Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-03 / 1. szám

SZATMÁR ÉS VIDEKE. csérni ugyan már nagyon köznapi dolog, de pompás alakító tehetségén kívül ki kell emelnünk azt a hamisítatlan jó kedvet, a fesztelen, otthonos viselkedést a színpadon, mely még a legbiztosabb fellépésű színésznek sem mindig tulajdona. Teljes tudatában van annak, hogy otthon van, a saját birodalmában; soha ki nem jön szerepéből, sőt ő egyenlíti ki a darab mások okozta döcögéseit. Ő az előadások lelke, úgy is mint szereplő, úgy is mint rendező. S hogy nem csak mi előttünk áll a közkedveltség s a szeretet jegyében, bizonyitja az az ünnepeltetés, melyet az elmúlt nyár folyamán a jöv. nyári színházban, pályatársai s a fővárosi sajtó képviselői rendeztek a tiszteletére abból az alkalomból, hogy színi működésének 25 éves fordulóját ünnepelte. Vegye a mi elismerésünket is. Csütörtökön, — szatmári publikum, én téged bámuel ! — nagy közönség nézte végig „Romeo és Juliá“-t. Tehát mégis ! Nem csak a csinnadrattás operetteket és kétes existenciájú vígjátékokat nézi meg a közönség. Hozsánna néki, mert íme Sekszpirt is méltatta annyira, mint a fess, trikós Pesti nőket. Az előadás méltó interpretációja volt a darabnak. Krasznai Ernő, ez a tehetséges fiatal művész sok hatással és benső erővel játszotta Rómeót. Egyes jelenetei, így a sírbolt jelenet, semmi kifogásolni valót sem hagyott maga után. Azonban meggyőződésünk, hogy nagyobb szereptanulmány után még ennél is jobbat, tökéletesebbet produkálhatott volna Krasznai, amire — különösen ilyen nagy szerepeknél — jóakaratúlag figyelmeztetjük is. Pataki Rita, Szőke Sándor osztoztak vele a sikerben. Pénteken a „Mikádó“ került színre zónaelőadásban. Igaz elismerést érdemel a karszemélyzet, mely a sikernek — főleg operetteknél — főtényezője. Összevágóan, szépen énekeltek s a temperamentumos kitűnő karmester is kiérdemli a tökéletes megelégedést, az énekes darabok betanítása körüli preczíz és buzgó munkájáért. Jum-Jumot Révész Ilonka énekelte, Nanki- Poót Kornait játszotta s kedvesen szerették egymást. Szombaton délután népelőadásban a „Gyimesi vadvirág“ ment. Vasárnap, uj év napján, a Királyszinház nagy sikerű darabjának „Én, te, ő“-nek volt a bemutatója. Cailavet és Flers librettóját Heltai Jenő fordította le, zenét az operetthez Claude Ferrane csinált. Sovány mese, melynek — mint aggszüznél a vatta — a kövér pikantéria ad teli idomot. E tekintetben erősen ki van a darab tanul meg — büszkeségből; ők azonban, az asszonyok, a közép osztályban is mind olyan nevelést kapnak, amelyben két-három európai nyelv okvetlenül bent szerepel. — De mit is csinálnának kérdezték tőlem, a rengeteg hosszú téli sötétség alatt? Mikor elkedvetlenedve mondtam, hogy nálunk a leányok manapság magyarul sem tudnak hibátlanul beszélni és írni s hogy annyira sem érdekli őket a betű, mikép a fülm magasabb művészetét is gyakorlatilag sajátították el; a társaságban pedig lehetetlen modorban unatkoznak s csak a blúzért öltözködésért pezsdül meg egyébbként elfeszült vérük : lovagiatlan és illetlen kijelentéseimet már késő volt visszavonogatni. Nagyon csodálkoztak s egyszerűen az iránt kezdtek érdeklődni, hogy ugyan mennyire is fekszik szép hazánktól — törökország. Cigarettáztak; — reggeltől, estig —elegánsan, fesztelenül, discréten; a beteg is csak azon jajgatott folyton, hogy nem dohányozhat. — A cigarettáikat maguk töltötték vékony hosszúkás hüvelyekbe valami pirosas elég közönséges zamatu dohányból. — Mikor egyszer feltűnt, hogy én nem dohányozom, megütődve bámultak meg, mint valami érthetetlen nyugati hitványságot s előbb azt hitték, hogy nálunk egy férfi sem dohányozik, — ám azután megnyugtattam őket, hogy e tekintetben magyar testvéreim nálamnál, — mind férfiasabbak ! A Semmering a merre csattogva vágtatott a vonalunk csodás nagyszerűségével — őket nem nagyon lepte meg. Szibérián át a híres transsibéria vasút még bámulatosabb alkotása a modern technikának. Mig a Bureja, Bajkál, Ural hegységeken át jöttek ott is láthatták, hogy hegycsúcsokat áthidalások kötnek össze s a vattázva; sőt nem is történik más benne, mint hogy elejétől végig Csalja a feleség és a jóbarát közösen él együtt a világ leghülyébb férjét s a jókedvű felszarvazott Vergy (Szentes) nem tud ellenni az „önzetlen“ jó barát, a nohódító Coucy (Áldok) nélkül. És szeretik egymást hárman, mint a vén szamár Vergy mondja : én, te, é, s dacára minden vaskos beszédnek, mulatunk rajta : mi, ti, ők , az egész közönség mulat, kacag a sok bolondságon, a Szentes mókáin, az ál-foglyokon (Ernyei és Tisztái), akik mindent elkövetnek, hogy megkacagtassák a közönséget. — Ha nagy, vacsorát ettél, menj el s nézdd meg ezt az emésztést elősegítő operettet! — Szentes és Papir, mint a megcsontosodott hülyeség személyesítői folytonos nevetésben tartották a publikumot. .Révész Ilonka szerepéhez illően pajkos, csél-csap kis teremtés volt s táncaival és exotikus énekszámával sok tapsot tarolt le. Komár Vörgy nejét élethűen alakította. Áldor és Hugonnai jól illeszkedtek be az ensemble-ba. Hétfőn este „Hajdúk hadnagya“ ment zónában telt ház előtt. Bay szép hangjával megérdemelte a sok tapsot és a többszöri megismételtetést. Kornai ma nagyon fess kadét volt s jó kedvvel rugdalt. Hugonnai énekszámai szépen sikerültek. Kőszegi túl jó kedvben volt — mint mindig — s nagy temperamentumában majd széthajigálta magát. A karmester hol ült, hol állt, buzgalommal dirigált. N. V. Heti műsor. Ma kedden, újdonság másodszor: „Én, te, Ö“ operette. Szerdán: „Utazás az özvegység felé“, újdonság. Csütörtökön: „Niobe“ operette, másodszor. Pénteken zónaelőadásban félhelyárakkal: „Ocskay brigadéros“ történelmi színmű. Szombaton: „Fecske-fészek* operette újdonság, először. Apróságok. Ujév napján találkozom egy képviselő ismerősömmel és a szokásos jó kívánsággal üdvözlöm. — Kívánd kívánd — mondja ő komoran — nagyon rám fér, mert ez az uj esztendő csakugyan rosszul kezdődik. U tozó kötelességem azt is köztudomásra hozni, hogy karácsony estére pontosan megkaptam. Konstatálom, hogy ilyen jó virzsintákat már régen nem szívtam! # A függetlenségi párt egy kört akarván alakítani, a tagokhoz a következő felhívást intézték : Tisztelt polgártársam ! Nehéz időket élünk ! A haza alkotmánya, amely szabadságunknak, létünknek alapja, veszélyben forog! Alkotmányunk és így szabadságunk védelmére tömörüljünk! Egyesüljünk! Alkossunk kört, amely hivatva legyen városunkban az egyesült ellenzéket alkotmányvédő nagy munkájában támogatni ! stb. stb. — Mi a fránya — mondja Bögre úr, amint elolvasta — csak nem akarják a Pannóniát még egyszer megostromolni. A „Magyarország“ egyik legközelebbi számában a többi között ez is benne volt: „az ellenzék december 13-iki férfias fellépésével, s ugyanakkor közölték az összes fővárosi lapok egy olasz újság leírását a december 13-iki ülésről, amelyben a rombolás hősei csirkefogóknak vannak elnevezve. Már most legyen okos az ember, hogy melyiknek van igaza?! — Hol a pokolban lehet ez az X ? — már egy hete nem láttam. — Barátom, én karácsony másodnapján találkoztam vele, s akkor azzal vált el tőlem, hogy addig ki nem mozdul, míg „Az Újság“ karácsonyi számát végig nem olvasta. — No akkor az ó esztendőben aligha fogjuk láthatni!* A szomszédom beállít hozzám a napokban, s szapora köhögés között aziránt kérdezősködik, hogy hát csakugyan igaz volna az, mintha ebben a hónapban választás lenne. Mondom neki, hogy az bizonyos. — Tessék elhinni — okoskodik a szomszéd — nagyon helyén van. Én már régen mondom, miszerint nem istenes dolog az, hogy csak 5 évben válasszanak, mikor minden esztendőben ránk férne egy választás.* Elolvastam ,a fővárosban végbe ment újévi gratulációkat, s különösen a Polónyi Géza és a gróf Apponyi beszédjét, a melyet külön külön Kossuth Ferenczhez intéztek. Mindkét beszéd hemzseg a magasztalástól, hanem azért én mégis azt hiszem, hogy nem mondtak el mindent, amit ők Kossuth Ferenczről gondolnak. Demeter: HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. Miután egy előző számban jeleztem, hogy a gazdasági titkár úrtól nyertem 25 virzsinát, s hogy e szerint karácsonyra nem kell virzsiniáról gondoskodnom, tartunelek és átvágások szakadatlan sora ott sem hiányzott. Ám utjuk legnagyobb részét lakatlan, szomorú pusztaságokon száguldták át ahol rá voltak utalva, hogy a napokig csak erőt gyűjteni megálló vonaton többi utastársaikkal társadalmi életet kezdjenek ahol harmad negyed nap már pletykáltak egymásra, kasztok fejlődtek, cupék lakosai cupék lakosait gyűlölni kezdték, tollelt kérdések felett torzsalkodtak, s nem volt első eset, hogy egy házasságot is sikerült összeboronálniok. Majd napokig rettegtek népes rabló törzsek portyázó csapataitól. A közbiztonsági állapotok indokolják, hogy a vasutak rendes katonai fedezettel utaznak s hogy ennélfogva ott sem hiányzik a társadalmi életből a nem kevésbbé kedvelt katonaság. Ha azonban nem érdekelték orosz asszonyaimat a technikai nagyszerűségek annál inkább bámulták az országok óriási népességét, lakottságát, az ezernyi aprólékosságot ami a népesség nagy intellgeneziájára, műveltségére vall. — Úgy mentünk ott reggeltől estig házak, kertek, villák, hotelek, pensiok, üdülőhelyek, végtelen sorai közt mintha a világ nagy utczáján át vezetett van utunk. Ezt bámulhatták is. Az ipar, kereskedelem, őstermelés, fejlett öntudatos állami élet, polgári jólét, praktikus egyszerűségek, mutatkoznak be gyönyörűséges szép keretben : zord, bájos, vadregényes, bűbájos, tájszépségektől körülvéve. Az ember csak bámul, csodálkozik, következtet s csak estefelé a fáradsággal jönnek a rosszmájú gondolatok : hogy fránya németje mindenét kihordta ide’ az útra, hogy csodálatra ragadja vele a világ csavargóját. A mesés szép sziklák közét földdel hordták tele s kertet varázsoltak a kietlen kőre. Szédületes magasról várszerü kastélyok, nyaralók néznek alá s az országutnak erkélyt építettek a fal meredek hegyoldalra. A vasút az országút rohanó vizű patak, folyó mentén kanyarog s a rohanó ár lépten nyomon malmot, gépet, kereket hajt, majd szabályos négyszögletű tavak sorára duzzadnak, hol halat tenyésztenek a messze országok ínyenceinek. Minden csinos tiszta simetrikus, még a nyársra húzott boglyák is hires havasi kaszálókon s a mi bántó csúnya vagy nem oda illő: eldekorálták sürü, buja cserjével. Aztán óra hosszat vágtattunk egy nagy tengerszem csipkézett partján. Ott fürdők, nyaraló telepek, üdülők sorakoztak egymás után — s most hogy tél volt és minden hajó, bárka, jármű be volt vontatva telelőre, azok sokasága csak a nyár rendkívüli mozgalmas voltát tanuskodta. val e. A gyönyörű kép tele változatosságaragadta az orosz asszonyokat — lelkesen dicsértek, csodáltak minden érdemest s náluk hálásabb publikum, alig járt még Bécstől a Semmeringen Stájeren Tyrolon át. — Hogy a nyelvük az első csodálkozás után megoldódott Japánról kezdtek beszélni. Elmondták, hogy az az ország ott a messze keleten ahonnan ők jöttek, minden tekintetben elöl jár a többi országok előtt. Ők minden évben 6 hónapot a télből Japánban töltöttek s a hosszú szigetországot tetőtől talpig bejárták már, ismerik a népet, tisztelettel említett hazafiságukat, fejlett iparukat, kereskedelmüket és a törekvésüket — keleti türelemmel párosulva. A táj szépségei emlékükbe idézték Japán minden szépségét, amelynek különlegességre párját nem lehet látni sehol a világon. Az egész ország egy nagy park egész különös japáni stylus szerint — 1905. Uj számot írunk megint. Elmúlt egy esztendő a maga örömeivel és keserveivel együtt s neve letűnt a jelen színpadáról. Csak az emlékezés s a múlttal foglalkozó történelem fog ezután foglalkozni vele. Mi emberek pedig az új esztendő küszöbén elfelejtjük egy pillanatra az elmúlt év keserűségeit s egymásnak boldog új évet kívánva magunk is jobb reménynyel tünk az elkövetkező esztendő elé. Szt.Vai jobbnak gondoljuk és várjuk ezt A? a multinál, hogy majd egy esztendő reményeinkben csalatkozva hasonló szidhassuk az elmúltat s köszöntsük kezdődőt. Szóval meghamisítjuk a közmondást: „keltével dicsérjük a napot.“ — Uj évi isteni tiszteletek. 6 év estéjén 6 órakor volt a székesegyházban hálaadó isteni tisztelet, melyen a szentbeszédet Tóth József segédlelkész mondotta. Uj év napján reggel 7 órakor a plébánia, 9-kor a káptalan tartott ünnepies isteni tiszteletet, mindkettőt szent beszéddel. — A szatmári ev. ref. templomban uj év napján d Károly esperes d. u. Lovass Aludt.. kész prédikált. A németi ev. ref. templomban d. e. és d. u. Inczédy Márton s. lelkész tartotta a prédikácziót. — Papi jubileum. Egy érdemes, agg gör. kath. pap, Melles Demeter ungdaróczi gör. szert. kath. lelkész, a munkács-egyházmegyei székeskáptalan tiszteletbeli kanonokja, ungvári kerületi esperes a múlt hóban tartotta Ungdaróczon aranymiséjét. Az érdemes esperest széles körben ismerik és szeretik. Mint egyházi szónok is kiváló. Beszédeit fia, Melles Emil gyűjtötte össze, és adta ki két kötetben. Megható látvány volt, a midőn a tiszteletben és közbecsülésben megőszült egyházi férfiú ezen alkalomból az Ur oltáránál mutatta be Jakovits János pápai prelátus, káptalani nagyprépost vezetése és két fia: Melles Emil szatmárvármegyei főesperes és Melles Endre nagyberézkarban tartva. — Ott mindenki legeslegelőször kertész s azután: ki, micsoda. Kert, virág, kert, virág váltakozik örökké az utas előtt s a szem sohase telik be: nem ui el, kaczagva bámulni, mert egyformaság ismeretlen a japáni előtt.az De olyan ott minden egyébb is, az a nemzeti sajátság, a mellyel kertet, szépet, kellemest varázsolnak maguk körül , rajta hordja bélyegét minden intézményükön alkotásukon. — Ők a kelet németjei nem abban az ellenséges megvetéssel vegyes értelemben a melyet a mi magyar lelkünk diktál, hanem úgy és abban, a melyet az elfogulatlan idegen alkotott magának a világ legerősebb, legéletrevalóbb fajtájáról. A hegyek, völgyek, folyók ismeretlen idegen tájak pedig jöttek sebesen. Azután a nap elhanyatlott valamelyik hegyóriás mellé s a szürkület lomhán borult hegyre völgyre. Elhallgattunk. A csenddel, a pihenés után való vággyal, az estével, — akár otthon — egymással szemben, mindent más szemmel is néztünk. — A három fáradt asszony immár önző tartózkodással készítette magának az éjjeli nyugvó helyet s hogy mondtam, mikép én Pont ebban a határon, kiszállok, hogy ott meghalva ismét nappal utazzam tovább a csuda látnivalók közt, megint szívélyesek lettek hozzám. Később is csendben maradtunk ezután már a lelkünkkel néztünk csak, — s ők is én is. Ők véghetetlen pusztaságot láttak, hol széllel verset vágtat a vad ménes beljebb . . . beljebb, hová nem hallatázik a mindent átforgató kultúra diadalmas zaja... s füleikbe a vonat taktusos kerék csattogására egyhangú bus melódiák esengtek, mit guzliczások hordanak ott úrtól — űrig.............rabtól — rabig. Dr. Shik Elemér. Róth Fülöp karlsbáái czápéraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ........ gyugállata. mnllftfl.l W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. G £ KKEZT £ K!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.