez üggyel, annak oka a biztos adatok nem tudása volt; hozzávetőleg pedig e fontos kérdéshez szólni nem akartunk. Az idei népszámlálás városunkban oly szép eredményel végződött, mellyel kevés város dicsekedhetik, ösmerve az itteni terhes adóztatási viszonyokat. Egyes városok 10-től 20%-ig menő emelkedése mellett az itteni szaporulat a 30+#-on felüli. Valóban midőn az idei népszámlálás kezdetét vette aggódva gondoltunk az eredményre, mert biztosra lehetett venni, hogy ha Szalmái* mutat is fel szaporulatot az a többi városokkal szemben elenyészőleg kisebb lesz s íme aggodalmunkat a legtávolabb menő vérmes reménység is felülmúlta, illetve elenyésztette. Örvendünk annak, hogy Magyarország népesedési fejlődése az elmúlt 10 évvel összehasonlítva oly fényes eredményt tüntet fel, de annál inkább örvendhetünk, mi Szatmárnak az északkelet végvidékén, hogy az itteni eredmény még inkább városunk felé irányítja a közfigyelmet, amennyiben épen a végvidéki városok — s azok közt a mi városunk is — divat vált a legterhesebb és legszebb missióm, ha csalhatatlan rideg számokban bízunk — minthogy kell is bízni — akkor a nemzetiség szaporodása terén is a legszebb eredményt mutathatjuk fel, mert az 1900. évben megejtett népszámlálás eredményét nemzetiség tekintetében is az elmúlt tiz évhez hasonlitva 15—20% emelkedésben tüntethetjük fel. Hogy ezen szép eredmény elérésénél csalhatatlanul főszerepet a munkálatok keresztülvitelének helyes beosztása, valamint a népszámlálással megbízott biztosok lelkiismeretes és fáradságot nem kímélő munkálkodása is idézte elő elvitázni nem lehet, mert azok, kik csak némi figyelemmel is kisérték a biztosok munkásságát láthatták, hogy azok daczára az akkori kellemetlen hideg időnek és helyi nehézségeknek még a késő esti órákban is kerületükben foglalkoztak, hogy azon terhes munkát — mikülönben majd még annyi erőt igényel — a kitűzött időre elvégezhessék; — de méltó elismerésünkkel adózunk még a felülvizsgálattal megbízott egyéneknek is, kik szintén fáradságot nem sajnálva s a nemes czéltól lelkesedve végezték lélekölő munkáikat. Az eredményt a katonaság kivételével számszakilag következőkben mutatjuk ki: Az 1890. évben megejtett népszámlálás végeredménye 20736 lélek. Az 1901. évié pedig: Szatmár lakott lakás — — — — 3249 „ nem lakott lakás — — — 144 „ háztartás — — — — — 3149 „ lélekszám jelenlévő — — 14164 „ vendég — — — — — 224 összes lélekszám : 14388 „ lakáshoz tartozó távollevők: „ » „ férfi — — 365 „ „ „nő — — 96 Németi lakott lakás — — összesen: 461 — — 1506 „ nem lakott lakás — — — 57 „ háztartás — — — — 1510 „ lélekszám jelenlévő ”— — 6054 „ vendég — — — — — 75 összes lélekszám : 6129 „ a lakáshoz tartozó távollevők: „ * „férfi — 163 „ „ „ nő — 42 összesen: 205 külterület (majorok): „ lakott lakás — — — 729 „ nem lakott lakás — — 38 „ háztartás — — — — 737 „ lélekszám jelenlevő — — 3416 „ vendég — — — — 32 összes lélekszám : 3448 „ lakáshoz tartozó távollevők : ■s 8 „ férfi — 30 * nő — 7 összesen: 37 Szatmárhegy : „ lakott lakás — — _ 558 „ nem lakott lakás — — 157 „ háztartás — _ _ 579 „ lélekszám jelenlévő — 2293 , vendég — — _ _ 8 összes lélekszám: 2301 A népszámlálás: » 8 n nő 161 összesen: 70y lakáshoz tartozók, vendégek és távollevők főösszege 27034 Végül a felekezetekre vonatkozó általánosságban annyit jegyezhetünk meg, hogy mindenik felekezetnél kisebb, nagyobb arányban szaporodás, de különösen az izraelitáknál nagy szaporodást tüntet fel a népszámlálási munka. „ a lakáshoz tartozó távollevők • . 88 férfi ^0 »88 fő — ig összesen: 05 összesítés: Szatmár, németi, külterület és Szatmárhegy együtt lakott lakás — — — — __ 6042 nem lakott lakás — — — __ háztartás — — — — —— 5975 lélekszám jelenlévő — — — __ 25927 vendég — — — — — ■— 339 összesen: 2626« lakáshoz tartozó távollevők férfi — 097. Színház. A lefolyt hét műsorát nagyobb részt azon operettek képezték, melyeknek első előadását nem rég ismertettük s arról nem is emlékezünk meg újabban. A műsoron szerepelt a héten a „Tekenős béka“ és a „Két árva“, az előbbinek szombaton volt bemutatója, a második Molnár Gizellának volt jutalomjátéka, mely sajnos nagyon csekély számú közönség előtt tartatott. Igaz, hogy e darab egyike azoknak, mely nagyon ismeretes a közönség előtt, amely pedig a jutalomjátéknál is megkívánja, hogy valami újabb, érdekesebb repertoire darabot válasszon a jutalmazott. A romantikus darab czimszerepét Holéczy és Markovics alakították nemes ambitióval s buzgalommal. A jutalmazottnak csekély szerep jutott, melyet dicséretesen töltött be. A többi szereplők is átgondolt, szép alakításaikért föltétlen dicséretet Közönség mint említettük nem érdemelnek, nagy érdeklődést tanúsított az előadás iránt, pedig a jutalmazott annál is inkább megérdemelte volna, mivel mint utólag értesültünk, ez estén tartotta színi pályán eltöltött működésének 30 éves jubileumát. „Folt a mély tisztit“ Echegaray világhírű színműve sem volt képes nagyobb közönséget vonzani, mely sajnálatos körülmény különben abban leli magyarázatát, hogy közönségünk e darabban a nemzeti színház két ragyogó alakját Hegyesi Marit és Márkus Emíliát látta játszani, pedig ennek daczára megérdemelte volna a nagyobb érdeklődést, annál is inkább mivel kitűnő drámai hősnőnk Holéczy Matilde szerepében oly alakítást mutatott be, melyet méltán sorozhatunk legsikerültebb alakításai közé. Markovics Enriqueta szerepében tűnt ki, Fernandot Molnár helyes felfogással mutatta be. A hét sensatióját mindenesetre a „Tekenős béka“ első előadása képezte. E darab az az „Osztrigás Miczi“, melynek színrehozatala miatt a fővárosi sajtó is kikelt, mivel mindkét darab oly botrányos és ízléstelen, hogy a vidéki színpadokon való bemutatását az egyes városok színügyi bizottsága nem engedélyezte. Mi voltunk oly szerencsések, hogy e darabot végig élvezhettük s tegyük hozzá mindjárt, nagyon remélhető, hogy utoljára. A színigazgatót nem hibáztatjuk, hogy e darabot repertoirjébe fölvette, mert neki elvégre nem hibája, inkább a modern felfogásé, mely az ily otromba, ízléstelen darabokat is megtűri. Akik látták előadását a Vígszínházban, mondják hogy az itteni előadás a fővárosinál sokkal diserétebb volt. Magáról a darabról nem sok írnivalónk van s fölmentve érezzük magunkat annak ismertetésétől. A ki érdeklődött s kiváncsi volt a darab előadása iránt, annak alkalma nyílt a szombati előadáson végig élvezhetni. A közönség hangulata nagyon kedvezőtlen volt s szerencse, hogy a közönség körében nagyon kevés volt ama leányok száma, kik édes mamájok vezetése mellett a nézőtéren megjelentek. Bizonyára nem fognak szívesen visszaemlékezni a szombati előadásra. Egyet ajánlunk még a közönségnek. Lehet, hogy a darab megéri második előadását, fölkérjük itt a közönséget, hogy leány gyermekeiket ez előadásra el ne hozzák s ha kérésünket megfogadják nagy elégtétel lesz részünkről, hogy felszólalásunk eredményre vezetett. Vasárnap este Szigligeti „Csikósa adatott gyönge előadásban sok kihagyással, melyet csekély tett végig._____ számú közönség halig«_ ______ .... Apróságok. Országgyűlési képviselőnk fiával együtt itt volt a napokban s a kaszinó bálján is megjelentek, hol a fiatal Chorin reggelig járta a csárdást és sorba tánczoltatta neki csak a kormánypárti, de az ellenzéki apák lányait is, akik pártkülömbség nélkül úgy nyilatkoztak róla, hogy kedves fiatal ember, akiről sokan példát vehetnének.