Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-02 / 1. szám

hó i3>iki) nagyon rövid. Hála az égnek, hogy abból mindennek maga rendén s békébeni folytat. Katinkának nemhöz in­tézett leveléből pd. a kedves kis Béla s mindnyájoknaki egészségben létét érthet­tük. Katinkát szivesen csókoljuk s mivel most nem irhatok neki, szóljanak e sorok neki is. Mi egyébiránt jól vagyunk, ha­nem a kis angyal néhány nap inkább pll. ma reggel óta gyakran köhög, de bízunk Istenben, hogy minden résztól megment. Itt jó nem a legtisztább örömöktől körül­özönölve tölti szűkre mért s fájdalom már csak kevésre apadt óráit, nem Bezerédi­­nél, hanem Luxéknál lakunk, tegnap előtt s tegnap azonban mind Bezerédinél ebé­delünk ; délutánonként pd. igen vigtánc volt, mely tegnap éjfélig tartott. Tegnap előtt is tegnap is több helységekből vol­tak küldötségek, papok, pusztai és más birtokosok és tisztek üdvözlésemre. Teg­nap előtt Szegszárd város és Tolna megye küldötségei szerencséltettek megjelenések­­kel. Aligha csodálkozás s meg egy kis émelgés nélkül is fogja hallhatni, hogy a Bezerédinél megjelent tisztelgőim közt volt mostani Septemvir Jesenszki, ki mint ki­rályi táblai ülnök halált mondott volt fejemre és most bókot bókra halmaza. Nem tegnap lovagolt, s ma is fog lova­golni Bezerédivel, neki egy igen jó kis lován. Innen hónap délbe indulunk a gő­zösön vissza. Reméltem mit nagyon óhaj­tok is hogy eddig ápril 6., 13., 17., 19. s huszadiki leveleimet vette. Azok közzül többekben s jelesen az utolsóban olyanok voltak mint a robot megszűnte, közelebb­ről s legfeljebb hazamenetelemkor bekö­­vetkezendő esetére értendők. Többet írtam volna, de a posta indul, éljenek boldogul. Színház. Dec. 24-től jan. 2-ig. Csendes egyhangúságban forgott le a színház múlt hete. Értéktelen darabok töltötték be a hét első felét , bár az utóbbi napokban előadásra került egy pár jobb fajta színdarab, de ezek közzül is egy-kettő kivételével, második és har­madik előadását érte meg már ez alka­lommal. A „Csikós" vasárnap délutáni elő­adása egyike volt a legrosszabbaknak. Bírálaton aluli gyenge és kihagyásos elő­adásban került színre, pedig kár egy ilyen felséges darabot ennyire tönkretenni. Sanyaró Vendel, Goldstein Számi, Lum­­pácius Vagabundusz és ti többiek egészen a Repülő csizmadiáig, hol maradtatok ti? Hiszen ezek a délutáni ozsonna mellé való bohóságok, jól vagy rosszul előadni eze­ket — az nem sokat tesz, de Szigligeti Csikósát ennyire lesülyeszteni nem sza­bad. Igazgató úr ! Több figyelmet kérünk. A karácsonyi ünnepek alatt akár négy előadást is végignézhettünk volna, de mert belőle csak kettőt láttunk, tehát a másik kettőről nem is beszélhetünk. Ez a legelőkelőbb város, a melyet életemben valaha láttam. Az a parkrészlet a mely Haagát Scheweningennel össze­köti, olyan villákkal van beépítve, a me­lyek egyszerű, nemes előkelőségükkel ve­tekednek a fejedelmek lakóházaival. Még őfelségének — a mi uralkodónk­nak schönbrunni és ischli lakóházaival is, a­melyek pedig az egyszerű előkelőségnek bámulatos remekei. Különösen az ablakok hatottak reám felejthetetlenül. A tisztaság nemleges foglalom; azt jelenti, hogy nincs piszok. Ezekben az ab­lakokban valóságos pozitívummá válik a tisztaság. Vakító ragyogásuk van; nem tudom­, hogy az üveg anyaga teszi-e, vagy az a szer, a­mel­lyel tisztogatják. El tu­­dom képzelni, hogy fenköltebb színben látja a világot, a­ki egy ilyen ablakon keresztül nézi. Hangában van állítólag a világ leg­elegánsabb clubbja, fényesebb a londoni „Atheneumnál“ is. Csak az ablakon ke­resztül láttuk , nem tudtunk bejutni. A holland élet egyik érdekessége, hogy az emberek egész nap vagy dolog­ban, vagy otthon vannak, este pedig min­denki az utcán sétál­n­i 12 óráig. Hogy a járókelőket jobban láthassák, a kávéhá­zak két teremből állanak; egyik az utca­felé van, a másik az udvar felé. Az utca felőli rész egészen sötét; a­kik ott ülnek, mindent látnak, a­mi künn történik. (Folyt. kör.) BÍATMÁR és vidéke. Hétfőn este „Az ördög bibliája" került előadásra. Ez a darab egy antiquá­­riumi mese nélküli semmiség, amelyben egy kártyán eladott asszony históriája vinné (ha vinni tudná) a főszerepet, kü­lönben népszínmű, nóta nélkül, tele tele eltorzított részeg alakokkal és ízléstelenül hangzó káromkodó szavakkal. Amilyen a darab, olyan volt az előadása is. A sze­replők lankadtságát biztosan a hosszú karácsonyi éjszaka okozta, így aztán a közönség hangulatán is az általános una­lom foglalt helyet. Kedden este ismét egy ilyen léha tákolmány, „Marcsi az ezred leánya" lépett játszótérre. Ez a darab is egyike a leghitványabb alkotásoknak; ponyvairo­­dalomszerű meséje semmi értéket nem képvisel. A darab főszereplőjét egy gya­korlatozó ezred csecsemő korában szedi fel az út szélén, aztán közköltségen föl­nevelik. Közben reátalálnak a leány csa­ládjára, de Marcsa neveltetésénél fogva sehogysem tudja beleélni magát bárói rangjába s vissza szökik az ezredhez, ahol egy fiatal hadnagy nőül ves­­zi a különös leányzót. Ennyi az egész, még kibővítésre szánt mellék szerepek se fordulnak elő benne. Semmi, semmi, csak az ízléstelen­ség s a gyenge másfélórás előadáson ke­resztül ez viszi a főszerepet. A szereplők játékáról meg se emlékezünk, miért pisz­­gálgassuk őket, mikor a darab sokkal rosszabb volt előadásuknál ? E két darab színrehozatala nagyon helytelen dolog volt, karácsony tisztes­ségére különb előadásokat is lehetett volna produkálni, mert ezekre, ha Krémer nem is, de a közönség biztosan ráfizetett. Szerdán az „Udvari tanácsosat ismételték meg sikerült jó előadásban, a szereplők fokozott igyekezete mellett. E darabról bővebben már múlt számunkban szólottunk. Jelen előadását nagyszámú pá­holy­közönség nézte végig. Megismétlése még mindig be fog válni. Érdemes megnézni. Csütörtökön Kazaliczky Antal nagy sikert aratott színműve, a „Tetemre­­hívás" került színre és a színészek játé­kát, a darab kitűnő voltát mi sem dicséri jobban, mint az, hogy a nézőtéren szem nem maradt szárazon. Az önhibáján bör­tönbe került és családját vesztett rab­lás története, az igazi önfeláldozó szerelem­ áldo­zatkészsége, a világ és az emberek rossza­sága a legmegkapóbb plasticitással tárult elérik a darabból, a színészek játékából. Rajz, az önhibáján kívül sikkasztóvá lett •nejét vesztett önérzetes és gyermekét­­ imádó apa szerepében ez este önmagát múlta felül, Jászai a feleség, Radnai az apját imádó gyermek szerepében kitűnőek voltak. Ti­hanyi, Radványi báró szerepében igen jó volt. Kállay, Kiss kisebb szerepeikben szintén hozzájárultak az est sikeréhez és örömmel konstatálják, az egész drámai személyzet összevágó jó játékát és a szí­nészek fokozos igyekezetét, jó szereptudá­sát, a rendezés és kiállítás megfelelő voltát. Pénteken a „Szulamit" ébredt ismét új életre a szokásos milieában: zóna, telt ház, stb. A darabnak közismert szerepei a legjobb kezekben voltak letéve, az elő­adás sikerült, a zenekar és kar jó volt. Az alföldi betyárvilág izgalmas leve­gőjét éltük át szombaton este a színház­ban, de csak néhány percig, mert az első felvonás végével már elfogták a szereplő haramiákat. — Fehér László, a régi rab­lók egyik tipikus alakja, utolsó bűncse­lekményét tervezi el és mindent elkövet annak végrehajtásában, csakhogy kiháza­­sítandó nővérének ígért hozományát ki­egészíthesse. De rajta ve­szít. Elárulja sa­ját szeretője és ötét társaival együtt elfog­ják. Kevéssel elfogatása után mint halálra ítélt fogoly jelenik meg. Eközben nővére mindent elkövet megszabadításáért, végre becsületét dobja oda érte az ítélkező szolga­­bírónak. De hiába minden. A szerencsét­len leányt kijátsza a szolgabiró és Fehér Lászlót felakasztják. Amint aztán a be­csületében mélyen megsértett leány meg­látja a valót — iszonyú lelki kinok kö­zött meggyilkolja a szolgabirót és a vér látára megőrül. „Fehér Anna“ törté­nete egy megrázó tragédia, a­mely föl­korbácsolja az ember idegzetét. A darabot Gárdonyi Géza ismert népíró írta és mes­teri tolla itt is nagy sikert ért el­. Fehér Lászlót: Várady Márton, Anna húgát (a címszerepet): Jászay Olga, Mancsi sze­retőjét : Radnay Zsuska személyesítette. Horváth Miklós szolgabíró: Tihanyi volt. Megjelenésekben a szereplők valósággal remekeltek.­­ Vasárnap délután „János vitéz“-t handrálták össze fogyatékos, rossz elő­adásban — egész helyárak mellett. Aznap este nem volt előadás. Hétfőn délután a „Kor­ne villéi h­a­r­a­n­g­o­k”-kal üdvözölték az új év első napját, este pedig „Fehér Ann­á“-t ját­szották végig — másodszor és ismét si­került, egészséges előadásban. Heti műsor. Ma, kedden este : „Búbos pacsirta",, színmű. Szerdán: Bolygó görög­, operette. Csütörtökön: „A bor", népszínmű. Pénte­ken: „Makrancos hölgyek", operette. Szombaton: „Gül baba", operette, elő­ször. Vasárnap délután : „Robinson Crosue“, tündérrege. Este: „Gül Baba", operette. Apróságok. Hála Istennek — sóhajt fel sok em­ber — csakhogy már vége van a kará­csonynak is, az uj évnek is. Így is kell még egy hét, a­míg kiheverem a 3 napi traktamentumot, s legalább két hét, míg elfelejtem azt a sok bosszúságot, a­mit a boldog uj évet kivánók okoztak. • Lapunk minden évben az első számá­ban hozni szokta az elmúlt év történetét. Most is üzente a kiadó, hogy ne felejtsem el megírni. — Hagyj békét neki — üzenem vis­­­sza — nincs azt miért megírni, ismeri mindenki s évtizedek múlva is keservesen fognak reá visszaemlékezni. * Most, hogy a petroleum-finorajtó-gyár van ismét szőnyegen és a körül forog a kérdés, miként lehetne a büdösség terje­dését megakadályozni, eszembe jut a régi adoma ,a handléról, a­ki mikor az eladásra kínált nadrágra a másik fél azt mondta, hogy büdös, rögtön így felelt: „Nem a nadrág, kérem, hanem én vagyok büdös." dából.A gyártulajdonos is tanulhatna e pél­* — Hány éves vagy ? — 4». — Hogy lehet az, hiszen tavaly is, azelőtt is, 48-at mondtál. A# Hja 1 barátom,1 ebből is láthatod, hogy én olyan ember vagyok, a­ki nem enged a 48-ból.* Egy felhívás jelent meg, a­melyben adakozásra szólítják a­ közönséget, hogy néhai Hermán Mihálynak arcképét a­ Pan­nónia szál­loda részére­­ meg­testessék­. -He­­­lyes gondolat, hanem talán első­sorban inkább abban kellene­­ mozgolódni, hogy az érdemes férfiú arcképe a városi tanács­teremben függesztessék fel, mint a­hol működésének igazi tere volt. A Pannóniá­ban — úgy tudom — ő sohasem for­dult meg.* Pumpfi úr aggodalmas pillantásokat vet a jövőbe, s miközben rendezgeti az új év alkalmából beküldött számlákat, imi­gyen monologizál: — Uram, teremtem, miért nincs a fe­leségemnek is szakála, legalább volna mire hitelezni, miután az­ enyémre már nem adnak 1 Demeter. HÍREINK. — Lapunk t. munkatársainak és olvasóinak boldog újévet kívánunk! — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Királyi audencia. Nagy Lászlót, vármegyénk főispánját a napokban ő felsége a király Bécsben legfelsőbb kihallgatáson fogadta. A főispán azért jelentkezett az audencián, hogy megköszönje a királynak főispánná történt kineveztetését. — Belügyminiszteri jóváhagyót. A m. kir. belügyminiszter jóváhagyta a hús­vágóéról alkotott szabályrendeletet s ennek folytán a tanács megbízta a főkapitányi hivatalt a szükséges intézkedések megté­telével. — Matiné: A szatmári Kölcsey-kör múlt hó 24-én tartott matinéja egyike volt az eddig tartottak legsikerültebbjeinek. Nagy­számú közönség jelent meg a városháza disz -I termében és mindvégig élvezettel hallgatta az előadot­t gazdag műsort. A falui vasú asz­­talhoz ezúttal Osváth Elemér tanár ült ki finom szatírával kelt ki mindazon idegen­szerűségek ellen, melyek úgy nyelvünk, mint magazin életünkbe betolakodtak. Az igen szel­lemes és nagy tanulmányra valló felolvasás az egybegyült közönség osztatlan tetszésével találkozott. Ezután Margaréta Margit k. a. két műdalt énekelt kellő átérzés és feltűnően szép csengő bangon, mely való­ban meglepte a közönséget és hatalmas taps­viharral honorálta a szép műélvezetet, melyet a kisasszony éneke nyújtott. A zongorakisé­­reletet Komka Böske k. a. nagy precizitás­sal adta elő, melyből mindenütt felcsilámlott diszkrét és mű­vészies játéka. Strasser Elvira k. a. pedig meglepő rout­in és igaz átérzéssel ad­ta elő Erdélyi Zoltán „A rózsa” című monológját, mely a jelenvolt közönségre kellemes hatást gyakorolt és zajos tapsokkal jutalmazta az előadó kisasszonyt. Végül Havel Edit k. a. nemes művészet és töké­letes felfogással adta elő zongorán Mo­sz­­kovszky egyik remek darabját, melyet m­eg­­toldott még Grieg „Auprintemps“ című­ m­esterművével. A kisasszony, ki városunk zeneműértő közönségének­­ dédelgetett ked­vence, jelen fellépésével méltán igazolta mindazt, mit művészi szempontból tartanak. A hálás közönség szűnni nem akaró zajos tapsokkal jutalmazta a kisasszony művészi játékát, mely sokáig emlékezetes marad a jelenvoltak előtt. — Sylvester est a társaskörben, A kaszinó hagyományaihoz képest ez évben is szépen sikerült Sylvester-estét rendezett. A szép szám­ban megjelent közönség először egy igen ügyesen összeállított műsorban gyönyörködhetett. N­y­á­r­á­d­y, M­a­r­g­i­t k. a. volt az első aki pódiumra lépett. A „Bolygó görögéből énekelt két számot. A közönség kellemes hangját, érzelmes előadását olyan nagy taps­sal honorálta, hogy kénytelen volt ráállásul egy magyar dalt énekelni, a­mely a tetszést csak még jobban fokozta. Azután „A házasság politikája" címül egy felvonásos jelenet következett. A hölgy szereplők V­e­r­é­c­z­y Margit k. a. és Maróthy Anna k. a. fesztelenül és ott­honosan játszották meg szerepeiket. Hivatá­sos művésznőnek is dicséretére váló játékuk a közönséget többször nyílt színen is tapsra ragadta. Méltó partnereik voltak Kovak­­­omy Lajos úr és dr. Nagy Géza úr, a­kiknek szintén bőven kijutott a megérde­melt elismerésből. Végül Mándy B­ertalanné úrnő zongora kísérete mellett Mándy Berta­lan úr játszott gordonkán egy „Tanhäuser“ potpourit. A magas művészi fokon álló já­ték mély benyomást tett a közönségre s ez­­ olyan­ taps-viláárban ju­tott kifejezésre, hogy Mándy úr még néhány magyar dalt is ját­szott. A zongora kíséret a maga nemében tökéletes volt. Műsor után kedélyes vacso­rára ült össze a társaság, majd táncra ke­rült a sor, mely a késő éjjeli órákig tartott. A sikerült mulatság rendezéséért Veréczy Antal tábla­biró urat, a kaszinó közszere­tetben álló elnökét illeti az elismerés. — A tűzoltók közgyűlése. A hely­beli önk. tűzoltó egyesület dec. 25-én d. e. 11 órakor tartotta meg a városháza kis ta­nácstermében Tankóczy Gyula parancsnok elnöklete alatt évi rendes közgyűlését a ta­­gok nagy számának részvétele mellett. Elnöklő parancsnok az ülést megnyitván, a parancsnokság évi jelentését Hajdú Ká­roly segédtiszt terjesztette elő, a pénz­tár állapotáról pedig Bölönyi László pénztárnok tett jelentést. A közgyűlés mind­kettőt­­ egyhangúlag elfogadta, a pénztárnok­nak elismerésének kifejezésével a felment­­vényt megadta. Az évi jelentésből kitűnik, hogy tűzoltóink a lefolyt évben 53 tűzeset­hez vonultak ki, és 156 esetben nyújtottak a szerencsétlenül jártaknak első segélyt. Be­érkezett az egyesületi iktatóba 196 ügyda­­rab, elintézetett mind, tartatott 12 parancsnok­­sági ülés, melyben letárgyaltatok 35 tárgy. Az egyesület tagjainak száma a múlt évihe­z képest emelkedőben van. Volt az egyesü­letnek a múlt évben egy igen nagy veszte­sége, Meszlényi Gyula megyés püspök ha­lálával díszfőv­édnökét és egy bőkezű s nagy áldozatokra kész pártfogóját veszítette el. A parancsnokság tagjai szintén ezen a köz­gyűlésen kerültek választás alá. Lelkes él­jenzéssel kísért egyhangú felkiáltással a ré­gieket választották meg, csupán a lemondott Ruprecht Sándor helyére választották titkár­nak Boros Zoltán ügyvédjelöltet és a rang­idősb három őrparancsnokkal egészítették ki W^. Folytatás a mellékleten. S Róth Fülöp karlsbadi czipőraktárát ajánlják a t. mi Msüan­t,aili súat • “^1 Kömd­en a PuuiOBie legfoleeóbb Winsi­iisi hrvási a›S r­ r, MáltaHa. mellett! 0 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. jH £ G £ RK £ ZT £ K!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi ház és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbeliki

Next