Szatmár és Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-02 / 1. szám

Harmincnegyedik évfolyam. — 1-ső szám. t január 2 Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVAI JÁNOS. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. —MM— —Ml Felelős szerkesztő: ír. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 30 fillér. Boldog újévet! Most nem a szokásnak hódolva, de igazán szivből kívánjuk. Milliók és milliók ajkán imaként hangzik e pár szó, s ünnepélyes a hangulat, mely kimondásánál lelkünket eltölti. Kit ne érintene a háború borzalma és a vele járó ezerféle aggodalom? Még az a sok erkölcsileg megvetendő egyéniség is, aki a közös veszedelem idején csak a maga hasznát tartva szem előtt, embertársai sorsával egyáltalán nem törődik, magába száll néha, hacsak egy pár percre is, hogy jobb érzésének igazat adjon Két és fél éve dúl a háború és szenvedjük annak minden csapását és akiknek hozzátartozói ott küzdenek a harcmezőn, aggodalommal kelnek és térnek nyugovóra örökös rettegéssel szivükben, váljon a legközelebbi óra nem fogja-e hozni számukra a borzasztó hírt, a halálhírét annak, akiért annyit imádkoznak. Mert szép és dicső dolog a hazáért meghalni, de a szívnek megtiltani nem lehet, hogy ne fájjon, mikor az ő halottjáról van szó. És most nagyon sok szív fáj, mert már eddig is nagyon sok szívnek van halottja. Minő örömet keltett mindenfelé, hogy a béke felajánlása megtörtént, s hogy a béke szó hivatalos formában legelőször megjelent. Lesz-e eredménye, ez egészen más kérdés, de legyen bármi is a válasz az általunk tett ajánlatra, annyi bizonyos, hogy a béke utáni vágy mindenütt megvan, s ha most netalán századik napján beteljesedett a végzet rajta és Románia keservesen megbűnhődve, a győztes középhatalmak lábainál hever. Azt a hatalmas lendületet, amellyel hős csapataink, a hű szövetséges hadakkal végig száguldottak Nyugat-Románián, íme megkoronázta Bukarest eleste és ormain büszkén lengenek a hűtlenül elárult szövetségesek százlói. Istennek malmai jól és gyorsan őröltek ! Ha volt valaha nép, amely ilyen sorsot, megérdemelt, a román volt az. Ki érezne szánalmat az árulóval szemben, aki két éven keresztül leste, hogy melyik fél fog alulmaradni a nagy emberöldöklésben, hogy aztán minél kevesebb áldozattal betakaríthassa hitszegésének gyümölcseit. Vak gyűlölettel és mohó étvággyal, az éj leple alatt, törtek be egyszerre tíz helyen is Erdélybe hadai! Győzni sem tudtak, de védtelen aggok, nők és gyermekek vérével szennyezték be fegyvereiket. Égő városok füstje, menekülők jajveszékelése mutatta sarkuk sikerülne is előle kitérni, ez a vágy nem lesz kisebb, sőt napról napra növekedni fog és előbb utóbb félre löki az útból azokat, akik még mindig ellene vannak. Mert az emberiség megunta már a háborút, amin bizony egyáltalán nem lehet csodálkozni és általános az óhaj, hogy vége legyen. Mikor azt mondjuk, hogy „Boldog újévet!” ennek az óhajnak adunk kifejezést, mert hiszen ezen óhaj teljesülése nélkül az uj évet boldognak elképzelni lehetetlenség. Most nem a szokásnak hódolva, de igazán szívből kívánjuk a „Boldog újévet!“ Milliók és milliók ajkán imaként hangzik e pár szó, s ünnepélyes a hangulat, mely kimondásánál lelkünket eltölti. Adja az ég, hogy az ima meghallgatásra találjon nyomot és szétrebbentek közeledtükre földönfutóvá vált székely véreink. De lesújtott rájuk a nagy Isten haragja. Tutrakán, Silistria, Constanza mind egy-egy gyönyörű stációja vitéz szövetségeseink diadalukénak és ugyanakkor dicső magyar katonák gyors iramban verték ki az oláh betolakodókat Erdély szűz földjéről. A magyar hősiesség és honszerelem mellé társul szegődött a bosszú is e nemzet ellen, amely baráti mosoly álarcában gyűjtötte orgyilkos fegyvereit ezeréves hazánk legdrágább gyöngyének letörésére. És megfogant a magyar átok. Győzelemről-győzelemre szálltak seregeink és a román katonák ezreinek sötét temetője lett a brassói és nagyszebeni csatákban a magyar föld. Már az oláh síkságon kergetik maguk előtt seregeink az ellenséget, mialatt hős monitoraink segítik kiküzdeni a szélesen hömpölygő Dunán az átkelést német, bolgár ás török szövetségeseinknek. A román hadsereg ezrei és annyi sok millió embernek a vágya teljesedésbe menjen. Ilyen „Boldog újévet!“ kívánunk mi olvasóinknak! ___/>. Éljen a király! TARGA. Száz kis nap. A békének kedélyes idejében, amikor már csak száz napja volt hátra a hazakészülő öreg katonának, kedves tréfaként járt szájról-szájra a mondás: — No fiuk, ma felváltjuk az utolsó százast, mert csak száz kis napunk van hátra. A mostani komoly időkben, amikor ágyuk és puskák torkából véres harcmezőkön leskelődik a halál, természetesen ilyen vonatkozásba nem hozható a százas, de mégis száz napról kell beszélnünk, mert száz rövid nap alatt nagyot fordult a világ. Száz napja annak, hogy Románia az útonálló álnokságával hátba támadott meg bennünket. Azt hitte, hogy erőnk fogytán van és fegyveres beavatkozása halomra fog verni bennünket. És ime, száz kis nap múlva, a román hadjárat Hány millió magyarnak lelkéből lelkesült hangján szállt szombaton a Mindenség felé ez a kiáltás? Hány millió magyar szivén rezdült keresztül ennek a fohásznak rengeteg érzése ? És mennyi katona pecsételte ennek a felbuzdulásnak őszinteségét vére hullásával, fegyveres tusában a koronázás perceiben is ? Olyan ez a pár szó, mint az imádság. Föllendül a tanpusztulnak el vagy esnek fogságoa és szinte hihetetlen gyorsasággal foglalják el Románia legtemékenyebb vidékeit. A keservesen véres bűnhődést betetőzte Románia fővárosának bevétele. A hatalmas erődök sok száz ágyúja és minden felszerelése és hadiszere a győzők zsákmánya lett. Bukarest elfoglalásával már ezer sebből vérző Romániát a szivén találták bosszuló fegyvereink és most már az áruló országnak több mint fele a mienk. A nagy esemény hírére megkondultak nálunk a harangok és ünnepi zsolozsmái hirdették, hogy Románián beteljesedett a végzet, amelyet árulással önmaga hivott ki maga ellen és hogy ugyanaz a sors fog lesújtani reá, mint Szerbiára és Montenegróra. Reménye, hogy orosz, francia és angol pártfogói még megmenthetik a végpusztulástól, örökre szertefoszlott és kártyavárként omlottak össze azok a hóbortos számítások, amelyeket a kiéheztető A fali aierikai Kiitolj dpi terlapi rátára. Megérkeztek a téli idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermekcipők.