Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-04 / 1. szám

Huszonhetedik évfolyam. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:­­= • • •­­ 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 ÁJUL Fél évre .... 3 »­­ Egyes szám­ára .. 16 » . Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. l-ső szám. Szatmár, 1910 január 4. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HÉT SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, kővé a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Marjai János könyvnyomdája Eötvis-etoza ét u. alatt = TCT.TiPnT<r.RZA -ZiT - 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.­­ KIK9ETŐ8EK — e lap Mnáálilaf táken a IspeleeéÉé in* nelett fNvéMmk. Nj Miiéi­­ armon­d wra 30 iitér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. A múlt év története. Az országra nézve mindig emlé­kezetes lesz, még pedig nagyon is, ha egyébről nem is, hogy ekkor tör­tént meg Bosznia és annekt­álása, mely bele Hercegovina került egy csomó millióba és jó időn keresztül egy­ kitörendő háború rémével ijeszt­gette a népeket. A háború szeren­csére elmaradt, de fájdalom, a milliók megmaradtak tehernek. Történtek még más nevezetes dolgok is, de azokról beszámolni nem a mi feladatunk, leg­­feljebb csak annyit jegyzünk meg, hogy bár ne történtek volna. A­mi a városunk életét illeti, sok nevezetes esemén­nyel nem talál­kozunk. Egyedül az építkezés terén volt­ nagy a haladás Télen, nyáron, szakadatlanul folyt a­ munka és egy pár százra lehet tenni a számát az uj építkezésnek Külön is megemlíthető a faipari szakiskola, a tanítók háza, a protestáns leányinternátus, az uj postaépület és az osztrák magyar ba­nkk palotája. Ezek­en kívül­ eg­y -két­­emeletes, több egyemeletes és díszes földszinti házak épültek. Az u. n. Dinnyéskert lankán egy egész uj vá­rosrész keletkezett, a­hol gomba módra épülnek a diszesnél díszesebb lakóházak. Igaz, hogy ez a rohamos épitkezés nem épen a vagyonosodás fokozódását jelenti, de mindenesetre fejlődésre mutat és igy örvendetesnek mondható. A városunkban működő sok pénzintézet.­ olcsóvá és könnyen hozzáférhetővé, teszi a pénzt, mi­által­­ vállalkozási hajlam fokozódik, s te­­kintve a drága lakhatási viszonyokat, az építkezés épenséggel hasznos tőke­befektetésnek is mutatkozik. Ha ugyan megvalósul, a múlt évben született meg a cukorgyár esz­méje is, a­mely nagy kihatással bíró tényező lenne gazdasági életünkben és óriási módon emelné városunk jelen­tőségét. Egy pár lelkes ember volt a kezdeményező, a­kiknek buzgó törek­vése m­ár eddig is dicséretet érdemel. Ugyancsak a múlt évben létesült egy szarugyár részvénytársaság, egy beton és fűrészgyár és egy kőipari gyár­telep, a­mi szintén a város üzleti és ipari életének fellendülését mutatja és kedvező jelnek vehető a jövőt ille­tőleg. Egy szóval az üzleti élet kezd fellendülni, s a város mindinkább arra az útra lép, mely a vagyonoso­dás felé vezet. Maga a város is az a vasi erdő­termékek kihasználásával van lalva, a melylyel kapcsolatban elfog­egy gyufagyár., és..egy, legtároló...vál­lalat. eszméje is felvetődött, de a mely nem valósulhatott meg, miután a vá­ros, mint erkölcsi testület, az üzle­tekbe ily mélyen még sem bocsát­­kozhatik. A város, mint törvényhatóság, a múlt évben a csatornázás és vízveze­ték kérdésével foglalkozott, ezt ké­szítette elő és a mostani, valamint a következő éveknek is az lesz a leg­ercszíne finom, ham­arosan halvány, Canova álma a derék, a váll: — A lány, a magyar lány Isten kertjében legszebb rózsaszál... (Róma.) 1 sö félad&fa. Töb­b tűi üt* VCh éve Hogy napirendre került, de éveken át nem mozdult előre, most azonban m­ár annyira benne van a köztudatban, hogy többé levenni nem lehet. Ma már mindenki akarja, mint olyat, mely nélkül igazi város el sem kép­zelhető. A másik megoldandó feladat a közkórház felépítése, mely a múlt év­b­en napirenden volt és onnan már szintén nem fog lekerülni. A mostani közkórház tarthatatlan, a­mely nagy hátrányára szolgál a vele kapcsolatos közérdeknek. Több évi szünetelés után ugyan­csak a múlt évben napirendre került a Verbőcy­ utca meghosszabbítása is, a­­mely­ szintén azon kérdések közzé tar­tozik, a­melynek megoldását elodázni sem­ lehet. Azoknak a nehézségeknek, melyek eddig útját v állották, szemébe kell nassai s­ ha kéáességgel nem megy, a törvényes úton.­.koki, «j-ház­tani­­­lag felszaporodott teendőire, nagyon szükség volt. Kulturális és társadalmi téren uj dolog nem történt, mindkét irányban élénk lüktetés tapasztalható s a foko­zottabb igények itt is a fokozottabb tevékenységet mozdítják elő A sajtónk 3 új lappal szaporo­dott. A „Szatmári Gazda”, „Északkelet” hetilapok és a „Polgárok Lapja“, mely havonkint egyszer jelenik meg. A napilappá lett. „Szamosi” a múlt év­ben kiállta a próbát és derekasan­ megállta a helyét, bebizonyítván mű­ködésével, hogy a szatmári közönség képes egy napilapot fentartani. (Ha a kiadó is bírja. Szedő.) ha az a napi­lap a közönség igényét kielégíti-Ezek röviden, a­mik az elmúlt* év főbb eseményei voltak. Nem sok, de azért elegendő s ha nagy elragad­tatásra nem is szolgáltatnak, nincs okunk az elégedetlenségre sem. Befejezésül régi szokáshoz h­iven Vözöljük1 az «Jmult év halottainak név­­"sdifin;* Stót­^ József ,zárdagazda, Som­ Ty*»i Leitner Bertalanná sz. ‘Bzl­ávNl ®!ré­ rrp—öfvr V eretfjr iAPhrohié?* özv. Kölcsey Ignácné sz. Egry Zsófia, Kenyeres Károly, Veréczy Antalné sz. Ruszka Eleonóra, Kepes Dávid, Jelen­­csik Sámuel, Váczi Györgyné, Joó Ferenc,­ Domokos Lajos, dr. Halász Béla, özv. Kató Istvánné, Lengyel Miksáné, özv. Vasady Ferencné, id. . Hermán István, Non Mihály, Koós Károly, Papp Jánosné sz. Madzsar Bella, Nagy Mihály, Csajkovics Gyű- TÁRCA. Idegenben. Ez itt a Tiber... kőhidak alatt Halk csobogással, mélázva halad. Rá­­ az a nap, a tükre aranyos, Majd zöldes opálba átragyogó; — A Maros, a Maros, Az a csodaszép, gyönyörű folyó ... Ide kéklenek az Appeninek, Róla sugaras, babérfaliget Örök tavasz mosolyát hinti ránk, S örök tavasznak csókol mosolya; — Hát a mi Hargitánk ? Sze­bb hegykoszorút nem láttam soha ... Mintha ezüstös csengő csengene, Zeng egy olasz lány pajkos éneke, Édes gyönyörben kacag a dal, Majd elborul, mint egy könyterhes álom ; — A magyar, a magyar Nótának párja nincsen a világon ... Szeme feketébb, mint az éjszaka. Bíbor rubintcsepp nótás alakú Kiss Menyhért. A művésznő meggyógyult. Irta: Kiss Endre. Tisztelt uram! Arra kérem, ne látogasson meg több­­ször. Ha el tud felejteni, felejtsen el s ha nem tud elfelejteni, tegyen úgy, mintha el­felejtene. Tudom, csodálkozik ezeknek a kusza összevisszaságban egymás mellé sorakozó betűknek az értelmén s csodálkozik a megszólítás szertartásos voltán is. Tudom rosszasággal, hálátlansággal vádol, amiért magának, aki mindig jó volt hozzám, az hamarább teljesítette a gondolataimat, mint amíg végiggondoltam azokat, most egysze­rűen kiadom az útját. Hiszem, hogy nincs igaza. A lelkem fehérsége sározódnék be h» nem írnám meg magához ezt a levelet. Ha végigolvassa a soraimat, talán maga is • Elijesztettük a m­ult*évLelt «, l­on- Véd zenekart,' íi­pely, pedig*., nekünk nagyon,, becses ^valt- s mindenki stj­­riMtag-^mikor­ meg kellett gyűtaödni róla, hogy vissza nem­ kaphatjuk. Az elmúlt év alkotása a hatósági cselédszerző intézet, mely november 1-én kezdte meg működését, de a melyről nagy­on természetes, hogy m­ég nem tudhatjuk, vajjon be fogja-e váltani a hozzája fűzött reményeket. Ugyancsak a múlt évben történt meg a városi mérnöki hivatal átszervezése is, a­mire, tekintettel a hivatal óriási­, belátja, hogy nem­ tehetek másként, mint ahogy teszek. A kettőnk barátságára mindig kedve­­sen és hálásan fogok visszagondolni. Mint egy hódító illatú szép virágra, mint egy Csodaszivárványra, amely egy vigasztalan ko­mor idő, egy vigasztalan szomorú élet után ragyogott fel. Maga volt az első és egyetlen barátom. Magát érdemesítettem a sok közül arra, hogy felemeljen — vagy lerántsam magamhoz — végeredményben ez mindegy — és maga sohasem mutatkozott méltatlan­nak a szeretetemre. Mindig szebb ruháim és ékszereim voltak, mint a pályatársnőim­nek, egész virágos boltokat fosztott ki azért, hogy amikor én belépek még a színpadra beszabadult statiszták is térdig gázolhassa­nak a virágban, — mióta maga a barátom, a mások ajkán sohasem láttam a szánalom­nak, csak az irigységnek a mosolyát. Mióta most beteg lettem, azóta is el­­halmozott a figyelmessége jeleivel. Minden­nap friss virágot és majdnem mindennap­­ friss orvost küldött hozzám. Úgy értem ezt, hogy a maga jóvoltából a híres egyetemi tanárok szinte egymásnak adták az ajtóm kilincsét, hogy visszaadjanak az életnek. — Amíg nem lett bizonyos, hogy a tífusz ra­gályos, halált hozható betegsége szegezett az ágyhoz, addig személyesen is mindennap meglátogatott és órák hosszáig elüldögélt a betegágyam mellett... Azután elmaradtak a látogatásai — de a friss virágok, amiket küldött mindennap, teleárasztották illatukkal a betegszobát és illatukban ott éreztem a maga figyelmét, a maga gondosságát. Egyszer, mikor a legnagyobb lázban fetrengtem a párnáimon, egy idegen szem­párt láttam reám tekinteni. A sötét, izzó szemek égtek, mint a tűz és lázasan is. ész­revettem, hogy fanatikus, beteges rajongás­sal néznek reám. Egy idegen ember ült az ágyam mellett s mikor észrevette, hogy reá­tekintek, gyöngéden a homlokomra tette hideg, nagy kezét. Az érintés hűsített és megnyugtatott. Nem gondolkoztam azon, — ki ez az ember, hogyan kerül a szo­bámba? — Ott volt és nekem jól esett az a tudat, hogy van valaki, van egy ismeret­len, aki felkeres engem, felkeresi a lázt, a halált akkor, amikor a tífusz minden isme­rőst elüldöz, a betegágyam mellől. Napokon feküdtem eszméletlenül. Ke­mény csatát vívtak értem az élet és a ha­lál. Mikor magamhoz tértem, mindig ott láttam az ágyam mellett annak az idegen férfinak a nagy, szőke fejét. Ha az ápoló­nőmet a fáradság miatt elnyomta is néha az álom, ez a férfi sohasem aludt. A sze­mei mindig ott voltak az arcomon és a te­­­­kintete olyan áhitatosan csókolta a homlo­komat, mint ahogy a pap csókolja meg a misézésnél az oltári szentséget. És egyszer csakugyan megcsókolt. Megcsókolta a láztól kicserepesedett, ra­­gál­lyal beültetett számat. Megcsókolt ak­kor, mikor önkívületben fetrengtem az­­ összezsugorodott párnáimon. Nem tudtam ittr 6$ ii FIGYELMEZTETÉS! nagyválasztékú cipőraktárát ajánljuk a­­ vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == a Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók, vjb',X • , X*. : é ' ütv

Next