Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-01 / 1. szám

Huszonnegyedik évfolyam. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.­­ AZ ELŐ­FIZETÉS ÁRA:­­ Egész évre Fél évre . 6 kor.­­ Negyedévre 1 kor. 50 fill. . 3 » I Egyes szám­ára 16 . Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. ti­­.f­ M 1-ső szám. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : === Murvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. statt. =a. Tn?.T .v.-pnTJ-BZÁM ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Szatmár, 1907. január 1. HIRDETÉSEK a lap Maáé hivataláb­ul a legolcsóbb árak mell­ett fölvétetnek Nyilttér garmand sora 30 fillér. — Hirdetések díjjal előre fizetendők. == TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az elmúlt év története Az 1906. év kevés biztatót helye­zett kilátásba. Király és nemzet harc­ban állottak egymással, s minden jel arra mutatott, hogy a harc szomorúan fog végződni. Alkotmányunk forgott a kockán, s mikor február hónapban be­következett a képviselőház feloszlatása, még az optimisták is reménytelenül néztek a jövőbe. Szinte váratlanul kö­szöntött reánk ápril 9­dike, mikor a ki­békülés király és nemzet között meg­történt és az ország a jelenleg is mű­ködő törvényes kormányhoz jutott. Már csak egy hajszál választott el bennün­ket attól, hogy az annyiszor hangozta­tott „nyomor és szenvedés“ csakugyan reánk szakadjon. Ápril 12-én volt a városi rendki­vüli közgyűlés, melyen az országgyű­lést egybehivó legfelsőbb kir. kézirat felolvastatott, s másnap a központi választmány ülése, mely városunkba a képviselőválasztást ápril 30-ra tűzte ki, a mikor is dr. Kelemen­ Samu volt képviselő egyhangúlag újból meg­választatott. Városunk főispáni széke üresen állván, az uj kormány első teendője volt, hogy Szatmár vármegye és váro­sunk főispánjává dr. Falussy Árpád budapesti ügyvédet és vármegyei föld­­birtokost kinevezte, a kit május 10-én iktattunk be hivatalába, ősi szokáshoz híven fényes bankettel fejezvén be a beiktatási ünnepélyeket. Örömteljes esemény volt, hogy a püspöki szék is megkapta a méltó fér­fiút dr. Boromisza Tibor személyében­ , a­kit a király dr. Mayer Béla püspök­­ lemondása után július 4-én nevezett­­ ki szatmári püspökké, s a­kinek októ­ber 7-én volt a beiktatási ünnepélye a hí­vek és az egész város közönségé­nek részvétele mellett Nagyfontosságú esemény volt a bikszádi vasút megnyitása, mely által végre közvetlen összeköttetésbe jöttünk az Avassal, a­minek közgazdasági te­kintetben­ nagy jelentősége van. Egy pár évtized óta folyik a munka, hogy a vasút létesüljön, míg végre az ige testté vált, s rövid idő alatt érezni fogjuk, hogy minő áldás e vasút váro­­sunkra A tűzifa drágasága megszűnik, ha az avasi erdőségek kitermelése meg­kezdődik, a­mi egymagában véve figyelemre méltó előnyt jelent, de ezen­kívül új iparágak fognak az Avasban megteremtődni, a­mi első­sorban ne­künk is hasznunkra leend. Ugyancsak nagy lépéssel haladt előre a szatmár-mátészalkai vasút ügye is, a­mely szintén egy gazdag vidékkel fog összekötni­­ bennünket. Közgazdasági téren megemlítendő még, hogy egy új pénzintézet is ala­kult, a Szatmár­németi közgazdasági bank r­ t., a­­mel­lyel pénzintézeteink száma kilencre szaporodott. Az elmúlt év vívmánya a dohány­beváltó hivatalnak városunkban való felállítása is. Egy új szerv, a­mely a többihez hasonlóan anyagi áldozatunkba került, de a­melynek haszna megéri a hozott áldozatokat. Kulturális tekintetben esemény­számba megy a kereskedelmi­ iskola létesítése. Buzgó férfiak nagy lelkese­déssel pendítették meg az eszmét, s miután nemcsak szóval, de pénzzel is pártolták, az eszme valósággá is­ vált és szeptember hóban az új iskola, mely­nek dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselőnk utánjárása folytán a köz­­oktatásügyi kormány a nyilvános jelle­get is megadta, meg is kezdte mű­ködését. A városi közélet terén szereplő egyének közül elvesztettük Raab Sán­d­or közigazgatási tanácsost, Antal Dániel városi bizottsági tagot, Borsos Benő főgimnáziumi igazgatót és Pap Géza polgármestert, kiknek kiváló ér­demeit annak idején lapunk külön kü­lön méltatta. Az év többi halottjai a következők: Kolb Vilmos, Óváry Já­nos, Glatz Antal, Szelics Sándor, Szerdahelyi Lászlóné, André Róza, özv. Mercse Gáspárné, Vaday Károlyné sz. Berky Hermin, Nagy János 48-as hon­véd, Rácz József mészáros, Szikorák Attüla, Esze Tamás szabó, Vaday Ká­­roly, Zabán Ferenc 48-as honvéd, Vafcy Károly, Móricz Lajosné sz. Fé­nyes Berta, dr. Lükő Géza, Morgenthal Antal, Szabó János borbély, Zágonyi György, Csedreki Bertalan, Sáfrány Károly, Szatmári Erzsike, Tankóczy József, dr. Orosz Sándor, özv. Fülöp Já­­nosné sz. Demidor Teréz, özv. Thegze Ferencné sz. Markó Róza, Berki Ist­ván, Polity Gizella, Verebi Antal, Szaizer Ilona, Puskás Gyula, Szaszarán József 48-as honvéd, Steinberger Áb­­rahám, Vásárhelyi Miklós, Kis Antal, Fűrész József, Kovács Jánosné, Kádas István, Horvay Károly, Gábriel András, Polity János, Tinschmidt Ede, Fink Ferenc, Unger Lajos, özv. Bosnyák Mihályné, Papolczy Károly szatmár­­hegyi ev. ref. lelkész és Luby Károly. Ez a rövid története az elmúlt esztendőnek. Adja Isten, hogy az uj esztendő eseményekben gazdagabb le­gyen, s áldás és béke honoljon e vá­ros polgárai között. Boldog uj évet!________ _ K­özegészség­ü­nkről.«­ Az egészségnek ősidők óta az a fur­csa híre, hogy csak akkor ismerjük az értékét, mikor elveszítettük. Ha megvan, nem sokat törődünk vele, nem is nagyon becsüljük meg. Úgy kezeljük, mintha soha­sem fogyhatna el. És, bár tréfásan hangzik, de komo­lyan úgy van: amióta megdrágult az élet, azóta kevesebbet ér. Csak a napokban jelent meg a könyv­piacon egy amatőr tudós értékes munkája­­ az egygyermek rendszerről, amellyel Ma­gyarországon, különösen a Dunán­ál, ijesztő mértékben igazolják az emberek, hogy nem kívánnak több példányban tovább élni. És, mikor a szeszes italok mértéktelen élvezete ellen harcolók azzal fenyegetik a világot, hogy a szesz megröviditi az éle­tet, a tettekben megnyilatkozó felelet az, hogy becsesebb a rövid élet szes­szel, mint a hosszú anélkül. Az egészség és, vele az életerők po­csékolása, különösen az ifjúságban, szinte elrettentő jelenség. Alighanem jelensége annak az ösztönszerű­ érzésnek, hogy nem becses az a vagyon, amit aggodalom nél­kül és a jó figyelmeztetés dacára kön­­­ny­el­műen elpazarolnak. Ám­ulva tapasztalja az orvos, hogy működése körében szemlátomást csökken TÁR­CZ­A. A kadét. Szilágyi hadnagy felállott és oda­­ment a ligUeures üvegekkel telerakott kasszához. Valamit akart mondani a pénz­táros leánynak. Egy kicsit már spicces volt a fiú. Négyen ittak. A hadnagy, két kapitány és az őrnagyok a­ negyedik dra­­gonyos ezredből. Az őrnagy egy hatalmas szál ember, br.. Löwensberg, mély basszus hangján megszóltál: — Szilágyi — Hagyd őrnagy ur, hadd mulas­­son a fiú, mondá f az egyik százados. Az őrnagy elmosolyodott, majd éh borult arccal folytatta: _ Na jó, én nem bánom, hanem lássátok, igy ha már egy két üveg cham­­­pagner van az­­ ember fejében, nem jó asszonyféjével szóba állani. Néha bolondot csinál az ember. férj Hogy hogy ott vagy ur? — Barátom, ilyenkor ha valamelyik­­ek lumpolás közben a pénztáros lánynak kurizál, mindig eszembe jut a szegény kis Várnay Laci esete. Ez a fiú egy ilyen dolognak lett áldozata, ha érdekel benne­teket, úgy elmondom. A tisztek örömmel mondtak igent, tudták, hogy az őrnagy rendkívül sok érdekes dolgot tud, szívesen elhallgatták akár órák hosszat. Az őrnagy felhajtott egy pohár pezs­gőt és folytatta: — Az eset nem olyan nagyon régi, valami 6 éve történt. Én akkor még Glovitzban voltam a 6-osoknál. Mint első éves őrnagy lettem oda vezényelve. Talán azt mondhatom, hogy a leg­kedvesebb tisztem volt az egész garnizon­­ban a kis Várnay Laci kadét. Telivér magyar gentry fiú volt, egy igazi kedvén telt úri gyerek. Mint jogász jött be az önkéntest­évét leszolgálni, de megtetszett neki az élet, aktiváltatta magát. Kedvence volt különben az egész ezrednek, ha nem volt egy hibája. Bolon­dult a szoknya után. Persze egy olyan piszok fészekben, mint Glovitz, nem na­gyon volt terrénuma a fiúnak, így hát kénytelen volt beérni azzal a mi épen került. Van ott valami kis snasz beszli, oda jártunk mi nőtlen emberek. Különben elég elfogadhatóvá tette a helyet az a körülmény, hogy a kávés mindig igen csinos pénztáros lányokat tartott. Ezek­nek azután rendületlen cultiválója volt a kadét. De hát a dolog nem lehetett veszedelmes, mert a kávés elég gyakran változtatta őket, és így gyorsan szakadt és szövődött egyik liaison a másik után. Egyszer azonban valami fiumei fruska került oda. A fiú ennek is tette a szépet, úgy mint a többinek. Hanem a dolog kezdett különösen fejlődni. A kis Várnay úgy látszott, hogy itt nem boldogult olyan gyorsan, mint a többinél. Hogy miért, azt az ördög tudja. Nem lehetetlen, hogy ta­lán tényleg tisztességes is volt a lány, de az sincs kizárva, hogy csak ugrasztani akarta a fiút. Az pedig ugrott. Estéről-estére ott champagnerezett a lánnyal, illetőleg a kas­szánál, mert a lány nem igen ivott, csak épen kocintott vele. És ami a legrosszabb volt a különben folyton jó kedvű gyerek most úgy járt kelt, mint akinek az orra vére folyik. Nekem kezdett nem tetszeni a dolog. Egy reggel azután, hogy végére járjak a komédiának, behívattam a fiút az irodába. Akkor is kutya lész kedve volt. Én aztán elővettem. A fiú elnevette magát, de látszott rajta, hogy erőlteti a dolgot. _ Ne­m mondtam — ne ostobás­kodj fiam, tudod, hogy talán az apád sem­­ szeret jobban nálamnál, hát beszélj őszin­tén, mi van azzal a lán­nyal ? A fiú előbb gondolkozott pár percig, azután csak annyit felelt: — El fogom venni őrnagy úr. — Kit, te örült, engemet ? — Nem a lányt. — Melyiket? — Hát. A Micit. Képzelhetitek, hogy én először azt sem tudtam, hogy a Verschlag üt meg dühömben, vagy szétessek-e a kacagástól. A fiú csak állott habtachtban. Én azután leültem és elkezdtem vele beszélni, úgy mint az apa a fiával. Meg­mondtam neki, hogy szamárság az egész, szó sem lehet a dologról, ne is álmodoz­zon ilyen őrültségekről. Egy kasszírnőt elvenni. — De hát ki az isten haragja hallott ilyet? Hanem nem használt semmit. A végén én dühbe jöttem és azt mondtam neki, hogy egy katonatiszt tar­tozik annyi tisztelettel a rangjának, hogy mielőtt ilyenre gondol, adja be a lemon­dását. Most pedig elmehet. A fiú felállott, összevágta a sarkan­tyúját és kiment az irodából — este pedig mikor bementem a kávéházba, már ismét ott pezsgőzött a lány mellett. Haza kergettem. Úgy fél 12 lehetett a­mikor hazafelé indultam. Épen ki akartam lépni a kávé­­házból, a mikor egy draganyos belöki rám az ajtót, és még mielőtt leszidhattam volna, rákezdi:­­— ónagy urnak jelentem álláson, a kadét úr, Várnay László, főbelőtte magát! Bakó Béla, RÓTH SIMON nagy választ­éku cipőraktárát ajánlják a t. vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. H £ Ci­ bKEZTEKN­! az fai és téli Ménjre megrendelt fazes ork níi- és gyermek valódi cherro és bei bSrból készült czipék a legjobb és legdivatosabb kivitelben. I X

Next