Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Huszonötödik évfolyam/ megjelen minden kedden. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 1 kor Egész évre . . . 6 kor. _______ Fél évre .... 3 » | Egyes szám­ára Községek, községi jegyzők és néptanítók egész évre 4 korona. 50 fill. . W > részére 1-ső szám. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFON­SZÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Szatmár, 1908 január 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. HI­RDÉTÉNEK a lap Wadóhivatalában a legrosóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilvér garmand sora 20 fillér. 1 1 Hirdetések díjjal előre fizetendők. —na= Olvasóinkhoz! Huszonnégy év tűnt el lapunk pálya­futásai mögött. Huszonnégy hosszú év. Bizony nagy idő ez egy kisvárosi hetilap életében. A kötelesség megnyugtató érze­tével mondhatjuk, hogy lapunk ezen idő alatt a maga elé szabott feladatoknak becsületes törekvéssel igyekezett megfelelni. Olvasóközönségünk szeretete, higgadt, tárgyilagos bírálata, és — öndicsekvés nélkül mondva — sikerekben gazdag múl­túak igazolják állításunkat, így felemelt fővel léphetjük át a huszonötödik év küszöbét. Hisszük és reméljük, a mi szeretve tisztelt olvasóink a jövőben sem vonják meg tőlünk az eddig is előlegezett bizal­mat, pártfogást s a szer­etetet! Nem csak kérjük ezt, de vágyunk is ez után, mert ez lelkesít munkánkban, ez bátorít a harcban, ez véd meg a kicsinyeskedők támadásai­val szemben. Ítészünkről ígérjük, azok leszünk a jövőben, a­mik voltunk a múltban. Városunk közművelődési, közgazda­­sági s társadalmi érdekeit tartjuk minden­kor szem előtt. A közügy­eket szolgáljuk. Szolgáljuk higgadtan, személyeskedés és szenzációhajhászat nélkül. Szolgáljuk ezt a célt lelkünk egész hevével, szivünk egész melegével, férfias meggyőződéssel és ön­zetlenséggel. Szatmár-Németi, 1908 január 1-én a Szerkesztőség. TÁR­CZ­A. A színpadi csók. Színházi kritikusunk egy alkalmas pillanatban egyenkint s nagy titokban — a mélységes hallgatás és titoktartás ígérete mellett — színházunk néhány művésznőjéhez ezt a kérdést intézte: „Mit tart Nagysád a szinpadi csókról ?“ Őnagyságáék nyomban meg is adták erre elmés feleleteiket, s mivel azokra bizonyára a színházi közönség is igen ki­váncsi, kritikusunk a­mikor a válaszok már papírra voltak vetve, kérte Őnagy­­ságáékat, engedjék meg azok leközlését is. Erre ők közös ülést tartottak s nagy kegyesen beleegyezésüket adták. íme a feleletek:* —* * Én ugyan már megírtam egyszer, hogy­­ a szinpadi csók olyan mint a vaselin — leviszi a festéket. No de hát az régen volt s azóta férjhez mentem. És igy csak annyit mondok, hogy az életben a csók jobb. Nem hiszik? Kérdezzék meg az uramat. TIHANYINÉ *KOMÁROMY GIZI. — A szinpadi csókról semmit, de annnál többet a másikról. VERŐ JANKA.* Városunk gazdasági viszonyai. Az ujesztendő napján szentelünk nehány pillanatot városunk gazdaszi helyzetének szemléletére, ne a minden­napi, kicsinyes érdekek szempontjából, hanem a nagy, általános törvénysze­rűségek szemüvegén keresztül. Váro­sunk is, mint minden élő szervezet, folytonos változásnak, fejlődésnek van alávetve, a gazdasági átalakulások hul­lámcsapásainak hatása alatt pezsdül vagy ernyed a társadalmi élet, emel­kedik a jólét, vagy beköszönt a szük­ség. Természetesen gazdasági állapo­tunk mérlegelésénél nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy minden város egy nagyobb, magasabb szervezetnek, az államnak alkatrésze, ehhez ezer és ezer fonállal van kapcsolva, mely ér­dekszálak a nagy egységben beálló változásokat átviszik az alkatrészekre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent az államtól várjunk, hogy a gazdasági fejlődés érdekében önálló működést ne fejtsünk ki, sőt ellenke­zőleg. Az előbbi tételt meg is fordít­hatjuk A számtalan sejtből felépített test léte csak akkor van biztosítva, ha az alkotórészek önállóan is élet- és fejlődésképesek. Sajnos, hazánkban ezt a felfogást csak hirdetik, de a valóság­ban a közgazdasági szervezetek és a társadalom mindent az államtól vár­nak és a hivatalos kormány által kez­deményezett intézményeket gyakran fi­gyelmen kívül hagyva az egyes vidékek és városok sajátos viszonyait, kritika nélkül elfogadják. Városunk különleges gazdasági viszonyaival akarok most foglalkozni, talán ezek felderítése kulcsot ad ke­zünkbe a jelenlegi helyzet megítélésére és Útmutatásul szolgál a jövőre vonat­kozólag. Minden város gazdasági jelentősé­gét és képességét a fejlődésre a ter­mészeti viszonyok és a célirányos gaz­dasági tevékenység adják meg. Az előbbi nem áll az ember hatalmában, a­­ topográfiai helyzet, az éghajlati és meteorológiai viszonyok már magukban döntő hatást gyakorolnak valamely város gazdaságára. Szükséges azonban, hogy ezeket felismerjék és az emberi tevékenység arra irányuljon, hogy a természet nyújtotta előnyöket kiaknázza és saját céljaira felhasználja, viszont azt, mit a természet megtagadott, mes­terséges eszközökkel pótolja.' Jellemző példakép említhetem e téléi igazolására Va­s Vörös tenger kijáratánál fekvő Aden­arostrap''félszigetnek' Az'a Kis öble geográfiai helyzeténél praedesti­­nálva volt arra, hogy itt egy kikötő létesüljön, de e mellett a természet mindent megtagadott ettől a kopár vidéktől. Az angolok azonban nem törődtek az éghajlati viszonyok mosto­­haságával és a föld terméketlenségével, felismerték a hely topográfiai jelentő­ségét és mesterséges úton óriási pénz­áldozatokkal lakhatóvá tették a kikö­tővárost. Vessünk egy pillantást hazánk tér­képére és keressük meg itt Szatmár városát. Azonnal szemünkbe ötlik, hogy fekvését leginkább az jellemzi, hogy az alföld és hegység határszélén helyez­kedik el. Az Avas és Bükk hegység közé ékelődő síkság itt végződik és kezdődik az elütő természetű hegyvidék. A gabonatermő lapályt a fával és le­gelőkkel borított, méhében ásványi kincseket rejtő hegység váltja itt fel. Nemcsak a termények, hanem a la­kosság is különböző. A magyar vidék a város közelében érintkezik a nemze­tiségekkel, önkéntelenül következtethe­tünk ebből arra a szerepre, melynek betöltésére a­ két, minden tekintetben elütő országrész érintkező pontján fekvő város hivatva van. A környék lakosai itt találkoznak, hogy term­ényeiket ki­­ cseréljék. A nemzeti munkamegosztás révén előálló forgalom egy nagy vidé­ket felölelő része városunkban bonyo­­­littatjjc .lg. ifőre ejtsen senkit tévedésbe. Hogy a két éíülő jellemű vidék áruinak kicserélését nem látja oly közvetlenül és egyszerűen, mint az előadottakból következik, mert a tényleges kereslet és kínálat csak a legritkább esetekben találkozik közvetlenül, hanem a köz­vetítő kereskedők nagy tömegének segítségével. Az említett körülmény azonban — Nincsen véleményem. TAKÁCS MARISKA./ * — A színpadi csókrók­ véleményemert legelőször nagyon csattanósan fejeztem­­­ J­i. Ugyanis Nagyváradon kezdtem a pályá­mat és ott kaptam az első csókos sze­re­­pet. Én nem vettem komolyan, de part­nerem igen ambiciózus gyerek volt, a színpadon éppen duettet énekeltünk, mi­közben ő engem megcsókolt. Abban a pillanatban hatalmasat csattant a tenye­rem az arcán, a közönség meg kacagott és tapsolt. Én nagyon elszégyelve álltam ott és takargattam partnerem festett baju­szának a helyét, ő meg az én öt ujjamét. Azóta nem m­erem a közönség előtt nyil­vánítani a véleményemet. ANDAY TERRA.* — Nem ér semmit! A színpadi csók­nak még az időtartama és száma is ki van mérve, már pedig a csók csak szám­talanul és hosszan, nagyon hosszan jó. Ezt vallom én. — Van azonban egy jó oldala is a színpadi csóknak. A nős embereket is meg lehet csókolni, anélkül, hogy félni kellene attól, hogy a feleség kikaparja az ember szemét. És utóvégre tetszhetik az embernek egy nős férfi is. Nemde? . *PATAKY VILMA. — Nem szeretek a színpadon csó­­kolózni, mert leszedi ajkamról a bíbor­pirtír és­­ ebbeli aggódásom meggátolja azt, hogy az adott vagy kapott csókot át­­­­élvezzem.­ !— Tetszik tudni, ha az embernek csók közben ilyen fajta aggodalmai van­nak­ akko­r az a csók már — fuccs ! KÉSMÁRKY LUJZA. * — A szinpadi csók nagyon mulatságos. Legalább én azt hiszem, mert ahányszor csókolódzom, a publikum nevet. TÁRNÁI LÍDIA.* — Csak lehellet, pára, mert hiszen mint tudják a szinpadi csók a legtöbbször csak a levegőben csattan el. Ellenben a másik?... Vagy úgy? Erről nem is kérdi mi a véleményem?... Sajnos ! Ej! de mit törődöm én azzal, kérdik, vagy nem, meg mondom csak azért is, mert csak ha rája gondolok is, forrásba jön a vérem, fel­lázadnak idegeim, a szívem hangosan do­bog, pulzusom 200-at ver. — Igen! Az a másik, a valódi, az igazi, melynek tüze kéjes izgatottságba hozza egész énemet, az az őrjítően édes, andalító, álomba ringató csók belemarkol az ember szívébe, megzavarja a ridegen, a józanul gondolkozó agyat, s önfeledten dobja a nőt szerelmese forrón ölelő kar­közzé ! — Igen ! Az igazi csók elfeledtet velünk minden bút, bánatot, nélkülözést és bosszúságot, az éltető örömünk, feledhet­­etlen édes boldogságunk lesz! Nos hát csoda-e, ha én annyira vágyódom az élet igazi, csábítóan édes csókjai után ? Ugye nem ?... EGY KIS KARDALLOSNŐ­­M Az ember tragédiája. Novella a színművek címeiből. A „katonák“ a „télen” egy „péntek este“ kirándultak a „Gyimesi vadvirág“­­hoz. Köztük volt „Jó Fülöp“, „a hajdúk hadnagya“, a „két Durand“, „János vitéz“, „Berger Zsiga“, a „zsidó honvéd“, „Pry Pál“, „Lumpácius Vagabundus“, „a három jó madár“, „egy suhanc“ és „Lotty ezredesei“. „Éjjel az erdőn“ bolyongva egy „őrangyal“ kalauzolása mellett a „Tamás bátya kunyhójáéba léptek, hol egy „bányamster“ azt ajánlotta nekik, hogy tekintsék meg a „kolostort“, „ahol utaz­nak“ a szép „diák kisasszonyok“, a­kiket egy „bibliás asszony“ tanít „baccarat“-ra, de most „vízkereszt“ ünnepe lévén, nem lesz „otthon“. Odaérve viszontlátták „Elektrát“, „Lilit“, „Rikát“, a „Gyurkovics lányokat“, a „dolovai nábob leányát“, „Szőke Kata­lint“, a „kis szökevényt“ és „Magdolnát“, kik régente „Gésák“ voltak „egy japáni teaházban“ és itt töltött „tíz év múltán“ M £ €!£ BK £ ZTEfi!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyér thello és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next